A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - A végrehajtási kérvény példányainak száma. Befejező cikk

A J közjegyző az intézmény minden ismeretei nélküli ügyvéd vagy biró lehet. Ha már a törvény felállította a jelölti és helyettesi fokokat, nagyon természetes, hogy ezeket jelölte ki első sorban, miként ezen feltevést a jogosultságra jelentkezők sorrendje is igazolja — a közjegyzői állásra jogosultaknak. Ez eltűnt 20 év alatt megürült állások betöltésénél a kinevezések statisztikája szerint az állások egyharmadát — a kevésbé jó javadalmazásuakat — nyerték el a helyettesek, 2/:t-adát pedig — a legjobbakat — ügyvédek és birák illetve utóbbiak alig felemlíthető csekély számban. Magyarországon a 24:3 közjegyzőnél évenkint működő 80 helyettes sorsa ezen kinevezési rendszer által bizonytalanná vált és évről-évre csökkent számuk s közöttük ma többen már a szervezés óta, sokan 10 éve s legtöbben 3—6 évi kizárólagos gyakorlaton vannak. Büszkén elmondhatom, hogy Magyarország közjegyző-helyettesi kara erkölcsi tekintetben bőven meghaladja azon mértéket, melyet tőle az állás követel és hosszú évek során alig merült fel panasz ellenük, mert hivatásuknak élnek és pályájukra ambitióval léptek. Hisz mi is ügyvédek vagyunk, csakhogy a törvény és a felek érdekei védelmében. Midőn tehát rajtunk kivül álló okok miatti mellőztetésünk felett gondolkodóba esünk, vájjon a várakozás meddő évei nem gyülnek-e össze annyi céltévesztett életté, elhatároztuk, hogy összegyűlünk f. év november első napjaira Budapesten, megvitatjuk a közjegyzői intézményre és érdekeinkre kínálkozó eszméket. A közjegyzői kamarák felismerték régen a helyettesek mellőzésének a közjegyzői intézményre gyakorolt hátrányt, felírtak számtalanszor érdekeinkben az igazságügyministerhez, hogy a helyettesek hiánya a közérdekre és az intézményre káros, mert a közjegyző távollét vagy betegség folytáni helyettesítése nem lévén eszközölhető, a jogkereső közönség nagy hátrányára a helyettesítendő közjegyző irodáját be kell csukni. A congressus tehát elhatározta, hogy egy memorandumot szerkeszt, melyben a helyettesekre — kik a közjegyzői állásokra, mint közjegyzői gyakorlaton lévők elsősorban jogosultak — súlyosan nehezedő kinevezési rendszer az 1886. évi VII. t.-c. 1. § c) pontjában keresendő méltánytalan intézkedéseit revizió alá vétetni és a közjegyzői állásokra alkalmas és érdemes helyetteseket kinevezni kéri s csak ha ilyen helyettes nem jelentkezne, legyen ügyvéd vagy biró kinevezhető. A congressus a közjegyzői intézmény fejlesztésére és hatásköre tágítására kínálkozó eszméket is érinteni kívánta, minthogy azonban ez irányban a kamarák egyedül illetékes munkakörébe beavatkozni nem kivánt s mert e tárgyban a kamarák előterjesztéseiket megtették, a helyettesek külön ki nem terjeszkedhetvén, a tárgysorozatba fel sem vétetett, ugyanezért nem tárgyalhatta az újonnan rendszeresítendő közjegyzői állások kérdését sem, a mit, ha a helyetteseket önző anyagi érdek vezette volna, bizonyára megtették volna. Visszautasítom a leghatározottabban dr. Rosenthal azon vádját, hogy bennünket önző érdek hívott egybe. Mi jogos sérelmeink orvoslását véltük összejövetelünk által elérni s hogy mi helyettesek közjegyzői állást óhajtunk nyerni, ez tartozó kötelességünk önmagunk iránt s ezen törekvésünk a közjegyzői intézmény s vele a közérdek javára is szól és cikkíró urnák bizonyára mindegy, akár mint gyakorló ügyvédek, akár mint helyettesek concurrálunk a közjegyzői állásokra s hogy mennyi az erkölcsi és anyagi garantiánk, annak megítélése legkevésbé van ő reá bizva s ezen garantiákat nélkülöző helyetteseket ép ugy nem óhajtjuk a közjegyzői kar kebelében látni, mint azokat, kik a közjegyzői állást ügyvédi nyugdíjnak tekintik, ez pedig szintén nem közérdek. Mi egy tekintélyt vetünk csak cikkíró vádja ellenében, az pedig a magyarországi közjegyzői helyettesi kar azon erkölcsi érzülete, hogy7 célját elérni nemcsak önmagáért, de tehetsége szerint az intézményt, melyben lábai meggyökeresedtek, előbbre vinni kívánja. Dr. Guttmann Lajos kapuvári kir. közjegyző-helyettes. /(A. végrehajtási kérvény példányainak száma* Irta: dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. (Befejező cikk.) Előbbi két cikkemben említve volt, hogy ingó- és ingatlanra kért Írásbeli végrehajtás esetében az általános gyakorlat szerint az Írásbeli végrehajtási kérvény annyi példányban adatik be és fogadtatik el, hogy abból ugy a végrehajtatónak, mint a végrehajtást szenvedettnek, vagy szenvedetteknek, valamint az ingó végrehajtást foganatosító bíróságnak és a telekkönyvi hatóságnak egy-egy példány jusson. Például fel volt hozva, hogy ha két végrehajtást szenvedett van, az általános gyakorlat öt példányt követel, melyek közül a I. példány kézbesittetik a végrehajtatónak; a II., III. és IV. példány a foganatosító bíróságnak, mely a II. és III. példányt az ingóra foganatosítandó végrehajtáskor a két végrehajtást szenvedettnek kézbesiti, a IV. példányt pedig irattárában őrzi; végül a V. példány megküldetik a telekkönyvi hatóságnak. * Előző cikkek a 4Á. és 46. sz. OG 447 Említve volt az is, hogy két vélemény uralkodik, az egyik, mely mellett a dolog természeténél fogva a többség van, az általános gyakorlatot helyesnek, ellenben egy elenyésző csekélyszámu kisebbség ama általános gyakorlatot nemcsak helytelennek, de törvénytelennek is tartja. A többször vázolt általános gyakorlat pártolói következőleg érvelnek: a) A végrehajtási törvény egyáltalában nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a végrehajtást szenvedett kétszer is értesíttessék és mind a kétszer külön példányokon is a végrehajtás elrendeléséről. Akár az ingókra foganatosított végrehajtáskor, akár pedig a végrehajtás elrendelésekor értesíttetik a végrehajtást szenvedett, az lényegileg mindegy, sőt a helyes eljárás csak az lehet, hogy végrehajtást szenvedett csak egyszer értesíttessék, mert más eljárás bonyodalmakra adhat okot; következőleg a végrehajtást szenvedett, vagy szenvedettek részére kettős példányokat követelni nem lehet, s nem szabad. b) Azon ritka kivétel, hogy végrehajtató az ingókra a végrehajtást nem foganatosíttatja, nem szolgálhat indokul az általános és helyes eljárás és szabály megváltoztatására; mert végrehajtást szenvedett jogerősen történt köteleztetésének eleget nem tévén, úgyis tudja teljes bizonyossággal, hogy ellene a végrehajtási eljárás megindittatni és folytattatni fog; következőleg meglepetésnek még akkor sincs kitéve, ha ellene az ingókra a végrehajtás nem is foganatosittatik; de azonkívül is ő lévén mulasztásban, a végrehajtató jogosan nem sújtható azzal, hogy a mulasztó végrehajtást szenvedett részére a végrehajtási kérvényből két példányt is mutasson be; a bíróság maga garantia az iránt, hogy a végrehajtás csak a marasztalás erejéig lesz elrendelve, de végül is a végrehajtást szenvedett könnyen szerezhet magának mindenről meggyőződést. c) A végrehajtási törvény 139. és 140. §. nem azon esetre vonatkozik, midőn a végrehajtás ingó- és ingatlanra kéretik és rendeltetik, hanem kizárólag azon esetről szól, midőn a végrehajtás csak ingatlanra rendeltetik el; s ez esetben végrehajtást szenvedett közvetlenül értesíttetik; tehát a törvény intézkedése mereven be van tartva. Ezen általános gyakorlattal szemben a kisebbség véleménye az, hogy: ingó- és ingatlanra kért végrehajtás esetében az írásbeli végrehajtási kérvény annyi példányban adandó be, hogy végrehajtást szenvedett, vagy szenvedettek az elrendelő bíróság által közvetlenül értesíttessenek és ezen kivül a foganatosító bírósághoz is megküldessék a szükséges számú példány, hogy a végrehajtásnak az ingókra leendő foganatosításakor a kiküldött a kézbesítést eszközölje. A már felvett példányban, hol két végrehajtást szenvedett szerepel, az írásbeli végrehajtási kérvény nem őt, hanem hét példányban adandó be,, melyek közül: az I., illetve II. és III. példányt a végrehajtást rendelő bíróság maga kézbesitteti közvetlenül a végrehajtatónak, illetve a két végrehajtást szenvedettnek; a IV., V. és VI. példányokat átteszi a végrehajtást foganatosító bíróságnak, mely a IV. és V. példányt az ingókra leendő foganatosításkor kiküldölte által kézbesitteti a két végrehajtást szenvedettnek, a VI. példányt pedig irattárában megőrzi; végül a VII. példányt megküldi a telekkönyvi hatóságnak. Ezen vélemény pártolói hivatkoznak a végrehajtási törvénynek már idézett 6., 12., 19., 24., 136., 139. és 140. §§-ban foglalt rendelkezésekre és tisztán azokkal érvelnek ekként: a) A törvény parancsolólag intézkedik a 24. §-ban, hogy ingókra foganatosított végrehajtás alkalmával a kiküldött a végrehajtást rendelő végzést a végrehajtást szenvedettnek kézbesíteni köteles; ép ily parancsoló rendelkezés foglaltatik a 139. §-ban is a végrehajtást rendelő bíróságra. Hogy pedig a végrehajtást rendelő végzés csak is a kérvény vonatkozó példánya kapcsán kézbesíthető, az nemcsak a dolog természetéből folyik, de kétségtelen a 6. és 140. §§-ból is. Midőn tehát a végrehajtató nem külön, hanem egyszerre kéri a végrehajtást ingó- és ingatlanra, akkor tartozik eleget tenni a törvény mindkét rendelkezéseinek, mert a törvény őt azok alól sehol fel nem menti, és mert: ha a végrehajtató, tetszésétől függöleg, ingókra a végrehajtást nem foganatosítaná, a törvény rendelkezése ki volna játszva, a mit bíróság nem tűrhet. b) Valótlan, sőt merész az ellenvélemény azon érvelése, hogy a törvény rendelkezéseinek betartása bonyodalmat szülne; ugyanis e bonyodalom csak abból állhat, hogy végrehajtást szenvedett két különböző időben is értesülhetvén az ellene elrendelt végrehajtásról, felfolyamodási jogával talán kétszer is élhetne. Ez azonban nem áll, mert a felfolyamodás a törvényes értesítéstől 8 nap alatt lévén csak igénybe vehető, az természetesen az előbb történt kézbesítéstől lesz számítandó s illetve beadandó. c) A végrehajtási törvény a 223. és köv. §§-ban kivételesen a kielégítési végrehajtástól rendelkezik a biztosítási végrehajtás tekintetében, miből ismét csak az folyik, hogy az általános gyakorlat törvényellenes. Mig tehát a törvény idézett szakaszai érvényben vannak, az azokkal ellenkező bármily gyakorlat csak törvényellenes lehet. A magam részéről csak az utóbbi felfogást tartom helyesnek, mert ez a törvényes és ugy volt ügyvédi, mint mostani birói praxisomban mindig ezt követtem és követem. Felvetendőnek tartom e helyütt, hogy mily eljárás követendő akkor, ha végrehajtató a kérvényt nem elegendő számú példányban adta be.