A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához. Felelet 2. [r.]

180 A JOG Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ha a fellebbezési bíróság Ítéletében a felek kérelmeinek előadása után nyomban a per tárgyát képező jogvita fejtegetésébe bocsátkozik, a nélkül, hogy a tényállást előre bocsátotta, avagy kijelentette volna, hogy az elsőbirósági ítéletben megállapított tényállást elfogadja, akkor az ügy eldöntésre nem alkalmas, s az 1893. XVIII. t.-c. 204. §. második bekezdése rendelkezéséhez képest feloldandó. A m kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (1895 szept. 25. (i. 72.) A pergátló kifogást elvető végzés az ítélet meghozatala, illetve jogerőre emelkedése előtt nem jogerős és igy annak alapján a kielégítési végrehajtás nem rendelhető el. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, végrehajtatót a 38,206/890. sz. kérvényben kielégítési végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kérelmével elutasítja s a hason szám alatt hozott végzés folytán foganatosított végrehajtást összes következményeivel együtt hatályon kívül helyezi. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 129. §-ábó! és a 165. §. 3. pontjából kitűnik, hogy a pergátló kifogást elvető s az idézett törvény 28. §-a szerint külön felebbvitellel meg nem támadható végzés által okozott sérelem miatt az ítélet ellen irányuló íelebbezésben orvoslás kereshető; mindaddig tehát, mig az ítélet jogerőre nem emelkedik, a pergátló kifogást elvető végzés sem válik jogerőssé. Ehhez képest az elsőbiróság a kielégítési végrehajtás elrendelésének alapjául szolgált s a pergátló kifogást elvető végzését az ítélet meghozatala, illetve jogerőre emelkedése előtt jogerősnek helytelenül tekintvén, annak alapján a kielégítési végrehajtás az 1881. évi LX. t.-c. 1. t;-ának egyik pontja alapján sem volt elrendelhető, az elsőbiróság neheztelt végzését tehát megváltoztatni, végrehajtatót kielégítési végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kérelmével elutasítani s mint a jogosulatlan kérelem előterjesztése által a felfolyamodásra okot szolgáltatót, a felfolyamodás költségének fizetésére kellett kötelezni. (1895. szept. 25-én. 2,874.) Ha igényperben igénylő kereseti állításának igazolására az elsőbiróság területén kivül lakó tanukra hivatkozott, a kitűzött határnapon azonban a tanukat elő nem állította és az elsőbiróság öt keresetével elutasította, akkor tanuknak a felebbviteli eljárás során leendő kihallgatását nem kérheti, mert a tanuk kihallgatására vonatkozó joga már az elsőbirósági eljárásban megszűnt s igy ezzel a felebbviteli eljárásban sem élhet, tanú itt sem hallgatható ki. A pestvidéki kir. törvényszék felebbviteli tanácsa : A kir. járásbíróság ítélete helybenhagyatik, felperes köteles a felebbviteli eljárás során felmerült költségek fejében alperesnek 5 forintot 8 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes keresetét a K. D. alperes javára E. M. ellen foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt ingóságoknak a zár alól leendő feloldása iránt indította, azt adván elő, hogy azokat ő szerezte s igy azok az ő tulajdonát képezik. Felperes alperes tagadásával szemben kereseti állításának igazolására az elsőbiróság területén kivül lakó tanukra hivatkozott a kiknek kihallgatására az elsőbiróság 1895. évi július 29-ik napját tűzte ki az 1881: EX. t.-c. 95. §-nak megfelelő azzal a hozzáadással, hogy felperes a tanút a kitűzött határnapon csak akkor hallgathatja ki, ha a tanukat felperes maga állítja a bíróság elé. A kitűzött határnapon azonban felperes a tanút elő nem állította: ennélfogva az elsőbiróság őt keresetével elutasította, mert a halasztási kérelmet alperes ellenezvén, annak az 1881. évi EX. t.-c. 97. §-a értelmében hely adható nem volt s igy felperes kereseti állítása bizonyítást nem nyert. Ezen ítélet ellen felperes kellő időben felebbezéssel élt s a már megnevezett tanúnak a felebbviteli eljárás során leendő kihallgatását kérte; e módon akarván igazolni a zár alá vett ingókra vonatkozó igényét, a melynek alapján a felebbezési kérelme oda irányult, hogy az elsó'biróság ítélete megváltoztattassék, a zár alá vett ingók a zár alól feloldassanak s alperes a költségek megfizetésére köteleztessék. Minthogy azonban az 1893: XVIII. t.-c. 229. i<-nak második bekezdése szerint azok a rendelkezések, a melyek a végrehajtási eljárás folyamán felmerült perekre nézve, tehát az igényperekre bézve is az 1881: LX. t.-c. különösen felállít, továbbra is érvénynen maradnak; s minthogy az 1881: LX. t.-cikk 95. íj-nak az a rendelkezése, a mely szerint azon igényperekben, melyek a végrehajtás további folyamára halasztó hatálylyal birnak, az igénylő által felhozott tanuk közül csak azok hallgattatnak ki, a kik a bíróság területén laknak, vagy kiket a bizonyító fél a tárgyalás alkalmával vagy pedig e végből legalább 8 s legfeljebb 15 napra kitűzendő ujabb határnapon előállít, ily kivételes intézkedést képez s igy a fentebb felhívott törvényszakasz szerint az 1893: XVIII. t.-c. életbeléptetése után is alkalmazandó': ennélfogva a kir. járásbíróság helyesen járt el, midőn a felperes által felhívott tanuk kihallgatásának mellőzésével, felperest keresetével elutasította s az 1893: XVIII. t.-c. i)9. §-a alapján őt mint pervesztest a perköltségek megfizetésében is elmarasz talta; mert felperes keresetét egyedül a szerzési jogcímre alapította, az erre alapított tulajdon igényét pedig más módon nem bizonyította. Ezek alapján tehát az elsőbirói Ítéletet helyben kellett hagyni, annál is inkább; mert felperesnek a tanuk kihallgatására vonatkozó joga a fentebbiek szerint már az elsőbirósági eljárásban megszűnt s igy azzal a felebbviteli eljárásban sem élhet; tanú tehát itt sem lévén kihallgatható, a zár ala vett ingókra vonatkozó s a szerzési jogcímre alapított jogos igénye e helyütt sem nyerhetett bizonyítást. Felperesnek a felebbviteli költségekben való elmarasztalása az 1893: XVIII. t.-c. 168. §-án alapszik. (1895. szept. 27. D. 173.) A sommás eljárásban a tárgyalási határnap előtt írásban előterjesztett halasztási kérelem egyáltalán nem vehető figyelembe. IA budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1894. évi június hó 7-én. D. 277.) Az 1893: XVIII. t.-c. 96. §-ából nem következik az, hogy a félnek eskü alatti kihallgatása a bizonyítási eljárást befejezi, hanem csak útmutatásul szolgál a biróság részére, hogy azt csak akkór alkalmazza, ha a bizonyító körülmény tekintetében egyéb bizonyíték fenn nem forog, és igy nincsen kizárva, hogy utóbb előterjesztett és alkalmasnak látszó más bizonyíték ne alkalmaztassák. A bizonyítékok szabad mérlegelésének körébe tartozik annak eldöntése, hogy valamely bizonyíték, ha be is szereztetnék, alkalmas-e a fél eskü alatt tett vallomásának megdöntésére. A bizonyíték szabad mérlegelése pedig felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat. (A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1895 június 7. E. 161.) Külön vagyonnak igazolása egymagában a nőnek a lefoglalt ingókhozi igényét nyilvánvalóvá nem teszi egyrészt, másrészt pedig a házasság tartama alatt a nő által kölcsön vett összeg nem tekinthető oly külön vagyonnak, hogy ez alapon, még ha bizonyittatnék is az, hogy a lefoglalt ingók ezen pénzen vásároltattak, a nő igénye a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalt ingóságokra megállapítható lenne. (A pestvidéki kir. törvényszék 1895 máj. 29. D. 79.) Ha felülvizsgálatot kérő fél a kereset alapját képező szerződés helytelen értelmezését vitatja, a felülvizsgálati kérelemnek ez alapon csak akkor lehet helyt adni, ha az elsőbiróság a szerződések magyarázatára vonatkozó törvényes jogszabályokat megsértette. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1895 márc. 16. E. 61.) A felülvizsgálati kérelemnek magában kell foglalnia azt, hogy a felülvizsgáltatni kért ítéletnek minő megváltoztatását kéri. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék 1895 március 13. E. 80. sz. a.) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A mezőgazdaság- és mezörendörségröl szóló (1894. évi XII. t.-c.) törvény hatályba lépte előtt elkövetett mezei dinnyelopás elbírálása iránt indított ügy, ha az iránt a kir. biróság előtt az eljárás megindittatott, a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. ministertanács 1895. évi ápril 11-én hozott határozata). As iparos azért, hogy tanonca az éjjelt házon kivül csavarogva töltötte — nem büntethető. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 1,357. sz. határozata :) Ha a szabályrendeletbe ütköző éjjeli legeltetés 1894. évi november hó lje előtt kóvettetett el, ugy ezen hihágási ügy elbírálása nem a mezörendöri fórvényben megnevezett kir. biróság, hanem a szabályrendeletben megjelölt közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 1,258. sz. határozata: Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Spitzer Péter e., miskolczi tvszék., bej. dec. 10.. félsz, dec. 16., csb. Pots Endre, tmg. Sáfrán Dezső. — Schlesinger A. C. Aron e., aradi tszék.. bej. jan. 20., félsz. febr. 17., csb. Bilkey Papp Mihály, tmg. dr. Rosenberg Miksa. — Bisiak János e., fiumei tszék.. bej. dec. 31., félsz. jan. 30., csb. dr. Zorenicz Antal. tmg. dr. Bélien András. — Mutzl János e., budapesti tszék., bej. dec. 7., félsz. jan. 8., csb. Hajdú Imre., tmg. Milassin Mihály. — Vasziljevits Velimir e., mitroviczai tszék.. bej. nov. 1., félsz. —, csb. —. tmg. dr. Csobanits. — Schwartz Márton e., szegedi tszék., bej. dec. 16., félsz. jan. 11. csb. dr. Kecskeméty Dániel, tmg. dr. Tary József. — Hardi István e ,' zombon tszék.. bej. dec. 2., íelsz. dec. 27., csb. Fógler Béla, tmg. Seregi Józsa. — Hoffmann Ignác e., fehértemplomi tszék., bej. dec. 16 félsz jan. 9., csb. Horváth Géza, tmg. Mangiuka Elek. Pályázatok : A kulai jbiróságnál jegyzői esetleg aljegyzői áll. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN