A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - Börtönügyi állapotok Olaszországban

375 Magyarországon minden 3,295 lakosra, Horvátországban minden 12,861 lakosra jutott egy ügyvéd. Az egész ország átlaga 3,639. A szoros értelemben vett Magyarországon 250, HorvátSzlavonországokban 29 közjegyző működött. Tehát csak minden 61,607 lélekre jutott egy közjegyző. A közjegyzőjelöltek száma nálunk 146, Horvátországban 6. A járásbíróságokhoz 1893-ban érkezett 217,620 sommás per, 85,724 örökösödési ügy, 235,903 egyéb polgári ügy, 1,103 telekkönyvi per, 6i0,804 telekkönyvi ügy, 32,948 bünvizsgálat, 20ti,3H7 vétség és kihágási ügy, 61,382 egyéb bűnvádi ügy. Az összes bejövetel kitett 1.531,851-et. Előző évről hátralék volt 171,308, az év végén hátralékban maradt 187,527. A kir. törvényszékekhez érkezett 21,81 5 rendes per, 1,050 csődügy, 23,423 örökösödési per és ügy, 81,538 váltó és kereskedelmi per és ügy, 6,580 cégbejegyzés és kitörlés, 474 úrbéri, t,018 kisebb polgári ügy, 14,509 egyél) polgári ügy, 14 bányaper, 918 bányatelekkönyvi ügy, 658 telekkönyvi per, 378,097 telekkönyvi ügy, 31,159 bűnügyi vizsgálat, 57,421 bűnvádi per, 27,633 egyéb bűnvádi ügy, 213 sajtóügy, 7,203 jövedéki ügy, 379 fegyelmi ügy. Az összes ügyforgalom kitett 657,102 ügyet. A 11 kir. táblához érkezett 1895. évben 147,956 ügy, előző évről hátralékban volt 22,731, elintézendő volt tehát 170,687 ügyszám, a melyből 151,026 intéztetett el. A kir. Curiához érkezett 38,203, elintézendő volt 48,<i77, elintéztetett 26,326, hátralékban maradt 22,351 ügydarab. Ausztria és külföld \Börtönügyi állapotok Olaszországban. Ugy látszik, Olaszországban az uj büntetőjogi reformokkal nincsenek minden részről megelégedve. Azok sikeres működése s igazságügyi kellő hatálya iránt erős kételyek merülnek fel. Meglehet, a kedvezőtlen kritikába nem kevéssé belejátszik azon ellenszenv és skepsis, a mely némely szakkörökben az oly kitűnő olasz büntető kódexben érvényesített radikális reformintézmények, nevezetesen a feltételes ítélkezés, a szabadságolás irányában kezdettől fogva nyiltánultak: de az eltagadhatlan, hogy a hivatalosan beszerzett adavek igen kedvezőtlen benyomást tesznek. Külön bizottság küldetett ki tapasztalati adatok gyűjtésére az iránt, hogy a szabadságvesztési intézetekben mily viszonyok léteznek azok népessége, elitélt lakóik száma tekintetében. Feladatául tüzetett ki annak vizsgálata s felderítése, hogy a fogházakban mily állapotok léteznek a szervezés és felvételi képesség tekintetében. Az egész olasz államban szabadságvesztési intézet van, a férfi elitélteknek 121 s a nők részére 7. Ezekben összesen 6,829 cella található az állandó magánelzárásra, az éjjeli elkülönítésre pedig 1,950; közös hálóterem 1,411; 691 külön munkahelyiséggel. Összesen mindezen fogházak csupán 33,623 férfi elitélt és 1556 nő vehető fel. Azonban 1894. év január 1-én az elitélteknek száma volt, férfiaké 41,210 és a nőké 2341. így — a bizottság jelentése szerint — a férfi fegyenceknek több mint ','s-da s a nőknek ,!s-áa kénytelen volt szabadságvesztési büntetését szabályellenesen a bírósági fogházakban kitölteni, nem számítva azon 7373 férfi s 719 nő elitéltet, a kik 6 hónál rövidebb idejű büntetést kaptak s ennél'ogva ugyanazon fogházakban magánzárkákban kell, vagy kellenék büntetésidejüket kitölteni; habár ezen bírósági fogházakban csak 4005 zárka áll rendelkezésre. A közös hálótermekről a bizottság azt nyilvánította, hogy azokat oly szomorú állapotban találta, miszerint jobb, ha arról teljességgel nem nyilatkozik. Éppen oly elszomorító a büntető igazságügy szempontjából, a fegyencek munkatermeiről szerzett tapasztalat is. A munkatermek ugyanis csak 16,465 személynek adnak helyet, a minek következtetése az, hogy mintegy 20 ezer fegyenc foglalkozás nélkül tölti idejét, vagyis, a mint a bizottság jelentésében kifejezte, a büntető igazságszolgáltatás érdekei szempontjából is felette ártalmas henyélésben élnek, azt megszokják s átviszik azután minden káros kinövéseivel a társadalom körébe. Ezen hiányokon s büntetőjogi bajokon azonban nem is lehet csodálkozni, miután az olasz budgetben csak 50 ezer lira szavaztatott meg a fogházi építkezésekre. Ennek folytán — a bizottság nyilatkozata szerint — végzetes illusió lenne azt reményleni, hogy egyhamar valódi javulás állhasson be Nyilt kérdések és feleletek. Illetékességi kérdés. (Felelet.) A -<Jog» 47. számában felvetett ^illetékességi kérdésre* óhajtok pár sorral felelni, miután a kérdést elég érdekesnek tartom. Nézetem szerint B. asszonynak feltétlen joga van a kötvényt akár magyarországi, akár pedig osztrák sommás bíróságnál perelni, mert perrendünk azt nem tiltja meg sehol sem, hogy felperes akár két államban is birna perlési joggal. Ez nem absurdum, s nálunk hol Magyarország Újvidék városának polgársága a horvát péterváradi lakossággal élénk üzleti összeköttetésben áll, — gyakran fordul elő hasonló eset. Pedig Horvátország igazságügyeire nézve van olyan idegen ország mint Ausztria. Ha A. ur azt vitatja, hogy csak az osztrák sommás bíróság dönthet, ám bizonyítsa ezt be, de más bizonyítási eszközökkel, az a tény, hogy a kérdéses kötvény Bécsben lett kiállítva, még nem bizonyít semmit sem. Sőt ellenkezőleg, felsőbb bíróságaink joggyakorlatában kifejezést nyert amaz elv, hogy a magyar állampolgárok — az ellenkezőnek bebizonyításáig — minden jogviszonyai tekintet nélkül a létrejöttük helyére, a magyar törvények szerint biráltassanak meg, mert nem feltételezi, hogy ők egy reájuk nézve idegen és nem ismert törvénynek és eljárásnak vetették volna magukat alá. Hogy pedig A. ur személyes bíróságánál perelhető, az kétséget nem szenvedhet, mert az a kikötés, hogy alperes aláveti magát a felperes által bármely szabadon választandó bíróság illetőségének , mindig csak jogot ad felperesnek arra, hogy tetszése szerinti bíróságnál perelje alperest, de arra őt nem kötelezi, hogy alperest személyes bíróságánál ne perelhessen. dr. Adamovicli István, ügyvéd, Újvidéken. A fizetés végett való váltó-bemutatás. (Kérdés.) Tekintve, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyétől nem különböző fizetési hely (. . . . fizetendő X takarékpénztárnál) telepnek nem tekinthető, kell-e a váltóbirtokosnak a váltót ezen fizetési helyen fizetés végett bemutatni, avagy elegendő, ha a váltót az ugyanazon helyen lakó intézvényezettnél bemutatja, és ha az intézvényezett a váltó kifizetését megtagadja az okból, mivel váltója a kijelölt fizetési helyen fog kifizettetni, vehető-e fel óvás anélkül, hogy a váltóbirtokos előbb a fizetési helyen bemutaíná váltóját, és ha felvehető az óvás, hol és ki ellen veendő az fel ? Ezen kérdés oly gyakran merülhet és merül fel, hogy annak tisztázása csakugyan kívánatos. Nótárius. Sérelem* A palánkai kir. járásbíróság gyakorlatából. Az 1893. évi 18. t.-c. 117. § 3. pontja szerint végrehajthatöknak nyilvánitandók az oly ítéletek, melyekben a marasztalás összege járulékok nélkül 100 frt készpénzt meg nem halad, vagy ha a nyertes fél a perben a marasztalás tárgya helyett a költségek nélkül 100 frtot elfogadni késznek nyilatkozott. Ezen rendelkezés oly világos és határozott, hogy ahhoz kétség nem fér, és magyarázatra szükség nincsen. Ennek dacára a palánkai kir. járásbíróság állandóan azt a gyakorlatot követi, hogy tekintet nélkül a felebbezésre, végrehajthatóknak nyilvánítja az olyan Ítéleteit is, melyekben a marasztalás összege csupán 100 frton aluli perköltség. A marasztalt fél ilyen ítélet alapján kényszerítve van a végrehajtás kikerülése végett a megítélt perköltséget kifizetni, melyet azonban az ítélet megváltoztatása esetén vagyontalanság miatt vissza nem kaphat, és igy károsodik, a mit egyedül a bíróság helytelen eljárása által okoz. Ohajtandónak, sőt szükségesnek tartom, hogy ezen állapot illetékes uton mielébb orvosoltassék, annál is inkább, mert meglehet, hogy más bíróságnál is uralkodik ilyen gyakorlat. Eitnann László ügyvéd. Palánkán. írod ilom. A «Mágyar büntetőjog kézikönyve.* II. kötet 126—332. §. Irta: dr. Fayer László egyet, tanár. Budapesten, Franklintársaság kiadása. Ugyanazon jogászi genialitás, mely dr. Fayer műveinek mindegyikét jellemzi, teszi szerző büntetőjogi kézikönyvének ezt a másik kötetét is felette tanulságossá és élvezetessé. Igenis élvezetessé! Jogi könyv, mely nem abban a nagyke' pü stylusban van írva. melyről azt tartják, hogy annál tudományosabb, mennél érthetetlenebb, hanem irodalmi, szépirodalmi nyelven vezet paragrafusról-paragrafusra, rámutatva a külföldi törvényhozás idevágó intézkedéseire, felölelve a hazai és külföldi szakirodalmat, és mindenütt kutatva, hogy hol van az a nyugvópont, a hol az igazságot fellelhetni véli, ahol a társadalom jogos védelme karöltve haladhat a bűnöző iránti humanismussal. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel azért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak Felelősséget ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.