A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 5. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés

34 A JOG tében fordulnak, vagy fordulhatnak elő és a melyek különösen az 1890-ik év június 23-án 8,975 sz. a. kelt magas rendelettel lettek megállapítva. Ez a rendelet ugyanis egyenesen kimondja azt, hogy a kik a szeptemberi határidőben nem pusztán pótvizsgát tesznek, hanem az egész alapvizsgát ismételni tartoznak s ekkor a novemberi pótvizsgálatra lettek utasítva, valamint azok, a kik a téli félév november havában másodszor tesznek pótvizsgálatot : e félévük beszámítására igényt nem tarthatnak. II. A másik ministeri rendelet 1893 aug. 9 én 26,320 sz. a. kelt és a tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgá latokra vonatkozik. Ezekre a . vizsgálatokra vonatkozólag részletesen elmondottam nézetemet és az azokra vonatkozó szabályokat részletesen előadtam «Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről)) irott művemben. Kifejezést adtam ott annak a határozott meggyőződésemnek, hogy dacára annak, miszerint az ilyen vizsgálatok csak szigorú kivételt képező ritka esetekben fordulnak elő, azoknak barátjuk lenni nem tudok, nem pedig azért, mert azok ellen ugyanazokat a kifogásokat lehet felhozni mint a magántanulás intézménye ellen és mert azokat a szakképzettség emelésére alkalmasaknak, vagy erre vonatkozólag jótékony hatásúaknak tekinteni nem tudom. Nem kis megnyugvással emeltem ki idézett művemben azt, hogy az egységes jogi államvizsgálatok tárgyában tartott szaktanácskozmány szükségesnek látta, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok rendszerével szakítson, kimondván azt, hogy az egységes jogi államvizsgálat tanfolyam hallgatása nélkül letehető nem lesz, valamint azt, hogy különösen egyes jogi tanintézeteink — igy p. o. az eperjesi jogakadémia — minden lehetőt elkövetnek arra nézve, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatoknak számát minél inkább csökkentsék. Mindezekről világos tehát, hogy az emiitett ministeri rendeletet, mely ezeknek a vizsgálatoknak némi tekintetben szigorítását célozza,csak a legnagyobb örömmel tudom üdvözölni. Az 1875 január 11-én 34,512/1874. számú ministeri ren delet, valamint az 1875. évi 3,910. számú ministeri szabályrendelet kimondotta azt, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók kötelesek vagy mind a két államvizsgálatot (jogtudományi és államtudományi áltamvizsgálatot) letenni, vagy a jogi tanfolyamnak azt az évét, a melyből államvizsgálatot nem tesznek, nyilvános tanintézetnél hallgatni. A végbizonyítványok (absolutoriumok) kiadására vonatkozólag 1885 szept. 28-án 2/t,086 sz. a. kelt ministeri rendelet még hivatkozik erre a szabályzatra, a mikor megállapítja azt, hogy a tanfolyam hallgatásának kötelezettsége alól felmentett vizsgázók végbizonyítványt nem kaphatnak még abban az esetben sem, ha az előbb idézett 1875. évi szabályrendelet alapján engedélyt nyernének arra, hogy a két államvizsgálat egyikét az illető tanfolyamnak rendkívüli hallgató minőségben való végezésével pótolhassák. Azonban már ez, a végbizonyítványok kiadására vonatkozó, ministeri rendelet is reá mutat arra, hogy azokban a felette kivételes esetekben, melyekben a tanfolyam hallgatása alól való felmentéssel az oktatásügyi kormány vizsgálati engedélyt ad, a kérdéses évfolyam hallgatása helyett mind a két államvizsgálatnak a letétele szokott megkívánva lenni. S hosszas tanári és dékáni működésem alatt csakugyan nem ismerek esetet, a melyben az engedély ne mind a két államvizsgálat letételére lett volna adva s a melyben az illetékes tanintézetek igazgatósága ne nyerte volna utasitásúl azt, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül letett államvizsgálatokról szóló bizonyítványok a jelöltnek csak együttesen legyenek kiadva. Az elől idézett 1893-iki rendelet ezt a szabályt, a melyet — mint mondám — a ministerium mindenkor zsinórmértékül követett, a mikor az egyes engedélyeket megadta, most általánosította, a menynyiben kimondotta azt, hogy az egyik államvizsgálatnak az illető jogi tanfolyam nyilvános hallgatása által való pótlása ezentúl egyáltalában meg nem engedhető s hogy mindazok, kik a jogi vizsgálatoknak valamelyik jogakadémián tanfolyam hallgatása nélkül való letételére engedélyt nyernek : kötelesek kivétel nélkül úgy a jogtudományi, mint az államtudományi államvizsgálatot is letenni s addig részükre államvizsgálati bizonyítvány egyáltalában ki nem adható. Kétségtelen dolog, hogy az ilyképen megváltoztatott 1875. évi szabályrendelet a bifurcatiónak — most már általában helytelenített — alapelvén épült fel. Minél inkább szakítottunk a bifurcatió rendszerével, minél inkább kezdtünk egyes tárgyakat a jogtudományi és az államtudományi államvizsgálat keretébe egyenlően bele illeszteni s minél inkább szükségessé vált ugyanez a jogtudományi és az államtudományi tudori szigorlatoknál is : annál kevésbé lehetett helye annak, hogy megengedjük az egyik állam vizsgálatnak csupán az illető tanfolyam tárgyainak hallgatása által való pótlását. Különben az ennek megengedésével járó nehézségeket jelentékenyen fokozta az 1889. évi 28,300 sz. a. kelt mmisteri rendelettel kiadott szabályzat is, a mely az 1889: XXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kelvén, a jogi tanulmányok fő tárgyainak hét (7) félévre való csoportosításánál a bifurcatió elvét teljesen többé fenn nem tarthatta. Tudva lévő dolog, hogy az egységes jogi államvizsgálat szintén éppen a bifurcatió elvének teljes elejtésével lesz rendszeresítve, a mit csupán annak igazolására akarok felhozni, hogy ez az elv szakkörök felfogásában már régebben túl haladott álláspontot képez. Ha nem is gondolok tehát azokra a különböző viszásságokra, a melyek az 1875-iki szabályzat esetleges alkalmazásából eredhettek, ezt az új rendelkezést, me'y a bifurcatió elvének elejtésével szükségképen vele jár, lehetetlen volna nem helyeselni, annyival inkább, mivel ebben lényegileg kétségteenül a szabályzat szigorítását szemlélhetjük. A bányatörvényjavaslat." Bírálat és ismertetés. Irta : dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. (Folytatás). Pedig a helyes szabályozás érdekében, ha a javaslat hű akar maradni azon eszméhez, hogy az adományozás tárgyát a bástya-tér, nem pedig valamely meghatározott fajú ásvány telepe képezi, tovább is kénytelen menni, úgy hogy a szénbányászatot a fémek és többi égvényes ásványok bányászatától csak a váltsági fillérek különböztetik meg. Óhajtom, hogy a 3. §. minden okszerű következményeivel együtt sikert arasson, mert a mostani állapothoz képest ez is nagy haladás volna, de — nem reméllem. Ha tehát e remény csalókának bizonyul, akkor a földbirtok jogát a szénbányászat érdekeivel a tervezett jogintézmények keretében csak azon az alapon lehet összeegyeztetni, melyet idézett tanulmányomban kifejtettem. Az eredeti tulajdon szerzésnek a jogcíme az adományozás maradna a szénbányászatnál is ; tehát a széntelepet maga a földbirtokos — csak úgy, mint egy idegen vállalkozó — adományozás folytán tarthatja fel. Kutatási engedélyhez, habár annak titokban kitűzött célja széntelep fölfedezése volna is, a bányahatóság a föld birtokos beleegyezését ne követelje. A kutató azonban, ha önálló feltárásra alkalmas településben szénrétegre akad és a földbirtokossal megegyezni nein tud, vagy az egyezkedés terére lépni nem akar, a leletet haladéktalanul a bányahatóságnál jelentse be ; a bányahatóság pedig hivatalból nyilatkozatra hívja fel a földbirtokost : ragaszkodik-e törvény által biztosított rendelkezési jogához? s kötelezi-e magát arra, hogy a kitűzött határidő alatt a művelési jogosítványt a bányahatóságtól megkéri, annak kinyerése után a telepet feltárja és a felfedező költségeit a megállapítandó leldíjjal együtt megtéríti r Tagadó válasz esetén a nehézségek eloszlanak, de ha a földbirtokos nem nyilatkozik, vagy ha benyújtott nyilatkozatában rendelkezési jogához ragaszkodik ugyan, de a kitűzött idő alatt adományt nem kér, vagy a megállapított költségeket és leidijat meg nem fizeti, avagy a kinyert adomány dacára a széntelepet parlagon hagyja, rendelkezési jogáról lemondottnak tekinttetik s ez esetekben a vállalkozóval szemben csak a terménybérre tarthat igényt, mely a termelt barnaszén mázsája után egy. a fekete szén mázsája után két fillérben volna megállapítható. Egyénileg és kizárólag e joggal csak azon földbirtokos élhetne, kinek természeti összefüggésben a felfedezett széntelep fölött oly terjedelmű birtoka van, mely alatt az 50,000 m2 minimális kiterjedésben meghatározott széntelek fektethető ; a kisebb birtokosok együttesen e jogot csak társulati szervezetben gyakorolhatnák. És csak önálló feltárásra alkalmas lelet esetén, mert ha az önálló feltárásra nem alkalmas, hanem csak mellékesen, más ásványnyal vagy csekély mértékben jő elő, a bányász a lelet bejelentésére nincs kötelezve. Idézett tanulmányomban részletesen kifejtém a kérdést, melyet itt csak rövid kivonatban érintek. «Bányajogositványt mindenki szerezhet)), mondja az 5. §.; pedig nem azt mondja — a mit akar. Nem is szólva azokról, kik állásuknál, szolgálati viszonyuknál fogva nem szerezhetnek művelési jogosítványt, egy tébolyodott, ki gondnokság, egy kiskorú, ki gyámság alatt áll, csak nem szerezhet bányajogositványt! A javaslat valószínűen szakítani akar az 54-ik rendtartás álláspontjával, mely a művelési jogosítványt az ingatlan tulajdonszerzési képességhez köti (7. §.); a mi nagyon helyes, mert habár az adományozott bányatelek ingatlan, de maga annak művelése mindig egy * Előző cikk a «Jog» 3. számában.