A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 52. szám - A részitélet kérdéséhez

380 A JOG 5. §-ának ilyen értelmű kiegészítését. Ha pedig az eljárás folyama alatt a kiküldött, vagy a telekkönyvi hatóság hivatalos működése közben azon tudatra jön, hogy valamely község határában dűlök, vagy nagyobb terjedelmű határrészek a helyszíneléskor a telekjegyzökönyvek és telekkönyvi rajzokban tévesen vétettek fel s azoknak helyesbítését a telekkönyvi tulajdonosok vagy a tényleges birtokosok nem kérelmezték, a kiküldött jelentése vagy saját tapasztalatai alapján a telekkönyvi hatóság esetröl-esetre az igazságügyministernek a 6. §-ban eló'irt módon jelentést tesz, a ki a 7. §. értelmében a jelentés felett határoz. Van u. i., hogy ismét példával éljek Borszék és Holló község között a borpatak gyönyörű völgyében 100-ezreket érő' territórium, melynek parcellái a felsó'tölgyesi I. rész és a szárhegyi II. rész borszéki telekjegyzökönyvekben, tehát kétszer vannak felvéve. Miután ezen terület nem egész határa valamely községnek, s mert az egyes tényleges birtokosok vagy telekkönyvi tulajdonosok a tkvek helyesbítését nem kérelmezik, minő mód kínálkozik a tényleges állapotnak megfelelő helyesbítésre? Vagy türhetö-e a telekkönyveknek ily nyilvánvaló megbizhatlansága ? Es ki nem tudja a gyakorlati jogászok közül azt, hogy minő jogi következményekkel jár az, ha pl. Csala Mihály tudatára jővén ezen állapotnak, hogy ő a tjkvben 2 birtoknak a tulajdonosa, megterheli pl. a felső tölgyesi 1 sz. tjkvben 1 rsz. alatt felvett ingatlanát, mely árverésen eladatván, nem csak tartozása telt ki adósnak a vételárból, de még egy kis tőkéje is maradt, a mikor a szárhegyi II. rész borszéki 2-ik sz. tjkvben 24 szám alatt is felvéve levő ingatlanára vesz fel egy bizonyos mennyiségű pénzt s ennek szintén végrehajtási árverés utján leendő eladását nyugodtan bevárja. A korábbi árverési vásárlót Csala Mihály nem akadályozta a birtokba vételben, minek folytán az egyévnél hosszabb idő óta már békésen bírja az árverésen vásárolt ingatlant, de jön most a második árverési vásárló, a ki — mert a birtokba vételben akadályozva van — birói birtokba vezetést kér s a szárhegyi III. r. borszéki rajz szerint a birói kiküldött a korábbi vásárlót ki, az utóbbit behelyezi a birói árverésen kétszer eladott ingatlan birtokába. Mindkét izben a bíróság árvereztetett s a per rendén is, mely okvetlenül be fog következni, kinek Ítéltetik oda ezen ingatlan tulajdonjoga s honnan fog az árverési vásárló, a ki pervesztes lesz, kárpótlást kapni, mikorra Csala Mihálynak semmi vagyona nincs r Szükséges tehát, hogy a helyesbítési eljárásra az általam ajánlott vagy bármely más módon a felhozott esetekhez hasonló igen sok hiba kiigazithatása okából alkalom és mód adassék. 2. A 24,366/93 I. M. rendelet 114. §-ának 2-ik bekezdése igy szól: «az eljárás megindítása iránt beadott kérvény vagy jelentés széljegyzés (telekk. rend. 161. §. tárgyát nem képezi. Ezen intézkedésnek én hasznos és célszerű voltát nem isme rem fel, s azért a gyakorlati életből merített példákkal kívánom bizonyítani, hogy az megváltoztatandó. U. i. abban, ha a tjkvek helyesbítése végetti eljárás folyamatba tétele iránti kérésben megnevezett ingatlanokra a kérés széljegyeztetik azon joghatálylyal, a melylyel a jelzett rendelet 119. §-a a helyesbítési eljárásról felvett jegyző könyvet széljegyezni rendeli, csupán az időben van néhány nap vagy hét külömbség s nem is lehet senkinek abból semmi kára, mert ha a kérelem a 24,366/93 I. M. rendelet 9. §-ának megfelelő módon adatott be, a helyesbítési eljárás elrendelendő épen mint a polgári perben, a szabályszerűen beadott kereset elfogadandó s ha kéretett, a pertárgyát képező ingatlanra a per feljegyzendő, — érthetetlen, hogy a helyesbítési eljárás végett beadott s a törvény és szabályrendeletnek megfelelő kérésnek széljegyzése miért tiltatott el imperative? Hiszen az első megpillantásra feltűnik az, hogy a tényleges birtokos tulajdonjogának kijátszására tágabb kapu a telekkönyvi tulajdonos részére nem is nyittathatott volna. A mint a telekkönyvi tulajdonos észreveszi, hogy egy — talán téves helyszínelés, vagy névazonosság stb. íolytán — nevére került ingatlanra a tényleges birtokos helyesbítési eljárásért folyamodott, első dolga, hogy megterheli vagy potom áron eladja az ingatlant s épen azért most, mert a helyesbítési eljárás folyamatba tétele által tudta meg, hogy az ő nevén birtok áll, mit ha korábban tud, azon ingatlanon rég tul adott, vagy megterhelte volna azt. De nem sértheti a széljegyzés a tkvi tulajdonos jogát azon esetben sem, ha a helyesbítés megnem engedett jogalapon indíttatott, vagy ha az eljárás ellenmondás vagy egyéb okból sikertelen maradt, mert ez esetben a széljegyzés hivatalból törlendő s illetve a széljegyzésnek hivatalból leendő törlése nagyobb bizonyosság okért kimondható lenne. A helyesbítési kérés széljegyzése tehát az ügy természeténél íogva sokkal rövidebb életű tulajdonjog korlátozást foglal mogában, mint a perfeljegyzés és nem kevesebb a tényleges birtokos tulajdonjogának veszedelme, mint a perben a felperesé, ha a helyesbítési kérés széljegyzése és a per feljegyzése egyformán kizáratnék a törvény által. Ha pedig 3-ik jóhiszemű vagy általán 3-ik személy nevére ment át a tényleges birtokos tulajdonát képező ingatlan, vagy megterheltetett, hogy minő fáradság, költséggel juthat tulajdonához a tényleges birtokos — ha t. i. már hozzá juthat — az ismét nem szorul bizonyításra. A 24,3R6/9*. I. M. rendelet 114. §. 2-ik bekezdése tehát ekképen volna módosítandó: a tjkvek helyesbítése végett benyújtott kérvények beigtatás után széljegyezendők. Ennek szükségét érzik a telekkönyvek helyesbítésére szorult tényleges birtokosok, mert az eddig általam betekintett kérelmeknek s/4-ed része azon feltűnően hangsúlyozott kéréssel végződik: «kérem egyúttal ezen kérelmemet a jelzett ingatlanra feljegyezni, hogy az a tkvi tulajdonos által elidegeníthető vagy megterhelhető ne legyen*. És a bíróság ezen méltányos kérésnek — mert rendelet tiltja — eleget nem tehet. 3. Az 1891. évi XVI. t.-c. 20. §-ában meghatározott esetekbeni helyesbítés végrehajtásáról a 24,366/93. I. M. rendelet 68. §. 2-ik pont 2-ik bekezdése igy intézkedik: €az eljárás megindításának további feltételét az képezi, hogy az ingatlanok fekvését a tényleges állapothoz képest feltüntető, hiteles mérnök által készült térvázlat bemutattassék*. Fennebb már kifejtettem, hogy ezen intézkedés igen sok esetben lehetetleníti a helyesbítési eljárást, minek folytán a jelzett rendelet 68. §. 2. p. 2-ik bekezdésének a következő kiegészítését tartanám a mindennapi szükséglet kielégítésére és a tjkvek hitelére is, egyaránt szükségesnek: «az eljárás megindításának további feltételét az képezi, hogy az ingatlanok fekvését a tényleges állapothoz képest feltüntető, hiteles mérnök által, vagy valamely más de arra képesített egyén által, műszaki felmérés alapján készült térvázlat bemutattassék.» U. i. az erdélyi részekben kevés számban vannak a hiteles mérnökök, de minden vármegyében, sőt a vármegyék több pontjain a kir. erdőhivatalok vagy a mindenesetre szakképzett egyénekkel rendelkező erdőhivatalok felállítva vannak, melyeknek tagjai műszakilag épen olyan alapon és helyességgel s olyan eszközzel képesek a szükséges térrajzot felvenni, mint a hiteles mérnökök, s kiknek igénybevétele a helyi viszonyok szerint anyagilag is lehetséges lenne s talán a kiigazítás tárgyának értékével is arányban állana. Ezen kiegészítés tehát módot nyújtana arra, hogy a hol hiteles mérnökök nincsenek is, a tkvi hitelnek ártalmára nem szolgáló műszaki rajzok és kiszámítások alapján a helyesbítési eljárás keresztülvihető legyen. És itt helyén valónak találom felemliteni, hogy a közigazgatási hatóságok által teljesítendő mindazon rendészeti eljárások, melyek az 1891. évi XVI. t.-c. 20. §-ában körülirt állapotot hozhatnak létre, hogy t. i. ha valamely ingatlannak határai akár szomszédos birtokrészlet, akár köztér, utca vagy közűt irányában változást szenvednek, vagy belsőségek áthelyeztetnek, részben kicseréltetnek vagy szabályoztatnak -— olyképen volnának szabályozandók, hogy azon munkálatok alapján a hiteltelekkönyvek és vázrajzok is a tényleges birtoklásnak megfelelően kiigazíthatók legyenek. Erre vonatkozó véleményemet egy külön tanulmányban fogom kifejteni. y A részitélet kérdéséhez. Irta: TOMORY JÁNOS, albiró Szepes-Szombaton. A »J*o g» 41-ik számában fenti cim alatt közölt soraimat S p e n g e 1 Sándor kir. törvényszéki biró ur figyelmére érdemesnek tartván, a «J o g» 43-ik számában közölt válaszában igyekezett kimutatni azt, hogy az én nézetem a sommás eljárás intentiójával ellenkezik. Tisztelt elvi ellenfelem alapos részletességgel mutatta ki, hogy a perköltségek viselésére vonatkozólag az uj perrendtartásnak minő előnyei vannak a régi fölött. E tekintetben a fejtegetéseivel én is egyet értek. Felfogásunk ott tér el, hogy én az uj perrendtartás meglevő rendelkezéseit — ezek kitűnő volta dacára — elégnek nem tartom, s azt egy szakaszszal megtoldani óhajtanám; ellenfelem pedig a meglevő rendelkezéseket elégségeseknek tartja, s az általam javasolt pótlást ellenzi. A felvetett kérdés felől akadémikus értekezést írni ezúttal nem szándékozom. A kérdés megbeszélés tárgyává tétetvén, remélhető, hogy az mások részéről is alapos megbirálásban fog részesülni, s ezúttal csak a következőket kívánom megjegyezni. I. Mióta az uj perrendtartás szerint járunk el, előttem 5 olyan per volt folyamatban, a hol a per érdemében az első tárgyalás után határozhattam volna, de a perköltségek tekintetében nyugodt lelkiismerettel határozni nem tudtam. Ha az én gyakorlatomban fordultak elő ily esetek, fordulhattak elő a többi birák gyakorlatában is. II. Tapasztalásból tudom, hogy vannak birák, a kik a «részitéleteknek» halálos ellenségei. Ha ezek a Spengel törvényszéki biró ur nézetéről tudomást szereznek, arról helyeslőleg fognak nyilatkozni. E helyeslésekkel szemben is legyen szabad fentartanom azon állításomat, hogy az általam javaslatba hozott pótlás, az eljárás könnyebbitésére szolgálna. Én nem tartok attól, hogy ha a törvényben határozottan ki volna mondva, miszerint «külön részitélet hozható a per főtárgyára, és külön a perköltségekre vonatkozólag is» — a részbeni döntések túlságosan elszaporodnának, mert minden biró csak ott és akkor dönt, a hol és a mikor arra szükség van. A mikor pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az uj törvény hiányos, azt a törvényt pótolni kell a szerint, a mint azt a gyakorlat megköveteli. III. Minthogy a törvénynek az az intentiója, hogy a peres feleknek mentül gyorsabban szolgáltattassék ki az igazság, s éppen ezen célból ^ parancsolja, hogy ha a per valamely részében az eldöntésre érett: az a része részitelettel döntessék el; és mint-