A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - Börtönügyi állapotok Olaszországban

JOGESETEK TÁR FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 51. számához. Budapest, 1895 december hó 22-én. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. Ítélőtábla 6. polgári határozata. Építmény lerontására is irányuló sommás visszahelyezési perben, a leiülvizsgálat kéréséről. ( K. Rozália özv. H. Zsigmondné felperesnek, B. Ferenc és neje J. Eszter alperesek ellen, még 1893. évi július hó 18-ik napján indított építmény lerontása iránti kérelemmel egybekapcsolt sommás visszahelyezés és jár. iránti, 1805. G. II. 41/1. f. sz. a. beiktatott perében, felperes részéről a felebbezési bíróság Ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelem elbírálása alkalmából kimondotta, a határozattárba felveendő következő határozatot: Abban az esetben, ha az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 5. m) pontja alatt emiitett sommás visszahelyezési kereset épitmény lerontása iránt előterjesztett kérelmet is foglal magában, akár ugy álljon az ügy, hogy a keresetet 1894. évi november hó i-ső napját, vagyis az 1893. évi XVIII. t.-c. hatályba léptét megelőzőleg indították meg, de a perben az elsöbiróság e határidő előtt Ítéletet nem hozott, akár ugy, hogy a kereset az 1893. évi XVIII. t.-c. hatályba lepte után lett megindítva: — a felebbezési bíróság ítélete ellen, különben törvényes határidőben benyújtott felülvizsgalati kérelem az 1893. évi XVIII. t.-c. 182. és 193. §-ai alapján hivatalból visszautasítandó. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 182. §. szerint, ugyan-e t.-c. 1. §. 5. m) pontjának eseteiben az értékre való tekintet nélkül nincs helye felülvizsgálatnak, a miből következik, hogy sommás visszahelyezési kereseteknél a törvény idézett szakasza a felülvizsgálatot elvileg kizárja. E tekintetben közönbös az, hogy felperes a sommás visszahelyezés iránti kereset-kérelmét tekintve, mire és mily tárgyra irányozza: egyrészt mivel annak a kérdésnek elbírálása: vájjon a sommás visszahelyezésnek ugy és arra a tárgyra nézve, a mint és a mely tárgyra nézve azt felperes kéri, helye van-e? (más szóval, vájjon a választott perut helyes-e ?i az ügydöntő ítélet keretébe tartozik és nem képez pusztán a birói hatáskörre vonatkozó kérdést; másrészt, mivel a sommás viszahelyezés iránti perekben a felebbviteli bíróság által hozott ítélet, épen az 1893. évi XVIII. t.-c. 18*2. §-ának intézkedésénél fogva jogérvényes, és e jogerő felülvizsgálati kérelem utján sem támadható meg; miért is a felülvizsgálati bíróság akkor, midőn a felülvizsgálat megengedhető sége elvileg van kizárva, a kereseti kérelem és perut helyes vagy téves voltát vizsgálás tárgyává sem teheti. Az 1893: XVIII. t.-c. életbeléptetése előtt indított, de eddig az időpontig ítélettel el nem látott sommás perekre vonatkozólag pedig az 1893: XVIII. t.-c. 222. §-a mondja ki azt a szabályt, hogy ezekben a perekben a további eljárás az 1893: XVIII. t.-cikknek szabályai szerint folytatandó; ezekben a perekben tehát az idézett törvénycikknek a felülvizsgálat megengedhetőségére és terjedelmére vonatkozó szabványai épen ugy alkalmazandók, a mint azokat az 1893: XVIII. t.-cikk hatálya alatt indított perekben alkalmazni kell. De ha a vitatott esetet az 1893: XVIII. t.-c. 185. §-a 2. pontjának és 27. §. 9-ik bekezdésének szempontjából ugy is lehetne felfogni, hogy az olyan, bár sommás visszahelyezési pernek elnevezett per, a melyben felperes bizonyos területbe való visszahelyezés mellett épitmény lerontását is, vagy csak ezt kéri, nem tartozik a sommás eljárás alá és a sommás birói hatáskörbe; szóval ha e kérdés hatásköri kérdést képezne: az esetben sem volna megengedhető, hogy a felülvizsgálati bíróság hivatalból és az alsóbb loku bíróságok ítéletének feloldásával felperest keresetével a sommás perutról el s a rendes peruira utasítsa. Mert a birói hatáskör kérdését a felebbviteli birosag csakis akkor teheti bírálás és döntés tárgyává, ha a felebbviteli beadvány elfogadására jogosítva van s ha ezt, érdemleges elbírálásába bocsátkozás mellőzésével nem köteles hivatalból visszautasítani ; és . . mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §. 9-ik bekezdése szerint különben is a bíróság azt, hogy az ügy sommás eljárásra nem tartozik, hivatalból csak akkor veheti figyelembe, ha az ugy, tekintet nélkül az értékre, egyáltalán nem tartozik sommás eljárás alá, a sommás visszahelyezés iránti perekre nézve pedig tekintettel az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. m) pontjára nem lehet állítani azt, hogy ily perek a sommás eljárásra egyáltalán nem tartoznak. A törvényhozónak a törvény egyes intézkedéseiből kivehető célzata az, hogy a sommás bírósági hatáskörnek hasonló áthágása, ha az 1893: XVIII. t.-c. 17. §-ának intézkedései dacára is előfordul és abban alperes megnyugodván, az 1893: XVIII. t.-c. 27. §. 2. pontja alapján pergátló kifogást nem érvényesített, a már letárgyalt és befejezett perek feloldására ne minden alkalommal, hanem csak akkor szolgáljon, ha a vonatkozó per, mint a pereknek bizonyos osztálya (például házasságot bontó-, váltó-, holttányilvánitó stb. per) feltétlenül ki van zárva a sommás bíróság hatásköréből; a minek a további példájául szolgáljon az, hogy a sommás bírósági hatáskör hiánya azokban az esetekben sem vehető a törvényhozó célzata szerint hivatalból figyelembe, a midőn a felperes az 1893: XVIII. t.-c. 3. §. 2., 3. és 4-ik pontjai alá vonható pereket indit, de 200 frt értéket felülmúló pertárgyra nézve; a mennyiben ily perek a sommás perutra és a sommás bírósági hatáskörbe csak az értékre való tekintettel tartoznak vagy nem: az 1893: XVIII. t.-c. 27. §. 9. bekezdésének intézkedése alá tehát szintén nem vonhatók. Kelt Győrött, 1895. évi november hó 5-é n. Hitelesítve 1895. évi november hó 7-ik napján. A volt úrbéresek képviseletében a községi bírák nemcsak az úrbéri perekben, hanem ezen úrbéri perekből felmerült ügyvédi dijak és költségek megítélése iránt indított perekben is perbeidézhetők; hacsak az ügyvéd az egyes úrbéresek ellen érvényesített keresetekkel maga nem ejti el azt a jogát, hogy dijai és költségei iránti követelését az úrbéresek egyeteme ellen a községbirák képviselete mellett érvényesíthesse. (M. kir. Curia 1895. szept. 19-én 9,834. sz.) Ha az ítélethirdetésnél a fél személyesen jelen volt, de az ügyvédje nem és az ítélet később az ügyvédnek írásban kézbesittetett, a felebbezés a fél által nem az ítélet kézbesítésétől, hanem a kihirdetéstől számítandó 15 nap alatt adandó be. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Habár a biztosító az elkésetten eszközölt díjfizetéseket előzőleg több izben észrevétel nélkül el is fogadta, ezen esetrőlesetre történt elnézésből nem következtethető az, hogy bármely díjrészlet pontos fizetésének elmulasztását a biztosító a jogi consequentiák levonása nélkül elnézni köteles volna. — Halasztás a dij fizetésére. A m. kir. Curia: özv. P. Alajosnénak, első magyar általános biztosító társaság elleni 10,000 frt iránti kereskedelmi perében ítélt: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével egészen elutasittatik. Indokok: Azt, hogy a biztosítottnak, néhai P. Alajosnak 1891 márc. 31-én és 1891 június 30-án lejárt életbiztosítási díjrészletek fizetésére az 1891. évi aug. 1-én tul terjedő, nevezetesen pedig 1891 augusztus 22-ig napjáig terjedő időre alperes társaság halasztást engedett, az alperesnek határozott tagadásával szemben felperes tartozott bizonyítani. De felperes ebben az irányban elfogadható bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltatott. Nem szolgálhat ugyanis bizonyítékul az elsőfokú bíróság által vonatkozólag felhozott helyes indokoknál fogva az az állítólagos tény, hogy alperes, előző időkben hasonlóan elkésetten Leljesitett dij fizetéseket a biztositottói minden kifogás vagy észrevétel nélkül elfogadott, miből felperes azt következteti, hogy ilyképen az ő fizetési kötelezettsége nem lévén határozott időponthoz kötve, alperes elkésett fizetés miatt a biztosítási szerződés érvénye ellen kifogást nem tehet. De nem fogadható el bizonyítékul az aug. 22-ig terjedő halasztás tekintetében az alperes által beismert az a tény sem, hogy alperes a szóban levő 2. díjrészletre vonatkozó dij nyugtákat, azoknak a biztosított által leendő beváltása végett, aug. 21-én miskolczi főügynökségének visszaküldötte, mely tényből felperes szerint szükségképen következtetendő, hogy alperes a biztosítottnak legalább aug. 22-ig fizetési halasztást akart adni és tényleg a beváltás céljából való visszaküldés ténye által adott is. Ezt a következtetést azonban az alperes által vonatkozólag tett kijelentésből és az ebben beismert tényekből okszerűen levonni nem lehet. Alperes ugyanis a dijnyugtáknak aug. 21-én az