A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 7. szám - A hamis és hamisított cheque

50 A JOG két hónap arra, hogy kellő észleletet és impressiót merítsünk. A viszonyok különböző vidékek szerint mindig különbözők lesznek, s ha Szegeden két hónap alatt 1,683 új per indíttatott, akkor ennek aránylag megfelel az itten befolyt 567 fizetési meghagyási kérelem, s valamint abból a tömérdek perből bizonyára egy jó mennyiség fog megszüntetéssel, egyezséggel és meg nem jelenésre alapított ítélettel végződni, ép ügy tessék elhinni, hogy az 567 fizetési meghagyási ügyből 40-nél több nem vált perré, de a perré váltakban is számos az egyezség és megszüntető végzés. Hát én nem valami különös előszeretettel veszem védelmembe < tudatlan- oláhjainkat, de igazságérzetem azt parancsolja, hogy tudomására hozzam dr. Szivessy László urnák, miszerint a távolból való Ítélete kissé megcsalta őt. Tessék megnézni a kézbesítési iveket. Kitűnik azokból, hogy a kézbesítések körül annyira elővigyázatosak, hogy nemcsak az ellenmondást, hanem a követelés fennállásának beismerését is reá vezetik a kézbesítési ivre és elláttatják az adós aláírásával, holott erre sem a törvény nem kötelezi, sem senki nem tanította őket. Ez kérem nemcsak nem tudatlanság, hanem valóságos ügybuzgalom, mely minden rossz szándékú magyarázatot egyenesen kizár. Kérdem ezek után: vájjon statisztikai adataimat igazán kellő értékükre szállít otta-e le dr. Szivessy László ügyvéd úr, s vájjon nem megfordulva történt-e s nem ő-e az, a kinek érveléseire találóan alkalmazható a latin mondás: «per quod quis peccat, per idem punitur et ipse?». Annál nagyobb megelégedéssel cons tat álom, hogy a 1 é n y eigben eltérés köztünk sincs. Ez a lényeg kétrészreosztható. Egyikrésze, hogy dr. SzivessyLászlóúriselismeri, miszerint az uj eljárás az ítélkezés alaposságát, a szabad mérlegelés a birö magasztos hivatását előmozdítja; elismeri, hogy a részitéletek intézménye okos és célszerű intézmény, sőt, hogy az uj törvényben még sok más, felette üdvös újítás foglaltatik. Másik része, hogy a birói és irodai személyzet létszámának felemelését magam is e 1kerülhetlenül szükségesnek tartom. E részbeni tapasztalatainkat azonban nem véljük ildomosnak a nyilvánosság elébe hozni. Különben is nem igázságügyi kormányzatunknak, mely a legutóbbi öt év alatt az igazságügyért itt is több áldozatot hozott nem akarásából, mint inkább egy meggyökeresedett és nehezen kiirtható túlságos gazdálkodási rendszerből s különösen alkalmas és a helyzet magaslatára emelkedni képes dijnoki személyzet hiányából folynak. Annyit talán mégis elárulhatunk, hogy arra a bizonyos puritán vilá g-n é zletreés idealismusra bizony nagy szükségünk van. A koptató systemahullámcsapásaitó legyedül azok óvnak meg. A felebbezett ügyekről is tudunk már annyit, hogy a novemberben felterjesztettek törvényszékünk által ítélettel ellátvák. Ha dr. Szivessy László ügyvéd úrnak ez se elég gyors eljárás, akkor a gyorsaság és lassúság fogalmairól táplált felfogásainak összeegyeztetésének reményéről megint csak le kell mondanom. Ha pedig szerencsénk volna a boroszlói tszéki elnökkel értekezhetni, kijelentenők előtte is, hogy valamint a magyar uj törvények nem egészen az ő törvényeik utánzatai, ép úgy nem azok eltörlését, hanem ellenkezőleg az eddigi biztató jelek után indulva, kiépítésüket és tóvá b b fe j 1 e s z t é s ö k e t reméljük. Dr. Krisanich József tisztelt ügyvéd úr észrevételeit se hagyhatom megjegyzés nélkül, bár legyen szabad a hely szűke miatt azokkal rövidebben foglalkoznom. A legjobb törvény is holt betű, melybe életet a gyakorlat önt. Azon a széles alapon, melyre az uj prdts fektetve van, a bíráknak még a saját tévedéseiket is bő alkalmuk van megkorrigálni s ezektől a törvénybe lerakott elvek, mint figyelmeztető táblák, továbbá egyéni éberségük és mindenesetre lelkiismeretük is az emberi lehetőségig vissza fogják őket tartani. Nemkülönben rajtok áll az is, hogy a puszta formaságok bilincsei alól magukat felszabadítsák sazujtörvényeketazéletbe akként vigyék át, a miként tudniok kell, hogy nemabureaunak, hanem az életnek dolgoznak. így contemplálva a vélt akadályokat, bizonyosra vesszük, hogy velünk együtt minden biró elutasitólag kell, hogy válaszoljon az oly feltevésekre, hogy akadhat mai napon Magyarországon biró, a ki «a fél erőlködéseit figyelembe nem véve, azt irja be a jegy őzkönyvbe, a mi neki tetszik*. Ellenkezőleg: minden biró azt fogja a jegyzőkönyvbevenni, a mi a lényegre tartozik. Ugy ezeken, mint a többi képzelt bajokon azonfelül majd segíteni fognak még a kölcsönös jóakarat és a kölcsönös bizalom, melyeket a tisztelt ügyvéd urak is kétségkívül jelszóul elfogadni és alkalmazni készek. Azt mondja dr. Krisanich József ügyvéd úr, hogy a bélyegilletékek és általában a perek megdrágulván, a nép leszokik a perlekedésről s ha követelése van, nem fog pert indítani. Persze hogy nem, mert fizetési meghagyást s egyezségi kísérletre idézést fog kérni s igyekezni fogjogviszonyait ezek útján szabályozni. Az ezeké meghaladó stádium: a per már meg kell, hogy bírja a nagyobb költségeket, s természetes és méltányos, hogy a bírói dontest az állam itt" már olyan olcsón nem adhatja. S nyugodtak lehetünk, annyi igazi per ez után is és mindig kerekedik jó Magyarországon, a mennyiből ügyvédeink tiszteségesen megélhetnek s a mennyi épen elég lesz ahhoz, hogy a bírósági apparátusok szabályosan, egyöntetűen és zavartalanul működhessenek. Arra meg már az 567 fizetési meghagyási ügyből nem merült fel egyetlen egy eset sem, hogy a végrehajtás alkalmával éltek volna ellenmondással. Ez talán bizonyít annyit, hogy a tisztelt ügyvéd úr csak az értelmetlen kézbesítőkkel és csak a rosszakaratuvégrehajt ókkal számolt, holott akadnak azok k ö z t más fajtájúak is. Ezt- a védelmet dr. Szivessy László és dr. Krisanich József urak cikkcinek megjelenése után közvetlenül irtuk. Elvagyunk készülve rá, hogy még több támadásban is fog részesülni állásfoglalásunk, de legyen szabad azokra majd csak akkor reflektálni, ha a cáfolatot nem helyi adatókból, hanem az országos tapasztalat arzénáljából meríthetjük s addig is kérni az igen tisztelt ellennézetűeket, szíveskedjenek már az eddigi fejlemények alapján megállapodott, indokolt véleményünket a magukéi mellett megtűrni s ne vegyék rossz néven, ha végezetül meggyőződésünket e pár szóba foglaljuk :e pur si muove, szabadon fordítva: és mégis bevált! A hamis és hamisított cheque* Irta Dr. SICHERMAINN BERNÁT kassai ügyvéd. Az úgynevezett dishonorálási okokhoz sorolható végre, legalább külsőleg, a cheque hamis volta, — azért *külsőleg», mert a dishonorálás fent felsorolt okaihoz csak annyiban hasonlít, hogy a cheque be nem váltásában jelentkezik ; — belsőleg azonban dishonorálásnak vagyis a kibocsátó utasítása figyelmen kívül hagyásának nem tekinthető, mert hiszen a hamis, illetve hamisított cheque nem képezi a kibocsátó utasítását, s így a be nem váltás ez esetben nem is dishonorálás. Hogy az intézvényezett egy általa hamisnak vagy hamisítottnak talált chequet a kibocsátó terhére beváltani sem jogosítva, sem kötelezve nincsen, az indokolásra nem szorul, s vita tárgyát sehol sem képezi, kérdés azonban, hogy az intézvényezett által jóhiszemüleg beváltott hamis, illetve hamisított cheque a kibocsátó terhére irható — avagy az abból eredő kár az intézvényezettet terheli-e? Kuhlenbeck magától értetődőnek tekinti, hogy a kibocsátót sem az intézvényezett, sem pedig a cheque birtokosával szemben a hamis vagy hamisított cheque-ért semminemű felelősség nem terheli. »Es fehlt ja die Willenserklárung. Der angebliche Aussteller kann seine gefálschte Unterschrift difficultiren. Auch wenn zwar die Unterschrift n i c h t, aber die S u m m e des Checks getálscht worden ist, muss ím Princip dasselbe gelten. Nach allgemeinen Grundsátzen rechtlicher Logik haftet man nur, sofern und soweit die wirkliche Willenserklárung reicht. A n s i c h ist Niemand für einen betrügerischen oder irrthümlichen Schein, der bezüglich seines Willens von anderen und bei anderen erregt wird, verant\vortlich.» Ezen magyarázat azonban — bár nevezett író máskülönben élesen megkülönbözteti a kibocsátó és chequebirtokos közötti viszonyt, a kibocsátó s intézvényezett közötti viszonytól — e két rendbeli viszonyt összezavarja. Tény, hogy magában véve «an sich», a kibocsátó a chequebirtokossal nem áll semmiféle oly viszonyban, mely őt saját és a chequeből észlelhető akaratnyilvánításán túl kötelezné ; — hamis chequenél egyáltalán hiányzik a kibocsátó akaratnyilvánítása, hamisitottnál pedig akaratnyilvánítását csakis a hamisítás előtti szöveg tartalmazza ; — minthogy pedig tényleg magában véve («an sich») vagyis más körülmények (speciális jogviszony, összejátszás stb.) hiányában csakugyan senkit sem lehet felelőssé tenni azért, hogy az ő hozzájárulása nélkül, akarata tekintetében más valaki tévedésbe ejtetik, — kétségtelen, hogy a hamis vagy hamisított chequeért a kibocsátó (más körülmények hiányában,) vagyis merőben ezen minőségéből kifolyólag, a chequebirtokossal szemben felelőséggel nem tartozik. Ezen kérdés sem az elméletben sem a gyakorlatban nem vitás, s különben is rendkívül ritka lesz azon eset, hogy cheque hamis vagy hamisított volta által a bevátás előtt valaki károsodnék; — mert mint többször hangsúlyoztam, a r e n d e s chequeforgalomban az, a ki a chequet a kibocsátótól átveszi, azzal nem fizet újból, hanem azt vagy maga valtja be, vagy pedig beváltás végett saját bankárjának adja ki, a ki viszont a cheque értékét csakis annak honorálása után szolgáltatja k. illetve írja ügyfele javára ; a cheque pályafutásának ezen részében tehát a hamisítás értékesítésére alig nyílik alkalom. Másként áll azonban a kérdés az intézvényezett ésa k i b o c s a t o v i s z o n y á t szem előtt tartva, - az intézvénye..... "• Szerző Oly,szíves volt sajtó alatt levő «A cheque» cimű munkájából lapunk szamára mutatványul átengedni e részt