A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 9. szám - Az elmebetegek jogvédelme

70 A JOG A szövetséges kormányok, hogy a nagy mü befejezését siettethes­sék, a különleges óhajtásokat háttérbe szorították és remélik, hogy a birodalmi gyűlés ugyanily tartózkodást fog tanúsítani. Ha igy lesz, a közös emléknapok ideje egyúttal a közös német jog szüle­tésének órája is lesz.» Pár pillanatig mindenki hallgatott, aztán élénk bravo-kiáltások hangzottak föl minden oldalon. Ünepélyes hangon felelt az elnök: «Az ép most hallottak után, engedjenek nekem is egy rövid választ. A birodalmi gyűlés teljesen felismeri a mü politikai, társadalmi jelentőségét és jogi nehézségeit, melye­ket semmiféle korábbi alkotás nem szárnyalt tul. Aligha kell arra a nagy idö're utalnom, melynek a mü eredetét köszönheti, hogy mi is, ép oly módon, mint az a szövetséges kormányok részéró'l történt, teljes eró'nket szentelhessük neki. A birodalmi gyűlés — ezt biztosan hiszem — folyton azon lesz, hogy az elhamarkodást és az elhúzást egyaránt kerülje, hogy a reá bízott feladatot minél előbb megérlelje, hogy a javaslat a birodalomnak üdvére váljék. Ezt adja az ég!» Most ismét néhány perc mult el a legmélyebb csendben, aztán élénk tetszés hangzott fel és az elnök hivatalos hangon szólt újra: «Most pedig tovább tanácskozhatunk !» Poroszország jövedelme a perköltségekből és pénzbírsá­gokból az 1896—97. évi költségvetésben 55.017,000 márkára van előlegezve a mult évi Ü3.6'12,0(J0 márkához viszonyítva, ugy hogy e tekintetben 1.325,000 márka emelkedés mutatkozik. A mult év­ben is emelkedett az előirányzott összeg 1.137,000 márkával. ­Tényleg befolyt pedig az 1893—94-ik évben 53.654,022 márka, az 1894—95-ik évben 56.381,409 márka, körülbelül tehát 2 és fél millió márkával több. Miután a porosz uj perköltségi törvény a nem kifogásolt bíráskodásnak költségeit részben tetemesen fel­emelte, feltehető, hogy az igazságszolgáltatás bevételei a jövőben is még jelentékeny mérvben fognak emelkedni. Az igazságszolgál­tatás összes költségei 63.686,700 márkában, a kiadások ellenben 102.767,900 márkában vannak előirányozva, úgy hogy az igaz­ságszolgáltatás évi 39 millió márkánál több pótlékot igényel. Nyilt kérdések és feleletek. A törvényesen elismert vallásfelekezetek ingatlanszerzési képessége. (Kérdés) A kir. Curia f. évi február 1-én tartott teljes ülésében kimondotta, hogy az egyházaknak ingatlan vagyon szerzését tiltó u. n. «holt kézről» szóló törvények, nevezetesen az 1498. évi 55. és 65., — az 1647. évi 17. és az 1715. évi 16. törvénycikkek jelenleg a szokásjog és az ország magánjogi intézményeinek fej­lődése következtében érvényességüket vesztettnek tekintendők. E curiai teljes ülési határozat következtében a bíróságok vala­mennyi recipiált egyházzal szemben ingatlan szerzésére és az ingat­lan telekkönyvi átírására vonatkozólag nehézségeket jövőre nem fognak támasztani. Miután ezen törvényeknek az volt a célja, hogy a forgalmon kivüli ingatlan birtokok száma korlátoztassék s miután az 1895. évi december 11-én életbelépett 1895: XLIII. t.-cikk indokolása szerint: «a törvényhozás nemzetgazdasági tekintetekből nem tartja kívánatosnak, hogy a megkötött fekvőségek kelletén tul szapori­tassanak», ezen ratiojának megfelelően legeslegújabb «holt kézi* törvényképen az idézett törvénycikk 9-ik §-ának 5. bekezdésében olyatén dispositiot tett: «A törvényesen elismert vallásfelekezeteknek ingatlan vagyon­szerzési képessége imaházul, oktatási, nevelési és jótékonysági intézetül, egyházi vagy intézeti alkalmazottjaik részére lakházakul használandó épületeknek, az ezekhez szükséges telkeknek és temetőül szolgáló területeknek szerzésére van korlátozva». Az ingatlan-szerzésről kiállított okirat, az ingatlan rendelte­tésének igazolása mellett, a törvényhatóság első tisztviselőjének bemutatandó, a ki azt, ha a szerzési képesség korlátait megtar­tották, bemutatási záradékkal látja el. A megtagadó határozat ellen folyamodásnak van helye a vallás és közoktatásügyi ministerhez. Az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése csak bemutatási záradékkal ellátott okirat alapján rendelhető el. Ouid nunc ? Quid juris et consilii ? Dr. F i s c h e r Ede, ügyvéd, Rózsahegy. Irodalom. Lakbérleti jog és eljárás, kapcsolatban Budapest főváros lakbérlcti szabályzatával, irták dr. B erényi Sándor és dr. Grá­ber Károly bpesti ügyvédek; Budapest, 1896. szerzők sajátja. E munka hasznavehetőségét nagyban emeli ama körülmény, hogy az idézett jogesetek mind per extensum közöltetnek, a mennyiben pedig a lakbérleti jogról eddig kézi könyv nem létezik, — a jelen gyakorlati irányú munka hézagpótlónak is mondható. Mig a lakbérleti jog anyagi része az autonóm hatóságok szabályzatain kivül csak szórványos törvényhozói intézkedéseken és a birói gyakorlaton alapszik, az alaki rész, vagyis a peres eljárás, szintén az általános törvényhozói és végrehajtási eljárás keretébe beillesz­kedik, — addig szerzők az összegyűjtött anyagot rendszeresen tárgyalják és igy egy a jogásznak épugy mint a laikus bérlőnek és bérbeadónak egyaránt szükséges és hasznos müvet nyújtanak. A kiállítás elég csinos, ára ? - Az elmebetegek jogvédelme. A kiváló orvos-szakértő (elmegyógyász) # babarci dr. Schwarzer Ottónak az orvosi irodalomban előnyösen ismert neve mindinkább ismertté válik a jogi szak-irodalom terén is. Az igazságügyi orvosi tanácsnak alelnöke nagy munkát bocsát közzé, a mely egyaránt értékes és érdekes az orvosra, valamint a jogászra nézve is, sőt ez utóbbi szak-gyakorlati mezején mű­ködők irányában majdnem nélkülözhetetlen forrásmunkának nevez­hető e mü. Az «Elmebetegek jogvédelme* cimü műnek második kötete fekszik előttünk. Első kötete a mult év április havában jelent meg, a mely alkalommal azt igyekeztünk érdeme szerint méltatni. Az első kötet az elmebetegek védelmét a magánjog szempontjából tárgyalta, mig e második kötet a jogvédelemnek a büntetőjoggal kapcso­latos részét öleli fel és az igazságügyi orvosi igazgatás közegeire vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Ugyanaz a lelkiismeretes munka, az adatoknak mindenre kiterjedő, aprólékos gonddal összegyűjtése s az óriási anyagnak könnyen áttekinthető, világos rendszerbe foglalása, melyet az előbbi kötetnél is megdicsértünk, jellemzi a mostani kötetet is. Megtalálható itt mindaz, legyen az törvény, ministeri rendelet, az elméleti jogtudománybeli s joggyakorlati megállapodás, a mi az elmebetegeknek a büntetőjog szempontjából figyelembe veendő cselekményeit érinti. A vaskos kötetnek első felét az elmebetegek büntetőjogi védelme alkotja, a mi ismét két részre oszlik: az anyagi s az alaki büntetőjogi részre. Az anyagi rész főként a beszámítás kérdésével foglalkozik; a beszámítás feltételeinek, az öntudatlan állapot és az elmezavar egyes jelentkezési módjainak az elmélet alapján magyarázata után részletesen ismerteti a beszámítást kizáró ez okokat a büntető­törvény szempontjából is, majd orvosi vélemény mintákat közöl és áttér a vonatkozó joggyakorlat feltüntetésére. A büntetőtörvény életbelépte óta kifejlődött judicaturának az elmebetegekre vonat­kozó teljes gyűjteményét találjuk itt és látszik ebből, hogy alig van az öntudatlan állapotnak, vagy az elme megzavarodásának olyan nyilvánulása, mely ez aránylag rövid idő alatt is legfőbb bíróságunk megfontolásának és eldöntésének tárgyát ne képezte volna. Álom, szerelemféltés, részegség, idült szeszmérgezés, rezgörj, melancholicus elmezavar, raptus melancholicus, hysteria, terhességi, szülészi elme­zavar, vele született butaság, gyenge elméjüség, eskór, szervi szivbaj, mint a beszámítást kizáró okok nyernek számos jogeset közlésével méltatást, de kiváltképen tanulságosak azok az esetek, melyekben a kir. Curia az orvos-szakértők véleményével ellentétben állapítja meg a beszámítást. A beszámítást kizáró többi ok tárgyalása után közli a szerző a büntetőtörvény intézkedései közül mindazokat, a melyek az elmebetegek szempontjából fontosak, a törvény rendelkezését mindenütt annak indokolásával, a tudomány magyarázatával és a vonatkozó felsőbirósági határozatoknak közlésével kiséri. Az alaki részben a bűnvádi eljárás folyamán és a büntetés végrehajtásának tartama alatt felmerülhető intézkedések ismerte­tését találjuk. Ilyenek az elmebeli állapot megvizsgálására, a szak­értőkre, a megvizsgálás eseteire, helyére, módjára, a szakértői vélemény bizonyitó erejére s a bünvád terhe alól felmentett köz­veszélyes elmebetegek elhelyezésére vonatkozó szabályok, az elme­zavart egyén vallomásának birói mérlegelése s a bűncselekmény elkövetése után beálló elmezavar befolyása a vádlott elitélésére, továbbá a szakértők eljárási költségei s dijainak szabályozása s az elmebetegségbe jutó letartóztatottakkal szemben követendő bánásmód. ^ Az igazságügyi orvosi igazgatás közegeire, a törvényszéki s fogházi orvosra, végül az igazságügyi orvosi tanácsra vonatkozó szabályok teljes ismertetése zárja be a nagyérdekü munkát. A terjedelmes munka bizonyára sokkal kisebbé válik vala, ha szerző nem közlené szószerint a bírósági határozatokat. Tagad­hatatlan azonban, hogy a más munkákban gyakran található, ha­sonló közlés sok esetben hiányos és nem nyújtja a kellő tájékoz­tatást. Szerző bizonyára ennek akarta elejét venni s e fogyat­kozástól akarta müvét az egész terjedelemben közlés által meg­menteni. Igaz, hogy ezzel azután a rendelkezésére álló keretet fölötte igénybe vette. A határozatoknak ekként közlése okozta bizonyára azt, hogy szerző a saját fejtegetéseit, melyeket más műveiben nagy élvezettel olvasunk, itt lehető szűk térre szorította. Mintha szerző ezzel is azt akarta volna kimutatni, hogy nem egyéni fejtegetéseket, hanem tételes anyagot kivánt nyújtani. Ez lehet magyarázata e körülménynek, a mi azonban nem tartóztathat vissza az ilyen kiváló szakértő nagyobb terű elméleti fejtegeté­seinek elmaradása fölött sajnálkozásunknak kifejezésétől. A mű kiállítása pazar, vastag velin papir, nagy, jól olvas­ható betűk. Mindez tetszetős külsőt is ad a munkának, a mi ilyen jogi müveknél nemcsak ritkaság, hanem valóban páratlan. E dicsé­retből is vegye ki a szerző a maga részét, azonban meg kell azt osztania Hornyánszki Viktor kiadóval is, ki a mű kiállítá­sánál áldozatkészséget és igen jó izlést tanúsított.

Next

/
Thumbnails
Contents