A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 52. szám - Az ügyvédi kar a milleniumi kiállításon

382 A JOG igazságszolgáltatásban is mint esküdtbíróság. S ha országunk viszonyait tekintjük, ha az elől a tény elől el nem zárkózunk, hogy mennyire terjedt a magyar nyelv ismerete s ha tekintetbe veszszük, hogy a tanúkihallgatás és sok egyéb tényálladék kiderítésére vonatkozó tárgyalás a különböző más fajhoz tartozó állampolgárok nyelvén foganatosittatik, lehetetlen, hogy nemzetiségeinkre való tekintetből az esküdtszék behozatala ellen aggodalmat tápláljanak. Ellenkezőleg, az esküdtszék behozatala a magyar nyelv s állam iránti ragaszkodás terjesztésére igen jótékonyan fog hatni. Ellenben a népbiróságot oly tág körben, mint a hogy Mandel kontem piálja, alkalmazhatónak nem tartja. Végül megemlíti, hogy a javaslatnak azt az intézkedését, mely a fakultatív vádhatározat mellett tör lándzsát, nem helyesli. Feltétlenül több biztosítékot nyújt a kötelező vádhatározat, t. i. a mely nincsen függővé téve attól, hogy vádlott ad-e be kifogásokat. Különben ismételve kijelenti, hogy a javaslatot ölömmel üdvözli s a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Fabiny Teofil kijelenti, hogy kivéve egy irányt, a melyre nézve aggodalmait el nem titkolhatja, teljes egyetértésben van a törvényjavaslatnak nemcsak alapelveivel, hanem annak részleteivel is. Aggodalmat okoz benne, az esküdtségi intézménynek azonnal teivezett behozatala, sőt behozatalának módozata is. Előtte is mint egyik ideális cél az lebeg, hogy a büntető eljárás végleges betetőzését, az esküdtszéki intézmény képezze. Azonban éppen azért, miután ezt végcélnak tekinti, tartózkodni kívánna annak behozatalától, mig ennek az intézménynek mindazon garanciáit feltalálni nem véli, a melyek egy helyes igazságszolgáltatásnak minden biztositékát képezik. Franciaországban, Olaszországban és a Németbirodalomban erős mozgalom indult meg az esküdtszék ellen, az ottan szerzett tapasztalatok alapján. Kútforrása az esküdtszéknek, a hatalom túlkapásai ellen az állampolgárokat oltalomban részesíteni. Ha azonban egy szakférfiakból álló, teljesen függeilen biróság ezeket a garanciákat teljes mértékben nyújtani képes, akkor ebből a szempontból az esküdtszéki intézmény életbeléptetése nem indokolható. Ellenben tapasztalni vagyunk kénytelenek, hogy éppen azokra a büntetendő cselekményekre nézve, a melyek a nép hajlamaiban gyökeret vertek, a törvényes jogrendnek garanciáit ez az intézmény nem mindig nyújtja. Az esküdtszéki institúció alapelvei a vádrendszer, a védelem egyenjogúsága addig a határig, hogy azáltal a jogrend veszélyeztetve ne legyen, továbbá az eljárás nyilvánossága, a szó >eliség és a közvetetlenség. Ezeket az intézményeket felhasználva a szakbíró előtti eljárásban, a független szakbíró törvényes ítélkezésének szóló teljes megnyugvással tudna elébe nézni. A szóbeliség és közvetetlenség kétségtelenül csorbát szenved, ha az esküdt a vádlott és a tanuk nyelvét nem érti, közvetetlenül nem nyeri azokat az impressziókat, melyek nélkül teljes megnyugvást alig képes szerezni, midőn a bűnöst vagy nem bűnöst ki kell mondania. Minálunk kisebb területeken is nagyon vegyesen található különböző nemzetiségek közt. még az állam nyelvét biró esküdtek tekintetében is merülhetnek fel nehézségek. Az esküdtszéki intézmény behozatala egyik főfeltételéül konszolidált, nyugodt, normális társadalmi viszonyokat lát szükségesnek ; ott. a hol a faji, nemzetiségi, felekezeti súrlódások még le nem csillapultak, ez intézmény iránti bizalom és a részrehajlatlan igazságszolgáltatás hitele könnyen csorbát szenvedhet, a mit bizonyára kerülni kell. Fel lett emlitvz a bizottsági tárgyalások folyama alatt, hogy az esküdtszék behozatala jogfejlődésünknek és ennek tradícióinak megfelel. Igaz, hogy az 1848 előtti időben a megyék sedriáin részben táblabírák ítéltek, de ott volt az alispán, szolgabíró és esküdt, mint állandó szaktudó biró. A királyi városokban ellenben akkor is a törvényszék állandó birákból, a tanácsnokokból állott. De a megyékben is a törvénykezésben eljáró táblabírák működése oly csekély körre szorítkozott, hogy ezek funkcionálásából az esküdtszéki intézményre nézve argumentumot származtatni alig lehet. Akkoron is a nemesi osztály ezen működést oly tehernek tekintette, a melyből lehetőleg kivonta magát, most pedig az esküdtszék behozatala által egy ujabb súlyos teher nehezednék az állampolgárokra, a kiknek nagy része az életnek mindig súlyosabbá vált gondjait különben is eléggé érzi. Ez szerinte olyan momentum, a melyet kicsinyelni nem tanácsos, a melylyel tehát számolni kell. Azt hiszi, hogy az anyagi büntetőtörvénykönyv még sokkal rövidebb idő óta van alkalmazásban, sem hogy annak ismerete a nemzet vérébe átment volna és előtte álláspontja meghatározásában ez is egy ok. a mely az esküdtszék azonnal való behozatala ellen szól. A szakbíróra nézve annak a kifogásnak felemlitését hallotta, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén elfásulttá lesz. Fordulhatnak elő kétségen kívül ily esetek is. de másrészt sok oly bírót tud, a ki rajong a büntető igazságszolgáltatás mellett. Ezek szerint abban összpontositja nézetét, hogy a mint az esküdtszék behozatala mellett nem rajong, nem zárkózik el attól, hogy ha a társadalmi viszonyok kedvező változása folytán, a nemzetiségi és felekezeti súrlódások lecsillapulása után, megnyugvással ez az intézmény behozható, a jogfejlődés természetes menete szerint ez a jövőben megtörténhessék, mert ez intézménynek egyrészt nivellirozó. másrészt a jogérzetre fejlesztő hatását kétségbevonhatónak nem tartja. Ellenkezőleg, az esküdtszéktől a szakbírói rendszerre való visszatérés lehetetlenség, mert a magvar nemzetre testimonium paupertatis volna, a mint tudtával csak egy országban történt ilyen eset. De éppen ez a körülmény int a legnagyobb óvatosságra A felszólalóban a politikai bátorság annak idején felelősséggel járó állásban nem volt meg arra, hogy a törvényhozást ebben az irányban vezetni akarja. Meggyőződése nem változott azóta, csak állása. Erős meggyőződése, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatban lefektetett alapelvek és helyes intézkedések mellett az esküdtszéki intézmény mellőzésével a büntető igazságszolgáltatást oly biztos alapra fektethetjük, hogy az alkotandó reformmunka a büntető igazságszolgáltatás igényeit teljesen kielégíteni képes lenne. A sajtó által elkövetett büntetendő cselekményekre nézve magától érthetőleg az esküdtszéket fentartandónak véli. Azonban mert nézetét csalhatatlannak nem tartja, és kétségen kivül imponál neki is a közvélemény és a bizottság tagjainak egyhangú nyilatkozata meggyőződése kifejezése után tartózkodni szándékozik az esküdtszék ellen sorompóba lépni. Megjegyzi végül, hogy a bizottsággal közlött és a birói hatáskör szabályozására vonatkozó javaslat végleges megállapításnak a miniszter részéről nem tekinthető és tartózkodik ennélfogva a hatáskör megállapítására felmerülő szempontoknak ezúttal való bírálatától. Egyet az esküdtszékre mégis megjegyez, hogy az esküdtszéki képesség meghatározásánál nagy óvatosságra leend szükség. Végül a népbiróságról mondja el véleményét. Ez szerinte Németországban is, hol a régi germán tradíciókon alapul és azért bizonyos kegyelet veszi körül, tudtával nem válik be. Ott. a hol a népbirák a szakbíró főlényét elismerik, ennek befolyása dominál s rendszerint a szakbíró nézete a döntő. Ellenben ott, a hol a szakbírónak ez a túlsúlya nincsen meg, kivált azokra a büntetendő cselekményekre nézve, a melyeket a nép érzülete enyhén hajlandó megítélni, ott a Schöffeneknek bíráskodása méltán kihívja a kritikát maga ellen. Ez intézmény különben is minálunk ismét a népre ujabb, megokolatlan terhet róna. A helyes alapokra fektetett törvényjavaslatot az esküdtszék ellen fenforgó aggodalmai | mellett is. miután a bűnvádi perrendtartás megalkotását égető szükségj nek tartja, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Visontai Soma hive a törvényjavaslatban lefektetett elvi instituj cióknak s ennélfogva eltekintve a tárgyalás során módosítható egyes | rendelésektől, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. A felhozott ellenvetéseket nem tartja a szóló eléggé nyomatékosaknak arra. hogy az esküdtszéki intézmény behozatalától eltekintsünk. Ez intézmény igen szerencsés folytatása lesz nézete szerint annak az irányzatnak, a melyet a törvényhozás legújabban szabadelvű intézmények létesítése által meghonosított. Az esküdtszéki intézményt azonban csak akkor tartja helyesen megvalósíthatónak, ha nem szorittatik arra a szük hatáskörre, melyet az igazságügyi kormány tervbe vett. Erdé ly miniszter utal arra, hogy a törvényjavaslat voltaképpen nem célozza az esküdtszék behozatalát, miután az intézmény tényleg fennáll. A javaslat célja az intézmény hatáskörének kiterjesztése. A szóló nem akarja kétségbe vonni, hogy a kiterjesztés ellen aggályok hozhatók fel. reméli azonban, hogy midőn a törvényjavaslat megfelelő részének idevonatkozó adatait elő fogja terjeszteni, meg fognak nyugodni azok is a kik az aggályoknak kifejezést adtak s nem fogják túlságosnak találni azt a politikai bátorságot, a melylyel az esküdtszék hatáskörének célbavett kiterjesztését, számot vetve a közvélemény kényszerítő erejével is, javaslatba hozta. A miniszter az esküdtszék intézményéhez határozottan ragaszkodik s ahhoz köti a törvényjavaslat sorsát. Érveinek bővebb kifejtését s adatainak előterjesztését az esküdtszéki hatáskör tárgyakisára tartván fenn, a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását kéri. F 1 u g e r Károly ésNedeczey János örömmel üdvözlik és általánosságban elfogadják a törvényjavaslatot, a melyben az eddigi állapothoz képest nagy haladást látnak. Ezzel az általános tárgyalás befejeztetvén, Chorin előadó beható érveléssel mutatja ki, hogy egyetlen egy birói intézmény sincs, a mely annyi garanciát nyújtana, mint az esküdtszék ; hogy ha minden tekintetben konszolidált társadalmi állapotokra akarnánk építeni, akkor sohasem lehetne az esküdtszékeket konstruálni. Csak arra kell tekinteni, megvannak-e azok az elemek, a melyektől a helyes ítélkezést várni lehet. S azt megnyugvással lehet konstatálni, hogy ezek az elemek igenis megvannak. Tüzetesen cáfolja ezután a vád és védelem hatáskörére vonatkozó részeire nézve a törvényjavaslatnak a tanácskozás folyamán felhozott további ellenvetéseket is. Ürömmel emeli ki végül, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a bizottság valamennyi tagja elfogadta s e tekintetben a nézetek teljes azonossága konstatálható. A bizottság ezek után valamennyi szavazattal kettő ellenében mellőzte Hódossynak halasztási indítványát, s a törvényjavaslatot általá nosságban a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadta. Ezzel az ülésnek vége volt. Nyilt kérdések es feleletek. Fenforog-e csalás ? (Felelet) A »J o g» 4-8. számában Aliquis által közzétett kérdésre válaszolom ezt: A Btk. 379. §-ában körülirt csalás tényálladékához— egyéb lényeges ismérvei mellett — szükséges annak fennforgása is, hogy a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott vagyoni kárt szenvedjen. Szerény nézetem szerint a kérdés tárgyává tett esetben a dolog azon fordul meg, vájjon Sch. és társa budapesti céget B. eljárása által érte-e kár vagy sem? Minthogy azonban Sch. és társa ezt nem panaszolja, de nem is panaszolhatná azért, mert a téves elkönyvelés által még egyáltalán nem tett oly, vagyonjogait károsan érdeklő dispositiot, mely neki vagyoni kárt már is okozott volna; s minthogy ekként az, hogy panaszosra nézve a tényleges kár bekövetkezett volna — dacára a B. részéről kétségtelenül fennforgó dolusnak, — jelen esetben nem állitható, B. annál kevésbé követett el csalást, mivel a kereskedelmi törvény 287. §-a értelmében tévedés vagy csalás esetén ezeknek bebizonyítása világosan meg van engedve. A közölt tényállás figyelembe vétele mellett természetesen csalás bűntettének kísérletéről sem lehet szó ezen okoknál fogva. Amennyiben azonban — az előadottaknál fogva persze tévesen, — a «Rabatt»-nak téves elkönyvelése, továbbá B.-nek azon levélbeli nyilatkozata által, hogy e «Rabatt» neki legközelebbi» vásárlásába beszámittassék, sőt e beszámításnak tényleg megtörténte által — a jogtalan vagyoni haszonszerzés s illetve károkozás megállapítható volna: ugy az összegnek 50 frton aluli voltára tekintettel csak vétségről lehetne szó, de ebben az esetben is — a kérdés tartalmából tényleges bekövetkezett kár kiolvasható nem lévén, — csupán csalás vétségének kísérletéről lehetne szó, ez-azonban a Btk. 65. §-ának második kibekezdése értelmében nem büntethető. Neumann Lajos, bpesti V ker. kir. jbirósági joggyafc.