A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 48. szám - Észrevételek a kir. közjegyzőhelyettesek congressusához 1. [r.]

Tizennegyedik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1895 december L Szerkesztőség: JT X Előfizetési árak: A JOG Rudolf-rakpart 3. sz. Mmm w I 1 J l Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Kiadóhivatal' (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) n • , ' BmUP HZ IRAZSAnORY ÉRDÍIBINEÍ KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR CGTrtDI, BÍRÓI, WSZ! fc lliZJERYZŐI IIR íBZLÖNTt Uudolf-rakpart 3. sz. ' ' Egész « _ 6 * — Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkc<ztik és kiadják ...... . . . Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési Dénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ügyvédek eionzeiesi pénzen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Észrevételek a kir. közjegyzöhelyettesek congresszusához. Irta: I. Ruttkay Aladár, kir. járásbiró Szepes-Szombat. II. Dr. Káldi Gyula, aradi kir. közjegyzői helyettes. III. Dr. G u 11mann Lajos, kapuvári kir. közjegyzői helyettes. A végrehajtási kérvény példányainak száma. Irta : dr. P I o p u György, gyulai kir. tszéki biró. — Ideiglenes ítéletek a házassági perben. Irta: Futó Ferenc Budapesten. — A bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tervezete. — Belföld. (V a v r i k Béla tanácselnökké való kineveztetése. — Teljes ülés aCurián. — Teljes ülés a budapesti kir. táblán. — Dr. Szilágyi Arthur Károly fölolvasása a magyar jogászegyletben a katonai büntető perrendtartásról.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Fenforog-e csalás? Irta: A 1 i q u i s. — Sérelem. (A budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság gyakorlatából. Irta: E g ó. — Irodalom. (Az életbiztosításról. Irta: Beck Lajos.) — Vegyesek. Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Észrevételek a kir. közjegyzöhelyettesek congresszusához* M Y1. A napisajtó röviden megemlékezett a kedves fő- és székvárosunkban közel múlt napokban megtartott közjegyző-helyettesek congressusáról. A megtartott congressusra vonatkozólag elvi szempontból nem is lehet észrevételünk; sőt ellenkezőleg dicsérően nyilatkozhatunk a fölött, hogy ama testület is a testületi szellem felébresztése mellett fontos hivatását át érezve közreműködni óhajt a jó jogszolgáltatás előmozdításában. Tárgya volt a megtartott congresszusnak a közjegyző-helyettesek sérelmeit egybefoglaló emlékiratnak megszerkesztése és küldöttség utján az igazságügyi ministernek való átadása. A memorandum megszerkesztetvén, felolvastatott és felolvasása után meghozatott a következő határozat : «A congresszus az 1886. évi VII. t.-c. 1. §. c) pontjának azon rendelkezését, hogy a közjegyzői gyakorlat nélkül ügyvédek, birákés ügyészek is kinevezhetők, a közjegyzői intézményre s ebből kifolyólag a közérdekre sérelmesnek tartja. Kimondja tehát e törvény hatályon kivül helyezésének égető szükségességét és szükségesnek tartja a congresszus már most is a szaporítás folytán újonnan szervezendő, úgy a betöltés alá kerülő közjegyzői állásokat első sorban és kizárólag közjegyző-helyettesekkel betöltenie A hozott fentebbi határozat minket, értem a közjegyzői karon kivül eső többi jogász karokat — közelről érint, s pusztán ama határozatra óhajtunk észrevételt tenni. A nekünk többieknek nem tetszhető és semmivel sem helyesen nem indokolható határozat törvénybe iktatása, illetve az 1886. évi VII. t.-c. 1. §-a c) pontjában foglalt rendelkezésnek hatályon kívüli helyezése jogvesztéssel járna a kir. közjegyzői állásoknak általunk való betöltését illetőleg. Ha a tisztelt congresszus határozata akkép szólna: hogy az 1886. évi VII. t.-c. 1. §-ának c) pontja sérelmet tartalmaz a közjegyzői-helyettesekre nézve, észrevételt talán nem tehetnénk; noha mellöztetésük miatt a tisztelt közjegyző-helyettes urak nem is igen panaszkodhatnak, miután a közjegyzői állások valóban, egy-két gyér kivételtől eltekintve, rendszerint általok töltetnek be. De miután a hozott congresszusi határozat azt hangoztatja: hogy a közjegyzői állásoknak ügyvédek, bírák és ügyészek általi betöltése következtében a közjegyzői intézményre s ebből kifolyólag a közérdekre sérelem háramlik, szemünket be nem hunyhatjuk a nélkül, hogy magunkat meg ne tagadjuk. Hogy pedig a közjegyzői intézmény az összes jogi intézmények között * A vitát ezen tárgy felett befejezettnek nyilvánítjuk. A szerkesztőség. a leg- és legfontosabb, azt csak most olvastuk ki a hozott congresszusi határozatból. Hogy tulajdonképen mi a közjegyzői intézmény, arra megfelel az 1874-. évi XXXV. t.-c. 53. §-a helyébe lépett 1886. évi VII. t.-c. 20. §-a, mely igy szól: a közjegyző, kit az 1874. évi XXXV. t.-c. fentartott 1. §-a szerint nem ü Felsége, hanem az igazságügyi minister nevez ki — hatásköre kiterjed: a) közokiratok felvételére; b) végrendelkezések felvételére; c) tanúsítványok kiállítására; d) okiratok és értéknemüek őrizetére; e) hagyatéki ügyek körüli eljárásra; és f) birói, valamint gyámhatósági megbízások teljesítésére. Ennyi és nem több. A kir. bíróságoknak s igy az O Felsége által kinevezett bírónak a közjegyző hatáskörét is benn foglaló hatásköre, a melyből kifolyólag a közjegyzőre a vett birói megbízásokat illetőleg felügyeleti, ellenőrzési hatósági jogot is gyakorol, rendbirsággal sújthatja stb., hogy mennyivel nagyobb és fontosabb — az bizonyításra nem szőrül, miután minden tárgyilagos jogász előtt ismeretes. A közjegyzői intézményt megállapító 1874-. évi XXXV. t.-c 1. §-a igaz, hogy a közjegyzővé való kinevezéshez ama feltételt fűzte, hogy a folyamodó az ügyvédi vagy gyakorlati birói vizsgálat fetételét megelőző vagy követő két évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes legyen. Hogy a törvény § e megszorító intézkedéseinek felvételéül indok gyanánt mi szolgált, azt nem tudjuk, miután a törvényjavaslat megfelelő indokai kezeinknél nincsenek; de bizonyára alapos megokolást nem tartalmazhatott s hogy tul lőtt a célon, bizonyítéka az, hogy ama §. intézkedése helyébe a törvényhozó az 1886. évi VII. t.-c. 1. §-ába felvette ama rendelkezést, hogy közjegyzővé kinevezhető az is, a ki az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgálat sikeres letétele után négy év óta mint kinevezett biró vagy ügyész működik, avagy valamely ügyvédi kamarának bejegyzett tagja. Midőn a törvényhozó az 1886. évi VII. t.-c. megalkotása idejében belátta az 1*74-. évi XXXV. t.-c. 2. §-ának alapjául szolgáló indokoknak tarthatatlanságát, nyilvánvalóan elismerte a birói, az ügyészi és ügyvédi karnak közjegyzői állásokra való reátermettségét, kiválóságát. Hogy pedig 1886. év óta ezen az igazságszolgáltatás fontos s legfontosabb teendőit végző karok értelmiségükben és megbízhatóságukban sülyedtek volna, azt hiszem merész állítás lenne; mert ezek napról-napra erősbödvén, igen fontos feladatuk magaslatán állanak. Az elméleti képzettséggel illetően a felhívott törvény §. feltétlenül megállapította az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgálat sikeres letételét, vagyis megállapította az idő szerint legmagasabb elméleti jogi képzettséget. Ha tehát az ügyvédi, ügyészi és birói kar az elérhető legmagasabb elméleti jogi képzettséggel bir — mi kifogás tehető a közjegyzői állásokra való alkalmaztatása ellen ? Valóban semmi ! A gyakorlati képzettséget tekintőleg pedig megállapította a négy évi önálló gyakorlatot. Ez pedig nagyon is elégséges arra nézve, hogy az elméleti legmagasabb képzettség mellett az illető a közjegyzőnek törvényileg megállapított és fentebb részletezett hatáskörét helyesen betölthesse, magyarán a sarat megállhassa. Ezek szerint a kizárni célzott karok ellen kifogás nem tehető s nem állhat meg oly indok, mely az elméleti képzettség hiányával érvelhetne. Legfeljebb a gyakorlati képzettség hiányára támaszkodhatna a congresszusi határozat, noha ezt sem ismerhetjük el. De e tekintetben a törvényhozó, ez argumentumot netalán elfogadva, intézkedhetne az önálló gyakorlati idő meghosszabbításával a nélkül, hogy az ügyvédi, ügyészi és a birói kart teljesen kizárná, ezek részére a kizárás által szegénységi bizonyítványt kiszolgáltatna. Az elmondottakat latolgatva oda concludálunk: hogy miután az elméleti s ez idő szerint elérhető legmasabb elméleti jogi képzettség egy és ugyanaz, a gyakorlati képzettség nem egyoldalú, de szélesebb a birói s ügyészi hatósági és minden képzelhető ügyre kiterjedő ügyvédi magángyakorlati: — nem foroghat fenn oly indok, mely a congresszus által a közjegyzői intézményre és a közérdekre is sérelmet látó határozatot támogatná, vagyis az Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.