A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - A magyar magánjog codificatiója 1-2. [r.]

Tizennegyedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1895 december 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Vr.t Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss/a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz inté/.endök. A JO (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) UIMZSÍGÜGT ÍWimít KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJECYZÓI Ul Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A magyar magánjog codificatiója. Irta: dr. Horváth János Budapest. — Ideiglenes jogi hatályú ítéletek a házassági ügyekben Irta: Tóth Gáspár budapesti ügyvéd. — Belföld. (Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában). Ausztria és a külföld. (Németbirodalmi magánjogi codificatio 189L okt.-decemberben Irta: dr. Szokolay István budapesti ügyvéd.) Sérelem. (Végszó a kinevezésekről, irta : Spectator.) — Vegyesek. -Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ("Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A magyar magánjog codificatiója. Irta : dr. HORVÁTH JÁNOS, Budapest. V i. A kiváló jogász és jogtanár, dr. P I ó s z Sándor ez idő szerint a m. leír. igazságügyministerium államtitkára, Baján tartott programmbeszédében megemlékezett a magyar magánjog codificatiójáról is, és beszéde után következtetve annak megvalósulása a közel jövőben várható. Eltekintve azonban attól, hogy a nagyérdemű államtitkár urat egy magánjogi codificationális müvelet vezetésére a lehető legalkalmasabb egyénnek ismerjük, fölmerül a kérdés, hogy politikailag ugy jog- és társadalmi szempontokból Magyarország jelene alkalmas-e a magánjog codificatiójára vagy sem ? — erre ma már a leghatározottabb igennel kell felelnünk. Kiderül ez a következőkből. A lefolyt 100 év alatt a magánjog codificatióinak különböző módszereit ismertük meg. Legelsőbben is codificáltak azon államok, hol némileg az úgynevezett fölvilágosodott absolutismus dominált, — ide sorolható a porosz «Landrecht» s az osztrák általános polgári törvénykönyv. — Időszerint e kettő közzé esik a francia codificatio, melynek egyik ágazata a még ma is érvényben levő s oly annyira utánzott s recipiált «Code civil». A másik módszere volt a codificatiónak az alkotmányos müszervek közreműködése melletti eszközlése, — ez mindeddig némileg Schweizban, ugy Szászországban érvényesült. Az osztrák és porosz magánjog codificatióinak lényegét Bluntschli következő szavaival jellemezhetem: «Jenes Bedürfniss nach einer umfassenden Gesetzgebung hat sich oft in krankhafter Art geaussert und Iange Zeit meinte man, durch blosse Gebote von oben her, wie sie oft die Willkür und eine kmdische Wissenschaft eingab, alle Uebel in der Welt beseitigen und einen vollendeten Zustand hinzaubern zu können. Das ist freilich Thorheit. Nicht das Gesetz schafft das Recht, das Gesetz spricht das Recht nur aus und verschafft ihm Geltung.» Ily mechanikus mód közt létrejött törvényeknek messzebbre menő kihatásuk nem volt, nem is lehetett. A schweizi és a szász magánjogi codificatiók pedig oly szük területre szorulnak, hogy bár bennök sok szép anyag van, mindazonáltal mintául szolgálni alig foghatnak, igényt erre alig tarthatnak. Ezek között, mint emlitém, minden tekintetben, ugy idő mint módszerre nézve, közép helyet foglalja el a francia Code civil. Ebben részint a lezajlott forradalom nivelláló iránya, a democratikus vonások részben a napóleoni absolutismus kimért formái, részben a mult jogelvei érvényesülnek, s ép ebben rejlik nagy jelentősége. Létrejövetelének külidomai habár csak látszólag is, de a nép souverainitására vallanak. Bármennyire bírálják elfogult német irók a francia Code civilt, bármennyire tekintsék azt lejártnak, sőt a nagynevű Savigny azt egyenesen politikai betegségnek nevezte, nem volt igazuk. Egy ujabbi német iró B e h r e n d már igy nyilatkozik : «Die Gerechtigkeit erfordert aber, ihnen gegenüber die meist prácise, i logische Sprache, die Durchsichtigkeit, Scharfe und Kürze der einzelnen Bestimmungen als Vorzüge anzuerkennen.» Bizonyos, hogy egy ujabb codificationális műveletnek emez előnyöket figyelmen kivül hagynia nem szabad. De figyelnie kell arra is a mit Behrend ró meg a francia Code civilben, mint hibát, t. i hogy gyakran a politikai iránylat fölülkerekedik benne. Különösen ott lesz az jól figyelembe veendő, hol politikai pártokra oszló népképviseletek lesznek hivatva a codificatiónál dönteni s határozni. Jelenben a művelt világ jogász közönségét azon nagy codificationális törekvések foglalkoztatják, melyek célja Németország részére egy általános polgári, törvénykönyvet előállítani. Mi lesz e törekvések eredménye, azt előre megmondani nem lehet, de bizonyos egy, hogy ennek kimenetelétől a magyar magánjog codificatióját függővé tenni nem szabad. Nem szabad pedig azért, mert a német és magyar jogi, ugy társadalmi viszonyok között határozott eltérés, a mi fő, betölthetetlen szakadás van. Miért sikerült általánosságban a francia Code civil, miért felel az meg oly annyira, eltekintve az eltekintendőktől a francia viszonyoknak ? Mert annak létrejöttét egy általános politikai s társadalmi forradalom előzte meg, a mely Franciaország politikai s társadalmi viszonyaiból úgyszólván tabula rasát csinált. E tabula rasa után a codificatornak szabad keze volt, nem kötötték azt feudjlis kor maradványai, nem a középkornak respektálandó jogviszonyai, nem a particularismus. Meg volt az állami és nemzeti egység, s ennek kinyomata lőn a Code civil, a mely nem az akkori jelennek, hanem ép nivelláló s jórészben demokratikus irányánál fogva a jövőnek is készült, a mely jövőnek magvát már önmagában hordotta. így következett be azután az, a mit Bluntschli mond, — hogy a francia Code civil népszerű lőn, mig a porosz «Landrecht» egy valóságos porosz jogéletet nem teremtett, sőt annak fej lődését is megakadályozta, — mig Franciaországban igen helyes alapon nyugvó jogélet keletkezett, a Code dacára és ép a Code által. így lenne-e ez Németországban a jelen viszonyok közt? ez a kérdés az, mely még megoldást igényel. A jelen német particularismus mellett a codificatiónak ilyen hatását várni nem lehet. Helyesen irja Behrend: «Die Kodificationen für grössere Gebiete habén haufig eine bloss subsidiare Anwendbarkeit, so dass sie besonderen. für einzelne Theile dieses Gebietes geltenden Rechtssatze durch sie nicht berührt werden.» Ettől a veszélytől a Magyarország codificatióját nem lehet félteni. A német magánjogi codex ma nem lenne oly általánosan alkalmazható, mint az a francia Code; addig nálunk az ügyesen szerkesztett codexnek könnyű volna az ország egészében érvényesülni, mert a jogegységet a politikai egység jóval megelőzte, példa reá a büntető törvénykönyv már 15 éves múltja. Németországban már 1814-ben tölvetette Thiebaut a kérdést, miszerint alkottassék egy egyetemes polgári törvénykönyv, azonban nem csekélyebb ember, mint Savigny lépett föl Thiebaut bizonyos népszerűségre szert tett indítványa ellen,s nagyon is kimutatta, hogy Németország nem alkalmas egy egységes polgári törvénykönyvre. Németország sem 1814. sem 1870—71. után még nem érte el ama politikai s társadalmi tabula rását, a melyet egy magánjogi codificatio megkövetel. Németországban ma is annyi széthúzó particularis érdekek léteznek, annyi feudális középkori viszony maradt fönn, mikép eme viszonyok fennforgása mellett ma még nincs elegendő alap arra. hogy egy egyetemes s a nemzeti egységet kifejező magánjogi codificatio iétrejőjjön. Németország e téreni kísérletezéseitől nekünk nincs mit várnunk. Németországnak számos oly akadályt kell meg leküzLapunk mai száma 12 oldalra terjed.