A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 47. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához

188 A JOG büntetés szabadságvesztés büntetésre változtatandó át; a törvénynek idézett rendelkezése az életfogytig tartó fegyházra itéltnek feltételes szabadságra bocsátása vagy megkegyelmezése esetében nem alkalmazható, nevezetesen a feltételes szabadságra bocsátás csak közigazgatási intézkedés, melynek tárgyában birói hatáskörrel fel nem ruházott s igy a mellékbüntetés kimondására fel nem jogosított hatóságok intézkednek . Vádlottnak a biroság előtt, annak felhívására tett és a magán vádlónak előtte tett nyilatkozatára alapított azon kijelentése, hogy a magánvádló vádlottnak eltűnt fiát annyira megverhette, hogy az belehalt, nem képez rágalmazást tartalmazó ténybeli állitást. A pécsi kir. törvényszék (1894 márc. 21. 1,312. sz. a.) Sz. István a H. Gyula ellen elkövetett s a btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlottnak Béla nevü fia H. Gyula borbélynál lévén mint tanonc alkalmazásban, 1889 okt. 13-án Sz. Béla gazdájától ismeretlen ok miatt eltűnt, holléte máig sem volt kideríthető'. H. Gyula a fiu eltűnését Pécs város rendőrségi hivatalánál 1889 okt. 21-én bejelentette és az itt felvett jegyzőkönyvből kitűnik az, hogy H. Gyula a szülőket is ezen esetről értesítette. Mégis Sz. István Pécsett ugyan a rendőrségi hivatalnál 1889 okt. 29-én azon feljelentést tette, hogy fiát H. Gyula oly annyira megverhette, hogy az belehalt, vagyis hogy H. Gyula jogtalan cselekménye fosztotta meg fiát életétől s kérte H. Gyula ellen a vizsgálást megindítását. A feljelentés áttételvén a kir. ügyészséghez, ennek indítványa alapján a kir. törvényszék a bűnvádi eljárás mellőzését rendelte el és pedig azon az alapon, mert tanuk hallgattattak meg arra nézve, hogy a fiút az eltűnés napját követő napon majd a réten, majd az utcán látták, igy büntethető cselekmény senki ellen sem merült fel. Ez a végzés jogerőre is emelkedett. Vádlott ugy a vizsgálóbíró előtt, mint a megtartott végtárgyalás folyamán beismerte, hogy H. Gyula ellen a feljelentést a rendőrkapitányi hivatalnál ő tette meg, mely szerint Béla fia eltűnését H. Gyula jogtalan cselekményének lenni állította; minthogy feljelentésében panaszos ellen büntethető cselekményről határozott vád foglaltatik, mely valótlannak bizonyult, minthogy vádlott cselekményében a btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás minden ismérve feltalálható, vádlottat a rágalmazás vétségében bűnösnek is kimondani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894 aug. 27. 1,744. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, s vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Vádlottnak a bíróság előtt, annak felhívására tett s a magánvádlónak előtte tett nyilatkozatára alapított ebbeli kijelentése, miszerint az a gyanúja, hogy magánvádló a vádlottnak eltűnt fiát annyira megverhette, hogy az belehalt, nem képez ténybeli állitást s ama kijelentésének tételére vádlott mint az eltűnt fiúnak apja kötelességszerüleg és egyébként is jogos köz- és magán érdek szempontjából magát jogosítottnak érezhette, minek folytán vádlott azon az alapon, hogy az előnyomozat adatai nem szolgáltattak elegendő adatot a további bűnvádi eljárásra, még az esetben sem volt volna bűnvádi felelősségre vonható, hogy ha a vádlott nyomaveszett fiának életben léte biztos adatokkal megállapittatott vagy pedig az haza került volna, igy pedig még mindig fenmarad a gyanú, hogy esetleg bűnténynek lett áldozata, habár ennek okozójául vagy tetteséül H. Gyula a beszerzett adatok szerint bíróilag tekinthető nem lévén, a kir. törvényszék az ellenében való bűnvádi eljárást mellőzte volt. Mindezeknél fogva, minthogy egyébként sem merült fel vádlott terhére oly körülmény, a miből a rágalmazási szándékra következtetni lehetne, vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmenteni kellett. A m. kir. Curia (1895 október 22. 11,298. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Az olmozás a vasúti kocsi elzárására szolgálván, ha a tolvaj annak lemetszésével hatolt a vasúti kocsiba, zár-feltöréses lopást (336. g. 3. pont) követett el. A b.-gyarmathi kir. törvényszék (1895 okt. 22. 203. sz. a.) M. Györgyöt a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek mondja ki, és ezért, őt 6 havi börtönbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: A hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával vádlott 1893 okt. 7-én reggel két vasúti kocsiról a kocsik elzárására alkalmazott ólom-pecsétet leszakítva a kocsiba bement s onnan egy papirdobozból egy darab gyermeksapkát és egy zsákból egy csomó spárgát ellopott stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1894 okt. 3. 4,641. sz. a.) vádlottat a btk. 334. §. szerint minősülő lopás vétségében mondja ki bűnösnek és ezért kéthavi fogházra és egyévi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: A vasúti kocsikon alkalmazott és kézzel is leszakitható ólompecsét nem tekinthető olyan zárnak vagy készüléknek, mely a btk. 336. §-nak 3. pontjában jelezve van a mennyiben a kérdéses ólompecsét csakis a vasúti kocsi ajtaját bekötő zsineg két végét foglalja össze s az ily pecsétnek eszakitása vagy magának a zsinegnek elvágására nagyobb ero a kalmazasa nem szükséges, de a jelzett szerkezet önmagában is álmatlan arra, hogy ez által a célba vett lopás megakadályoztassek vádlott cselekménye tehát csakis az eltulajdonított érték utan; olt minősítendő stb. ,. . A m. kir. Curia (1895 okt. 22. 203. sz. a.) az olmozas az illető vasúti kocsinak elzárására szolgálván s a zárkészulek lemetszése által, valamint a vasúti kocsiba való belépéssel az erőszakos behatolás befejeztetvén, a kir. Ítélőtábla Ítélete megváltoztatik s. a kir. törvényszék Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. A hivatalból kirendelt védőnek a végtárgyalástól való elmaradása fegyelmi vétséget képez. A budapesti ügyvédi kamara (1895 ápr. 2. 231. sz. a.) H. Ferenc kalocsai ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-ának a) pontjába és a 69. §-nak cj pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondatik ki, s ezért 50 frt pénzbirságban marasztaltatik stb. Indokok: Tényként jelentkezik, hogy habár panaszlott ügyvéd a kalocsai kir. törvényszék által a súlyos testi sértés vétségével vádolt P Antal és társai elleni büntető ügyben a még 16. életévet be nem töltött P. János vádlott részére hivatalból védőül lett kinevezve, a végtárgyalásban részt nem vett és a P. János terhére hozott e. b. ítélet ellen felebbezést nem nyújtott be; minthogy pedig ezen nevezetes mulasztás által hivatása szerinti kötelességét vétkesen megszegte és nagyfokú hanyagságot tanúsított, őt vétkesnek kellett kimondani, mert a védelmére felhozott körülmények egyike sem alkalmas arra, hogy mulasztásait menthetőknek és igazolhatóknak lehetne tekinteni. Mert azon körülmény, hogy reggel 10 óráig várakozván a sorra, ekkor a törvényszék helyiségeiből eltávozott, nem vehető figyelembe, miután védői kötelességében állott mindaddig várakozni, mig védencének ügye kerül tárgyalás alá. Ép oly kevéssé volt tekintetbe vehető azon mentsége, hogy úgy is meg volt győződve előre a törvényszéki Ítéletnek igazságos voltáról; mert ha ily feltevés lenne az irányadó szempont, akkor teljesen felesleges lenne a jogszolgáltatásnak oly fontos tényezőjét képező védő ügyvédi tiszt is, holott ép az igázságszolgáltatás érdeke kívánja meg, hogy a közvetlenség elvei nyomán megtartott végtárgyaláson a vádlottnak érdekei a védő által kellőleg képviselve legyenek és mind az érvényesíttessék a védő által védence érdekében, a mi a törvény korlátai között ennek javára szolgálhat, nem szolgálhat mentségül az sem, hogy a II. birói ítélet ellen felebbezéssel élt, mert védencének érdekeit a végtárgyaláson kellett volna legfőképpen képviselnie és ebbeli mulasztását később már jóvá nem tehette, mert a felebbezési bíróságok nem a közvetlenség szabályai szerint járnak el, hanem csak a hozzájok felterjesztett iratokból Ítélnek. Figyelmen kivül kellett hagyni abbeli mentségét is a vádlott ügyvédnek, hogy a törvényszéki szolga, a kit felkért arra, hogy védence ügyének sorra kerültével őt hivja a törvényszékhez ezt tenni elmulasztotta, mert a védői tiszt gyakorlásában ily esetlegességeknek védence érdekeit kitenni nem szabad és a törvényszéki szolga nincsen is hivatva ily megbízások és utasítások nyilvántartására vagy követésére. A vádiratában előadott reconvalescens állapotra sem lehetett tekintettel a bíróság, mert ha ez akadályozta védői tisztének teljes mértékben való betöltésében, módjában állott volna a kir. törvényszéknél idejekorán kérelmezni a védői tiszt alól való felmentését és más védőnek kirendelését stb. A m. kir. Curia (1895 szept. 28. 231. sz. a.) az első fokú fegyelmi biróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Kondor József e., balassa-gyarmati tszék, bej. dec. 14., félsz. dec. 28 , csb. Köröm László, tmg. dr. Domán Zsigmond. — Krausz Mayer e., budapesti tszék bej. dec. 12., félsz. 1898 ian. 8., csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Bencsik József. — Millner Károly e., m.-szigeti tszék, bej. dec. 20.. félsz. dec. 24., csb. Breznay Lajos, tmg. Hostsuk János. — Kacsinka I. e., aradi tszék, bej. dec. 31., félsz. 1896 január 22., csb. Nyiró Géza, tmg. dr. Suciu János. — Lengyel Jánoi e., s.-a.-ujhelyi tszék bej. dec. 31., félsz. 1896 jan. 20., csb. Józsa István, tmg. dr., Elek Imre — Riesz Károly e., debreceni tszék, bej. 1896 jan. 2., félsz. jan. 22., csb. dr. Hrehuss Victor. tmg. dr. Kálmánczhelvi József. — Hirschl Sámuel e., újvidéki tszék, bej. dec. 17., félsz. 1896 jan. 9., csb. Rehák Ferenc, tmg. Belohorszki János. — Klein és társa e., budapesti tszék, bej. dec. 20., félsz. 189(J jan. 21., csb. dr. Kuszka Miklós, tmg. dr. Farkas József. — Scheinberger Etelka e., aradi tszék, bej. nov. 30., félsz, dec 27.. csb. Bilkey Papp Mihály, tmg. Vizer Lajos. — Klein Lajos e. egri tszék, bej. dec. 18., félsz. 1896 január 10., csb. Kolossváry József.'tmg. Debreceni Károly. — Schwarz Gusztáv e., szolnoki tszék, bej. dec. 31. félsz. 1896 jan. 29., csb. Hubay Kálmán, tmg. dr. Weiner Salamon ' — Knorczer Károly e., nagy-kanizsai tszék. bej. dec. 31. félsz 1896 jan 28., csb. Kovács Károly, tmg. Zakály Henrich. Pályázatok : A homonnai járásbíróságnál a 1 b i r ó i áll. nov 30. - Soproni jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 30. — A székelyhídi jbiróságnál albirói áll. nov. 30. - A sárbogárdi jbiróságnál járásbirói áll. nov. 30. — Eperjesi tszéknél birói áll. nov. 30 — A fogarasi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 30. - A szegedi kir. Ítélőtábla kerületében 13 j.oggyakornoki áll. nov. 29. - A nagy kanizsai tszéknél aljegyzői all dec. 3. PALLAS RÉSZVÉNYTÁR8A8Á0 NYOMDÁJA BUDAPESTEN