A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 7. szám - És mégis bevált

Tizennegyedik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1895 február 17. Szerkesztőség: y .. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: \ ., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIUf AZ IGAZSÁ5ÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR 1 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre Fél « Egész « 1 frt 50 kr. 3 « — « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : És mégis bevált. Irta : Kovács Béla, karánsebcsi kir. járásbiró. — A hamis és hamisított cheque. Irta :dr. Sichermann Bernát, kassai ügyvéd. — A bányatörvényjavaslat. Irta: dr. S i p o s Árpád. kir. jogakad. tanár Nagyváradon. — Belföld. (Az igazságügyi költségvetés a képviselőházban. A pécsi ügyvédi kamara közgyűlése. — Nyilt kérdések és feleletek. (Az ítélet feloldása. (Felelet) Irta : dr. E m m a n u e 1 Győző, Gyulafehérvár.— Árverési vevő jogai meddig terjednek. Irta : H. R ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) v És mégis bevált. Irta: KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Engedjék meg tisztelt ellenfeleim, hogy három századdá' hátrább : a középkorba vezessem önöket. Az akkoriban forrongani kezdett eszmék harcosai közül különösen kitűnt egy nagyhírű tudós: Galilei. O volt az, a ki a vis inertiae-bó'l kiindulva, a mozgás törvényének elméletét alapította meg s lassankint oda fejlesztette uj tanát, hogy mathematikai bizonyossággá vált, a mi eladdig a rossz szellem sugallta ábrándnak és mesének tartatott: a föld forgása. Sokáig és sokan tagadták ugyan még azután is a tudomány eme nagyszerű vívmányát és felfedezését, de hát utóvégre minden müveit embernek be kellett látnia és vallania, hogy mégis mozog. Szerényebb arányokban és kisebb méretekben, melyek természetesen nem egy egész világra vannak kihatással, hasonló az eset az 1893. évi XVHL t.-c. tekintetében, melynek alkotóit épp azért méltán nevezhetjük jogszolgáltatásunk Galileijeinek. Ok is vis inertiae-bó'l: az 1868. évi LIV. t.-c ikk bői indultak ki, hogy bebizonyítsák, miszerint a magyar justitia nem lomha test, mely tétlenségre van kárhoztatva, hogy majdan önmagát nyomja agyon, hanem működő', mozgó és ható eró', mely cselekvésre termett, hogy haladjon, fejló'djön és tökéletesüljön. Álláspontunkból sajnálatos ugyan, hogy a felvilágosultság legjobb bajnokai: ügyvédek törnek lándzsát és állanak velünk szemben, de a jó és rossz ügynek egyaránt lehetnek bátor és elszánt lovagjai s mi viszont a nézetünk szerint rossz ügy pártolóit is annál nagyobb tisztelettel fogadjuk, mennél inkább elhiszszük, hogy meg vannak győződve védenceik ártatlanságáról. Ezen, ha úgy tetszik - szépirodalmi» bevezetés után térjünk át a dolog velejére! Mindkét ellenmondó igen tisztelt ügyvéd ur unisonó magasztalásnak nevezi a «J o g» f. é. 1. számában közzétett cikkemet. Szerintem valamit magasztalni annyi, ha azt mint valami remeket, káprázatosat, hibátlant állítjuk oda. Mondhatom, hogy én azt így se nem akartam, se nem tettem. Vagy merő magasztalás és kidicsérés az, ha az új törvény elébe tükröt teszünk s megmutatjuk benne tagbaszakadt mivoltját, de egyszersmind ferdeségeit és kinövéseit is, mely utóbbiakról nem egyszer csipősebb hangon is szóltunk? S hogy ebbeli jóhiszeműségünkről és igazelméjűségünkró'l az igen tisztelt ügyvéd urakat még inkább meggyőzzük, ezennel felsoroljuk az új törvények még egy pár rossz oldalát, melyek a gyakorlatban azoknak bizonyultak. A fizetési meghagyásokról szóló törvény 15. §-a azt rendeli, hogy ezen ügyek azon részében is, melyek per esetében a községi bíróság elébe vannak utalva, a végrehajtásra az 1877. évi XXII. t.-c. szabályai alkalmazandók. A községi bíróságokról tudva van, hogy az elintézésük alá eső peres ügyekben az adósok személyét bizonyos noli me tangere-nek tekintik, sógorság, komaság s tudja isten, még hány ilyen hátsó gondolattal. Részben lehetetlenséget statuál tehát a kiemelt törvényszakasz, midőn a 20 frton alúli fizetési meghagyási ügyek végrehajtását fakultative rájok bizza. Nem mondom, hogy mindenütt, de a legtöbb helyen bizonyára kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál. Megtorló jogosítvány hiányában az illető járásbíróság várhatja aztán, mikor jut a végrehajtási jegyzőkönyvhöz, de a szegény hitelező is filléreihez. Még jó, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. fi(i-ik ij-a szabad választást enged a bíróságnak, honnan rendeljen kiküldöttet, ámbár szerettük volna ezt a kis kacérkodást is a községi bíróságokkal mellőzni és őket a végrehajtásba semmiképp sem vonni be. Impraktikus az új prdts 24-ik §-a is, mely a bíró kötelességévé teszi, hogy a tárgyalandó ügyeket a határnapon abban a sorrendben hívja fel, a melyben azok a tárgyalási naplóba be vannak iktatva. A hol a feleket ügyvédek képviselik, ott még csak megjárja a hivatkozott §-ból vont szabály, hogy a peres ügyek különböző órákra tüzendők ki, mert az ügyvédek idejének kímélése érthető, de a személyesen perben álló felekre sokkal helyesebb, ha ugyanazon, pl. reggeli 8 órára idéztetnek meg. A tárgyalási sorrendet aztán a biró akképp tartsa be, a mily sorrendben a felek megjelennek. Hogy a felek valamelyike a kitűzött óra elteltével meg nem jelenés alapján mindjárt ítéletet kér, az nem baj, mert alig létezik olyan fél, a ki a biró csitító szavára, hogy várjon még egy kicsit, ne hajtana. Ezzel legcélszerűbben oszthatja be teendőjét s a mi fő : az erőltetett makacssági ítéletek circulus vitiosusának elejét veszi, az igazolási eseteket apasztja s a feleket sok felesleges igazolási költségtől kiméli meg és a mellett 8 órától l-ig fennakadás nélkül tárgyalhat, mert ha pl. 8 órára, V29-re, 9-re, "/^lO-re a könnyebb ügyek vannak kitűzve, 10-re és ezen túl meg a bonyolódottabbak, megtörténhet, hogy a biró már 9 órakor kész lesz amazokkal, a 10 óraiak megszűnnek s akkor mit csináljon 11-ig ? És megfordítva. Chablont tehát itt ne alkossunk. Dr. S z i v e s s y László ügyvéd ur szerint tévedéseim kétfélék : elméletiek és gyakorlatiak. Nagyon is megengedem, hogy tévedhetek, de ezt a t. ügyvéd Úr által bizonyítottnak éppen nem ismerhetem be akkor, midőn a fizetési meghagyások intézményét a legtermészetesebb módjául ismerem fel a perek apasztásának s ezt olyan adatokkal okolom meg, a melyek nem ignorálhatok. Mesterséges apasztásról tehát ne méltóztassék beszélni már csak azért se, mert semmi sem volna könnyebb, mint azzal viszont a mesterséges áradatot állítani szembe, Hogy hazánkban, melynek jogkereső közönsége a pereknek éppen ijesztő nagy számukból eredő túltengését annyira sinli, miért volna a perek apasztásának radikális, de nem erőszakos kúrája tévedés, azt már csak azért is kétségbe kell vonnunk, mert J h e r i n g nemcsak azokat mondta, a miket az igen tisztelt ügyvéd úr idézni jónak látott, hanem a többi között a következőket is: «I g e n gyakran azonban akként állanak a dolgok, hogy a változtatás a már létező jogok és magánérdekek igen érzékeny megtámadása árán létesíthető.* «Jogtételt, vagy intézkedést megdönteni annyi volna, mint ezen érdekeknek hadat üzenni.> Ugyancsak Jheringből idézve hozzá teszem, hogy a jog küzdelmében «két párt áll egymással szemközt; mindegyik a jog szentségét irta zászlajára. Az egyik a históriai, a múlt jogának szentségét, a másik párt az örökké szülemlő, megifjodó jog, az emberiség ős jogának szentségét, hogy valamivé lennie k el 1.» A forrás megnevezése felesleges, hisz a t. ügyvéd úr Jhering tanítványa volt. Már hogy a fizetési meghagyások intézménye valakit jogainak megvédésében megnehezítene, azt komolyan talán a t. ügyvéd úr se hiszi. Gyakorlati tévedéseim vádjára válaszolva, éppen nem csudálom, hogy dr. Szivessy László úr itélőszékének bírálata kedvezőtlen, mikor abban az egyszerű kérdésben, hogy mi a hosszú és mi a rövid, se tudunk egyetérteni. Pedig ez is a dolog gyakorlati oldalán fordul meg. Velünk együtt minden sommás biró u. i. kétségtelenül hosszú két hónapnak fogja az 1894. évi novembert és decembert tartani, mert a kezdetnek és átmenetnek rendkívüli nehézségei leginkább azokhoz fűződvék, s tudni való, hogy a mi nehezen megyés küzdelmes, az azzal eltöltött időt nagyon hosszúnak tünteti fel és érezteti, már pedig annak a küzdelemnek nehézségeit és keserveit mi egyes birák első sorban bálrak vagyunk magunknak reklamálni. Aztán meg kérem, physikailag is éppen elég volt az a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed