A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 9. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Nyolcadik közlemény

A JOG rendelkezéseit hatályon kivül helyezi. Ugyanezen törvény 4. §-a egy oly üdvös intézkedést állapit meg, a melynek a gyakorlatba leendő átvitele felette sok telekkönyvi zavarok éz rendetlenségeknek veszi elejét, midőn kimondja azt, hogy ott, a hol a hagyatékhoz ingatlanok tartoznak, a törvény 233. §-a értelmében köteles az ilyen hagyatéki ügyet nyilván tartani s a záros határidő, három hónap, elmulta után a hagyatéki eljárást hivatalból megindítani, mi által a hagyatéki ingatlanoknak az örökösök nevére való telekkönyvi átíratását kötelezővé teszi. A törvénynek ez idézett szakaszaiban foglalt rendelkezéséből tehát azon eredmény vonható le, hogy jövőben, vagyis ez év január 1-je után 1. az összes hagyatéki eljárást a kir. járásbíróságok lesznek kötelesek ellátni, tehát meg fog szűnni azon visszás helyzet, mely 1895. évi december 31-ig fennállott, melyben az érdekelt örökös épen nem, az ügyvéd pedig mint megbízott alig volt képes magát tájékozni s csak a gyakorlati és helyi ismeretekkel bíró egyén volt képes magát kiismerni. Ennek megvilágítására csak azt tartom szükségesnek felemlíteni, hogy az eddigi eljárás szerint a sz.-fehérvári kir. törvényszék területén azon hagyatéki ügyek, melyeknek tárgyait ingatlanok is képezték, ha örökhagyó Sz.-Fehérváron lakott s hagyatéki ingatlanai is e város területén voltak, a sz.-fehérvári kir. törvényszék, a mennyiben pedig a hagyatéki ingatlanok a kir. jbiróság területén voltak, a kir. járásbíróság volt hivatva a hagyaték letárgyalása és bírói átadása iránt intézkedni. Az uj eljárás szerint tehát a törvényszék megszűnik hag\atéki bíróság lenni s teendőit az illetékes kir. jbiróság veszi át. 2. Nem foroghat fenn ezután eset arra, hogy a hagyatéki ingatlan kiskorú örökösök hiányában két emberéleten keresztül is telekkönyvileg át nem iratik, mire pedig az eddigi előző eljárás szerint számtalan példa volt. 3. Megszűnik továbbá még azon szintén visszás helyzet is, mely az azelőtti hagyatéki eljárást nehézkessé és hoszadalmassá tette, a mennyiben a kir. járásbíróság elé utalt azon hagyatéki ügyekben, melyekben az örökösök a hagyaték felett megegyezni nem tudtak, a kir. járásbíróság perre utasító határozat hozatalára jogosítva nem volt, hanem feladatához tartozott a hagyatéki iratokat ilyen esetben perre utasítás céljából az illetékes kir. törvényszékhez áttenni. 4. Az 1895. évi december hó 31-ig le nem tárgyalt hagyatékok a hagyatéki eljárásban törvényileg kimondott kényszer következtében a hagyatéki ügyek anyagát lényegesen szaporítani fogják s mivel a kir. törvényszékek megszűnnek hagyatéki bíróságok lenni, önmagától érthető azon körülmény, hogy az uj örökösödési eljárás életbeléptetése a kir. törvényszékek teendőit kevesbíti, míg a kir. járásbíróságok elintézni való ügyeit felette nagy mérvben szaporítja. A törvény életbeléptetése utáni helyzetet gyakorlati ember már előre tisztán látja s már előre meg lehet állapítani, hogy a kir. járásbíróságok az összes hagyatéki ügyeknek hatáskörükbe utalása következtében, a jelenlegi birói létszám és munkaerő mellett nem lesznek képesek hivatali functióikat az igazságszolgáltatás mai modern kívánalmai szerint elvégezni, tehát a munka szaporulatával a munkaerőt is erősbiteni, illetve a jbiróságok birói és kezelőszemélyzetének számát szaporítani elodázhatlan szükség, hacsak nem akarunk a jogszolgáltatás hátrányára visszafelé haladva, a perek lassú lefolyása és a hagyatéki ügyek beláthatlan idő alatti befejezése miatt, a bíróság illetőségét figyelembe venni kényszerült jogkereső közönségnek jogosult panaszra okot szolgáltatni. De a mint egyrészről az örökösödési eljárásról szóló törvény életbeléptetése által a kir. járásbíróságok teendői szaporodnak, a kir. tvszéki teendők pedig csökkentve lesznek, a hagyatéki kényszer következtében a hagyatéki eljárás alá tartozó ügyek száma megkétszereződik; következésképen a hagyatéki eljárás keresztülvitelére hivatott közjegyzők teendői is szaporodnak és pedig úgyannyira, hogy azon közjegyző, kinek eddig 2—3 járása volt s 4—5 segéddel dolgozott, kénytelen leend jövőben segédjei számát megkétszererezni. Az ügyek szaporodása tehát egyrészről a járásbíróságok személyzetének, másrészről pedig a közjegyzők számának szaporítását vonja maga után és pedig már a törvény életbeléptetésének első évében, vagyis az 1896. évben oly mérvben, mint a mint a hagyatéki eljárás folytonossága s a vagyonjogi viszonyok rendezésének szüksége megkívánja. Már a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptetése is megkívánta a bírói létszám szaporítását s a létszámemelés eredményének lehet tulajdonítani a birói pályán tapasztalható azon körülményt, hogy az igazságügyi kormány kénytelen a legalsó fokozatra a joggyakornoki állásokra ismételve pályázatokat kiírni, mivel a joggyakornoki állásokra nagyobb díjazás, 500 frt mellett sem akad elég pályázó. De hát mi ennek az oka ? Megfelel ezen kérdésre a birói személyzet statisztikája, mely is azt mutatja, hogy mai viszonyaink között a mint egy joggyakornok 3—4 hónapig alkalmazásban van, aljegyzővé léptettetik elő, aljegyzőképen alig tölt egy évet, a nagyon enyhének tekinthető birói vizsga letétele után rövid idő múlva birói kinevezésre tarthat számot, sőt biróvá ki is neveztetik, pedig birói állásra, melyhez különösen a sommás eljárásról szóló törvény alkalmazásában felette erősjudicium, elméleti és gyakorlati ismeretek mellett élettapasztalat is szükséges, csak ezen utóbbi kellékekk el rendelkező, megállapodott észszel és munkássággal biró egyén volna és lehetne csak alkalmazható és kinevezhető. A tapasztalás tehát azt bizonyítja, hogy a bíróság teendőinek szaporodásával szaporítandó okvetlenül a birói létszám, de szaporítandó a közjegyzők száma is, mert azt már tovább tűrni nem lehet, hogy egy közjegyző 3—4 járás hagyatéki ügyeit végezze és teljesítse ezek melletí mindazon speciális teendőket, melyeket a törvény egyenesen a közjegyzők illetékessége alá utal. Azt tudjuk, hogy ugy a törvény, mint a törvénykezési gyakorlat a közjegyzői okiratokat teljes bizonyító erővel biroknak tekinti, oly közjegyzői okiratok pedig, melyek a teendők halmaza mellett — sokszor a kir. közjegyző tudtán kivül — elegendő jogi ismeretekkel nem biró segédek közbejötte mellett vétettek fel, s azokra a közjegyző nevének és pecsétjének utólagos hozzáadásával adja meg a közhitelességet, a törvény kívánalmainak nagyobb részben nem felelnek meg s csak arra valók, hogy az igazság kiszolgáltatása körül zavarokat idézzenek elő s megingassák a közjegyzői intézmény igénybevételére kötelezett felekben a közjegyzői teendők alapos ellátásába vezett bizalmat. Tehát ugy a közjegyzői teendők helyes ellátása, mint a közjegyzői közbejövetelt igénybe venni kötelezettek, legközelebb pedig a hagyatéki ügyekben érdekeltek jól felfogott érdeke követeli meg a közjegyzők számának szaporítását. Ugy a birói létszám emelése, mint a közjegyzők számának szaporításában az igazságügyi kormány — az eddigi tapasztalatokat véve alapul — rendszert nem követ. A sommás eljárásról szóló törvény életbeléptetése alkalmából egyes kir. táblák területén, mint például a temesvári és szegedi kir. táblák területén a birói létszám emeltetett, de a többi tábla területén vagy éppen nem emeltetett, vagy pedig csak kis mértékben s ez oka annak, hogy például nálunk a budapesti kir. ítélőtábla területén nem vesszük észre a sommás eljárásról szóló törvénynek előre hangoztatott üdvös hatását, mert itt azt tapasztaljuk, hogy az igazságszolgáltatás a sommás eljárásról szóló törvény életbeléptetése dacára sem nem gyorsabb, sem nem olcsóbb az előbbi eljárás szerintinél, mert a mennyiben a sommás eljárásról szóló törvény a jogorvoslatokat megszorítja, másrészről a lassú eljárás a perek huzavonájával jár s még practicus és lelkiismeretes munkásságot kifejtő biró eljárása mellett sem tudjuk azon eredményt elérni, mit a sommás eljárással elérni szerettünk volna, hogy t. i. a per az utóbbi eljárás szerintinél rövidebb idő alatt legyen befejezhető, mert ennek a munkaerő csekélysége és hiányossága vet gátot. Ugy a jogkereső közönségnek, mint a hagyatéki ügyekben érdekelteknek tehát egyformán jogos követelése, hogy nemcsak a kir. járásbíróságok személyzete szaporitassék, hanem ujabb közjegyzői állások rendszeresítése által a közjegyző előtti tárgyalások is hozzáférhetőbbekké tétessenek s ne legyen kényszerítve az örökös vagy annak képviselője a közjegyző előtti hagyatéki tárgyalásokhoz gyakran egész egy napi járó utazást tenni s azok befejeztéig idejét elvesztegetni s költségeskedni. Elhisszük, hogy az igazságügyi kormányzat a szükséges munkaerő-szaporitás költségeit a most országgyűlési tárgyalás alatt levő budgetjébe be nem állíthatta és talán be sem állította, de előre is megjósolhatjuk, hogy a folyó év vége felé beálló helyzet kényszerítő hatalma a munkaerő-szaporitás szükségét égetővé teszi s az igazságügyi kormány már az 1897. évi költség előirányzatába kénytelen lesz a kir járásbíróságok személyzeti létszámának szaporítása címén kiadási tétele alatt az eddiginél nagyobb összeget felvenni s a személyzet létszámának szaporítását még az 1894. év kezdete előtt keresztül vinni. A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban Irta: SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tvszéki biró. (Nyolcadik közlemény.) A felülvizsgálati eljárásban az elbírálás tárgyát képező per anyaga már összegyűjtve kerül a felsőbíróság elé s miután itt a vitás ténykérdés szabály szerint már véglegesen meg van állapítva, könnyen érthető, hogy ezen az uton az elmulasztott cselekmények csak annyiban vizsgálhatók felül, a mennyiben ezt a jogkérdés alapos eldöntése szükségessé teszi. Az elsőbiróság és a felebbezési bíróság ítéletei ellen megengedett felülvizsgálat között, az eltérő ügyviteltől eltekintve, lényegileg csak annyi a különbség, hogy míg a járásbirósági Ítéletek felülvizsgálatánál, a másodfokon tárgyalásnak és ügyvédi kényszernek helye nincs és a járásbíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem dacára mindig végrehajtható, a felebbezési bíróságok ítéleteinek felülvizsgálatánál, a feleknek ügyvéd által kell magokat képviseltetni, az ügyek — a mennyiben az elbirálandó kérdés természete vagy a fél kérelme szükségessé teszi — tárgyaláson nyernek elintézést és a felülvizsgálati kérelem a törvényben meghatározott eseteken kivül (169. §.) az alsóbirósági ítélet végrehajtására nézve halasztó hatálylyal bír. A felebbezési bíróságok Ítéleteinek felülvizsgálatára hivatott forumok tehát az ügyvédi ellenjegyzés nélkül benyújtott kérelmeket hivatalból visszautasítani tartoznak és az ügyvédi képviselet nélkül megjelent fél szóbeli kérelmeit figyelembe nem vehetik. (18. 8.)