A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt? 2. [r.]

A J A felvetett kérdést nézetem szerint a törvény oly szabatosan oldja meg, hogy az illető szakaszok értelmét alig lehet félremagyarázni. A fél eskü alatti kihallgatását ugyanis a 95. és következő ok szabályozzák Ezek azt a szabályt állítják fel, hogy első sorban a bizonyító fél ellenfele hallgatandó ki, a mi a főeskiibizonyitás elvének is megfelel ; kivételesen a bizonyító fél előbb hallgatható ki, de csak akkor, ha az ő kihallgatását az ellenfél kéri, vagy ha a bizonyítandó körülményekről csak a bizonyító félnek van közvetlen tudomása, de ha az előbb kihallgatott fél ellenfele akkor kéri a saját kihallgatását, a mikor az előbb kihallgatott fél vallomására az esküt még le nem tette, az esetben a másik fél kihallgatását megtagadni nem lehet; — úgyszintén jogában áll a bíróságnak az előbb kihallgatott fél megesketése előtt, a másik fél kihallgatását hivatalból elrendelni, ha az előbb kihallgatott fél vallomását hitelt érdemlőnek nem találja, vagy a tényállás tisztá ása végett mind a két fél kihallgatását szükségesnek tartja. A vallomás esküvel való megerősítését illetőleg következetesen azt rendeli a törvény, hogy mindkét fél kihallgatása esetében a bizonyító fél ellenfelének megesketése képezi a szabályt; kivételesen a bizonyító felet is meg lehet esketni, ha az ellentétes vallomások között az összes körülmények szorgos mérlegelése alapján az ő vallomása mutatkozik valószínűnek, ha továbbá az ellenfél a saját vallomásának esküvel való megerősítését megtagadja vagya bizonyító fél megesketését maga kéri és végül ha döntő ténykörülményekre nézve részbizonyiték van nyújtva s ennek a kiegészítése végett a bizonyító fél megesketése válik szükségessé. A törvénynek itt reprodukált rendelkezéseiből önként következik, miként a sommás per elsőfokú eldöntésére hivatott kir. járásbíróságok a bizonyítékok összegyűjtése és méltatása tekintetében azért lettek oly tág jogkörrel felruházva, mely a felek kérelmeinek korlátai és a kevés megszorítást tartalmazó bizonyítási szabályok határai között a biró hivatalos ténykedését a legszélesebb alapra fekteti, mert a pervita folyamában a peres felek között gyakran oly ellentétek merülnek fel, melyek a ténykérdést egészen elhomályosítják és mert a bíróságnak főleg arra kell törekednie, hogy a felek ellentétes álláspontja között abban az irányban gyűjtse össze ÜZ eldöntendő anyagot, mely a valószínűség lá'szatával biró adatok világos és tiszta feltüntetésére és az ellentéteknek lehetőleg teljes eloszlatására vezet. Minthogy tehát a törvény 9ő. §-ának utolsó pontja azt mondja, hogy »ha a bíróság mind a két felet kihallgatja, a kihallgatás után a 96. §• rendelkezéseinek (vagyis az előbb idézett elveknek) figyelembe vételével dönti el, hogy melyik felet bocsátja vallomásának esküvel való megerős itéséren ; a törvény szavaiból, valamint a 95. és 96. §§-ok emiitett rendelkezéseiből okszerüleg következik : 1. hogy a kir. járásbíróság előtt mindkét fél eskü alatt ki nem hallgatható, — és 2. hogy az egyik fél megesketése után a másik felet többé kihallgatni nem lehet. Igazo'ja ezt a felfogást a törvény ismertetett értelmezésén kívül az a körülmény is, hogy mind a két fél eskü alatti kihallgatása nem csupán a felek között támadt ellentétek elmérgesedését, hanem esetleg az egyik vagy másik fél ellen hamis tanuzás miatt a bűnfenyitő eljárás megindítását is eredményezhetné ; de erkölcsi tekintetben minden esetre oly káros hatást idézne elő, mely a főeskü bizonyítás következményeként jelentkező visszaéléseknek fokozott mértékben való meghonosítására vezetne. Tisztán áll ezek után, hogy mindkét fél kihallgatása esetében a kir. járásbíróság csak az egyik félnek t. i. rendszerint a bizonyító fél ellenfelének megesketését tartozik elrendelni s hogy a másik felet csakis a 96. §-ban felsorolt kivételes esetekben bocsáthatja eskütételre. A felebbezési biróság azonban az elsőbiróság által eszközölt eskü alatti kihallgatás eredményéhez kötve nincs, mert a felebbezési bíróságnál önállóan lefolytatható tárgyalás és bizonyítás felvétel alapján az elsobiróság Ítéletével eldöntött perben egészen új fordulat állhat b'e, a melynek következteben az első biróság előtt eskü alatt kihallgatott fél vallomásának OG 29 hitelt érdemlősége teljesen megdőlhet s ennek folytán a szükséghez képest a másik fél eskü alatti kihallgatása is elrendelhető. Ezt a 156-ik §. második pontja, mely szerint : «a felebbezési biróság az elsőbiróságtól eskü alatt kihallgatott félnek ellenfelét is kihallgathatja és megesketheti)), világosan megengedi, a 152. §. utolsó pontja pedig, mely az elsobiróság előtt letett eskük közül csupán a 100. tj-ban körülirt egyezségi eskü hatályát rendeli a felebbezési eljárásban fenntartani, a törvény intentióját még jobban megvilágítja. Nyilvánvaló ugyan, hogy oly esetekben a mikor a felebbezési biróság az első biróság előtt eskü alatt kihallgatott fél ellenfelének kihallgatását és megesketését lesz kénytelen elrendelni, a felek valamelyikének ügye esetleg bűnfenyitő útra lesz terelhető; de ezt a visszásságot az esküvel eldöntött újított perekben eddig sem lehetett elkerülni s ha a felebbezési bíróságok törvényes joguk gyakorlásában kellő megfontolással járnak el, akkor a törvény szelleméből kifolyó új intézmény erkölcsi hátrányai el lesznek kerülhetők. Spengel Sándor, aranyos-maróthi kir. tszéki biro. y-n. Becses lapjuk 2. számában feltett fenti kérdésre a következőkben van szerencsém Aliquis kartárs úrnak válaszolni: 1. A kérdés cime világos, azonban a kérdés maga vagy leírási, vagy sajtóhiba folytán érthetetlen ; miért is én csak a cím után indulok. 2. A2 1893. évi XVIII. tc. 95. §-ának 4. bekezdése azt mondja, ha a biróság valamelyik félnek kihallgatását elrendelte, a másik fél szintén kihallgatandó, ha ez iránti kérelmét «az eskü letétele előtt előterjesztette)) Tehát, ha a kihallgatott fél az esküt letette; a másik felet többé nem lehet kihallgatni. 3. A hivatkozott törvényszakasz 5. bekezdése szerint a biróság azonban az egyik fél megesketése előtt hivatalból is elrendelheti «a másik tél kihallgatását.)) A törvény tehát megadja a bírónak is azt a jogot, a mit a félnek; vagyis a biró is kihallgathatja a kihallgatott fél ellenfelét ; de csak akkor, ha az esküt az előbb kihallgatott féltől ki nem vette. 4 A felhívott §. hatodik bekezdése ?kként rendelkezik, hogy aha a biróság mindkét felet kihallgatta, a kihallgatás után a í)6. §. rendelkezéseinek figyelembe vételével dönti el, hogy melyik felet bocsátja vallomásának esküvel való megerősité'ére.» Tehát világosan intézkedik a törvény és dacára, hogy mindkét felet kihallgatta a biró, mégis csak az egyiket bocsáthatja esküre. És ez természetes is ; mert a felek kihallgatása vagy azt eredményezi, hogy mindkét fél egyenlően beszél és akkor esküre nincsen szükség; vagy pedig a két fél előadása eltérő, mely esetben a 96. §. rendelkezésének alkalmazásával, csak az egyik fél bocsátható esküre. Véleményem szerint tehát mindkét felet nem lehet eskü alatt kihallgatni. Dr. Koppányi Dávid ügyvéd Gyöngyösön. Belföld. A székesfehérvári ügyvédi kamara feliratot intézett az igazságügyminiszterhez, a budapesti kir. Itélő-Tábla elnökének ismert és a szaklapokban is közzé tett 4,171,'189-i. számú körrendelete tárgyában, melyben tudvalevőleg felhívta elnök úr a törvényszékek elnökeit, mikép odahatni szíveskedjenek, »hogy különösen a felebbezett ügyek tárgyalásánál az ügyvédi képviseletnek a méltányosság mérvét esetleg meghaladó, az érdemleges védekezésre nem vonatkozó túlhosszadalmas fejtegetései és vitatkozásai a gyors igazságszolgáltatás érdekében a törvényes korlátok közé szoríttassanak' — és továbbá felkéri a törvényszéki elnököket, »hogy a felügyeletük alatt álló kir. járásbíróságokat hasonló irányban utasítani sziveskedjenek«. Ezen érdekes feliratból közöljük a következőket: "Az igazság követelménye, hogy az itélet a tényállás és törvény logikai folyománya legyen. Az ezen követelménynek megfelelő itélet absolut jogászi becscsel bir. Az itélet ezen becsét semmi nem emelheti. Mégis azt tapasztaljuk, mikép minden müveit államban a jogtudós biró kötelességévé van téve, hogy az ítéletet indokolja, az itélet indokolását a jogkereső felekkel közölje. Minthogy az indokolás az itélet belső becsére semmi befolyással nem bir, tehát egyedüli céljául azt lehet felismerni, hogy a jogkereső felek az itélet indokolásából meggyőződést és megnyugvást meríthessenek arra, mikép a biróság az itélet hozatalánál figyelmére méltatta mindazon körülményeket és érveket, melyekben a felek jogigényeiknek támogatására alapot birni vélnek. Ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a biróság minden tag'a a jog-