A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

A J OG minőségű lóhere a bécsi tőzsdén a fent hivatkozott árjegyzék szerint 1889. évi november hó 16. napján 515 írttal volt kapható; tekintve, hogy felperes a hivatkozott törvény 271. §-a szerint rendes kereskedő gondosságával eljárva ezen az áron felül ledezeti vásárlást jogosan nem eszközölhetett; tekintve, hogy a Jánosházán alperestől 52 5 frton vásárolt áru Bécsbe szállítva felperesnek, a Bécsbe fuvarozási költség m.-mázsánként 1 forint 20 krban kiderített s felperes terhére eső összegének az áru kikötött vételárához hozzáadva s a mellett 53 !rt 70 krba került volna, holott a bécsi tőzsdén 51 b frton s az alkusz 32 kr. diját is hozzászámítva, 51 frt 82 kron középminőségü árut kaphatott volna: kétségtelen, hogy felperes nem károsult az által, hogy alperes a szerzőcést nem teljesítette, sőt magát olcsóbban fedezte, mintha az árut alperestől megkapta volna. És minthogy az óvásdij cimén keresetbe vett kiadások is bőven kikerültek a m.-mázsánként felperes javára mutatkozó l fi t 88 krnyi, összesen 40 m.-mázsa után 75 frt 20 krnyi különbözetből, melylyel a bécsi tőzsdén a fehér lóhere az alperestől vásároltnál olcsóbb volt; minthogy továbbá ily körülmények között felperesi cégtag utasítására sem volt szükség; felperes alperestől kártérítést még az esetben sem követelhetne, ha kétségen kívül állana, hogy az alperessel kötött szerződés alperes szerződésszegése miatt nem volt teljesíthető. Felperes tehát a fenti indokok alapján keresetével feltétlenül elutasítandó volt stb. A magyar kir. Curia rl895. évi december hó 30-án 1,091. sz. a.i. A győri királyi ítélőtáblának felebbezett ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért: Mert a budapesti és bécsi tőzsdéről beszerzett hivatalos árjegyzékekben feltüntetett napi áraknak a C) alatti szerint állítólag eszközölt fedezeti vételnél jóval magasabb árral való egybevetéséből okszerűen következik, hogy a felperes cég nem középminőségü árut vásároltatott fedezetképpen, tehát nem olyat, mint a milyen szerződési kikötés hiányában a közte és alperes között létrejött vételi ügyletnek tárgyát képezte; — továbbá, mert a felperes azt sem bizonyította, hogy minő' körülmény gyakorolhatott befolyást arra, hogy a tőzsdei ártól eltérőleg magasabb árban eszközöltette a fedezeti vételt; a kereskedői gondosság pedig megkívánja, hogy a fedezeti vétel a piaci vagy tőzsdei árnál magasabb ne legyen stb. Bűnügyekben. Az apa azon cselekményével, hogy a fiára kiszabott szabadságvesztés büntetést leüli, nem a btkv 400. £-ába ütköző közokirat hamisitást. hanem a btkv 374. íjában körülirt bűnpártolást követi el, mely azonban miután hozzátartozó érdekében követtetett el. a btkv 378. ^-a értelmében nem büntethető. A dévai kir. törvényszék (1894. évi november hó 27-én 228. sz. a. 1 Közokirat hamisítás büntette miatt vádlott B. Petru és B. J. Pista elleni büntetőügyben hozta a következő Ítéletet: A kir. törvényszék mint büntető bíróság: B. J. Pista vádlottat az 1892. év július elején a m. kir. kincstár kárára elkövetett, a btkv 400. $-ának 2-ik szakaszába ütköző, a btkv 92. íj-ának alkalmazásával, a 20. §-ra tekintettel minősített közokirat hamisítás vétségében és a btkv 95. §. szerint ezen cselekménynyel eszmei halmazatban álló a btkv 379. §-ába ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében, az elsőrendű vádlottat, mint tettest, másodrendű vádlottat, mint a btkv 69. §-ának 2. pontja szerint bűnrészest bűnösöknek mondja ki s ezért őket 1—1 'egy-egy) hónapi fogházra itéli stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival, valamint vádlottak beismerésével minden kétséget kizárólag beigazolást nyert, hogy B. Petru első rendű vádlott, midőn nála a csendőrök 1892. év július hó 6-án megjelentek, hogy vele közös háztartásban élő fiát B. J. Pistát, a ki a vajda-hunyadi kir. járásbíróságnak 1890. év szeptember hó 10-én kelt Ítéletével lopás vétsége miatt 20 napi fogházra volt elitélve, a fogházbüntetés kiállása végett nevezett kir. járásbírósághoz bekísérjék, a csendőrök előtt azt jelentette ki, hogy a kérdéses lopást, melyért A. J. Pista elitéltetett, ő követte el s fia őt a tárgyalásokon mint már egészen elöregedett embert csak képviselte, tehát mint tettest és bűnöst őt (B. Petruti kisérjék be, ne pedig a helyette ártatlanul elitélt B. J. Pistát..A csendőrök erre B. Petru elsőrendű vádlottat, noha elitélve nem volt, az 1892. év július hó 6-án a vajda-hunyadi járásbírósághoz bekísérték, hol magát saját nevének elhallgatásával B. J. Pistának mondván be, az erre kiszabott 20 napi fogház büntetés kiállását azon napon meg is kezdette s abból 10 napot ki is töltött, midőn ténykedése felismertetvén, 1892. év július hó 16-án a felvett jegyzőkönyv és a törzskönyvi kivonat igazolása szerint 1892. év július hó 16-án szabadon bocsáttatott. B. J. Pista vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás sorain tagadta, hogy a reá kiszabott fogház büntetésnek helyette leendő kitöltésére atyját elsőrendű vádlottat szándékosan reá bírta volna, mert atyja az őreá kiszabott fogházbüntetés kitöltésére az öt kereső csendőrök előtt önként vállalkozott, mire a csendőrök atyját a vajda-hunyadi kir. járásbírósághoz bekísérték. Beismeri, hogy mindezen körülményekről tudomással birt, tudta, hogy a csendőrök noha őt keresték, atyját vitték be, tudta, hogy az tölti helyette az őreá kimért szabadságvesztés büntetést, de ezeknek megszüntetésére semmi intézkedést nem tett. Miután B. Petru elsőrendű vádlott azon ténykedése, hogy mint nem hivatalos személy közreműködött arra, miszerint a fogházőr mint hivatalos személy B. J. Pista viszonyait, illetőleg az általa vezetendő törzskönyvbe valótlan tényeket vezessen be, a btkv 4C0. ij-ának 2. szakazába ütköző okirathamisitás bűncselekményének tényálladékát, azon ténykedése pedig, hogy magát 10 napon keresztül a vajda-hunyadi kir. járásbíróság fogházában élelmeztette s az élelmeztetési költségek által az államkincstárnak csekély értéket képviselő vagyoni kárt, magának és fiának pedig jogtalanul haszont okozott, a btkv 95. §-a szerint a fentebbi büncselekménynyel eszmei halmazatban álló a btkv 379. $-ába ütköző, a 380. szerint minősülő csalás vétségének tényálladékát állapítja meg, miután a károkozást nem szünteti meg azon körülmény, hogy az államkincstárnak jogában van a felmerült élelmezési költságeket behajtani, 1!. Petrut mint tettest, B. J. Pistát pedig, tekintve, miszerint atyját a csendőrök által, noha az elitélve nem volt, bekísérni engedte, s tudomással birt arról, hogy atyja a vajda-hunyadi kir. járásbíróság fogházában tölti az ő reá kiszabott szabadságvesztés büntetést, s mégis mindezen körülmények megszüntetésére semmit sem tett s így atyja által elkövetett bűnös lekményecseket közreműködése által elősegítette, mint a btkv 69. tj-ának 2. szakasza szerinti bűnrészest bűnösöknek kellett kimondani a btkv 400. §-ának 2. szakaszába ütköző, a btkv 92. i;-ának alkalmazásával a 20. §-ra tekintettel minősített közokirat hamisítás vétségében és a btkv 90. §-a szerint ezen cselekménynyel eszmei halmazatban álló, a btkv 379. §-ába ütköző, a 380. szerint minősülő csalás vétségében s őket az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel sújtani.' A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül mérlegeltetett elsőrendű vádlottnak büntetlen előélete, aggkora, alacsony műveltségi foka és hogy a cselekményt édes fia érdekében követte el, mig másodrendű vádlottal szemben enyhítő körülményül vétetett alacsony miveltségi foka és súlyosítóul megrovott előélete, továbbá, hogy atyját ártatlanul bűnhődni engedté. stb. 1!. f. Pista másodrendű vádlott a B. Petru által elkövetett bűncselekményekben mint bűnrészes mondatván ki bűnösnek, a vádhatározatban terhére rótt bűnpártolás bűncselekménye megállapítható) nem volt, miután ama minősítés egy és ugyanazon cselekményre vonatkozólag a bűnpártolás fenforgását kizárja, stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla 11895. év január hó 21-én 70. sz. a. 1 A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja; s B. J Pista vádlottat a btkv 379. §-ában körülirt s a 380. §. szerint minősülő csalás vétségével eszmei halmazatban álló. a btkv 400. §. 2. pontja szerint minősülő és büntetendő közokirat hamisítás bűntettében mondja ki bűnösnek, a btkv 69. §-ának 2. pontja alapján mint bűnsegédet és elitéli a btkv 400. §. 2. pontja alapján, tekintettel a btkv 66., 72. és 91. §§-okra nyolc (8) havi börtönre, a B. Petru fogházbüntetését pedig a kir. ítélőtábla három (3) hónapra felemeli stb. Indokok: Jólehet B. J. Pista vádlottal szemben a rovott előélet, mint súlyosító körülmény fel nem hozható, miután megelőzően nem volt büntetve hason okon alapuló büntetendő cselekmény miatt, ha szinte továbbá cselekménye a btkv 72. §-ának illetőleg 66. §-ának rendelkezésénél fogva enyhébben büntetendő a befejezett bűntettnél; tekintve mindazonáltal, hogy mellette az alantas fokon álló miveltség nem látszik felhozhatónak, miután róla, mint községi bíróról fel nem tehető, hogy a miveltség oly alantas fokán állana, miszerint cselekménye bűnös voltát kevésbé lett volna képes felismerni, tekintve, miszerint nyomatékos súlyosító körülményt képez az, hogy a cselekményt községi biró létére követte el, a vádlottat e bűntettben bűnösnek kimondani s büntetését az ítélet rendelkező részében meghatározott mértékben kimondani kellett. Jőlehet továbbá, hogy B. Péter vádlott mellett a kir. ítélőtábla felhozhatóknak tartja az elsőbiróságtól felvett enyhitő körülményeket s ennélfogva indokoltnak is látszik az, hogy büntetése a btkv 92. §-ának alkalmazásba vétele mellett és cselekményének vétséggé minősítésével fogházban szabassék ki, mindazonáltal az elsőbiróságtól reá kiszabott büntetés mégis tulenyhe s azt a vádlott bűnössége fokához képest súlyosbítani kellett. Egyebekben azon megjegyzéssel hagyja helyben a kir. ítélőtábla az elsőbirói ítéletet a vonatkozó indokainál fogva, hogy a 11. npsz. alatti iratok által meg van cáfolva vádlottnak amaz állítása, hogy a kérdéses lopás vétséget tényleg B. Petru és nem B. J. Pista követte volna el, mert a N. Szolomon és N. Juon tanuk egyhangú vallomásával bizonyítva lett, hogy B. J Pista éretett falopáson és nem atyja stb. A m. kir. Curia (1896. év január hú 16-án 3,585. szám a. Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával B. Petru elsőrendű vádlott cselekménye a btkv 374. szakaszában körülirt bűnpártolásnak minősíttetik, azonban a btkv 378. §. értelmében nevezett büntetlenül hagyatik. li. J. Pista másodrendű vádlott pedig a vád és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat adatai mi bizonyítékot sem szolgáltatnak arra, hogy elsőrendű vádlott tudta volna, miszerint ama valótlan nyilatkozata, hogy magát saját nevének elhallgatásával B. J. Pistának mondotta be, a fogházfel ügyelő által összeállított törzskönyv-lapba bevezetés tárgyát fogja képezni s igy ellenében