A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 5. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés

A JOG 35 kétes sikerű, ipari vállalkozás, de akkor a művelési jogosítvány képességénél az ipar- és gyári törvények rendelkezéseihez kell alkalmazkodni. Egy nagykorú vagy gyártörvényeink értelmében nagykorúsított10) egyén bármily iparágat, a kereskedést és bányászatot is beleértve, szabadon űzhet; sőt gyámhatósági nagykorúsítás nélkül is: a 18 évet betöltött ifjak atyjuk vagy gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével űzhetnek ipart, mert ezen tény folytán teljeskoruakká válnak.11 A gyám és ipartörvények combínatioja mellett a képesség igy megállapittatván, kik azzal birnak, azok űzhetnek bányaipart, szerezhetnek művelési jogosítványt, de nem mi nd e n k i. A tervezet eredeti szövege is ez alapon lett megállapítva, de a tanácskozmányban aggály támadt, hogy az éppen akkor alkotás alatt levő ipartörvény képesítésekhez köti az ipar gyakorolhatását, a szöveget tehát elejtették.12 Az ipartörvény megalkottatott s a ker. miniszter felhatalmazásával élve, a képesítéshez kötött iparágakat meghatározta,13 de azok között a bányaipar nincs és nem is lehet; mivel az ipartörvény kijelenti, hogy rendelkezései alá a bányászat és kohászat nem tartoznak (183. c. p.). így hát most már veszély nélkül lehet mondani, hogy bányajogositványt mindenki szerezhet, ki a fennálló törvények értelmében iparűzésre jogosítványt nyerhet. Az 5. §. második bekezdése a bányahatósági tisztviselőket és hozzátartozóikat zárja ki a bányajogositványok szerzésétől. Ha e kifejezések «bányát nem művelhetnek, bányatulajdont nem bírhatnak, azt jelenti, hogy sem ingatlan, sem ingó bányavagyont, tehát bányarészvényeket, bányarészeket (kuxákat) sem szerezhetnek, akkor a rendelkezés ellen semmi, a szövegezés ellen pedig csupán az a kifogásom, hogy nem eléggé világos és határozott. De ha ennek az az értelme, hogy a bányahatósági tisztviselők csak az adományozás és engedélyezés által szerezhető ingatlan bányatulajdonból volnának kizárva, ellenben az ingó bányatulajdon, a bányarészvények és bányarészek (kuxák) szerzése nekik megengedtetnék, akkor az ellen kifogás emelhető. A jogirodalomban ez ugyan vitás kérdés,11 de azt hiszem, hogy aki az egész tulajdonból ki van zárva, az részeket sem szerezhet meg s a hatósági közegek feltételezett részrehajlására az ingó bányavagyon birtoka éppen olyan befolyással birhat, mint az ingatlan tulajdon ; avagy talán a férj vagy atya nejének, illetve gyermekének bányaművét vezetvén, hivatali teendőinek rovására magánfoglalkozásba merül? ez az aggodalom indoka? Lehet, hanem kissé bajos megérteni, hogy ha erre (örökösödés cimén szerzett bányavagyonnál) miniszteri engedély adatik, mivel lesz kissebb a magánfoglalkozás veszélye? egyébiránt, ha ez az aggodalom a tilalom indoka, akkor az nem a törvénybe való intézkedés, hanem a szolgálati pragmatika feladata. A porosz törvény különben minden okoskodásnak és feltevésnek útját vágja azon világos kijelentéssel, hogy a bányahatósági tisztviselők és (a törvényben megjelölt) hozzátartozóik sem bányaműveket, sem bányarészeket nem szerezhetnek.15 Ami igen helyes, ha a tilalmi rendszer álláspontját fogadjuk el és könnyen is ellenőrizhető, mivel a bányarészeket a bányahatóság állítja ki. (Jav. 163. §.). Mivel a jogositványszerzési képesség korlátolásánál vagyunk és a kérdés kapcsán a kuxákra is kiterjeszkedtem, a javaslat egy hiányára kell itt még reá mutatnom. Az id. t. szabályok tudvalevőleg a gyámokat eltiltják attól, hogy gyámoltjaik részére bányarészeket vegyenek,16 bányaművelési jogosítványt még kevésbé szerezhetnek a pupillus részére: argumentum a minori ad május. A gyámtörvény a gyámhatósági jóváhagyás eseteinél a kiskorú által nyitható vagy folytatható ipar és kereskedési üzletekről rendelkezik ugyan,17 de a bányavállalkozástól a kiskorú gyámját külön nem tiltja el, minthogy arról a bányatörvény intézkedik, ha a javaslat törvény lesz, a mostani bányajog s azok között az id. t. szabályok hatályon kivül helyeztetnek, a javaslat pedig ez esetről nem szól és igy e kérdés ismét az egyéni felfogás zsákmánya lesz, a mi ösz10 1887. 20. t.-c. 1—4. §§-ai. 11 1884. 16. t.-c. 1-2. §§-ai. 12 A bányatörvényjavaslat szaktaiiácskozmányáról felvett jegyzőkönyv 111. 1. 13 Az 1884. 16. t.-c. 5. §-a alapján 1884 aug. 26-án 39,266. sz. a. k. r. 2. §-a. 14 M i c h e 1 (Die Natúr und Rechtsverháltnisse der Gewerkschaften» 99. 1.) G r á n z e n s t e i n. íDas alig. öst. Berggezetz 273.1) szerint a tilalom nem tejed ki a kuxákra; az ellenkezőt vitatja Schneider íLehrbuch des Bergrechts» 107. 1. továbbá ugyanő «Zur Lehre d. Gewerkschafteno 170—176. 1.). 15 cAIlgemeines Berggesetz». 195. §. " Id. törv. szabályok VII. IV. fej. 26. §. »' 1877. XX. t.-c. 113. §. 6. p. szefüggés nélkül alkotott törvényeinknél másutt is előfordul. E hiány pótolandó, ha másutt nem, legalább az átmeneti intézkedéseknél. Az 5. §. harmadik alineája a főbányahatóság hatáskörével a pénzügyminisztert ruházza fel, a mi később, hol a bányahatósági szervezet van szabályozva (208. s. k §§.) szintén kifejezésre jut. A sóbányászat — mint a sójövedék tárgya — és a kincstári fémbányák gazdasági vezetése természetesen a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik, de a bányaipar hatósági ügyeinek ellátása inkább a kereskedelmi és iparügyek hatáskörével felruházott minisztériumhoz tartoznék. Ez a legfőbb iparhatóság, mely a közigazgatási, rendőri ügyekben a bányavállalkozás terén is inkább helyén van, még pedig önként érthetően a kincstári és magánbányavállalatokra egyaránt; közege mindenesetre több elfogulatlansággal járna el a kincstári és magánbánya-vállalkozás között előforduló érdekösszeütközés eseteiben, mint a kincstári érdekek képviseletével megbízott pénzügyminiszter alárendelt közege. II. «A kutatásról)) szóló II. fejezetben a javaslat előrebocsátván azt, hogy a kivett helyek leszámításával (7. §.) természetes települési helyén ásványt mindenütt szabad keresni (6. §.), nyomban kijelenti, hogy aki azonban «valamely területen mások kizárásával akar kutatni, köteles a bányahatóságnál a kizárólagos kutatást bejelenteni (8. i;.) ; és azután a kizárólagos kutatási intézmény szabályozását folytatja, mintha csupán ilyen kutatási vállalat léteznék. Közönséges, egyszerű kutatás lesz-e megengedve? azt a 8. §. szövegéből csak sejteni lehet. I. Lehet-e vagy kell-e az ily kutatást bejelenteni? e kérdésre határozott választ hiába keresünk. Miután az ily kutatás megszűnése sem jogi, sem gazdasági érvekkel nem támogatható, miután területének sem minimuma, sem maximuma, sem előirt (kör) alakja nincs, az kizárólagosságot a kutatásra, fenntartott területet az adományozásra nem biztosit s a megszerzése körüli eljárás is más, — állapota ily sok eltérés mellett nem maradhat szabályozás nélkül, csupán sejtelemre bizva, aminthogy szabályozva is volt az eredeti tervezetben; hogy e szabályok módosított szövege miért maradt ki, — azt az indokolás mondaná meg — ha volna. Lehet-e máskép kutatni, mint kizárólagosan ? még ez a kérdés is jogosult, mert a felügyeleti illetékek csak a kizárólagos kutatás után vannak megállapítva. Tehát a bányahatóság az ily kutatási területek felett (következtessük annak megengedhetőségét a 8. t;. szövegéből) ne gyakoroljon felügyeletet, mert annak illetékét sem szedi? Be kell-e jelenteni a bányahátóságnak vagy nem? ha a kutató a földbirtokossal megegyezett, fölmentve érezheti-e magát a bejelentés kötelessége alól és ezzel csak akkor kénytelen, ha a földbirtokossal megegyezni nem sikerült? Mindezen kérdésekre alkothat magának kiki véleményt, saját belátása szerint. Az én belátásom például abban állapodik meg, hogy ha a kutató öntelkén kutat, vagy a másén ugyan, de a földbirtokossal megfér, nem köteles kutatási vállalatát a bányakapitányságnál bejelenteni, ha t. i. kizárólagos kutatást nem akar; csak — ha ilyet akar — akkor tartozik bejelenteni. Ámde ezt egészen helytelennek vélem, és hogy ez a porosz bányajogban igy van szabályozva, azt sem tartom döntő érvnek, mert a mi ott helyén lehet, az a mi (érvényben levő szabadkutatási és fenntartani szándékolt) kizárólagos kutatási intézményünk mellett tarthatatlan. A porosz jogban ugyanis a kutatás csak a lelet felfedezésének időpontjáig tart s akkor jő a felkérvény, a Muthung (a régente nálunk is ismert mutungatio), melynek védelme alatt a kutatási munkálatok — azonban már csak technikai, nem pedig jogi értelemben véve — egész az adományozásig folynak. «Das Schürfen im rechtlichen Sinne, mit dem Funde der Lagerstátte abschliesst.»18 Annak lefejtése fajulhatása, nagyobb földalatti hajtásai már a felkérvény idejére esnek, mikor a bányahatóságnak a rendőri felügyeletet módjában áll gyakorolni. A helyzet tehát nem azonos, mert a javaslat a kizárólagos kutatásban védelmet biztosit a kutató számára a lelet után is az adományozási kérvény benyújtásáig; a kutatás tehát folyik a «Fund» után is, még pedig nem csak technikai, hanem jogi értelemben is. És veszedelem nélkül, mert — noha a javaslat a kizárólagos kutatót csak akkor utasítja adományozás kérésére, midőn művelete valóságos feltárássá fejlődött (20. §.) — mindezen munkálatok bányahatósági felügyelet alatt 18 Klosterraann «D:.s alig. £erggesetz» 80.1.15. jegyz. Porosz bányatörvény 5—11. §§-ai.