A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Ideiglenes ítéletek a házassági perben - A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete

448 A JOG E tekintetben is eltérő felfogással találkozunk: Van egy olyan felfogás, mely a 6. §. utolsó bekezdését véli alkalmazni, hogy t. i. ilyenkor a kérvényt, mint hiányosan felszereltet hiánypótlás végett visszaadja. Ezen felfogás azonban határozottan téves, mert, hogy a nem kellő számú példány nem foglalható a felszerelés alatt, az kétségtelen ugyanazon 6. §. első bekezdéséből, mely a kérvény szerkesztését és felszerelését külön emliti; midőn pedig maga ezen szakasz mást ért a felszerelés alatt, akkor a kérvényt példányszámainak szerkesztését az alá vonni nem szabad. A helyes eljárási szabályt tehát máshol kell keresni, nem a törvényben, s azt megtaláljuk a 4,291/1891.1. M. E. számú rendelet (Az uj birói ügyviteli szabályok) 207. §-ában, mely a hiányzó példányok pótlásáról intézkedik. . Ez esetben tehát ezen 207. §. utasításai szerint kell eljárni. Végül röviden megérintem, hogy tudomásom van arról, hogy felsőbb bíróságaink tekintélyes jogászai is különböző és ellentétes felfogásban vannak a kielégítési végrehajtási kérvény példányai száma tekintetében, sőt azon eset is megtörtént, hogy egy első fokú biroság a kérvényt a 6. §. utolsó bekezdése alapján pótlás végett visszaadván (mert nem volt elegendő számú példányban beadva), a kir. ítélőtábla kérvényező felfolyamodására az elsőbiróságot a felfolyamodási költségekben is elmarasztalta, midőn pedig ezen marasztalás ellen — mely bár a kir. Ítélőtábla által, de mégis elsőfokulag kiróttnak tekintendő — a m. kir. Curiához történt felfolyamodás, ez a felebbezést azon indokból vetette el, mivel végrehajtási ügyekben a kir. ítélőtábla véglegesen dönt. Azt hiszem — röviden bár — de kimerítettem themámat. Célom volt csak az ellentétekre rámutatni, melyek — sajnos — szűnni nem akarnak. / Ideiglenes ítéletek a házassági perben. Irta FUTÓ FERENC Budapesten. Emberi alkotás soha sem lehet oly tökéletes, hogy valami kis javitni való ne legyen rajta. Az uj házasságjogi törvény is | minden körültekintő és részleges intézkedései dacára is — hagyott fen némi hézagot. Ezek egyike — és aktuálitásánál fogva fontosabbja — az alább tárgalt kérdés. Az 1894: XXXI. t.-c. életbelépte előtt a kir. törvényszékeknél engesztelhetetlen gyűlölség alapján indult válóperekben, az ügy érdemleges eldöntése előtt, a feleknek ideiglenesen egymástól való elválasztása volt szükséges a Josefi-patens 57. §. alapján. Az uj házasságjogi törvény nemcsak fentartotta de ki is terjesztette ezen intézkedést, a mennyiben 99-ik szakasza általában, a 80. §-ban felsorolt esetek mindenikében pedig kötelez őleg alkalmazandónak mondtak a házasság felbontása iránti perekben ezen ideiglenes ítéletek alkalmazásba vételét, mi által ennek jelentősége is fokoztatott, de fokoztatott a terjedelme is, mely 6—12 hó közötti időre emeltetett fel, de végül különösen emeltetett neki a fontossága, az által, hogy a 102. §. elrendelte, miszerint a házasfeleknek ágy- és asztaltól való különélését elrendelő birói határozatban ideiglenes intézkedés teendő aközös kisk. gyermekek elhelyezése vagy ezek és a nő tartásdija megállapítása és a nő részére szükséges tárgyak kiadása tekintetében. Ezen intézkedés az ily tartalmú ideigl. Ítéleteknek más perjogi critériumot adott, mint az ez előtti ideiglenes ítéleteké volt, és így előhúzta azon kérdést, hogy eme — most már más tartalmú ítéletek — jogorvoslattal megtámadhatók lesznek-e, vagy sem? Előhúzta, de meg nem oldotta, pedig a gyakorlatban már a legelső ilyen Ítéletnél előforduland e kérdés, miért is nem lesz fölösleges vele kissé foglalkoznunk! A H. J. Trv. életbe lépte előtt keletkezett ideiglenes Ítéletekre nézve szilárd és megváltozatlan törvényes gyakorlat fejlődött ki az iránt, hogy ezen ítéletek, a minthogy az 1881: LIX. t.-c. 52—53. §-ainak megfelelő perelőkészítő intézkedést tartalmaznak: jogorvoslattal éppenséggel meg nem támadhatók, főleg azért sem, mert ezen ítéletekben a felek különélésének elrendelésén kívül más intézkedés, különösen pedig az 1881: LIX. t.-c. 54. és 57. §-ai alá esők, nem tartalmaztatnak! Ezzel szemben azonban az ezután kimondandó ideiglenes ítéletek a bontó perekben rendszerint, a 80. §. eseteiben indítottakban pedig mindig tartalmazni fognak a meghosszabbított különélési tartamnak kimondásán kívül a törvény 102. S-a szerint olyan intézkedéseket is, melyek az 1881: LIX. t.-c. 57. §-a értelmében jogorvoslattal megtámadhatók, mert intézkedni fognak a gyermekek elhelyezése, női és gyermektartási kérdésről, ingók kiadásáról, szóval: személyek fölötti rendelkezést és pénzbeli marasztalást is t ar t a 1 m aza n d a n a kl Kétségtelen e szerint, hogy azon Ítéletek, melyek ilynemű, habár ideiglenes intézkedést tartalmaznak, nem lehetnek többé azon gyakorlat alá tartozók, a mely az (ezelőtti) ideiglenes Ítéletek elleni jogorvoslatot imperativ kizárta! Úgyde az 1895. évi 27,241. számú ideigl. rendelet meg továbbra is fentartotta a házassági ügyekben eddig követett eljárást, és annak csak a törvény által hatályon kivül helyezett intézkedései vesztik el hatályukat, miért is kérdés merül fel az iránt, hogy a jövőbeni ideiglenes ítéletek a perrendtartás 57. §-a, vagy a most idézett életbeléptetési rendelet aláesnek-e? - megtámadhatók lesznek-e ezentúl jogorvoslattal, vagy nem? Azt hiszem, — és azt tanítja a gyakorlat, de a helyes törvényalkalmazás elve is! — miszerint kétes esetben erősebb a törvény a rendeletnél, és igy itt jövőben az 1881: LIX. t.-c. idéztem szakasza fog dominálni, úgyis mint törvényerejű, úgyis mint specificus intézkedés, szemben az általánosságban szóló rendelettel. De másrészt ezen rendelet is ajtót nyit annak, hogy a már meglevő, alkalmas intézkekések az eljárásba átvétessenek, mert ezt mondja: a régi eljárás alkalmazandó, <ha nincs a törvénynyel összeütközésben*. Ez pedig nincs összeütközésben, mert ennek allentmondó intézkedés abból hiányzik. Mivel pedig az ezutáni ideiglenes Ítéletekbe olyan intézkedések fognak befoglaltatni, melyek a perjog szerint okvetlenül az 1881: LIX. t.-c. 57. §-ának intézkedését vonják maguk után: ezen intézkedés és illetve jogorovslati jog igénybevételét legcorrectebbnek kell tartanunk! Nem is hiszem, hogy a birói gyakorlat ne ezen nyomon fejlődjék. Kétség inkább csak az iránt lehet, hogy mivel két féle tartalmú (és intézkedésü) ideiglenes itéléleteink lesznek: vajon mindkettő alája fog-e tartozni a most kimondott minősítésnek? Lesznek ugyanis ideiglenes ítéletek, melyekben a házasságjogi törvény 102. §-a alá eső intézkedések fognak foglaltatni, — és lesznek olyanok, melyekben nem leend ily intézkedés (például: gyermek és vagyonhiány esetén, vagy a felek előző megállapodása, vagy igény nem támasztás esetében). Nézetünk szerint a két fajbeli ideiglenes Ítéletek között a jogorvoslattal való megtámadhatóság szempontjából különbséget tenni: több okból nem célszerű! Hisz már maga az ítélet minősítésének elbírálása is ujabb okot szolgáltatna vitára és pert huzó, közbeszóló intézkedésekre. (Pl.: ha feledékenységből nincs intézkedés, azonban petitum volt!) De a törvénykezési elvvel is összeütközésben van az, hogy az elsőbiróra bizzuk a saját ítélete fölülbirálhatóságának megállapítását! Az ingadozó cazuistikának való ajtó-nyitás által csak a jogbiztonságba vetett bizalom gyengittetnék! De szükséges a jogorvoslatnak mindkét fajra nézve megengedése már azért is, nehogy a régi eljárás egy gyakori és boszantó esete ismétlődjék. Most ugyanis a trv. 99. §-a a különélésre rendelt időtartamot 6—12 hóra állapítja meg, alkalmazását a bíróra bizván; úgyde az időtartam meghatározása az elsőbiróra korlátlanul (felülvizsgálati alkalom elvonásával) azért nem bizható, mert a régi gyakorlat alatt olyan esetekben, midőn az elsőbiró a különélés elrendelése körül szabálytalanul járt el, az e kérdésben az érdemleges ítélet ellen beadott jogorvoslatban használt orvoslat oda vezetett, hogy az ügynek már elsőfokú érdemi elbírálása után mondatott ki e kérdés helyesebb rendezésének szükségessége, mely a felekre nagy idővesztéssel és visszavetéssel járt, mig a különélési tartam alatt minden hátrány nélkül lenne reparálható. Fentiek okából és azért is, hogy mellőzve legyen a fölös és hátrányos különbségtétel, és hogy a felmerülhető sérelmek könnyebb uton legyenek orvosolhatók: az ideiglenes ítéleteket á 11 a 1 áb a n jogorvoslattal megtámadhatónak tartjuk. A felekre ebből háramló nagy előny mellett semmi hátrány a pervitelre nem származik s mivel jogorvoslatnak külömben is csak birtokon kivül lehet helye, és mivel végül az ideigl. ítéletek egyik faja úgyis azok közé tartozik, melyek jogorvoslattal megtámadhatók, kívánatos volna, ha a gyakorlat általában a jogorvoslati jog megadását hozná be, e helyes eljárásával pótolva a síép törvénynek ezen kis hézagát! bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete* 1. §. A bűnvádi perrendtartás életbelépésének napját az igazságügyminister rendelettel állapítja meg. 2. §. Az 1. §-ban megjelölt naptól kezdve a jelen törvény 8., 9és 10. §-ai szerint a kir. bíróságok hatáskörébe utasítva levő büntettek, vétségek és kihágások miatt megindítandó rendes bűnvádi eljárásban a bűnvádi perrendtartás szabályait kell alkalmazni. 3. §. Az eddigi eljárás szabályai szerint fejezendők be a 2. §-ban körülirt ügyek közül azok, melyekben a bűnvádi perrendtartás életbelépése napján megszüntető, illetőleg abbanhagyó (1853. évi osztrák büntető perrendtartás 198. és 289. §§.), vagy vád alá helyező, vagy főtárgyalásra közvetlenül idéző vagy tárgyalásra idéző határozat van hozva. Ha azonban a felsőfokú bíróság az emiitett határozat megsemmisítésével vagy feloldásával az elsőfokú bíróságot ujabb eljárásra utasítja: az ujabb eljárás a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint teljesítendő. 4. §. Az újra felvétel iránt a bűnvádi perrendtartás életbelépése napján már megindítva levő ügyeket az eddigi eljárás szabályai szerint kell befejezni. 5. §. A büntetések az 1. §-ban megjelölt naptól kezdve a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint hajtandók végre. . . 6J§: A sajtóról intézkedő 1848. évi XVIII. törvénycikknek az 1880. évi XXXVII. torvénycikk 7. §-a első bekezdése szerint hatályban maradt határozatai, a törvényhozás további rendelkezéséig, az ország erdélyi részeiben, a polgárosított határőrvidéken, valamint Fiume szab. kir. városban és kerületében is alkalmazandók, az 1880. évi XXXVII. törvénycikk * A mint mult számunkban közöltük ezen előadói tervezetet az igazsagugyrmnister a képviselőházi igazságügyi bizottság tagjai közt osztatta ki. a bűnvádi eljárási tervezet tanácskozásánál való figyelembe vetél végeit. Az eskudtszéki eljárás behozatala bűnügyekben e törvényjavaslatban van contemplálva. A szerkesztőiég-