A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 47. szám - A salvus conductus kérdése a Takács-féle bűnperben - Adalék a büntetőtörvénykönyv 277. §-ához

340 A JOG követelte kötelességeket a közös tulajdonosok valamennyien, vagy azoknak néhánya, avagy csak egyike teljesitette-e ? Ama tulajdonságok, melyek a kutatási bányajogositványokat minden más jogositványoktól megkülönböztetik, és a melyeknél fogva a kutatási jogosítványok különleges jogi megítélés és elbánás alá esnek, indokolttá teszik azt a jogi felfogást, melyet a közös -zártkutatmány tulajdonostársainak egymás közötti jogviszonyáról a fentiekben kifejtettem. v Adalék a büntetötörvénykönyv 277. §-ához. Irta: dr. VÁLYI SÁNDOR, kir. albiró Mezö-Kövesden. Az alább irt concret eset alkalmából győződtem meg afelől, hogy a btkv. 277. §-a, mely rágalmazási és becsületsértési ügyekben hozott marasztaló Ítélet hírlapi közzététele megrendelését teszi a bíróság kötelességévé, némi módosítást és kiegészítést igényel. Az m .... i kir. járásbíróság B. R.-né feljelentése folytán S. J. poroszlói lakost a btkv. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében vétkesnek kimondotta s elitélte; egyszersmind magánvádló kérelmére megrendelte, hogy az ítélet rendelkező része elitélt költségére a sértett fél által megjelölt helyi lapban közzététessék. Ellenben magánvádló ezen kérelmének, hogy az ítélet indokai is közzététethessenek, helyt nem adott azon okból, mert a megokolásban felhozott inkriminált állitások nyilvánosságra hozatala a közerkölcsiségbe ütközött volna. Felebbezés folytán a k . . . . i kir. ítélőtábla ezen elsőbirósági ítéletet feloldotta s az eljárt kir. járásbíróságot, hivatkozással a btkv. 277. §-ának félremagyarázhatlan azon rendelkezésére, mely szerint az indokok közzététele is kötelezőleg megrendelendő, ujabb, akkép szövegezendő ítélet hozatalára utasította, mely a közerkölcsiség sérelme nélkül közzétehető legyen. Ezen meghagyás értelmében tehát üjabb elsőbirósági Ítélet volt hozandó, a melynek most már hírlapi közzétételre szánt indokolásában magánvádló által panaszolt meggyalázó jellegű állitások mellőzésével, csupán általános utalás történt arra, hogy vádlott magánvádlóról oly tényeket állított, melyek valódisága esetén utóbbi ellen házasságtörés vétsége miatt bűnvádi eljárás megindításának volna helye. Az ily burkoltan szövegezett indokokkal hozott Ítélet jogerőre is emelkedett. A másodbiróság feloldó végzésében kifejezésre jutott felfogás igen elmésen oldotta meg azon problémát, hogy a btkv. 277. §-ának az indokok közzétételét is meghagyó «imperativ» rendelkezése az erkölcsök sérelme és közmegbotránkozás előidézése nélkül mikép alkalmaztassák; ezen «de lege lata» helyes megoldást azonban bűnvádi eljárási gyakorlatunkkal s annak főelvét képező szóbeliséggel összeegyeztethetőnek nem tartom. A büntető ítéletek indokai szerkesztésének szabályai eddigi eljárásunkban ugyan tüzetesen körülírva nincsenek, mégis irányelvül szolgál, hogy a tényállás kimerítő előterjesztése a büntető Ítéletek indokolásának jelentékeny részét képezi. A mi a dolog természetéből folyik; mert a biróság a bűnösség fenforgása és fokozata, a beszámithatóság s a büntetés mértéke tekintetében meggyőződését helyesen csakis a tényállásból merített következtetésekre alapithatja. Különösen áll ez a rágalmazás és becsületsértés vétsége eseteiben, a hol az inkriminált szók és kifejezések értelme, összetétele és magánvádlóra vonatkoztathatása, mint a tényállás alkatelemei a vétkesség megállapithatására s a minősítésre legközvetlenebb befolyással bírnak. Az alapos ítélkezés követelménye tehát, hogy a biróság a tényállás kimerítő kifejtésében semmi szempontból, még a közerkölcsiség tekintetei által se korlátoztassék. Ellentétben állana az ily korlátozás a szóbeliség szellemével is! Ha ugyanis a biróság a végből, hogy az ítélet a közerkölcsiség sérelme nélkül nyilvánosságra hozathassék, a tényállást elhallgatni vagy homályba burkolni volna kénytelen, úgy az Ítélkezés súlypontja nem a felek szóbeli előadására, hanem a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmára esnék, melynek ismerete nélkül az ítélet megérthető és felülbírálható nem volna. Már pedig a szóbeli eljárásnak — az 1893. évi XVIII. t.-c. 121. §-ában is érvényre jutott — egyik alapelve az Írásbeliségnél döntő szereppel bírt tárgyalási jegyzőkönyv jelentőségét lényegesen háttérbe szorította annak kimondásával, hogy az ítélet indokolása oly ténykörülményekre is kiterjeszthető, melyek a tárgyaláson szóbeli előadás tárgyát képezték, még ha a jegyzőkönyvben elő nem fordulnak is. Hogy a tényállásnak az ítélet indokolásában való előterjesztése mennyire követelményét képezi a szóbeli eljárásnak, az a m. kir. Curia felülvizsgáló tanácsának f. évi szeptember 25-én hozott határozatából legeclatansabban tűnik ki. Ezen elvi jelentőségű határozat ugyanis feloldandónak mondotta ki az oly másodbirósági ítéletet, melyben sem a tényállás elő nem terjesztetett, sem az elsőbirósági ítéletben előadott tényállás elfogadása ki nem jelentetett. A szóbeliség ugyanezen elveinek a modern bűnvádi eljárásban is érvényre kell jutniok! Hogy pedig a biróság egyetlenegy bűneset elbírálásánál se legyen kénytelen retrográd irányt követve az ítéletben kifejezett meggyőződését a tárgyalási jegyzőkönyvre alapítani, ez okból voltam bátor az 1878. évi V. t.-c. 277. §-ának fentebb körülirt a gyakorlati élet igényeinek — nézetem szerint — meg nem felelő rendelkezésére a jogászközönség figyelmét felhívni; óhajtván azt hogy az anyagi büntetőjog novelláns átdolgozása alkalmával a hivatkozott §. is oly értelemben módosíttatnék és egészíttetnék ki mely szerint a biróság köteles volna ugyan az itélet rendelkező részének közzétételét megrendelni, a mi által a nyilvános elégtételadás magánvádló részére biztosíttatnék; de az ítélő biró ság discretiójára bízatnék annak megállapítása, hogy az indokok közzététele is megengedtessék, avagy a közerkölcsiség szempontjából s egyéb közérdekből mellőzhető legyen. <Á salvus conductus kérdése a Takács-féle bünperben. Irta: dr. RÓNAI SÁNDOR, bpesti albiró. (dr. r. s.) Az oly sensatiót keltett dr. Takács Zoltán-féle bűnügy végtárgyalása során talán a legérdekesebb incidens az volt, midőn az egyik védő bejelentette, hogy a katonaszökés miatt országosan körözött Berecz Ede tanút ő «salvus conductus* folytán a biróság elé állította. Ugy a laikus közönség, mint a jogászvilág élénken tárgyalja azóta a salvus conductus kérdését s annak mivolta felől igen furcsa vélemények kerekedtek felül. Voltak egyesek, kik elfogultságukban" azt állították, hogy ez valóságos törvénytelenség s a kormány csak azért hozatta el menlevéllel Berecz Edét, hogy dr. Takács Zoltán minden áron elitéltessék, mert ezen tanú igen terhelő vallomást tett ellene már a vizsgálat során s kockáztatták azon mondást, hogy más ügyben ezt nem tette volna a kormány. Mások azt hangoztatták, hogy Berecz Ede részére a salvus conductust ő Felsége, mint legfőbb hadúr adta meg és pedig nagynehezen. Hát mindezek mesebeszédek, mert ezt a salvus conductust bármely ügyben s bárki részére, ki Olaszországba szökött, a törvény alapján ki lehet eszközölni, a nélkül, hogy ezért ő Felségéhez kellene folyamodni. Az 1871: XXVI. t.-cikk világosan intézkedik erről, s ha nem is szól ezen törvény a salvus conductusról, mint az alábbiakból kitűnik, más szavakkal ugyanezen értelmet fejezi ki. Azon körülmény, hogy az idegen országból (Olaszhon) beidézett tanút előző bűncselekményeért zaklatni vagy elfogni nem szabad, bizonyos szempontból immorálisnak tetszik ugyan, de az állami életben a közérdekek ilyen összeütközése esetén nincs más mód a kibontakozásra. Az 1871. évi XXVI. t.-cikk az olasz királysággal kötött államszerződésről szól, melynek tárgyát a bűntettesek kölcsönös kiadatása képezi. Ezen törvény XIII. cikke értelmében, ha a magas szerződő felek egyike a másik állam területén lakó tanuk kihallgatását látja szükségesnek, ez esetben az illetékes törvényszék részéről diplomatiai úton megkereső levél küldendő a másik állam legfőbb bíróságához s a megkeresett hatóság köteles a kérelemnek eleget tenni. A 14. cikk pedig szó szerint így hangzik: «Azon esetben, ha a tanú személyes megjelenése kívántatnék, azon ország kormánya, melyhez a tanú tartozik, felszólitandja ezt, hogy a másik kormány által hozzá intézett felhívásnak feleljen meg. Azon esetben, ha a tanú késznek nyilatkozik az idézésnek megfelelni, azonnal a szükséges útlevéllel láttatik el s az illető kormányok diplomatiai úton meghatározzák azon utazási és tartózkodási költségeket, melyek a megkereső állam által előlegezendők. E tanukat azon idő alatt, mig az őket kihallgató biró székhelyén kell tartózkodniok, valamint oda- vagy visszautazások alatt semmi esetben sem szabad elfogatni vagy zaklatni oly cselekményekért, a melyek megidéztetésüket megelőzték.* Belföld. A magyar polgári törvénykönyv codificatiója. Mint hiteles forrásból értesülünk, Erdély igazságügyminister egy valóban nagyszabású terv szerint óhajtja a magyar polgári törvénykönyv megalkotását létesíteni. Ismeretes dolog, hogy ministerelődjei közül többen készítettek tervezeteket, melyek azonban azután abbanhagyattak. Erdély most a munkálkodás folytonossága és egyöntetűsége céljából a magyar polgáritörvénykönyv előkészítő állandó codificationális bizottságot szándékozik megalkotni, melynek vezetésére Vavrik Béla cunai tanácselnököt, a magyar jogászok ezen tág látkörü, kitűnő tagját nyerte meg, a mit szerencsés előjelnek tekintünk az egész mure. Meglátjuk majd a többi kinevezéseket. Ezen előkészítő bizottság állani fog kétféle tagokból, u. m. állandó belső, szerkesztői, es külső, tanácskozási tagokból. Szerkesztő tag lesz ot, tanácskozó tiz. A szerkesztő tagok maguk közt osztják fel az anyagot es az egyes részek kidolgozásában függetlenek. Az egység helyreállítására ezen szerkesztői tagok maguk közt tartanak üléseket Az egyes tagok szerkesztik az egyes előadói tervezetet es látják el indokolással. Fontosabb elvi, az egész törvénykönyv szervezetére és szellemére kiható kérdéseknél közös tanácskozásra gyűlnek össze a bizottság kül- és beltagjai, mely tanácskozni A P m'nt 3 szerkesztő beltagok tanácskozásairól, kimentő es részletes jegyzőkönyvek vezettetnek, melyek azután ki