A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt? 2. [r.]

kereső felek által jogigényeikre befolyással biroknak vélt körülményeket és érveket tüzetesen ismerje. Logikai következtetés tehát, mikép a j o gszolgáltatás követelménye, hogy a jogkereső felek által érvényesíteni kivánt igényeik támogatására felhozott körülmények és érvek egész teljességükben a társasbiróság mindenik tagjának tudomására hozassanak. Az új sommás eljárás tökélye éppen abban áll, hogy a felebbviteli eljárásban bíráskodó társas-bíróságot oly helyzetbe állítja, melyben a bíróság minden tagja a jogkereső felek közvetlen előadásából egész teljességükben megismeri azon körülményeket és érveket, a melyekre a felek igényeiket alapítják. Ez által a jogkereső felek megnyugtatást nyernek a felől, hogy az ügyükben ítélő bíróság mindenik tagja úgy ismeri ügyét, a miként ők azt a bírósággal megismertetni kívánták. Ezen megnyugtatásra irányzott jogszolgáltatási követelménynek csak úgy tehet eleget a bíróság, ha a jogkereső feleket ügyük körülményeinek és érveinek előadásában nem korlátolja. Mi a magunk körében nem bírunk tudomással egyetlen oly esetről sem, a melyben a képviselő-ügyvéd a tárgyalás alatt levő ügyre nem tartozó dolgokról beszélt volna azért, hogy a tárgyalás folyamát megnyújtsa. A múltból hiányzik tehát minden alap azon gyanúra, hogy az ügyvédi képviselet a törvénykezés menetét illetéktelenül lassítani fogja. Nézetünk szerint a bíróságnak mindezek fölött kerülni kell azon látszatot, mintha korlátozná az egyik vagy másik perfelet ügyének azon előadásában, melyet saját érdekében célszerűnek vagy szükségesnek tart. Mert ilyen látszat felidézése által ellentétbe jön a jogszolgáltatás azon követelményével, melynek célja, hogy igényeik támogatására vagy védekezésükre a jogkereső felek felhozni kivánt érveiket egész teljességükben a bíróság mindenik tagjávalmegismertethessék. Ilyen látszatot pedig rendszerint kelteni fog minden oly elnöki intézkedés, mely a felek bár hosszadalmasra nyúló előadását vagy védekezését megkurtítja. Megengedjük, hogy a bíróság azon anyagot, melyből ítéletét alkotja, néha megtalálni képes rövidebbre szabott előadásban és érvelésben, mint melyet a jogkereső fél előterjeszt. Azonban, habár kívánatos, hogy a perfelek érveléseiket minél tömörebb alakban és ismétlések elkerülésével adják elő: a tárgyalás folyamának ez által a legrövidebb időtartamra szorítása nem oly perrendi cél, melynek elérése végett okszerű lenne, hogy a bíróság a jogkereső fél előadását vagy védekezését elnöki hatalommal rendszabályozza. Mert ez ellenkezik azon perrendi követelménynyel, hogy a jogkereső fél mindazt tudomására hozhassa a bíróságnak, a mit ő, a jogkereső fél tart szükségesnek, ügyére befolyással levőnek. Bizonyára sokkal többet nyert a jogszolgáltatás törekvéseink célját képező tökéletességében elérni kivánt bizalom az által, ha a bíróság a talán néha hosszadslmas előadást is figyelemmel végighallgatja, mintha a jogszolgáltatás a közvetlen és teljes előadási szabadságban rejlő biztositékának bár csak látszólagos csorbításával is a tárgyalás időtartamát néhány perccel megkurtítja. Számos példából tudjuk, hogy kitűnő jogtudósok között és kitűnő bíróságok között is nem ritkán eltérő nézetek jelentkeztek a felől, vájjon valamely ténykérdésben vagy jogkérdésben, melyek a lényeges és melyek a lényegtelen tér.yezők és körülmények, melyek a helyes és melyek a téves érvek. Az a törekvés tehát, hogy a lényegtelen tényezők és körülmények felsorolásának a téves érveléseknek kizárásával a tárgyalás időtartama megiövidittessék : az ezek felismerésében előfordulható tévedéseknél fogva az anyagi igazságszolgáltatás sérelmével is járhat. Másrészt az ilyen törekvésnek az ügyvédi képviselet melletti alkalomszerűségét kizárja az ügyvédek jogi képzettsége, mely nem engedi meg azon feltevést, hogy az ügyre nem tartozékul nyilván felismerhető körülmények felőli fejtegetésekkel és érvelésekkel a tárgyalás időtartamát kelletén túl nyujtsák«. Nyilt kérdések és feleletek. i. A fizetési meghagyásokról szóló törvényhez. (Felelet.) A "Nyilt kérdések és feleleteko rovatában már nem egy figyelemre méltó közlemény jelent meg ama kérdés felett, hogy a telekkönyvi hatóság miféle bejegyzést rendeljen elr ha az ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtási végzésben zálogjogi bejegyzés végett megkerestetik A kérdések és feleletek két nézetet állapítottak meg; egyik szerint csupán a uzálogjog előjegyzésen — másik szerint pedig a ((végrehajtási jog feljegyzése)), illetőleg az ((előjegyzett zálogjog bekebelezése^ s illetőleg a ((végrehajtási zálogjog bekebelezése)) rendelhető el. Az 1893: XIX. t.-c. életbelépte előtt e kérdés vita tárgyát nem képezte, de nem is képezhette, mert csak biztosítási és kielégítési végrehajtást ismertünk, s ehhez képest — az 1881: LX. t.-c. 230., 135., 136., 137. §§-ainak kétségtelen rendelkezése szerint vagy a «zálogjog előjegyzése)), vagy a ((végrehajtási zálogjog bekebelezése)) s az ezzel kapcsolatos bejegyzés volt elrendelhető. (Nem terjeszkedvén ki a telekkvi rendelet 74. §-a szerint feltételes bejegyzésre.) Az 1893 : XIX. t.-cikk már most az eddig ismert két végrehajtás közé beékeli a harmadikat: a ((korlátolta, vagyis «csak a követelés biztosításáig terjedhető kielégítési végrehajtást)) —, mely szó szerinti értelemben véve, többnek látszik lenni a biztosítási végrehajtásnál, de kevesebbnek az eddig ismert kielégítési végrehajtásnál. Melyik kalap alá vegye tehát a telekkvi hatóság, mikor az 1881 : LX. t.-cikknek fentebb hivatkozott §§-aival még mindig kötve van, s a telekkvi rendeletek 74. §-a szerinti feltételes bejegyzéstől eltekintve — ((korlátolt kielégítési végrehajtást)) nem ismer, vagyis a most még mindig érvényben levő végr. törvény szerint a ((végrehajtási zálogjog bekebelezését)) csak korlátlan kielégítési végrehajtás folyamán rendelheti el. Ha csak arról volna szó, hogy a fennálló törvények tágabb értelmezése nélkül, a szó legszorosabb értelmében alkalmaztassanak, úgy szerény nézetemmel hajlandó volnék S e r 1 y Antal trvszéki bíró urnák a «J o g» folyó évi 47-ik számában kifejezett ama nézetéhez csatlakozni, hogy az 1893: XIX. t.-c, 10. § a alapján elrendelt végrehajtás neveztessék bár ((kielégítési végrehajtásinak, szoros értelemben mégis csak ((biztosítási végrehajtás» —, az 188 '. LX. t.-cikknek ma is érvényben levő 230. i? a alapján tehát a telekkvi hatóság csak a «zálogjog előjegyzését)) rendelheti el, annyival is inkább, mert a hitelező az 1893: XIX. t. c. szerint még most csak követelése «biztosítására)) tarthat igényt, s ebbeli igénye a «záelőjegyzésen által — ismét, csak szoros értelemben véve — el van érve. Erősen támogatja e nézetet ama körülmény, hogy a hitelezőnek csakis ezen, korlátolt végrehajtást rendelő végzés kézbesítésétől számított 30 napi határidőnek ellentmondás jelentése nélküli letelte után nyilik meg joga a végrehajtás korlát nélküli folytatásához, valamint ahhoz, hogy ezen joga — az 1881 : LX. t.-c. 135. és következő §§-ai értelmében ((végrehajtási zálogjoga alakjában bekebeleztessék. Kétségtelen, hogy az 1881 : LX. t.-cikknek ide vonatkozó határozatai — a most emiitett nézet szerint — megfelelő helyes alkalmazást nyerhetnének, mert ha a korlátolt végrehajtást rendelő végzés vételekor a «zálogjog előjegyzését') —, a 30 napi határidőnek esetleg ellentmondás nélküli leteltekor pedig, a végrehajtásnak korlátlan folytatása iránt értesítő végzés beérkeztekor az ((előjegyzett zálogjog bekebelezését)) — «a végrehajtási jog feljegyzését)) s illetőleg a végrehajtási zálogjog bekebelezését)) rendelné el a telekkvi hatóság, úgy az árverés kérésekor — az 1881 : LX. t.-c. 144. §-a értelmében nem lehetne kétsége a telekkvi hatóságnak az iránt, hogy a hitelezőnek ehhez való jogosúltsága megnyilt-e vagy sem, mert a hivatkozott 144 §. szerint csupán azt köteles vizs: gálni, hogy a végrehajtási zálogjog bejegyzését rendelő végzés" jogerőre emelkedett-e vagy sem ; míg ellenben azoknak nézete mellett, kik az 1893 : XIX. t.-c. 10. §-a alapján elrendelt korlátolt végrehajtás alapján azonnal a ((végrehajtási jog feljegyzését)) s a ((végrehajtási zálogjog bekebelezését)) találják elrendelhetőnek, sűrű homály takarja azon folytatólagos kérdést, hogy a ((végrehajtási jog bejegyzését)) rendelő telekkvi végzés — a 144. §. értelmében mikor tekintessék jogerőre emelkedettnek, akkor-e, a midőn a fizetési meghagyást kibocsátó bíróság a 30 napi határidőnek ellentmondás nélküli letelte után a végrehajtás korlátlan folytatását kimondotta, avagy akkor-e, a midőn a telekkvi hatóság a korlátolt bejegyzést esetleg ujabb végzéssel korlátlannak nyilvánítja s e végzésnek végrehajtást szenvedett részére történt kézbésitésétől — a 144. §. szerint — 15 nap elteltAnnak dacára tehát, hogy az 1881 : LX. t.-cikknek ma is érvényben álló intézkedései, nézetem szerint a Serly Antal trvszéki bíró ur által kifejezett nézet mellett csoportosulnak, még sem zárkózhatunk el talán azon másik nézet elől, hogy az 1893: XIX. t.-c. 10. i< a alapján elrendelt végrehajtás folyamán mar a (.végrehajtási jog feljegyzése», illetőleg a végrehajtási zálogjog bekebelezése volna a tlkvi hatóság által elrendelendő. & Ezen nézetemnek — az ugyanezen nézeten levőknek eddigi fejtegetésétől eltérő — magyarázatát legyen szabad a következőkben előterjesztenem. Az 1893: XIX. t.-c. 3. §-a értelmében a kereset beadásahoz kotott magánjogi hatály a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével áll be. Más szavakban kifejezve, azon hitelező például, a ki