A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához. Felelet 2. [r.]

tényeket tanúsító okiratokkal nem igazolta, holott ez neki, mint kereskedő, illetve gyárosnak könyvei alapján módjában állott s az eskü általi bizonyítás csakis ezen bizonyítási módok nem sikerülte esetén nyerhetne a törv. rendtartás 221. §-a értelmében alkalmazást: felperes igazolatlan keresetével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1894 ápril 24-. 4,807. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek 7,110. sz. a. S. Péter közadós csődtömege ellen II. osztályba sorozás végett bejelentett osztályozás tekintetében ki nem fogásolt 453 frt 28 kr. vételárkövetelését stb. a nevezett közadós általános csődtömege ellenében valódinak elismeri stb. Indokok: Felperes a S. Péter közadós általános csődtömege ellen bejelentett és a felszámolási tárgyaláson alperes csődtömeggondnok által egyedül valódiság tekintetében kifogásolt kereseti követelését a közadós által meg- és átvett áruk vételára fejében érvényesiti. Minthogy alperes tömeggondnok elleniratának végpontjában az áruknak közadós részéről való megrendelését és átvételét tagadta, ezzel szemben pedig a könyvkivonat, miután a kereskedői könyvek csak a jogcimre és mennyiségre, de nem az ügylet létrejöttére nézve, vagyis nem az áruk megrendelése és átadása, illetőleg átvétele tekintetében szolgáltatnak részbizonyitékot, az áru megrendelésére és átvételére bizonyítékot nem képez és igy az a körülmény, hogy felperes a per során a bejelentéshez mellékelt egyszerű kivonat helyett hitelesített könyvkivonatot nem csatolt, felperest a főesküvel való bizonyítás igénybevételétől meg nem fosztja; minthogy az alperes tömeggondnok tagadásával szemben bizonyításra kötelezett felperes, annak bizonyítására, hogy a közadós a bejelentéshez, illetve a keresethez A) alatt mellékelt egyszerű könyvkivonatban jelzett árukat megrendelte és átvette, alperes tömeggondnokot a közadós személyében perrendszerüen a főesküvel kínálta meg, alperes tömeggondnok azonban a főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta; minthogy alperes tömeggondnok részéről a kinált főeskü el nem fogadására nézve felhozott az az indok, hogy ő nem saját tényében forog, el nem fogadható, mert felperes a főesküt a saját tényében forgó közadós személyében leteendőleg kínálta, olyan adatokat pedig nem hozott fel a tömeggondnok, a melyek a közadós csődtömege ellen folyó jelen perben a közadós személyében kinált főeskü mellőzését indokolhatnák; és minthogy ekként a pts. 232—234. §§. értelmében az, hogy a közadós a kereseti könyvkivonatban megjelölt árukat rendelte és átvette, bizonyítottnak veendő: felperes követelését a közadós általános csődtömege ellenében valódinak elismerni kellett stb. A m. kir. Curia (1895 szept. 17. 1,221. sz. a.): A másodbíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Sommás végzéssel befejezett váltóügy meg nem ujitható. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. tábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, a perújításnak helyet nem ad, A. P. sz. V. E-t perujitási keresetével elutasítja s ehhez képest a 70,054/92. sz. sommás végzés hatályban marad. Indokok: A váltóeljárást szabályozó ig. ügy. min. rend. 13. §. 1. pontja értelmében perújításnak az 1881: LIX. t.-c. 69. §-ában elősorolt esetekben van helye, az előbb idézett rendeletben foglalt időbeli megszorításokkal, ellenben oly kiterjesztő rendelkezést, mely szerint az 18bl: LIX. t.-c. 69. §-ának esetén kivül még más esetben is, nevezetesen a sommás végzés ellenében is lehetne perújítással élni: sem a törvény, sem az idézett rendelet nem tartalmaz; már pedig az 1881: LIX. t.-c. 69. §-ából kétségtelen, hogy perújításnak csakis ítélettel befejezett perekben van helye, a | milyennek a sommás váltókereset beadása és a marasztaló végzés meghozatala annál kevésbé tekinthető, mert a váltóeljárási rendelet 15. s köv. §-ai minden kétséget kizáró módon meghatározzák, hogy a sommás végzés által szenvedett jogsérelem mi módon, t. i. kifogások utján orvosolandó; ugyanannak a rendeletnek 29. §-a pedig módot nyújt a kifogások beadását elmulasztó félnek arra, hogy a mennyiben mulasztásának véletlenségét kimutatja, igazolással élhessen. Ekként tekintve, hogy K. B. a perújítás megengedését ellenezte, az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni, a perujitási kérelmet elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodfokú biróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (4 895 szeptember 10. 790,94. V.) Az építőmester a keresk. törv. 3. §-a értelmében kereskedőnek tartandó, cégét tehát, minthogy üzlete, már a dolog természeténél fogva, a kisipar körét meghaladja, az 5. §. értelmében bejegyeztetni köteles. A budapesti kir. ítélőtábla: (1895 okt. 1. 3,015.) A keresk. törv. 173. §-ának nem az az értelme, hogy részvényeket átruházás utján érvényesen csak ugy lehet szerezni, ha egyúttal az átruházás a társasági részvénykönyvbe is bevezettetik, hanem az megtörténhetik más, a szerzésre alkalmas módon is, mint például engedmény utján, mert a keresk. törv. 173. §-a csak arról intézkedik, hogy a társaság részéről ki tekinthető igazolt részvényesnek. Ez okból közgyűlési határozatot meg nem támadhat az, a ki részvényeit már a közgyűlés előtt eladta, noha a részvénykönyvben még ő szerepelt mint részvényes. (M. kir. Curia 1895 június ö. 734. sz. aj A keresk. törv. 469. §-a szerint követelheti ugyan a biztosított, hogy neki a biztosító kötvényt állítson ki. de a 473. §. szerint a díj megfizetése előtt nem, amiből okszerűen következik, hogy a díjfizetés kötelezettsége egyfelől, valamint a biztositónak kockázatviselési kötelezettsége másfelől a kötvény kiadását megelőzően már fennáll és a biztosítási szerződés ugy a dij megfizetését, mint a kötvény kiadását megelőzően s e tényektől függetlenül hatályba lépett. Ennélfogva a biztosított az első dijat akkor is meg tartozik fizetni, ha a biztosító által kiállított biztosítási kötvény az ajánlatnak meg nem felel és csak azt követelheti a biz ositótól. hogy a kötvényt az ajánlati feltételeknek megfelelően állítsa ki. (M. kir. Curia 1895 május 22. 3,750. sz. a.) A váltónak folyószámlán való elkönyvelése nem zárja ki annak váltói uton való érvényesítését. A m. kir. Curia 1895 március 27-én 530/894. vsz.j Bűnügyekben. A kir. törvényszékek hatásköréhez utalt büntető ügyek iránt indított eljárás alapján a kir. törvényszékek, s nem a vizsgálóbíró hatásköréhez tartozik határozni a felett, hogy az eljárás megszüntetessék vagy folytattassék-e ? A budapesti kir. ítélőtábla (1895 július 16. 7.212. sz. a.) a szolnoki kir. törvényszék végzésének özv. B. Samunéra vonatkozó részét hivatalból megsemmisíti. Indokok: A kir. tvszék vizsgáló birájának 4,392. sz. végzésében az foglaltatik, hogy özv. B. Samuné ellen rendszeres vizsgálat nem rendeltetik el. Ez a végzés ügy a kir. ügyészszel, mint az érdekelt sértett felekkel közöltetvén, nem felebbeztetett és igy jogerőre emelkedett, s az ugy B. Samunére vonatkozólag véghatározattal befejeztetett, a minthogy ezt a kir. ügyész 4,536. sz. a kelt indítványában is jelezte, és B. Samuné ellen vádat nem emelt, és 4,911. sz. a. kelt indítványában ismételten kijelenté, hogy B. Samunéra vonatkozólag ujabbi határozat nem hozható. Ezek szerint a kir. törvényszék akkor, midőn B. Samuelnére vonatkozólag jogerőre emelkedett határozattal befejezett ügyben újólag érdemileg határozott, az eljárás alakiságába ütköző szabálytalanságot követett el, mely hivatalból észleltetvén, végzésének ide vonatkozó részét megsemmisíteni kellett. A m. kir. Curia (1895 okt. 1. 9,509. sz. a.) A kir. törvényszékek hatásköréhez utalt büntető ügyek iránt indított eljárás alapján a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik határozni a felett hogy az eljárás megszüntettessék vagy folytattassék-e ? E hatáskör ellenében az eljárási szabályok semminemű vizsgálóbírói határozatnak nem tulajdonítanak oly hatályt, hogy azok a kir. törvényszékek érintett hatáskörének alapját elvonnák s a fenforgó esetben annál kevésbé, mert a vizsgálat elrendelésének kérdése csak oly előzetes kérdés, mely iránt hozott tagadó határozat jogerőt csak a végleges döntést képező megszüntetési határozatban nyer. Ha tehát ez a hatáskör a vizsgálóbírói határozat következtében változás alá nem eshetik, fenmarad az érdekelt feleknek az a jogosultsága, hogy a kir. törvényszék megszüntetési végzését felebbezéssel megtámadhassák annak dacára, hogy a vizsgálóbirónak a vizsgálatot el nem rendelő határozatát jogorvoslatban meg nem támadták. Ezekhez képest az eljárási szabályokba ütközően nem a kir. törvényszék, hanem a kir. Ítélőtábla határozott akkor, a mikor a vizsgálóbíró határozatának, jogerőre emelkedése folytán megszüntetési határozat hozatalát kizáró hatályt tulajdonított és T. István sértett félnek az érintett határozat ellen törvényes időben beadott felebbezését visszautasította; ezeknél fogva: a kir. Ítélőtábla végzésének megsemmisítése mellett, ez T. István káros fél felebbezésének elfogadására s ezen az alapon a kir. törvényszék végzése felebbezett részének felülvizsgálására utasittatik. Orgazdaság — bűnpártolás ? A m. kir. Curia (1895 okt. 1. 7,290. sz. a.). L. Jánosné vádlott a btk. 375. §. szerint minősülő bűnpártolás vétségében mondatik ki bűnösnek és 14 napi fogházbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A bűnvádi eljárás adatai szerint a kérdésben forgó 100 frtos pénzjegyet, a melyet H. Júlia szolgálatadójától K. Jánostól el lopott és N. István vádlottnak mint jövendőbeli férjének kettejők szükségleteire átadott, utóbbi anyjának L. Jánosnénak adta át megőrzés végett s utóbbi azt e célból vette át és rejtegette, mi által a N. István terhére eső vétségből származott előny biztosítása nevezett fiának s illetve H. Juliannának vagyoni haszna végett működött közre. Ekkép L. Jánosné cselekménye a B. T. K.-nek nem a 370. §. értelmében orgazdaságot, hanem a 375. §. alá eső és a 376. 5j. szerint minősülő bűnpártolás vétségét képezvén, vádlott ebben volt bűnösnek kimondandó stb. Teljesen vagyontalan ember, ki örökség fitogtatásával kölcsönt eszközöl ki : csalást követ el. Idegen keresztlevél használata pályázatnál a K. B: T. 71. £-ába ütközik. (A m. kir. Curia 1895 jan. 8. 11,794. sz.)