A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 52. szám - Az ügyvédi kar a milleniumi kiállításon

A JOG 381 hog>' egy perben 2, 3, 4 vagy több részitélct is hozható; nem tartom indokoltnak Spengcl törvényszéki biró ur azon kijelentését, hogy az én javaslatom, a mely szerint egy perben csak két részitélet volna, a törvény intentiójával ellenkeznék. Különben az idők folyamán szerzendö tapasztalatok majd megmutatják, hogy az én nézetem helyes-e, vagy a Spengel törvényszéki biró uré ? Megnyugtató azonban rám nézve azon tudat, hogy nézetemet több collegám osztja már ma is. Az ügyvédi kar a milleniumi kiállításon. E tárgyban a budapesti ügyvédi kamara az alább közölt felhívást intézte az ország összes ügyvédi kamaráihoz. A budapesti kamara kiállítási bizottsága 1893. év október hava óta működik és a kamara évi jelentéseiben működése mozzanatait részletesen feltüntette. Ezen idő alatt a kiállítás anyagának gyűjtésére fordíttatott a fögond s a kiállítás részletei ma már mindjobban kidomborodnak. - - A körirat e tekintetben közelebbi részleteket tartalmaz s nagyon kívánatos, hogy a vidéki kamarák és tagjai ezen utolsó pillanatban szintén erélyesen lássanak a munkához. És ez a felhívás az ügyvédi, de sőt a jogászi kar minden egyes tagjaihoz is szól, kiket a budapesti ügyvédi kamara kiállítási bizottsága sürgősen felkér, hogy a kiállításra érdemes okirataikat és emlékeiket a budapesti ügyvédi kamaránál (Kerepesi-ut 8. sz.) szíveskedjenek 18lJ6. év január 15-ig bejelenteni. Az érintett körirat a következő: 108/95. eln. szám. A tekintetes Társkamarának. Alólirott ügyvédi kamara az ügyvédi karnak a milleniumi országos kiállításon való részvétele tárgyában 1893. évi octóber ö-én és 1894 május hó 26-án kelt köriratában felhívást intézett az összes társkamarákhoz, melyben a kiállítás programmját közölte és annak megvalósításában való közreműködésre felkérte. Ezen kívül közöltük a tisztelt társkamarával azt is, hogy mirészünkről a cél megvalósítása tekintetében minő lépéseket tettünk. Legtöbb társkamara ezen felhívásunkra szíves volt válaszolni, a midőn azt is jelentette, hogy saját hatáskörében miféle intézkedéseket tett kiállítási anyag beszerzése tárgyában. Miután köztudomású dolog, hogy az országos kiállítás a jövő év május 2-án megnyittatik, elérkezett az idő, hogy a gyűjtött anyag rendezése megkezdessék. Ismernünk kell a kiállításra szánt tárgyak minemüségét és terjedelmét, hogy a kiállítási szekrények megrendelése tekintetében is intézkedhessünk. Ha tehát méltóan akarjuk az ügyvédi kart a kiállításon képviselni, a lehető legsürgősebb és legerélyesebben kell intézkednünk. Tájékoztatásul közöljük a következőket: Az ügyvédség történetének megírásával megbízott kartársunk, Sík Sándor, a történeti levéltári kutatásokat széles mederben és nagy erélylyel foganatosította és a kiállítási bizottságot a történeti anyag mivoltáról részletesen informálta. Ennek folytán a bizottság meggyőződött arról, hogy az összegyűjtött nagy történeti anyagot egy alapos történeti műben a kiállítás megnyitására alaposan feldolgozni nem lehet s így le kellett mondani arról, hogy az ügyvédség történetére vonatkozó müvet már a kiállítás megnyitása alkalmával bemutassuk. Célunk az, hogy a célba vett történeti munka szigorúan tudományos alapon Írassék meg és valódi belbecsei birjon, mert csak így lesz az ezredéves ünnepélyhez méltó iradalmi mü A bizottság tehát abban állapodott meg, hogy az Írónak az anyag feldolgozására kellő időt kell engedni, hogy az anyagot nyugodtan dolgozhassa fel. De egyszersmind megbízta a bizottság a mü íróját, hogy minden erejét és idejét a további történeti anyag kutatására és beszerzésére fordítsa, hogy azután ebből kellő módon ki lehessen választani azon jogi emlékeket, melyek az ügyvédség történetét megvilágítják. Az így kiállítandó jogi emlékekhez egyelőre a kiállítás céljaira kimerítő magyarázatokkal ellátott és nyomtatás utján sokszorosítandó jegyzék lesz szerkesztendő. Ez lesz az ezredéves ünnepély kilátásában való részvétele az ügyvédi karnak, mig maga a később megjelenendő mü az ügyvédi kar részvételének állandó emlékét fogja képezni. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy a kiállítási bizottság az ügyvédi kar kiállításának kereteit kibővíteni óhajtja. Tény ugyanis az, hogy az ügyvédi kar fejlődése a törvénykezés fejlődésével a legszorosabb kapcsolatban, szervi összefüggésben van. Az ügyvédség fejlődését a törvénykezés fejlődéséből kiszakítani, de sőt az előbbit, ez utóbbi feltüntetése nélkül megérteni sem lehet. Ezt igazolták eddigi történeti kutatásaink is, ugy hogy az ügyvédi kiállítás keretébe bevontuk a törvénykezés fejlődését megvilágító nevezetesebb okmányok és emléktárgyak kiállítását is, ugy azonban, hogy ezt a főtárgy körül fogjuk csoportosítani, akként, hogy az az ügyvédség történetének megvilágítására és jobban való kidomboritására szolgáljon. E részben már a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminisz; ter úrral is megállapodásra jutottunk. Ugyanis a minister ur Ő Excellenciája az igazságügyi pavillonban jelölt ki kiállításunknak egy igen előnyös, úgyszólván a csarnok központját képező kupola alatti területet. Az igazságügyi kormány hivatalos kiállítása inkább a börtönrendszer bemutatására szorítkozik, mig az ügyvédi kar a maga kiállítási keretében a fentebb jelzett módon bevonja a törvénykezés fejlődését is. Ezek előrebocsátása után a tisztelt társkamarát a következő intézkedések megtételére kérjük. Kérjük megjelölni azon történeti emlékeket, azok terjedelmét és minemüségét, a melyeket saját körében gyűjtve kiállítani kiván. Ezek közé tartoznának: 1. Oly nevezetesebb okmányok, melyek az ügyvédség miként való gyakorlására világot vetnek, milyenek: ügyvédvallások (procuratoria constitutio), periratok, tárgyalási jegyzőkönyvek, Ítéletek, idéző levelek, különféle korszakokból, esetleg képes ábrázolatok törvényszék előtt folyó jelenetekről, nevezetesebb ügyvédek arcképei; 2. ügyvédi oklevelek, melyek történeti érdekkel birnak, továbbá nevezetesebb ügyvédek és férfiak ügyvédi oklevelei; 3. egyes nevezetesebb férfiak és ügyvédek (pl. Verbőczy, Kölcsey, Kossuth, Deák, Jókai stb.) egyes ügyvédi munkálata általuk szerkesztett perbeszédek, szónoki müvek kéziratai; 4. a törvénykezés sajátságait feltüntető curiosom tárgyak, vonatkozzanak bár azok a törvénykezés kiemelkedő mozzanataira, avagy kinövéseire; 5u jogi müvek, melyeket ügyvédek írtak s egyáltalán minden oly irodalmi és egyéb müvek, okmányok, melyek az egyes ügyvédeknek, vagy az ügyvédi kar egészének az ország köz- és magánjogi és közművelődési mozgalmaiban való részvételét feltünteti ; (i. az ügyvédi kamaráknak megalakulásuk óta az 5. pontban érjntett munkásságát feltüntető adatok: hány törvényjavaslat tekintetében adott szakvéleményt? stb. 7. az ügyvédi kamarák tagjai által ellátott szegényvédelmek statisztikája évről-évre részletezve és összegezve, a miről grapbikai táblázatot kívánunk készíttetni. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen részletezés, csak exemplificativ felsorolás, s a t. társkamarára és egyes tagjainak bölcs belátására bizzuk megítélését annak, hogy mely tárgyakat tart bejelentésre érdemeseknek, a melyek közül a kiállitandókat a bejelentendő anyag mennyiségéhez és minőségéhez képest a budapesti ügyvédi kamara kiállítási bizottsága fogja kiválasztani. S ezen bejelentés nagyon sürgős. Ha becsülettel meg akarjuk állani helyünket, ugy a lehető legerélyesebb és gyors cselekvésre van szükségünk. Kérjük tehát sem időt, sem fáradságot nem kímélni. Kérjük e tárgyban sürgős választmányi ülést tartani és a helyi viszonyokhoz képest a kamara avagy a választmány egyes tagjait egy kijelölendő irányban határozott megbízással és utasítással ellátni. Kérjük végre a kiállítandó tárgyak jegyzékét legkésőbb 1896. január 15-ig hozzánk okvetlenül bejelenteni és az időközben foganatosított intézkedésekről bennünket tájékoztatás céljából azonnal értesíteni. Budapest 1895. december 11-én. A budapesti ügyvédi kamara Dr. Nagy Dezső. Dr. Gyó'ry Elek, titkár. elnök. Belföld. Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága november hó 23-án befejezte a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását, és H o d o s s y Imre halasztó indítványának mellőzésével elfogadta a törvényjavaslatot. Ezt megelőzőleg magas színvonalra emelkedett fejtegetések hangzottak el, a melyek közt különösen nagy érdekkel hallgatta a bizottság Fabiny Teofil volt igazságügymiriszter beszédét, a ki nagy tudományos apparátussal fejtette ki ismert álláspontját az esküdtszélu hatáskör kiterjesztése ellen. Aggodalmait a mostani igazságügyminiszter igyekezett eloszlatni, miközben hangsúlyozta, hogy az esküdtszéki intézményhez határozottan ragaszkodik s hozzá köti a törvényjavaslat sorsát, A kormány álláspontja e tekintetben minden kétséget kizár, a bizottság tagjai pedig úgyszólván egyértelműen nyilatkoznak az esküdtszék hatáskörének kiterjesztése mellett. A vita Matuska Péter felszólalásával indult meg. Őszinte elismeréssel van a javaslat iránt, a melynek benyújtása napjainkban kettős jelentőségű. E javaslat ugyanis hivatva lesz nemcsak törvényalkotásunk régen érzett hiányán segíteni, hanem jelentős szerepe lesz a magyar nemzeti állameszme, a magvar jogállam megszilárdításában. Mert köztudomású, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló javaslat törvénynyé válván, helyébe lép a magyar állam területén jelenleg érvényben levő különböző I partikuláris bűnvádi jogszokásnak, törvényének, rendeletének, a melyeket kiszorítva biztosítani fogja Magyarország egész területén az egyöntetű büntető eljárást. Azt hiszi, hogy ezek az okok elég fontosak arra. hogy a bűnvádi eljárás mielőbb törvénybe iktattassák s miután a beterjesztett javaslat életképességgel bir arra, hogy belőle a gyakorlati életet kielégítő, jó törvény legyen, azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A mi a törvényjavaslatot közelebbről illeti, ezúttal annak rendelkezéseire tüzetesebben nem terjeszkedik ki, erről a részleteknél módiában lesz hozzászólani, azonban mégis néhány irányban körvonalozza álláspontját. Kijelenti, hogy az esküdtszék intézményének híve s annak behozatalára nézve nálunk egyáltalán nem találja azokat a nehézségeket, a melyek a gyakorlati élet szempontjából felhozattak. A történelem azt mutatja, hogy minden nép, a mely a törvényhozói és kormányzati hatalomban részt vesz. a mely tehát politikai hatalmat gyakorol, mindenkor részt vett az