A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 5. szám - A sommás eljárás 2. §-a feletti vitáról 5. [r.]

38 A JOG IV. A «J o g» f. évi 2. számában dr. Alföldi Dávid ügyvéd úr azon véleményét adta elő, hogy a kereskedőnek 20 frtot meg nem haladó üzleti követelései a sommás eljárás alá, nem pedig a községi biróság hatáskörébe tartoznak. Engedje meg igen tisztelt ügyvéd úr, hogy én ellenkező nézetben vagyok s ennek folytán nézetemet a következőkkel indokolom. Ugy hiszem, cikkiró úr maga sem tette azt vita tárgyává, hogy általában a kereskedőnek minden 20 frtot meg nem haladó üzleti követelései hová tartoznak, hanem csupán azon üzleti követeléseit, a melyeknél alperes nem kereskedő, vagy ha kereskedő is. de az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet nem képez. Tehát ha igy teszszük fel a kérdést, akkor igenis azon véleményben vagyok, hogy oly üzleti követelései felperesnek, a hol alperes nem kereskedő, vagy ha kereskedő, de reá nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet nem képez, a községi biróság, nem pedig a járásbíróság illetékessége alá tartozik, még pedig azért, mert az 1893. évi XVIII. t.-cikk 2. §-a nem változtatta meg a kereskedelmi eljárást szabályozó i. ü. m. rendeletet. Ezen rendelet alapján pedig, de meg az eddigi felsőbb bírósági gyakorlat szerint is az ilyen perek nem tartoztak a sommás hanem az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott községi bírósági eljárás elé, de nem is tartozhattak, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. § ában hivatkozott kereskedelmi törvény 258. §. 1. pontja világosan azt mondja : ((kereskedelmi ügyletet képeznek áruk s általában ingó dolgok vétele vagy egyébkénti megszerzése azon szándékkal, hogy azok természetben át- vagy feldolgozva ismét tovább adassanak)). Oly per tehát, hol felperes mint kereskedő követelését p. o. 05 kr. ára írószerek egy nem kereskedő részére lett eladásából származtatja, ezen ügylet kereskedelmi ügyletet nem képezvén s a 20 frton aluli nem kereskedelmi ügyletekre pedig a járásbíróság s illetve a sommás eljárás ki nem terjedvén, az a községi biróság illetékessége alá tartozik. De nem képez a fent előadott 05 kros vétel vagy p. o. egy füszerkereskedő által megvásárolt 3 frtos kalap vételéből származott ügylet sem kereskedelmi ügyletet; mert világos, hogy azt nem továbbadás céljából vette, hanem saját személyének szükségletére vette. De nem fordul elő az 1893. évi XVIII. t.-cikk 2. £-ában hivatkozott 259. §-ban egyetlen pont sem, mely az egyoldalú kereskedői ügyleteket alperes ellenében kereskedelmi ügyleteknek minősítené. Továbbá mit mond a szintén hivatkozott kereskedelmi törvény 260. §. első bekezdése ? Azt mondja, hogy a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek. Ezen §. alatt nem az értendő, hogy a kereskedőnek magánfelek részére saját használatukra történt eladások is annak tekintendők, mert hiszen az, hogy valamit eladjon, üzlete folytatásához nem éppen tartozik, hanem részére kívánatos, hogy üzlete boldoguljon. Éppen úgy nem szükséges ahhoz, hogy valaki ügyvéd legyen, hogy pere is legyen, hanem kívánatos. Ha ezen §. úgy értelmeztetnék, hogy a kereskedő minden eladása vagy vétele kereskedelmi ügylet legyen, akkor kereskedelmi ügylet lenne az is, ha a piacon üzlete számára 1 zsák krumplit vesz. Különben is tekintve, hogy ezen törvény már eddig is fennállott, s ha annak ezen értelmezés tulajdoníttatott volna, akkor már az eddigi gyakorlat szerint is az ily ügyletek sommás eljárás alá tartoztak volna. De meg akkor a kereskedelmi törvény 258. §-a teljesen illusoriussá válnék, mely a kereskedelmi ügyletre nézve a továbbadást feltételezi. Véleményem szerint ezen §. úgy értelmezendő, hogy igenis a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek ; de nincsen kizárva annak bizonyítása, hogy az általa kötött ily ügylet nem képez kereskedelmi ügyletet. Hogy én magyarázatom helyes, bizonyítja a 261. §. is, mely azt mondja, «hogy a kereskedő által kötött szerződés kétség esetében a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintendő ; tehát ebből is világos, hogy nem minden ügylet, eladás vagy vétel képez kereskedelmi ügyletet, mit a kereskedő köt. De világos, hogy ezen szó : tekintendő, mely ugy a 260., mint a 261. §§-ban előfordul, nem egyértelmű ezen szóval: képez, mely határozott. Továbbá hogy a 2. §-ban elősorolt nem minden ügy tartozik a sommás biróság hatáskörébe, kitűnik onnan is, mert ezen §. korlátolva van az 1. §. 4. és 5. pontja s úgy a 4. §. útján'az 1. §. által is, mely pedig azt mondja: «Sommás eljárás alá és a'kir. járásbíróság hatáskörébe tartoznak)), a menynyiben az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott községi birósági eljáráshoz utalva nincsenek. Nem változtat ezen dolgon, illetve véleményemen az sem, hogy a biztosítási dijak eddig is a kereskedelmi eljárás alá tartoztak 20 frton alul is. Mert ezen biztosítási ügyletek éppen azért tartoztak a sommás biróság elé, mert a biztosítási ügylet a kereskedelmi törvényben van szabályozva, még pedig annak II. rész 453 §. és következő §§-aiban, tehát kereskedelmi ügyletet képeznek, s e szerint a sommás eljárás alá tartoznak éppen úgy. mint a többi kereskedelmi ügyletek. Hogy az úgy van, kitűnik a cikkiró úr által felhozott s 1886. évi november 11-én kelt 1.060. számú curiai ítéletből is, mely ekként szól : «a biztosított és biztosító közötti jogviszonyt a kereskedelmi törvény szabályozza, az e jogviszonyból felmerülő vitás kérdések eldöntésére tehát a kereskedelmi törvény szabványai lévén alkalmazandók, erre pedig a községi biróság nem illetékes». Nem értek tehát egyet cikkiró úrral arra nézve sem hogy ugyan oly jogviszony állna fenn a kereskedő s nem kereskedő között a nem kereskedelmi célból vett vételre nézve, mint a biztosító és biztosított között; mert az előbbit nem a kereskedelmi törvény, hanem a magánjog szabályozza. Valamint nem tekinthető a háztulajdonos s bérlője a kereskedő közötti ügylet kereskedelmi ügyletnek ; noha a kibérelt helyiség a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozik s szükséges; éppen úgy nem tekinthető a magánhasználatra vásárló s kereskedő közötti ügylet kereskedelmi ügyletnek, mert hiányzikatörvénynek a 258. §-b a n kifejezett világos intentiója, a kereskedelmi célból való vásárlás, ügyletkötés. De nem értek egyet a cikkiró úrral abban sem, hogy most, miután az 1877. évi XXII. t.-c. 46. $-a hatályon kivül helyeztetett, nincsen értelme az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. §-a megtámadásának. De igenis van, nem úgy a megtámadásának, hanem a magyarázásának, mert az 1893. évi XIX. t.-c. 2. §-a szerint a községi biróság elé utalt ügyekben a fizetési meghagyás kibocsájtására azon járásbíróság illetékes, melynek területén a követelés iránti perben illetékes községi biróság fekszik s igy igen fontos azon megkülönböztetés, vájjon az egyoldalú kereskedelmi eladás kereskedelmi ügylet-é vagy nem ; mert ha kereskedelmi ügylet, akkor az ország bármely járásbíróságánál beadhatja felperes 05 krért alperes ellen a fizetési meghagyás iránti kérelmet s ez által ezen biróság válik illetékessé ; ha azonban az ügylet nem kereskedelmi, akkor csak azon bíróságnál, a melynek területén a község fekszik. Ezzel pedig számtalan zaklatásoktól menekülhet úgy az alperes, mint a biróság. S úgy az utolsó érvelését sem osztom cikkiró urnák, mintha a nézete elfogadásával a biróság teendője nem szaporodnék. De igen szaporodik, mert fizetési meghagyás esetében inkább megfizet valaki 5 frtot vagy 1 frtot, mint hogy ellenmondás esetében megidézve a 6-ik megyében fogadjon védőt vagy maga védelmezze magát. Hogy pedig ez igy van, tapasztalásból tudom, mert sok ilyen fizetési meghagyást kellé visszautasítanom. De megtörténik az az eset is, hogy valaki csakugyan tartozik a fizetési meghagyás utján követelt összeggel, de a fizetési határidő nem következett be ; ily esetekben pedig csakugyan hajlandó az 1—2 frtot megfizetni, mint 6-ik megyében magát védeni ; de ha fizetési meghagyást nem kaphat vagy csak a közelben levő járásbíróságtól kap, hol ösmerősei is vannak, ott, vagy a helyben levő községnél magát védeni fogja. Gazdy Béla, N/ kir- járásbiró Székesfehérvárott. ^ V. Most, hogy összes szaklapjainkban heves küzdelem folyik az új sommás eljárás 2. §. 1. p. mikénti magyarázása iránt, engedjék meg, hogy egy eddig, tudtommal legalább még nem használt, új fegyverrel segítségére siessek azoknak, a kik a törvény szavaihoz ragaszkodván, a kereskedőnek 20 frton alóli követelésekre nézve is a járásbíróság illetőségét mondják megállapitandónak. Az új sommás eljárás ugyanis teljesen érintetlenül hagyja az 1868:LIV. t.-c. 35. §-át; az újvidéki bejegyzett kereskedő perelheti tehát, könyvkivonata alapján, budapesti adósát is az újvidéki járásbíróságnál. Ez tény.