A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 47. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához

A JOG 187 végrehajtást szenvedő, mint kétségtelenül érdekelt felek beidézve nem lettek, el nem hárítható, mivel alperes a nevezett érdekeltek képviselésére törvény szerint hivatva nem lévén, alperesnek a perben tett az a nyilatkozata, hogy a kereseti tőkeösszeget maga felperes tette be s hogy a betéti könyv az ő jogszerű tulajdonát képezi, a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő jogára kihatással nem bir. Mindezeknél fogva az alsóbb fokú bíróságok Ítéleteinek megváltoztatásával felperes az A. alatti betéti könyvre elhelyezett pénznek s kamatának kifizetésére irányzott keresetével elutasítandó volt. De a kereseti összegnek birói letétbe helyezésére sem kötelezhető ez idő szerint az alperes; mert eltekintve attól, hogy alperes a pénznek letételére csakis a betéti könyv egyidejüleges kiadása ellenében volna kötelezhető, ezt pedig felperes, mint az A. alatti betéti könyvnek birtokosa meg nem ajánlotta, a birói letétbe helyezésnek az 1881. évi LX. t.-c. 82. §-ában előirt esete ezúttal fenn nem forog, stb. Bűnügyekben. A hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége meg nem állapitható oly szolgabíró ellen, ki bár a személyes szabadság ellen irányuló határozatot hozott, de annak foganatosítására kényszert nem alkalmazott, miután a kényszer alkalmazása alkotó elemét képezi ezen vétségnek. (Btk. 475. §.) A veszprémi kir. törvényszék (1895 ápril 27. 1,465. sz. a.) Hivatali hatalommal való visszaélés vétsége és ennek kísérlete miatt terhelt Sz. Gyula elleni bűnügyben a további eljárást megszünteti stb. Indokok: G. Dávid b.-füredi lakos Sz. Gyula zalamegyei tapolcai járás főszolgabirája ellen azon kettős panaszt emelte: először, hogy a nevezett főszolgabíró őt arra akarta kényszeríteni, hogy Balaton-Füred községből, a hol időközben megtelepedett, 8 nap alatt eltávozzék, mert különben zsandárokkal fogja kihurcoltatni; másodszor pedig, hogy midőn ezen határozat ellen felebbezését bejelentette, a nevezett főszolgabíró ezen felebbezését el nem fogadta. Panaszos a nevezett főszolgabírónak ezen két cselekménye közül az elsőben a btk. 475. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélés vétségének kísérletét, a másodikban pedig a btk. -Í80. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségét látván fenforogni, feljelentését ezen irányban tette meg. Terhelt a vizsgálat során kihallgattatván, beismeri, hogy B.-Füred község elöljáróságának azon ismételt kérelme folytán, hogy" a községben engedély nélkül megtelepedett és onnan távozni nem akaró G. Dávid a községből eltávolíttassák, nevezett G. Dávidot a községházához megidézte és öt, miután letelepedési engedélylyel nem bírt, mint különben is rovott előéletű egyént, azzal, hogy különben karhatalommal fogja eltávolítani, 8 nap alatt a község elhagyására felszólította. Beismeri továbbá azt is, hogy panaszosnak bejelentett felebbezésére kijelentette, miszerint ezen intézkedés ellen felebbezésnek nincsen helye; azonban tagadja terhelt, hogy ezen intézkedéseinél őt a bosszúvágy vezérelte volna és azzal védekezik, hogy úgy volt meggyőződve és most is azt hiszi, hogy helyesen cselekedett akkor, a mikor panaszost a községből kitiltotta és nem követhetett el bűncselekményt akkor sem, a mikor egy szerinte meg nem felebbezhető határozat ellen bejelentett felebbezést elutasított. Terheltnek ezen beismerésével tehát igazolva van, hogy G. Dávid panaszost B.-Füred községből különben kihurcoltatás terhe alatt kitiltotta és hogy panaszosnak az ezen határozat ellen bejelentett felebbezését el nem fogadta; kérdés tehát csak az, vájjon terheltnek ezen cselekményei ütköznek-e, és ha igen, a btk. mely rendelkezésébe ? A btk. 475. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélés vétségének megállapításához a szándék szempontjából mindenekfelett a jogtalanság tudata, vagyis az eljárás rosszhiszeműsége szükséges, a btk. 480. §-a alá eső vétség esetében pedig, a mely vétség fogalma alá esetleg terheltnek második cselekménye volna vonható, a büntethetőség szempontjából szintén megkívántatik azon tudat, hogy a felhívás tárgyát képező hivatali functió teljesítendő lett volna és hogy e szerint annak megtagadása a hivatali kötelesség megszegését képezi. A miből tehát önként következik, hogy a mennyiben akár a btk. 475. §-ában meghatározott vétség alkatelemeit egyébként feltüntető ily cselekmény, akár pedig a btk. 480. §-ában jelzett mulasztás ily különös irányzatú szándék, vagy pedig hivatali kötelesség megszegésére irányuló tudat nélkül követtetik el, az nem a btk. szabványaiba, hanem a mennyiben szabálytalanság esete forog fenn, legfeljebb a fegyelmi törvény intézkedéseinek körébe vonható. És habár nem szenved kétséget, hogy terhelt nem törvényesen és nem is illetékesen járt el akkor, a mikor a települési kérdés illetékes és jogerős bevárása előtt a község egyszerű megkeresése folytán panaszost a községből karhatalommal való fenyegetés mellett kitiltotta, s habár továbbá akkor is szabálytalanul járt el, a mikor egy, bár illetéktelenül, azonban hivatali jogkörében meghozott határozat ellen bejelentett felebbezést el nem fogadta, s illetve annak elfogadását megtagadta; mégis minthogy terhelt ellenében az, hogy őt ezen panaszos érdekeit sértő jogtalan eljárásnál bármely irányban is bosszúvágy vagy rosszhiszeműség vezérelte volna, az eljárás során igazolást nem nyert; minthogy továbbá úgy terheltnek a vizsgálat során kivett vallomásából, valamint egyébként a felettes hatóságától beszerzett és a büniratokhoz 6. n. sz. a. csatolt közigazgatási iratokból is megállapíthatónak mutatkozik, hogy terhelt egyrészt saját hivatalának jogkörét nem ismervén, másrészt pedig a felebbezési jogról és annak gyakorlatáról intézkedő jogszabályokról kellő tájékozással nem birván, nem is volt azon helyzetben, hogy akár a kiutasításra vonatkozólag, akár pedig a felebbezést visszautasító intézkedésének jogtalanságát felismerhette volna; minthogy pedig ily, csupán a hatáskörnek összetévesztése és a törvénynek, illetve törvényes jogszabályoknak nem ismerése folytán keletkezett, habár sérelmes és objective jogtalan hatósági intézkedések még nem esnek a btkv. rendelkezései alá; mert mint már fentebb is kifejtetett, a büntethetőség szempontjából az objectiv jogtalanság mellett subjectiv szempontból is szükséges, hogy közhivatalnok tudja, hogy jogtalanságot követ el és azon tudat mellett követte el cselekményét; és mert különben a btkvnek ettől eltérő értelmezése esetében minden az illetőségnek helytelen megállapítása folytán keletkezett határozat, valamint a felebbezési jognak téves értelmezéséből eredő intézkedések is a hivatali hatalommal való viszszaélés vétségének fogalma alá volnának vonhatók: a kir. tvszék terhelt cselekményében sem a btk. 475., sem pedig a 480. §-a alá eső vétségének, de egyéb büntetendő cselekménynek sem az alkotó elemeit fenforogni nem látván: ellene a büntető eljárást megszüntette. A győri kir. ítélőtábla (1895 aug. 14. 2,155. sz. a.i a kir. törvényszék végzését megváltoztatja és vádlottat a btk. 475. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt vád alá helyezi. Indokok- Vádlott beismerte, hogy B.-Füred község elöljáróságának 561/94. sz. a. kelt azt a jelentését, illetve kérelmét, hogy G. Dávidot, a ki jelentés nélkül hurcolkodott és telepedett be a községbe, tiltsa ki onnan, 1894 jul. 8-án olykép intézte el, hogy a nevezettet 8 nap alatt eltoloncoltatás terhe mellett a községnek elhagyására utasította, és beismerte, hogy G. Dávidnak ezen határozat ellen bejelentett felebbezését visszautasította és kijelentette, hogy az ő határozata ellen felebbezésnek nincs helye. Minthogy pedig a szabad költözködhetés és telepedés az állampolgároknak alkotmányon és törvényen alapuló jogát képezi, a mely jog elvonásának joga már horderejénél fogva sem lehet egy alsóbb hatósági jogkörrel biró közigazgatási hatóságra, minden felebbezés kizárásával bizva, és minthogy vádlottnak, mint szolgabírónak tudnia kellett, hogy ő mily fontos alkotmányi biztosítékokkal ellátott jog felett rendelkezett, a mikor G. Dávidnak meghagyta eltoloncoltatás terhe mellett, hogy a községet 8 nap alatt elhagyja, s minthogy vádlottnak azt, mint fontos közigazgatási hatósági jogkört betöltő tisztviselőnek tudnia kellett, hogy oly törvény nincs, a mely őt ilyen fontos jog feletti intézkedésre akként jogosíthatná, hogy intézkedése még felebbezéssel sem lenne megtámadható; s minthogy ebből megállapíthatónak látszik, hogy Sz. Gyula G. Dávid felebbezését azért utasította vissza, hogy G. Dávidot a község elhagyására jogtalanul kényszerítse: ennélfogva a kir. ítélőtábla vád alá helyezését rendelte el. A m. kir. Curia (1895 okt. 25. 10,495. sz. a.) A kir. Ítélőtábla végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben; az eljáró kir. törvényszék utasíttatván, hogy a bűnügyi iratokat fegyelmi tekintetben való elbírálás végett az illető hatósághoz tegye át. Indokok: A btk. 475. §-ában meghatározott hivatalos hatalommal való visszaélés fő alkotó eleme: a kényszerítés; minek viszont a physikai erőszak vagy fenyegetés oly elengedhetlen feltételei, melyek nélkül kényszerítésről büntetőjogi értelemben szó sem lehet. A feníorgó esetben a bevádolt főszolgabíró két határozatot hozott, melyeket a följelentő a fennálló törvénybe ütközőknek, sérelmeseknek és hatásukban vagyoni kárt okozottaknak mond; de a kiderített tényállásból, sőt a feljelentés tartalmából is kitűnik, hogy a sérelmes határozat végrehajtásának eltűrésére sértett ellen kényszer, t. i. erőszak vagy fenyegetést (megfélemlítést) nem alkalmazott, mi éppen abból is kitűnik, hogy sértettnek módjában volt a sérelmes intézkedésnek hatályon kivül helyezését a felsőbb közigazgatási hatóságoknál kieszközölni. Miután tehát valamely sérelmes határozat hozatala, annak kihirdetése, irásba foglalása, vagy a köteles irásba foglalás abbanhagyása nem képezhetnek oly kiviteli cselekményeket, a melyek által a 475. §-ban meghatározott vétség megvalósíttathatnék vagy csak ennek kísérlete is létesülne: ez okokból a kir. ítélőtábla végzését megváltoztatni és az elsőbiróság végzését helybenhagyni kellett. Az ügyiratoknak a panaszlott fegyelmi hatósághoz való áttételét az 1886. évi XXIII. t.-c. 18. §-ára való tekintettel kellett elrendelni. A hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése az életfogytig tartó fegyházra itéltnek feltételes szabadságra bocsátása, vagy megkegyelmezése esetében nem mondható ki. A m. kir. Curia (1895. okt. 24. 9,171. sz. a. ) a btk. 57. §-nak harmadik bekezdése csak arról az esetről intézkedik, ha a halál-