A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - A limitó be nem tartása a bizományos által

37 \ A JOG helyes elv, hogy a megbízó, ha a bizományos nem a megbízás értelmében jár el, az ügyletet saját részére kötöttnek elismerni nem tartozik és minden esetben kártérítést követelhet, felfüggesztetik a 370. §-ban, illetőleg eltérő szabályozásban részesül éppen akkor, midőn a megbízás ellenes ügyletkötés legfontosabb esete, tudniillik a kijelölt ár be nem tartása forog szóban. Nevezetesen fel van függesztve azon elv, hogy a megbízó az ily ügyletet saját részére kötöttnek elismerni nem tartozik az eladási bizománynál és fel van függesztve, illetőleg feltételessé téve azon elv, hogy a megbízás ellenére eljáró bizományos a megbízónak minden esetben kártérítéssel tartozik ugy az eladási, mint a vételi bizománynál. És végül a 369. §-nak azon általános intézkedése, hogy a bizományos a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni tartozik, külön fentartva csak a vételi bizománynál látszik, a mennyiben az eladási bizománynál erről külön említés nem történt. Már pedig semmiféle rátióját annak nem látjuk, hogy a 369. §. azon általános intézkedése, hogy a megbízás ellenére megkötött ügylet nem a megbízó ügylete, hatályos leszen az esetben, ha valamely lényegtelen feltétel tekintetében a bizományos eltért a megbízástól, de hatálytalan legyen egy oly lényeges feltétel tekintetében, mely a vételnek annyira organikus kellékét képezi, hogy a kt. 366. $.-a értelmében az iránt való megegyezés hiányában létrejöttnek nem is tekinti. Semmi indok nem hozható fel a mellett, és semmi rátióju nincs annak, hogy a megbizó jogosítva legyen az eladást feltétlenül nem a saját részére kötöttnek tekinteni, ha a bizományos arra utasította, hogy 5°/0-os idegen vegyülékü búzát adjon el, holott a bizományos 4s/40/° vegyüléküt adott el, ellenben e jogot feltételessé tenni, ha 6 frt helyett 5 frtért adott cl. A mint viszont nincs rátiója annak a vételi bizománynál sem, hogy a lényegtelen eltérés esetén az el nem ismerés joga feltétlen legyen, valamely lényeges eltérés esetében azonban csak feltételes. Eltekintve azonban ezen elvi nehézségeléstől, melyből azon következtetést vonjuk le, hogy a 370. §. intézkedései, melyek egyébként ugyanazonosak a német kereskedelmi törvény 363 és 3 'A. §vj-aiban foglalt intézkedésekkel, tökéletesen teleslegesek, sőt, mint a megbízástól folyó szigorú jogelvek és kötelezettségek indokolatlan enyhítését tartalmazók éppen nem helyén valók. Nagyon különösnek és minden bármi néven nevezendő indokolást nélkülözőnek tartjuk azonban, hogy ha már a megbeszélés ellenes ügyletkötés legfontosabb esete a 369. §. elveinek felfüggesztésével rendeztetett, más intézkedések vétettek föl a törvénybe az eladási és ismét mások a vételi megbízásra vonatkozólag. Nem vagyunk képesek ugyanis felfedezni egyetlenegy indokot sem, a mely az eladási áron alul eladó bizományosra vonatkozólag semmi más kötelezettséget nem szab, mint hogy a megbízónak esetleg az árkülömbőzetet megtéríteni tartozik a nélkül, hogy akár csak az elébbi $-ban szabályként odaállított haladéktalani értesítés kötelességévé tétetnék, holott a vételnél a kijelölt áron túlmenő bizományos köteleztetik a megbízónak a tudósítással egyidejűleg a külömbözet fedezésére valókészséget kijelenteni; a mint nem látjuk be, hogy az eladási bizománynál miért essék el a megbizó azon jogtól, hogy az ügyletet nem mint saját részére kötöttet vissza utasíthass és csakis esetleges kárát követelhesse, holott a jog a megbizó részére fennáll, ha a bizományos a vételi bizománynál nem tartja magát a megbízáshoz. Tudtunkkal semmi külömbség nincs sem jogi, sem gyakorlati tekintetekből a megbízásból folyó felelősség és ennek mérve szempontjából a közt, ha valaki a bizományost 100 darab hitelrészvény eladásával, avagy vételével bizza meg, és kíváncsiak volnánk csak egyetlenegy indokot is hallani, mely a mellett szólna, hogy más eljárás alkalmaztassék a limitó be nem tartása esetében akkor, ha a megbizó á la hausse van angageálva, mint akkor ha á la baisse spekulál. Megvalljuk tehát teljes őszinteséggel, hogy a mint a 370. $-nak szükségét és célszerűségét egyáltalán nem vagyunk képesek felfedezni, ugy még kevésbbé vagyunk képesek felfogni, hogy miért kellett a limitó be nem tartása esetén másként intézkedni, ha eladási és ismét másként, ha vételi megbízás forog szóban. Kutattunk mindkét irányban indokok után, de olyakat sem a norinbergi protocollumokban, sem Goldschmiedt Hahn, Grünhutnál stb., sem hazai jogirodalmunkban felkeresni képesek nem voltunk s igy minden habozás nélkül kijelentjük, hogy e § intézkedéseiben egy, általunk legalább meg nem fejthető rejtélylyel állunk szemben. De nem csak szükségtelen, célszerűtlen és indokolatlannak tartjuk a 370 §. intézkedéseit, hanem olyanoknak, melyek útjában állnak annak, hogy a megbizó törvényben gyökerező jogaival korlátlanul élhessen. Nem foroghat fenn ugyanis kétség az iránt hogy a megbizó - miként az egyébként a 382. §-ból kitűnik — a megbízást bármikor visszavonhatja mindaddig, mig a megbízás teljesítve nincs. Ezen a tulajdon korlátlan voltából folyó jog gyakorlását azonban a 370. §. 1. bekezdése lehetetlenné teszi. Ha például valaki akkor, a midőn a hitelrészvény 360-al jegyeztetik megbízást ad bizományosának, hogy 100 darab hitelrészvényt részére 370-nel adjon el, jogosítva van, időközben mást határozva, a bizományost odautasitani, hogy csak 380-nal foganatosítsa az eladást. Ámde a 370. 1. bekezdése szerint a megbízás eme megváltoztatási jogától megfosztatik a megbizó az által, hogy a bizományos eladhat 361-el is, hacsak 9 frt különbözetet a megbízónak megtérít. Szóval az eladási bizománynál a hmito be nem tartása esetén nem lévén joga a megbízónak az ügyletet, mint nem az ő részére kötöttet egyszerűen visszautasítani, nem ugy all a bizományossal szemben, mint a hogy állna a 369 §. intézkedései alapián melyek szerint az ügyletet igenis visszautasíthatja! Mig tehát a 369. §. alapján a fentidézett példa esetében joga van a megbízónak azt mondani a bizományosnak: «Te nem az én 100 hitelrészvényemet adtad el» — s ennek következtében 100 hitelrészvényt követelni a bizományostól, a melylyel azután spekulálhat akár 380, akár még magasabb árfolyamig, addig a 370. §. alkalmazásával megfosztatik attól, hogy azon eredeti szándékát, miszerint 370-nel eladjon, megváltoztassa és pedig csak azért, mert a bizományosnak tetszett magát nem tartani a megbízáshoz. Értenénk — bár nem helyeselhetnénk — oly intézkedést, mely kedvezőbb helyzetbe juttatná a megbízót a magát a megbízáshoz nem tartó bizományossal szemben! De hogy annak, hogy a bizományos nem tartja magát a megbízáshoz, az legyen a következménye, hogy a megbizó akarata ellenére kedvezőtlenebb helyzetbe jusson, ezt nem csak nem helyeselhetjük, de még csak megérteni sem vagyunk képesek. De ellenkeznek a 370. §. intézkedései a kt. hátgerincét képező Treu und Ólaube elvével is! Ugyanis kérdjük: jogászilag formulázva minő jogügylet forog fenn akkor, ha a bizományos nem tartja magát a megbízáshoz ? Kétségtelen, hogy ez esetben nem a megbizó és bizományos közt tervbe vett ügylet létesíttetik, a mit igen helyesen hoz kifejezésre a kt. 369 g-a, hanem hogy a bizományos a megbízónak ajánlatot tesz az iránt, hogy járuljon hozzá a maga részéről is egy oly ügylethez, mely a bizományi megbízásból tervezve nem lévén, annak keretén belül megvalósítható nem volt. Szóval egy egymással üzleti összeköttetésben álló kereskedők közti oly ajánlatról van szó a melyről a kt. 320. §-a oly módon rendelkezik, hogy az a kinek ajánlat tétetik, azonnal tartozik az ajánlat iránt nyilatkozni ellenkezőleg hallgatása az ajánlat elfogadásának levén tekintendő. A 370. §. azonban az ajánlat tekintetében törvényesített ezen jogszabályt, mely éppen a Treu und Glaube elvére van alapítva, keresztülszegi minden szükség avagy logikai kényszer nélkül, mivel, mint kimutattuk, a 369. §. intézkedései kapcsolatban a 320. g. intézkedéseivel minden felmerülő kérdés igazságos eldöntését teszi lehetségessé anélkül, hogy szükség volna a jogos és igazságos elveket, melyek e két §-ban lefektetve vannak, felfüggeszteni és ezenfelül még is eladási és vételi bizomány között oly eltérő elbánást statuálni, mely sem a dolog, sem a szóban forgó jogintézmény természetében nem fekszik. Ajánljuk e sorokat azok figyelmébe, kik hivatva lesznek kereskedelmi törvényünk revíziójához hozzászólni. Belföld. A magánjog kodifikációja- Az igazságügyminister a magyar maánjog tervezetének elkészítésére mint annak idején jeleztük — állandó bizottságot nevezett ki, a melv szerkesztő és tanácskozó tagokból áll. Szerkesztő tagok lettek: V a v r i k Béla kúriai tanácselnök, a kit a bizottság ügyeinek belső vezetésével is megbíztak, továbbá I m 1 i n g Konrád kúriai biró, dr. J e 1 1 i n e k Artúr országgyűlési képviselő, dr. Schwarz Gusztáv egyetemi tanár és dr. S i p ő c z László, a budapesti árvaszék elnöke. Tanácskozó tagok: Daruváry Alajos, a Kúria nyugalmazott másodelnöke, Oberschall Adolf kúriai tanácselnök, Ádám András kúriai biró, T e 1 e s z k y István, G y ő r y Elek, Köves György budapesti ügyvédek, Nagy Ferenc, Z s ö g ö d Benő és S á g h y Gyula egyetemi tanárok. A bizottság szerkesztő tagjai már megosztoztak a munkán is: Vavrik Béla, Sipőcz László és Schwarc Gusztáb együtt készítik a családjogot, a gyámsági és gondnoksági törvényt, a házassági vagyonjogot és az örökösödési törvényt. Imling Konrád szerkeszti a dologi, Jelűnek Artúr pedig a kötelmi jogot Magyar és horvát igazságügyi statisztika. A magyar statisztikai évkönyv 1894-iki évfolyamából a jogszolgáltatásra vonatkozólag a következő közérdekű adatokat közöljük: Magyarországon működött 1894-ben a kir. Curián kívül 11 kir. tábla, 66 törvényszék és 385 járásbíróság. Horvátországban a hétszemélyes táblán kivül a báni tábla, 9 törvényszék és 69 járásbíróság. Az elsőfolyamodasu bíróságoknál (törvényszékek és járásbíróságok) 2,124, a kir. tábláknál 241, a kir. Curián 87, mindössze 2,152 birói személy volt alkalmazva. 11o rvá t-S z 1 avo n o r szág o kban 144 elsobiro, 28 másodfokú és 14 harmadfokú, tehát összesen 186 biro mü k öd ött. Magyarországon 6,184 lakosra, Horvát-Szlavonországokban 11,/oh lakosra, a_magyar korona összes országait véve átlag 65/0 emberre jut egy birói személy. Magyarországon volt 4601 ügy v é d, 1372 ügy v édje olt, Horvátországban 70 ügyvéd, 116 ügyvédjelölt. *aJ ' 5 3