A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 6. szám - A hatásköri összeütközések biróságáról szóló törvényjavaslat

A JOG 23 felperest a szerződéstől való elállása felől értesítette s igy a mig egy részről felperesnek jogában állott a szerződést a kikötött határidőn túl három hét múlva is teljesíteni, addig másrészről alperes sem tagadhatja meg késedelem miatt a vétel tárgyának átvételét s az ezért járó vételár megfizetését: ezek alapján stb. A m. kir. Curia (189-t n o v. 3 1,508. s z. a.) a szegedi kir. ítélőtábla ítélete indokaival helybenhagyatik stb. A ker. t vk. 345. §-ának azon rendelkezése alapján, hogy a vételár kifizetésének más megállapodás hiányában, vagy ha a kereskedelmi szokás vagy az ügylet természete mást nem követel, az átadáskor kell történni, az eladó a vett áru szállítását a váltóval fizetni akaró vevőtől jogosan megtagadhatja. Az áru egy részének vételára fejében adott váltó átvétele a további szállítás fizetési feltételeire ki nem hat. A debreceni kir. törvényszék, mint keresk. bíróság (1893. év július hó 14-én 5,985 sz. a.) dr. Freund Jenő ügyved által képviselt R. H. és fia cég felperesnek, dr. Hollaender Dezső ügyvéd által képviselt «Franz G.» cég alperes ellen 960 frt tőke és járulék iránti rendes perében a következőn itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitjt, hogy alperes céggel L891. évi május hő lf!-án 200'2 drb. condor szállítására szerződésre lépett és az eladó alperes cég kötelezte magát ezen árút 1891. évi december hó végéig bérmentve Debrecenbe szállítani, azonban alperes 150/2 drb. condort az 1891-ik évben felszólítás dacára sem szállított, minek következtében tekintettel arra, hogy előadása szerint ezen árút 1891. évben tisztességes haszonnal eladhatta volna, hogv a nem szállított 150/2 condoron ha alperes által kellő időben szállíttatik és felperes által eladatik, felperesnek 960 frt nyeresége lett volna, mért is a keresk. törv. 272 §-a alapján elvont haszon címén 960 frtot követel alperestől. Eltekintve attól, hogy felperes keresete nem annyira tényeken, mint inkább feltevésen alapszik, mely feltevéseknek nevezetesen annak, hogy D/a condorban 16—18 méternyi posztó van és hogy a felperes által méterenként 1 frt 65 krjával vett posztót az 1891-ik évben felperes üzletében 2 Irt 05 krtól 2 frt 10 krig terjedő árban el tudta volna adni és hogy ekként átlag méterenként 40 kr. nyeresége lett volna, valódisággal alperes tagadása ellenében nem igazolta, minthogv tanúi is inkább csak feltevésekre alapítják e részben határozatlan vallomásaikat. Eltekintve attól is, hogy vesztett haszon csak akkor követelhető, ha annak mennyisége hatirozott tényekre és nemcsak merő feltevésekre alapitható. Elutasítandó volt felperes kereseté el főleg azért, mert a 960 frt kereseti összeget keresetében világosan és határozottan, mint az 1891-ik évben felmerült kárát követeli, vesztett haszon címén, pedig annak már 1892. évi január hó-töl folyó 6°,0 kamataival együtt, holott keresetében szintén beismeri sőt határozottan állítja, hogy a 200/2 condort 1891. évi december hó végéig tartozott volna szállítani, miből kétség kívül megállapítható, hogy felperest a szállításra kikötött határidő utolsó napjáig mint a meddig alperes a szállítással szerződés szerint is várhatott, sem vesztett haszon sem ily címen kártérítés nem illeti és ezt azért sem követelheti, mert ha az alperestől rendelt árúból az 1891. évben felperesnek készlete nem volt volna is, és így tényleg kárt szenvedett volna, ezen kárnak alperes okozója nem lehetett éppen azon okból, mert még ekkor alperes szerződés szerint a szállításra kötelezve nem volt. Igaz ugyan, hogy felperes már válasziratában kereseti állításait megváltoztatván azt állítja., hogy C) alatt csatolt alperesi elismervény szerint 100'2 condor mennyiségre nézve 1891. évi május hó 16-ika köttetett ki szállítási határnapul, de minthogy a B) alalti kötlevélben szállítási határidő kitéve nincs, felperesnek ezen amúgy is elkésve tett s a kereset kijavítását célzó előadása kereseti állításával ellentétben áll, és mert felperes mind végig fenntartja a másik 100/2 condorra vonatkozó azon állítását, hogy alperes a 100/2 condort 1891. évi december hó végéig tartozott szállítani, felperesnek válasziratában tett azon újabb állítása, hogy 100'2 condor szállítására 1891. évi május hó 16-ika köttetett volna ki, bírói figyelembe nem vehető és felperes keresetével feltétlenül elutasítandó stb. A debreceni kir. Ítélőtábla. (1893. év szeptember hó 28-án 5,118 sz. a.) A kir. törvényszéknek, mint keresk. bíróságnak ítélete helyben hagyatik stb. Indokok: Ámbár alperes beismerte, hogy 1891. év május hó 6. napján felperessel 200/2 drb. condor szállitásr i szerződésre lépett s ez ideig összesen csak 50/2 darab condort szállított, azt az állítását pedig, hogy felperes a vételárát egyesség ellenesen nem 6, hanem 9 havi lejáratú váltóval fedezte, be nem bizonyította s alperes által arra kínált főesküt, hogy a szállítást 1891. évi december 31-ik napjáig tartozott teljesíteni, sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, e szerint tehát az eladó alperes késedelme megállapítható lévén, az 1875. évi XXXVII. t.-c. 353 §-ban előadott jogok felperest kétségtelenül megilletik s igy felperes a szerződés nem teljesítése miatt kártérítést követelni jogosított, az elsőfokú bíróság elutasító íteletének a per főtárgyára vonatkozó részét mégis helyben kellett hagyni mert felperes keresetében annak az összegnek megfizetését követeli, mely összeg a vételi ár és reménybeli eladás folytán bekövetkeztethető eladási ár között mutatkozik, tehát pusztán ár különbözetet. Minthogy pedig az 1875. évi XXXVII. t.-c. 356 §-ának második pontja szerint az eladónak késedelme esetében puszta árkülömbözet csak oly áruknál követelhető, melyek tőzsdei vagy piaci árral bírnak, felperes pedig a keresetben nem is állította, a per folyamán nem bizonyította, hogy az általa vásárolt condor tőzsdei vagy piaci árral bír. a tőzsdei vagy piaci ár ugyanis sem tanuk vallomásával, sem szakértők véleményével, hanem kizárólag csak tőzsdei vagy a teljesítés helye vasári hatóságának a piaci árt tanúsító bizonyítványával mutatható ki, azt pedig felperes be nem terjesztette, minthogy továbbá oly áruknál melyek tőzsdei vagy piaci árral nem bírnak, a vevő a késedelmes eladótól nem a külömben is feltevésen és előre nem látott körülményeken és viszonyokon nyugvó bolti árral alapított árkülömbözetet, hanem egyéb bizonyítható kárán kívül esetleg csak azt az összeget követelheti, mely az eladó késedelmessége folytán vevő által tényleg beszerzett áru cikknek igazolt vételára és a késedelmes eladóval megkötött szerződésben meghatározqtt ár között mutatkozik, minthogy végül felperes nem is állítja, hogy az árukat más helyről és drágábban beszerezte, tehát hogy az 1875. évi XXXVII. t.-c. 272. §-ában előadott kára felmerült stb. A magyar királyi Curiá (1891. év december hó 5-én 1.890. sz. a.) A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik stb Indokok: A kereset alapját képező ügyletre vonatkozó. 2. és B) alatti kötlevelekben fizetési módozat íkülönösen az idő) megállapítva nem lévén: a keresk. törv. 345. §-a szerint az eladó, az áru szállításakor azonnal teljesítendő készpénzfizetéstől is tehette függővé a szállítást, hacsak a vevő más megállapodást nem bizonyít. E részben a felperes sem határozottan nem tagadta az alperesnek azt az állítását, hogy ez tőle hat havi lejáratú váltókat kivánt, sem a fizetési módozatra vonatkozóan kinált főesküt. ugy a mint az kínálva volt, el nem fogadta. A C) alatt alperesi levél pedig e részben joglemondást nem tartalmaz, mert habár 100 2 darab condorról szól, az abban átvetteknek elismert váltók összegét tekintve, azok csak a tényleg már szállított 50/2 árú vételárát képviselték s igy azok kifogástalan kézhez vétele a további szállítás feltételeire nem hat. Ilyen körülmények között az alperes, ki a 8—9 havi lejárati válrőkkal fizetni akaró felperesnek további szállításokat teljesíteni nem akart, az áruk elmaradásáért kártérítésre kötelezett eladónak nem tekinthető, miért is a kár bizonyításának kérdésétől függetlenül el kellet felperest keresetével utasítani stb. A fennforgó esetben ámbár felperes azt akarta, hogy a vétei tárgya különböző minőségű cukor legyen, hogy a vétel tárgya időszakonként részletekben adassék át, hogy a vételár re azonnal fizettessék, az E. alatt mellékelt okirat keltének idejében a vétel tárgyáúl szolgáló 340 métermázsa cukor minősége, annak átadási ideje az F. I. alatt mellékelt okiratok keltének idejében a vételár megfizetésének módja s időpontja iránt a szerződő felek megállapodásra még nem jutottak. Ugyanis Il-od rendű alperesnek 1891. évi szeptember hó 16-án kelt C) alatt mellékelt ama távirati értesítésre, hogy a 340 mmázsa cukornak 32 frt 75 krjával szállítását keresztül vitte, felperes az e) alatt mellékelt 1891. évi szeptember hó 16-án kelt levelében a vételhez hozzá járulását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ne csak a 310 mmázsa cukor, de az előzően megvett 1(0 mmázsa cukor is az akkor volt árak szerint szállittassék. Másodrendű alperes később 1891. évi szeptember hó 1 -én kelt Fi a. mellékelt levelében felhívja felperest, hogy járuljon hozzá a vételhez, mire felperes a H) alatt mellékelt levél szerint 1891. évi szeptember j 19-én szállításra vonatkozó beosztást 11-od rendű alperesnek megküldötte, I másodrendű alperes pedig 1891. évi szeptember 23. napján kelt L alatt mellékelt levelében közli felperessel a beosztást, de utóbb az 1891. évi ; október 9-én kelt n) alatt mellékelt levelében felperes a kivánt készpénzfizetéshez hozzá nem járul. A kereset alapiául szolgáló vétel ügylet tehát 1891. évi október 9. napján a keresk. törv. 319. §-a értelmében úgy állott, hogy felperes a 340 mmázsa cukornak készpénzfizetés mellett megvételét visszautasította s az n) alatt mértékeit okiratban foglalt feltételek mellett uj ajánlatot tett, mely 'uj ajánlatát sem első-, sem másodrendű alperes el nem fogadta, ugy szintén el nem fogadta sem első-, sem másodrendű alperes felperesnek az o) alatt mellékelt levélben tett azt az ujabb ajánlatát sem, hogy a cukor szállításra vonatkozó beosztás változtatása mellett a 344 mmázsa cukorért készpénzzel fizet. Minthogy ezek szerint felperes nem igazolta, hogy a kereset alapjául szolgáló vétel ügyletet akár elsőrendű, akár másodrendű alperessel végleg megkötette, minthogy az ügylet létrejötte nélkül alperesek az árú átadásának késedelmével nem terhelhetők, s igy a keresk. törv. 353 §-a értelmében felperes alperesektől kártérítést nem követelhet. Ezek alapján felperest úgy az első, mint a másodrendű alperes ellen támasztott keresetével elutasítani stb. kellett stb. A magyar királyi Curia (1894. év december hó 6-án 1.703. sz. a.) A szegedi kir. ítélőtábla fentebbi keletű és számú ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik síb.