A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 5. szám - A sommás eljárás 2. §-a feletti vitáról 3. [r.]

A JOG 37 Az űj sommás eljárás hatályba lépte előtt a kereskedőknek 50 frtot meg nem haladó követelései, ha az alperes nem volt kereskedő s az ügylet rá nézve nem képezett kereskedelmi ügyletet, a kisebb polgári peres úton voltak csak érvényesíthetők, jóllehet az 1877. évi XXII. t-c. 11. § 9. pontja szerint a kereskedelmi ügyek a bagatell eljárás alá «semmi esetben» sem tartoznak. A bagatell törvénynek ezen idézett 11. §-a és a kereskedelmi eljárást szabályozó ministeri rendelet 5. §-a közt, ügy látszik, mintha ellentét állt volna fönn, mert mig a törvény a kereskedelmi ügyeket a bagatell eljárás alól egyáltalában kizárta, a ministeri rendelet meg a kereskedelmi eljárás alól zárta ki azokat, a mennyiben a követelés 50 frtot meg nem haladott, ha az alperes nem volt kereskedő vagy az ügylet alperest illetőleg nem képezett kereskedelmi ügyletet. Ezen ellentét azonban csak látszólagos, mert a birói hatáskör kérdésénél a kereset alperes szempontjából bírálandó el és éppen ezért tartoztak a kereskedőknek 50 frtot meg nem haladó ügyei november 1. előtt a bagatell bíróság elé, ha ugyanis alperes nem volt kereskedő. Nem a birói gyakorlat volt tehát az, a mely az ilyen, 50 frtot meg nem haladó ügyeket a bagatell eljárás alá utalta, hanem a már jelzett perjogi szabály. És megszűnik a controversia most is, ha a kérdést ezen szabálynak szem előtt tartásával oldjuk meg. A kik ellenkező nézeten vannak, utalnak az új sommás eljárási törvény 2. £-ára, a mely szerint sommás eljárás alá tartoznak a kereskedelmi törvény 258. $ 1.2. és 3. pontjaiban, valamint a 260. és 261. aiban felsorolt ügyletekből fölmerülő keresetek és itt nincs felemlítve, mint a kereskedelmi eljárást szabályozó ministeri rendeletben : «ha alperes kereskedő, vagy e nélkül is, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez.» Azonban ezen 2. £-ban hivatkozás történik az 1. Íj ban foglalt korlátozásra; az 1. szerint pedig csak azon keresetek tartoznak a sommás eljárás alá, a melyek a községi bíróság elé utalva nincsenek ; már pedig akkor, ha alperes nem kereskedő, a kereskedőknek 20 frtot meg nem haladó ügyei is a községi bíróság hatáskörébe vannak utalva. Azért maradt ki tehát a 2. §-ból a kereskedelmi eljárást szabályozó ministeri rendeletben volt. fönnebb idézett passus, mert fölöslegesnek látszott. A sommás eljárási törvény 2. igának utolsó pontja tisztán a felebbezési fórum megállapítása céljából irja elő, hogy a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén levő járásbíróságok az eddig is kereskedelmieknek tekintett ügyekben, «mint kereskedelmi biróságok» járnak el ; ebből azonban nagyon helytelen azt következtetni, mint dr. Németh Károly kartárs úr a «J o g» 48. számában teszi, hogy akkor, ha alperes nem kereskedő, ezen két törvényszék területén levő járásbíróságok a kérdéses 13 kros ügyben is, a kereskedelmi birósag megjelölése nélkül, vagyis úgy járnak el, mint a többi járásbíróságok; mert a budapesti és pestvidéki törvényszékek területén levő járásbíróságok csak akkor járnak el, mint kereskedelmi bíróságok, ha alperes kereskedő, vagy az ügylet rá nézve kereskedelmi ügyletet képez és pedig az 500 frtot meg nem haladó összes ügyekben, tehát a 20 frtot meg nem haladókban is; ellenkező esetben pedig, habár felperes kereskedő is, a kereskedelmi bíróság megjelölése nélkül járnak el, ez utóbbi esetben természetesen csupán 20 frtot meg nem haladó ügyekben ép úgy, mint a többi járásbíróságok. Úgy látszik, hogy ezen kérdés csak azért lett vitássá téve, mivel olyan tekintélyes jogászok, mint Fodor és Márkus urak téves felfogást juttattak érvényre commentárukban ; mert gyakorlatilag úgy áll a dolog, hogy a bíróság a 20 frtot meg nem haladó követelés érvényesítése iránt beadott keresetet, ha abból az tűnik ki, hogy alperes nem kereskedő s az ügylet rá nézve nem képez kereskedelmi ügyletet, a sommás eljárási törvény 17. §-a alapján idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítja. Dr. Rosenfeld Sándor, ügyvéd Gödöllőn. X III. Már e lapok m. évi 44. számában rámutattam, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-a szerint a kereskedők bármiféle ügyleteiből eredő és fizetést követelő perek sommás eljárásra tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy kereskedő-e az alperes. Indokoltam ezt az idézett szakasznak az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-ával s a kereskedelmi törvénynyel való egybevetése által, mely utóbbi a kereskedők részéről történt egyszerű eladásokat is kereskedelmi ügyleteknek minősítvén, az 1K77 : XXII. t.-c. 11. §-a az ily ügyletekből eredő pereket a kisebb polgári, tehát községi bíráskodásból is világosan kizárja. Azóta különféle nézeteket olvastunk e lapokban az idézett 2. §-róJ. Dr. Németh Károly úr egy véleményen van velem s indokolása megegyezik az enyémmel. — Ellenben dr. B e r é n y i Sándor és S e r 1 y Antal urak a kereskedők eladásaiból eredő s a vételár iránt indított 20 frtot meg nem haladó pereket a községi bíráskodásra tartozóknak állítják. S e r 1 y Antal bíró úr különösen a 2. §. utolsó bekezdésére utal, mely szerint a szakasz 1. pontjában felsorolt ügyekben a járásbíróságok azon esetre, ha alperes kereskedő, vagy alperest illetőleg kereskedelmi ügylet forog fenn, mint kereskedelmi bíróságok járnak el, s ebből azon eredményre jut, hogy ha alperes nem kereskedő, vagy az ügylet alperesre nézve nem kereskedelmi, akkor 20 frtot meg nem haladó ügyekben nincs helye sommás eljárásnak, hanem községi bíráskodásnak. Ez a következtetés teljesen elhibázott, a mint téves az alap is, a melyből kiindúl. A 2. utolsó bekezdése nem azt akarja mondani, hogy 20 frtig terjedő perekre csak akkor illetékes a járásbíróság, ha alperes kereskedő, más esetekben pedig községi bíráskodásnak van helye, hanem azt, hogy ha alperes kereskedő, akkor a budapesti és pestvidéki törvényszékek területén levő járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok járnak el, ha pedig nem kereskedő, akkor mint polgári bíróságok. Ennek a megkülönböztetésnek alapja a törvény 125. § ában rejlik, mely szerint a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék lesz a felebbviteli fóruma mindazon ügyeknek, melyek a budapesti és pestvidéki törvényszékek területén levő járásbíróságok, mint kereskedelmi bíróságok által tárgyaltatnak. Ennélfogva már az elsőbiróság előtt is meg kell tenni a különbséget az eljárási szabályok közt, hogy a felebbviteli bíróság iránt kétség fenn ne forogjon. Ha már most pl. a budapesti IV. kerületi járásbiróság előtt egyik kereskedő a másikat perli a sónak 13 krnyi vételára iránt, akkor a járásbiróság mint kereskedelmi bíróság jár el és másodfokban a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék lesz illetékes ; ha ellenben a kereskedő oly alperes ellen indít pert a só 13 krnyi vételára iránt, a ki nem kereskedő, s a kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet sem képez, akkor első fokon eljár a IV. ker. járásbiróság, mint polgári bíróság, másodfokon pedig a budapesti kir. törvényszék. Ez a 2. § utolsó bekezdésének helyes értelme, mert annak 1. pontja szerint kétségtelen, hogy bármiféle kereskedelmi ügyletből eredő követelés, még 20 frton alul is, sommás eljárásra tartozik, ha nem kereskedő is az alperes. így volt ez — legalább újabban — az eddigi sommás eljárás alatt is, minek bizonyítására két gyakorlati példára utalok. Első a biztosítási ügyletekből eredő perekben követett gyakorlat. Eleinte az 50 frtig terjedő biztosítási díjkövetelések a kisebb polgári, illetve községi bíróságok előtt érvényesíttettek. Majd az illetékes hatóságok a bíróságokkal egyetértve megállapították, hogy a biztosításból, mint kereskedelmi ügyletből eredő perek kisebb polgári perútra nem tartoznak. A bagatellbiróságok illetékteleneknek mondták ki magukat, a perek a járásbiróság elé kerültek, melyek azonban 50 frton aluli ügyekben eljárni szintén nem akartak, ha alperes kereskedő nem volt. Hosszas vajúdás után országszerte akként állapodott meg a gyakorlat, hogy az ily ügyek, melyek sem kisebb polgári útra, sem kereskedelmi eljárásra nem tartoznak, a járásbíróságok, mint polgári bíróságok által intézendők el. Azóta az 1—2 fitos biztosítási díjkövetelések is sommás úton tárgyaltattak valamennyi járásbiróság által. Ezt S e r 1 y Antal biró úr ép úgy tudja, mint én. A kassai kir. Ítélőtábla pedig a mult év óta ezen eljárási módot követte nemcsak a biztosítási, hanem minden egyéb kereskedelmi ügyletből eredő ama perekben, melyekben az alperes nem volt kereskedő. Utalt a kereskedelmi törvényre, mely szerint a kereskedőnek bármilyen ügyletei (az egyszerű eladások is) kereskedelmi ügyleteknek tekintendők, ha nem kereskedő is az alperes; utalt a bagatell-törvényre, mely szerint kereskedelmi ügyek bagatell útra nem tartoznak, s minthogy alperes kereskedői minőségének hiányában kereskedelmi eljárásnak sem lehetett helye, minden egyes esetben megállapította a járásbíróságnak, mint polgári bíróságnak illetékességét 50 frton aluli ügyekben. Végzéseit a kir. Curia is helybenhagyta. A kit a kassai kir. táblának ily értelmű határozatai érdekelnek, annak szívesen szolgálok a teljes szöveggel. Mi, kik a kassai tábla területén foglalkozunk joggyakorlattal, már egy év óta pereltük a kereskedők egyszerű számlaköveteléseit 50 frton alul is sommás úton, és az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-a reánk nézve nem tartalmaz újítást, hanem világosan fentartja azt, a mit eddig is ki lehetett a törvényekből magyarázni. Dr. Frankfurter Sándor, miskolci ügyvéd.