A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Észrevételek a kir. közjegyzőhelyettesek congressusához 2. [r.] - Észrevételek a kir. közjegyzőhelyettesek congressusához 3. [r.]

446 A JOG 1886. évi VII. t.-c. 1. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés eltörlését szükségessé tenné; miért is azon erős meggyőződésben vagyunk, hogy annak nem is lesz meg s nem is lehet célzott eredménye, hanem a törvény §. kérdésben lévő intézkedése helyesen érvényében fentartva lesz. Ezeket szükségesnek találtuk röviden megjegyezni nemcsak a magunk személyi érdekünk, de a közjegyzői intézmény és a közérdek szempontjából is. Ruttkay Aladár kir. járásbiró Szepes-Szombat. II. Dr. Rosenthal Mór ügyvéd ur szives volt a «Jog» mu heti 46. számában a kir. közjegyzői helyettesek congressusával foglalkozni. Örömmel fogtam a cikk elolvasásához, mert azt hittem és tán jogosan, hogy ime ismét akadt egy jóakarónk, ki a helyettesek mostoha helyzetén javítani akar. Hiszen oly kevesen vannak jóakaróink ! De az öröm torkomon akadt, olvasván, hogy fent tisztelt cikkíró ur szemére hányja az egész helyettesi karnak, hogy kizárólag saját anyagi érdekei céljából gyűlt össze. A Justitia szent nevében kérdem fent tisztelt ügyvéd urat: hát nekünk szegény helyetteseknek, kik 20 év óta élet-halál között lebegünk, már élnünk sem szabad ?! Husz év óta áll fenn a közjegyzői intézmény, a jogélet és a közönség nagy hasznára, mint ezt t. cikkiró ur is elismeri és ezen intézmény kebelében ugyanennyi idő óta a helyettesi kar működik szintén a jogélet és a közönség hasznára, mit t. cikkiró ur nem tudom elismer-e, vagy sem, mert ez irányban nem nyilatkozik és ezen idő alatt nem történt a helyettesek helyzetének javítására semmi, hanem igenis meghozták az 18^6. évi VII. t.-c. 1. §. c) pontját, a mely megadta nekünk a kegyelemdöfést, mert lehetővé tette, hogy a birói, ügyészi vagy ügyvédi pályán négy év óta működő egyén közjegyzővé kineveztethessék, a nélkül, hogy a most nevezettek, közjegyzői gyakorlatot kimutatni tartoznának, holott az 1874. évi XXXV. t.-c. í. §-a, melyet sajnos, a fenti szakasz megváltoztatott, — ezt megkívánta. E tekintetben van tehát progressus in regressu. Evek hosszu-hosszu során át némán és tétlenül tűrte a helyettessi kar ezen reá nézve oly mostoha helyzetet és azért joggal lehetett azt közönyösséggel, sőt vétkes hanyagsággal vádolni, mely megérdemli szomorú sorsát, mert hisz némán viseli el. S midőn most végre a helyettesek felocsúdtak téli nehéz álmukból, hogy végre szép tavaszra virradjanak: ime megszólal az első bagolyhang, mely a hajnal hasadását a helyett, hogy üdvözölné, még elkergetni akarja. Midőn t. cikkiró az «Állam magasabb érdekeivel oly rövidlátóan elbánó helyettes urak»-nak szemére hányja azon határozatot, hogy a közjegyzői állások kizárólag helyettesekkel töltessenek be, elíelejtette a lólábat a köpenye alá húzni, mert kilátszik belőle azon szándék, hogy t. cikkiró úr tisztán pro domo beszél és egy jó zsiros közjegyzői stallumot szeretne ügyvéd létére elérni. Segítse rá az Isten t. ügyvéd urat; de nevegye rossz néven tőlünk sem, hogy mindent elkövetünk a magunk érdekeinek előmozdítására. T. cikkiró ur argumentátiója egyébként ugy elméletileg, mint gyakorlatilag véve oly gyenge, hogy azt az én gyenge tollammal is nagyon könnyen megdönthetem. Mindenek előtt rectificálnom kell t. cikkiró ur azon téves felfogását a helyettesek határozatát illetőleg, mintha az az állásoknak kizárólag helyettesek által leendő betöltését célozná; ezt t. ügyvéd ur megnyugtatására mondom — mi nem akarjuk, sőt kimondtuk, hogy ügyvédek, ügyészek és birák is lehessenek közjegyzőkké kinevezhetők, de csak megelőző bizonyos idei k ö zjegyzői praxissal; azt a felfogást pedig, mintha a helyettesek a közjegyzői állásoknak közjegyzők áthelyezése által leendő betöltését nem helyeselnék, talán senki sem fogja nekünk suggerálni. Áttérve már most t. cikkiró ur felszólalásának első motívumára, kétségbeesve kérdi, honnan vegyenek annyi helyettest, hogy a megüresedő vagy újonnan szervezendő közjegyzői állások betölthetők legyenek ? . . . Szegény Madách nagyot bámulhat ezen kérdésre, mert ime több a fóka, mint az ember. Pedig nem ugy van; mert helyettes van annyi az országban, hogy minden betöltendő állásra jut is, marad is; — mert különben, hogyan volna lehetséges, hogy már 15—20 év óta működő helyettesek is vannak elegen. A mi pedig «a magasabb jogi érdekeket> illeti, azt cikkiró ur nagyon önkényüleg és egyoldalúlag fogja fel; mert tessék elhinni, hogy nagyon sokat árt a közjegyzői intézménynek, hogy nincs consolidált helyettesi kar; mert eltekmtve «egyes jó nevet kivívott egyénektől* csak természetes, hogy jó közjegyzői kart ugy lehet elérni, ha jó tartalékról gondoskodás történik, mely tartalék éveken át a közjegyzői gyakorlaton nevelődik és képződik, s mely kineveztetvén, képes megfelelni hivatásának; mig a «más pályákon szerzett tapasztalatokkal rendelkező* egyén rendesen gyakorlott írnokainak jóvoltára van bizva. És most t. cikkiró úrban nem az érdeklődő ügyvédhez, hanem az emberhez fordulók, vajon méltányosnak és helyesnek tartja-e t. cikkiró ur, hogy egy bizonyos pályán hosszabb ideig eredményesen és becsületesen működő egyének minden ok nélkül más téren működők által háttérbe szoríttassanak r Vegyünk akármilyen pályát: a birói, közigazgatási, katonai pályát, nem-e mindenütt azon elvnek kell érvényesülni, hogy lehetőleg magából a; intézmény kebeléből töltessenek be a megüresedett állások, ugy a méltányossági, mint a t. cikkiró által annyira hangoztatott közérdek szempontjából is? . . . Nincs ott ámbitiós és becsületes törekvés, hol nincs kilátás előléptetésre. . „ Az 1886. évi VII. t.-c. 1. §. c) pontja ugyan első sorban a helyetteseket emliti, mint a kik a kinevezéseknél figyelembe veendők; azonban fájdalom ez nem ugy történt; a helyettesek rendesen mellőzve lettek, nem annyira magasabb jogi érdekekből, mint t. cikkiró ur gondolja. Ez volt oka, hogy a helyettesek több évi hasztalan várakozás után elcsüggedve elhagyták pályájukat, hogy más téren szerezzék meg maguknak a biztos existentia alapját, sokszor már későn, megtörve és elöregedve. Hál' Istennek az uj aera ezen a téren is sokat javított s különösen az ujabb időkben méltányosabbak a kinevezések, s az Igazságügy Minister ur ő Nagyméltóságának a közérdek iránt tanúsított igazságérzetét ismerve, s abban reménykedve és bizva hisszük, hogy mi reánk helyettesekre is felvirradt végre egy szebb kor hajnala. Nem hagyhatom még — végül — szó nélkül cikkiró urnák azon nézetét, jobban mondva tanácsát, mely cikkének utolsó két kikezdésében foglaltatik és a melynek conclusiója gyanánt leckét ad, hogy «Más közérdekre való dolgot is megbeszélhettünk volna, s a miatt a mit végeztünk, congressust tartani nem igen kellett volna.» Tudjuk mi a kötelességünket, ép ugy mint t. cikkiró ur a magáét; s még sem jutott eszünkbe cikkiró urat kötelességére oktatni; tessék a mi működésünket jobban figyelemmel kisérni, majd megtetszik győződni, hogy igenis megbeszéljük a többi közérdekű dolgokat is, úgy a jogi és különösen a közjegyzői szaklapok hasábjain, mint a közjegyzői kamarák közgyűlései alkalmából évenként felterjesztetni szokott jelentések alkalmából, a melyekben az egyes közjegyzői kamarák, a melyeknek egyik szerény elemét mi is képezzük, kifejtik jogi álláspontjaikat a közérdek és reformok szempontjából. Ha t. cikkiró ur annyira szivén hordja a közjegyzői kar és intézmény érdekét, szíveskedjék annak kebelébe átlépni s ha a • helyettesi* rögös pályán végig szenvedett egy pár hoszszú évecskét, akkor tessék majd újra nyilatkozni. Dr. Kdldi Gyula aradi kir, közjegyzői helyettes. III. Dr. Ro senth a 1 Mór nagyváradi ügyvéd megemlékezikelapok hasábjain a magyarországi kir. közjegyzői helyettesek congressusáról és cikkéhez alapul vesz a napilapok közleményeit s azokból a congressus határozatát kivéve, kimondja a congressus feletti ítéletét, mely a közölt modorban örvendetes, hogy Magyarország tekintélyes ügyvédi karából — egyedüli. — Bármennyire is ki lehet téve napjainkban egyesek és karok ténykedése a közvélemény eriticájának, alig engedhető meg azonban oly beavatkozás, minőt a cikkiró ur tesz a helyettesi kar erkölcsi és vagyoni állapotára s igy nem is annyira cikke érdemel választ, mely a felületesség és gáncsoskodás köznapi niveaujára szállt le, mint inkább az ügy, melynek e sorokban szolgálni vélünk. Különösen engem tesz felelőssé a congressus védelme mint kit annak létrehozásában kezdeményező szerep illet s jóllehet azt a helyettesek saját belügyének tekintettük és szerény csendben óhajtottuk végrehajtani minden sajtói lárma és beavatkozás nélkül; ha már azonban csendes munkánkban ily vádaskodásokkal zavartatunk meg, bátrak vagyunk tetteinkről nyíltan is beszámolni. Ha tisztelt cikkiró ur eritica tárgyává tette congressusunkat, ugy bizonyára tetszetősebb munkás végzett volna, ha az előzményeket figyelemmel kisérte volna, ha ismerné viszonyainkat, szóval ha nem a napilapokból merítette volna elfogult véleményét. Talán több tárgyilagos okot hozhatott volna fel, ha a «Perenkivüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat* cimü folyóiratunk 5. számában «A közjegyzői intézmény és a közjegyző helyettesek* cim alatt, ugy annak 6. számában «A magyarországi közjegyző helyettesek mozgalma* cim alatt megjelent cikkeket elolvassa és azokban a congressus előzméyeivel megismerkedik. Az ott elmondottak ismétlésébe nem bocsájtkozva, csupán cikkiró ur odavetett megjegyzéseivel szemben fejezem ki álláspontunkat. # Az 1874. évi XXXV. t.-cikkel életbeléptetett közjegyzői intézmény az igazságügyi nagy reformokkal versenyt haladván, oda tej odott, hogy a perenkivüli eljárásnak a peres eljárástól különválasztása küszöbén, amannak hivatott orgánumául a közjegyző jelentkezik. Sokoldalú s mindinkább táguló hatáskörében a jogi pálya kulon s különösen az ügyvédi hivatással ellentétes szakmájává Ion, mely külön iskolát, gyakorlatot igényel. Az életbeléptetést törvény a közjegyzői kinevezéshez két évi kizárólagos közjegyzői gyakorlatot követelt és tiz év után az 1886. évi VII. t.-c a közjegyzői állásra jogosultságot kiterjesztette akként, hogy köz\JH™Ve azKlehet' kl 3 év> közjegyzői gyakorlatot vagy négy évi ügyveai vagy oiroi, ügyészi gyakorlatot igazol s ezen bizonyára politikai hv£a ,JaI.aS° törvénYes rendelkezés legkevésbbé az intézmény ;™ vi g -,S u?yanazon törvény a helyettesi qualificatióhoz az ugyved. vizsgalatot és ezt megelőző két évi vagy ezt követő áLT jegyzői gyakorlatot követel s igy történt, hogy mig a közjegyzői helyettesnek közjegyzői gyakorlatban kell lennie, addig