A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 6. szám - A hatásköri összeütközések biróságáról szóló törvényjavaslat

22 A JOG végre, minthogy ha valaki mint rokon bizonyos szolgálatokat, habár huzamosabb ideig és előre meg nem határozott díjért teljesít rokonainak, ezért díjazást követelni jogosítva nincs : felperest keresetével elutasítani stb. kellett, annyival inkább, mert magában véve az. hogy alperesek jogelődjei a tulajdonukat képezett szőlőt neki ígérték, mint nem törvényes kötelező formában tett Ígéret, felperesnek a kereseti követelésre jogot nem ad stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1,140/P. sz. 1893 május 16.) Az elsőbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyalik stb. A m. kir. Curia (8,423/P. sz. 1894 május 31.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperesek, mint néhai K. József, illetve K. Józsefné G. Klára örökösei végrehajtás terhével köteleztetnek fent nevezett örökhagyók után reájuk szállott és a szabadkai kir. törvényszéknek az 1890. évi 1,660. számú hagyatékátadó végzésben kitüntetett hagyatéki vagyon értéke erejéig 250 frtot, mint tőkét, ennek 1891 július 11-től járó 60/0-°s kamatait stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: A perbefogás elleni kifogást mindkét alsóbiróság a másodbiróság ítéletében felhozott indokoknál fogva helyesen mellőzte. A per adataival, nevezetesen alperesek beismerésével, de különben F, József. T. Fülöpné, T. Juli és B. Mátyás tanuk vallomásával is bizonyítva van az a ténykörülmény, hogy néhai K. József és neje G. Klára felperest még gyermekkorában magukhoz fogadták és vele ugy bántak, mint a család tagjával, továbbá, hogy felperes az 1867. évi ápril 24-ike óta férjhezmeneteléig és azon túl is G. Klárának az 1886. évi jun. 15-én és K. Józsefnek az 1891. évi április 27-én bekövetkezett haláláig azokat híven gondozta és ápolta nemcsak, hanem helvettük minden házi teendőt végzett. Ezen családi viszonynál fogva felperes joggal elvárhatta, hogy alperesek jogelődei teljesített munkálkodását kellően jutalmazni fogják, mely feltevés helyességét támogatja az is, hogy T. Fülöpné és T. Júlia tanuk vallomásból is kitűnik, miként néhai K. Józseftől és G. Klárától hallották, hogy felperesnek egy szőlőt fognak hagvni. Teljesített munkálkodásáért pedig — ellenkező kikötés nemlétében — felperes jogosítva van ellenértéket követelni, különösen arra a 16 évre, a mig alperesek jogelődeinél szakadatlanul és kizáróan működött, és mivel esetleg másnál teljesített szolgálatban a saját fentartásán és ruházatán felül, mindenesetre legalább annyit kereshetett volna, hogy abból a szakértők által előterjesztett vélemény figyelembe vételével legalább is 250 frtot megtakaríthatott volna: ez összeg mint dij felperest jogosan megilleti, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket mint örökösöket a jelen ítéletben kitett összeg megfizetésében örökségük értéke erejéig marasztalni stb. kellett. Végrendeletet érvénytelenitő alaki hiba az örökösödési perben hivatalból tekintetbe nem veendő. Halálesetre szóló egyoldalú és nem is visszavonhatlan rendelkezést tartalmazó nyilatkozat az örökhagyót végrendelkezési jogában nem akadályozza. A pécsi kir. törvényszék (4,975/P sz. 1892 május 28.) Pakuszi Gyula ügyvéd által képviselt K. Sz. Sándor. Sz. Mária és ifj. Sz. József felpereseknek. Kossá Dezső ügyvéd által képviselt özv. B. Dánielné, Sz. Katalin alperes ellen örökösödés iránt indított rendes perében következőleg ítélt. A kir. törvényszék K. Sz. Józsefnek Nagy-Harsányban 1889. évi július 15-én keh végrendeletét érvénytelennek nyilvánítja és Nagy-Harsányban 1890. évi március 31-én dr. K. Zoltán siklósi kir. közjegyző által felvett és a hagyatéki iratokhoz eredetben csatolt leltálban elősorolt ingóságokra és követelésekre felperesek öröklési jogát elismeri és abban felvett ingókat és követeléseket, mint néhai K. Sz. József hagyatékát örökösödési jogcimen közös és egyenlő arányban felpereseknek megítéli stb. Indokok: Alperes, mint a végrendeletben megnevezett örökös a hagyaték tárgyalás alkalmával, úgy a jelen per folyama előtt is örökösödési jogát 1889. évi július 15-én Nagy-Harsányban néhai K. Szabó József által tett írásbeli végrendeletre alapítja. Az 1876. évi XVI. t.-c. 13. és 5. §§-ban foglalt rendelkezés szerint az írásbeli magánvégrendelet érvénvességéhez, ha a végrendelet a végrendelkező által nem egész terjedelmében íratott, úgy együttesen jelen levő tanú szükséges, miután azonban hit alatt kihallgatott K. János és K. Sándor végrendeleti tanuk vallomásaiból kétségtelenül bebizonyult, hogy a végrendelet tételénél együttesen csak három tanú volt jelen, a végrendeletet érvénytelennek kellett kimondani. Érvénytelen lévén a végrendelet, az örökhagyónak minden vagyona az ideiglenes törvk. szabályok 9. §-a értelmében a tőle leszármazó törvényes gyermekeire száll, miután alperes által nem tagadtatott, de a hagyatéki iratokhoz csatolt haláleset felvételi jegyzőkönyvvel igazoltatott, hogv felperesek örökhagyó kizárólagos törvényes örökösei, ennélfogva felpereseket néhai K. Sz. Józsel kizárólagos örököseinek elismerni és a nem kifogásolt leltárban felvett ingóságokat részükre törvényes öröklés címén megítélni kellett. Alperesnek abbeli védekezése, hogy felperesek a végrendeletet a kihirdetése alkalmával elfogadták, jogaiknak peruiján való érvényesithetését ki nem zárja stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (466l/P sz. 1893 január 3.) az elsőbíróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert örökhagyó végrendelete a törvény által megkívánt külkellékkel látszólag bír és alperes ennek ellenében nem bizonyította, hogy I. és III. rendű felperesek már a végrendelet kihirdetése alkalmával tudták, hogy a végrendeletet előttemező tanuk a végrendelet tétele alkalmával együtt jelen nem voltak; és e szerint azt nem bizonyította, hogy I. és III. rendű felperesek tudva és akarva nyugodtak meg a törvényes kellékalakkal valójában nem bíró végrendeletben stb. A m. kir. Curia (6295/P. sz. 1894 május 29.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Néhai K. Sz. Józsefnek Nagy-Harsányban 1889. évi július 15-én alkotott írásbeli magánvégrendeletét az alapon támadják meg felperesek keresetükben, hogy azt örökhagyó alá nem irta, illetve annak aláírásánál az azon előforduló tanuk jelen nem voltak. E perben tehát kérdés és eldöntés tárgyát az képezi, hogy a nevezett örökhagyó után maradt végrendeletnél a keresetben felhozott, emiitett érvénytelenségi okok, melyek bebizonyításának kötelezettsége kétségen kivül felpereseket terhelte, fenforognak-e vagy nem ? Az említett érvénytelenségi okok fenforgására felperesek a perben épen semmi bizonyítékot sem szolgáltattak, sőt az alperes által felhívott és kihallgatott V. János és K. Sándor tanuk vallomásával alperes bizonyította, hogy örökhagyó a végrendeletet a tanuk jelenlétében aláirta, illetőleg általa aláírtnak elismerte. A nevezett tanuk vallomásából az is kitűnik ugyan, hogy a végrendelet aláírásánál a tanuk nem voltak együttesen jelen ; e körülmény azonban, még ha az a tanuknak a végrendelet záradékában tett nyilatkozatuk ellenében bebizonyitottnak tekinthető lenne is, minthogy a keresetben a végrendelet az alapon érvénytelennek kimondatni nem kéretett ; e per eldöntésénél tekintetbe nem vehető. De nem volt tekintetbe vehető felpereseknek a válaszhoz E) alatt mellékelt nyilatkozat alapján örökhagyó végrendelkezési képessége ellen tett kifogásuk sem. Mert egyrészről a kereset erre szintén nincs alapítva, másrészről a felhívott nyilatkozat halál esetére szóló egyoldalú és nem is visszavonhatatlan rendelkezést tartalmazván, ezáltal az örökhagyó végrendelkezési jogábán akadályozva nem volt. Nem bizonyítván be ezek szerint felperesek néhai K. Sz. József végrendeletének érvénytelenségét, ugyanők keresetükkel elutasitandók. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem forogván fenn határozott időre kötött ügylet, a ker. tv. 354. §-a értelmében a késedelmes szerződő fél késedelmét a teljesítés által mindaddig elenyésztetheti, mig a másik fél nem értesiti őt, hogy a szerződéstől elállott. A szegedi kir. járásbíróság (1893. évi január 31. 730. s z. a.) Dr. Körösi Ignác ügyvéd által képviselt B. Adolf felperesnek dr. P o 11 á k Lajos ügyvéd által képviselt K. Mihály alperes elleni 8 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy nála alperes 1,500 darab kisebb és nagyobb számlanyomtatványokat rendelt meg, melyeket ő el is készített, de azokat alperes átvenni vonakodik, miért is kéri őt 8 frt tőke és járulékaiban elmarasztalni, mint a kérdéses árúk vételárában. Alperes beismerte ugyan, hogy a kérdéses árúkat a kitett árban megrendelte felperesnél, de kikötött határidőre, ugvanis a megrendeléstől számított egy hétre; a mit ugyan felperes tagadásba vett s igy alperes felperes tagadásával szemben F. Lajos és F. József hit alatt kihallgatott tanúk vallomásával beigazolta azt, hogy a szállításnak határozottan kijelölt határidőben kellett történnie és felperes pedig a szállítást a kikötött határidőn túl 3 hét múlva teljesítette ; már pedig ilyen esetben, tekintettel arra, hogy felperes nem is állította, annál kevésbé iga zolta, hogy alperes értesítette arról, hogy a szerződés teljesítéséhez ragaszkodik ; minélfogva a ker. töi"v. 355. §-a értelmében alperes a szerződés teljesítésére nem kötelezhető stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1893 június 22. 2,795. s z. a.) az első bíróság ítéletének megváltoztatásával tartozik alperes a keresetbe vett 8 frtot stb. felperesnek megfizetni. Indokolás. Az 1500 db. kisebb és nagvobb számlanyomtatványok vétele iránt peres felek között létrejött ügylet nem határozott időre kötött ügylet; mert alperesnek azt az állítását, hogy a megrendelés alkalmával kikötötte, hogy a nyomtatványokat csak úgy tartozik átvenni, ha felperes a megrendelést követő legközelebbi szombatig szállítja azokat, a kihallgatott tanuk nem bizonyították ; más oly körülményt pedi" felperes fel nem hozott, melyből azt lehetne megállapítani, hogy a felek akarata szerint a teljesítés idejének meghatározása az ügyletnek lényeges, későbbi szerződésszerű teljesítést kizáró feltétele volt. Minthogy pedig az esetben, ha határozott időre kötött ügylet fenn nem forog, a keresk. törv. 354 §-a értelmében a késedelmes szerződő fél késedelmét a teljesítés által mindaddig elenyésztetheti, mig a másik fél nem értesiti őt, hogy a szerződéstől elállott : minthogy alperes maga sem állította, hogy