A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Ideiglenes jogi hatályu itéletek a házassági ügyekben

354 A JOG denie, a melyen mi már vagy tul vagyunk, vagy nálunk nem is ismeretesek. II. Magyarország régi jogviszonyaiból az 1848. évi reformok tabula rását alkottak. Ezzel kapcsolatban a nagy reformév XV-ik t.-cikkelye föl fogja a magánjogi codificatio eszméjét teljes valóságában s utasítja a kormányt, hogy: *az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet dolgozza ki, és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elé terjeszsze. Ez eszme T h i e b a u t fölfogása értelmében lett kimondva, 1848-ban hajlandók voltak nálunk is azt hinni, mit a németek hittek 1814-ben. Pedig nem volt igazuk. Fölmerül tehát a kérdés, ha a 48. évi balesemények be nem következnek is, lehetett e volna a magánjogi codificatiót ily rögtönösen megvalósítani. A felelet reá, nem ! Nem, mert az 1848. évi törvények csak elveket mondottak ki, azonban a régi feudális kor maradványaiból előbb tettleg ki kellé még bontakoznunk. A politikai egység még csak papíron létezett, a particularis és osztályi, sőt még rendi érdekek is minden lépten-nyomon előtérbe léptek. Szabaddá kellé előbb lennie az egyénnek, a tulajdonnak. Az urbériség az ősiség minden maradványának előbb töiténelmi emlékké kellé változnia; midőn ez mind eléretett, lekeile még azon béklyókat is rázni, melyek a házasságkötés szabadságának okadatolatlan gátul szolgáltak. Mindaddig, mig eme viszonyok el nem enyésztek, a mig az újkor egyenlőségi elvei megvalósítva nem voltak, a magánjog codificatiójának kísérletei zátonyra jutottak. Az 1848. ápriljában szentesitett törvények első hatására nézve Kemény Zsigmond egy mondása alkalmazható legjobban. «A históriai erők, melyekhez századok óta volt kapcsolva jó és balszerencsénk, majdnem egészen megszűntek hatni, és a tényleges erők, melyek az üresen maradt helyre léptek, még megpróbálva nincsenek s működéseik irányát ki sem fejthették. Minden uj, minden szokatlan, minden rendkívüli.» Nagyon természetes, hogy ily körülmények közt a magánjog codificatiójára gondolni sem lehetett. Ma a magánjog codificatiójának mindezek már nem állanak útjába. A területi egység keresztül van vive, a magánjogi particularitások, a városok, szabad kerületek, a székelyek, szászok és jász-kunok külön statútumai teljéién elmosódtak. Az 1853. és 1861. közt eltelt idő nivellálta a nagyoknak látszó akadályokat. Az 1861—1895 közt eltelt idő alatt a curia ítéleteiben, döntvényeiben, ha nem is a szószerinti teljes jogegység, de az eszmét megközelitő állapot létesült. A felsőbb bíróságok működése a multat a modernnel szerencsés összhangba hozták, mindez dus forrása, úgyszólván irányadó fonala lehet a majd n fölveendő nagy codificationalis műveletnek. Mai állapotainkra ezeket összegezve méltán összeilleszthető Laboulayenak Savigny eszméi nyomán irt következő tétele : «Le droit naít et se développe toujours de facon coutumiére (qu'on me permette cetté expression); il existe á l'état latent, dans les moeurs et dans l'opinion publique, avant de se realiser dans la legislation. Sa force est interieure et ne vient nullement de l'arbitraire du legislateur. On écrit les lois, on ne les invente pas .... Le róle du legislateur, disait Savigny, est une rőle secondaire. Ecarter les obstacles qui génent la marche des institutions en progrés, donner par une sanction publique la vie juridique á des institutions qui s établissent en quelque facon délies mémes, couper toute branche morte ou parasite.w A törvényhozó s a codificator tehát viszonyaink közt elég kedvező helyzetben van. Nálunk mostanság, főleg az 1867 után érvényesült politikai állapotok mellett, kiváltkép az egyházpolitikai törvényke életbeléptetése után, — melynek eddig rendezetlen tárgya a magánjog codificatiójának is fő akadálya volt, — a kereske- \j , . . delmi törvényen alapult judicaturát is figyelembe véve, megriaeigienes jogi hatályú ítéletek a házassági van mindaz, mit B 1 u n t s c h 1 i föltételez, minden törvényhozásra t. i. «Jede Gesetzgebung bedarf einer gewissen Vollstándigkeit d. h. sie muss sich als ein zusammenhangendes, als ein organisches Ganzes darstellen. Egy föltétel igen sok irányban nincs meg Németországra nézve, ezen föltétel fönforgása mellett vihető nálunk keresztül jóval könnyebben a magánjog codificatiója. Mai napság azonban a codificatiót az általános viszonyok is némileg megnehezítik. Bizonyos az, hogy a magánjogi codificatiónak nemzeti alapon, szellemben és irányban kell létrejönnie, de ezzel még nincs elég téve a kívánalmaknak. Van a mai kornak egy iránylata, melyet L a v e 1 e y e igy fejez ki: «A notre epoque, on s'est attaché surtout á considerer les lois generales et plus specialement les lois economiques, qui agissent a peu prés partout de la mérne faQon . . . Sous les differents régimes, les hommes deviennent de plus en plus semblables les uns aux autres . . . . Ce cosmopolitisme dans les idées et cetté uniformité dans les coutumes, sont le resultat de la presse, des chemins de fer et dn télégraphe, qui jettent les hommes dans le mérne moule, en creant entre eux des liens intimes de chaque jour et en les faisant vivre, pour ainsi dire, de la mérne vie.» Legnehezebb föladata tehát a magánjog codificatiójának korunk speciális szempontjából véve az, miként a nemzeti eszmék és jogfejlemények beleilleszthetők legyenek a kor általános tendentiáiba olyformán, hogy ne csak az alkotáskori jelennek feleljen az meg, hanem kihasson annak életereje számos egymásután következő nemzedékre, ne legyen az csakhamar idejét mult; legyen az a codificatio ruganyos,, formái ne legyenek merevek. Legyen arra figyelem, hogy Magyarország gazdasági jellege agronóm, de az ipar és kereskedés minden követelményei is szem előtt tartandók. A most vázolt két ellentétes iránylatnak megfelelő egyesítését tekinteném a legszerencsésebb, — bár nehéz — de nem lehetetlen törvényhozási műveletnek. Föl kell ismerni, mennyiben bir a személyi — dologi — kötelmi, hásassági, családi s öröködési jog helyhez kötött kívánalmakkal, mennyiben vannak annak nemzetünk sajátlagosságaiból folyó nyilvánulásai, ez lenne az első tekintet, a második tekintet alá jönnek az internationalis követelmények, a melyek meg már azért fontosak, hogy egy netán alkotandó törvény esetleges nehézkes formái az oly annyira életkérdéssé vált internationális jogi érintkezést ne nehezítsék. Számos phasisa van tehát a magyar magánjog codificatiója föladatának, a melyek mind szemmel tartandók, mert ezeknek hiányában a mű a viszonyokhoz mérten tökéletes nem leend. Az alkotás épp a nemzetgazdászati ismeretek s nélkülözhet len elveire való figyelemmel ne szorítkozzék csupán a legszigorúbban vett hivatásszerű jogászokra, az anyag első összeállításánál legyen figyelem az érdeklett körök kiváló egyéneire. Mert a codificatiónál elválasztandó az anyaggyűjtés a szövegezéstől. Szerény véleményem szerint az anyaggyűjtés, részletezés beosztása az első munka, a második a szövegezés. A szövegezésre való túlságos figyelem kellő anyag hiányában csakhamar üres szóhalmazzá töpörödhet. Megvan azonban a szövegezésnek is a maga technicája, mely gyakran a rossz és kevés anyagból is kitudja a használhatót fejteni. Nekünk azonban a kor színvonalán állva mindkettőre egyenlő súlyt kell fektetnünk. Ám az anyaggyűjtéshez alkalmaztassák minél több erő, a véleményeknek adassék meg a legszélesb mederben való nyilatkozás, de már az anyagnak idomba öntése minél nagyobb kritikával, már kevesek közreműködésével történjék. Az ekként előállított s szövegezett kész anyag is men jen minden retortán át ; adjanak arról véleményt, tanári, bírói, ügyvédi szempontból, hallgattassanak meg a gazdasági egyesületek, ipar és kereskedelmi kamarák véleményei. Csak az ekként tisztázott anyag legyen azután a végleges szövegezéstárgya, a mely azután a parlament elé fogna kerülni. Csakis ily eljárás mellett lesz elérhető az. hogy az alkotandó magyar magánjogi codex a viszonyok szerint a lehetőségig legmegfelelőbb s legalkalmazhatóbb leend Nem szabad felednünk azonban azt sem, a mit B eh r e n d oly találón mond. «Kein Gesetzbuch kann seinen Stoff in der YYeise regein, dass es für alle Streitfalle eine bereite, unmittelbar amvendbare Norm darbietet. Es gehört mit zu den Hauptaufgaben eines weisen Gesetzgebers hierin das Richtige zu treffen und der Wissenschaft und Praxis, sowie den im Volke vorhandenen rechtsbildenden Kráften einen gewissen Spielraum zu lassen.» ügyekben. Irta: TÓTH GÁSPÁR budapesti ügyvéd. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 76., 78. és 79. §-aiban megállaP'™1 'e!|etlen bontó okok alapján indított perekben rendszerint, a 80. s,-aban meghatározott viszonylagos bontó okok alapján foya,rnaí,b,a V^í, Perekben mindenkor, az ágytól és asztaltól való különélést kell a házasság felbontása elótt elrendelni. ... A íí?88!^1 j°g 99. §-ának ily tartalmú rendelkezését kiegészíti a iw. mely szerint különélés elrendelése esetében «a D i r o i a e ig 1 e n e se n intézkedik a közös kiskorú gyermekek elhelyezése es ezeknek, valamint a nőnek tartása és a szükséges tárgyaknak ez utóbbi részére kiadása iránt*. 0 S*/- e. 48. s z á m á b a n Futó Ferencz ur ezen ideigZtl Jif f- eSe,ket tarta'mazó Ítéleteknek jogorvoslattal való megtamadhatasa kérdését felvetvén, ama következtetéshez jut: