A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához. Felelet 2. [r.]

178 A JOG totta, eltekintve attól, hogy az 1889. évben létrejött biztosítás alkalmával a következő év termésének értékét észszerüleg megállapítani nem is lehet, figyelmet még azért sem érdemel, mivel a biztosítási ügynök jogköre különös felhatalmazás hiányában csak a biztosítás közvetítésére, nem pedig a tárgyak értékének megállapítására terjed ki, holott felperes azt a. körülményt, hogy a nevezett ügynök a biztosított tárgyak értékének megállapítására felhatalmaztatott, bizonyítani meg sem kísérletté. A mi már most a kár mennyiségét illeti, H. Károly és H. Dániel tanuknak közvetlen tudomáson alapuló és különösen H. Fülöp, K. Jakab és H. Jakab tanuzásával is támogatott vallomásukkal bizonyítva van, hogy felperesnek kazalba rakott szénája legalább is 92, sőt ennél több szekér szénából állott: a szakértők többségének véleménye szerint pedig a szóban forgó széna értéke igáskocsinként 8—9 frt, négy ökrös szekerenként pedig 15 frt volt. Vitás azonban, hogy a tanuk vallomásában említett szekér kifejezés alatt az előbbi, avagy az utóbbi jármüvet kell-e érteni. E részben pedig felperes hátrányára kellett dönteni; mert felperes az 5'. alatt mellékelt kárfelvétel jegyzőkönyvében nem szekeret, hanem maga is kocsit emlit, továbbá mert felperes a biztosított széna értéke fejében egy-egy jármű után csak 10 frtot, tehát olyan összeget követel, mely a szakértők által jármű alatt igás kocsit értve, megállapított értéket megközelíti; és végre, mert felperes az észrevételezés alkalmával annak a körülménynek igazolására, hogy az elégett kazal 92 szekér, tehát nem 92 igáskocsi szénát tartalmazott, nem is vállalkozván, a tárgyalás ez irányban való kiegészítésének szüksége fenn nem forgott. Tekintve most már, hogy a peres felek a miatt, hogy a szakértők az általános kérdésekre ki nem hallgattattak panaszt nem emeltek, de különben sem állítják, hogy a szakértők oly tulajdonokkal, melyek a tanukra nézve szükségesek, nem bírnának, tehát azoknak az általános kérdésekre pótlólag való kihallgatását nem kérték, a kir. törvényszék a szakértők többségének véleményét irányadóul elfogadva és középszámitással egy igás kocsi széna értékét 8 frt 50 krajcárjával számítva, felperes kárát 781 frtban állapította meg, mely összegben a kifejtett indokokból alperest elmarasztalni, ellenben felperest meghaladó többi követelésével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893. dec. 12. 1,007/v. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely szerint az elsőbiróság felperest kereseti követelésének 781 frtot meghaladó részével elutasította, érintetlenül hagyja, felebbezett egyéb részét megváltoztatja, felperest keresetével egészben elutasítja. Indokok: A ker. törv. 488. §-a szerint ingó dolognak tűzkár ellen biztositásnál a hely vagy helyiség, a hol azok léteznek, világosan kijelölendő és a biztosítás csak a kijelölt hely vagy helységre nézve bir foganattal. A fenforgó esetben a keresethez A. alatt csatolt kötvény szerint köttetett az, hogy a biztosítás az O-Szivácon, a kir. kincstár tulajdonát képező birtokon, melynek felperes csak bérlője volt levő tárgyakra vonatkozik és hogy az a földbirtokos egész területére kiterjed. Tekintve pedig, hogy az emiitett kötvény alapjául szolgáló és 4. sz. a. csatolt ajánlatban is csak az köttetett ki, hogy a biztosítás az ajánlatban megnevezett birtok egész területére terjedjen ki; már pedig az ajánlatban egyedül a kir. kincstár tulajdonát képező és felperes által bérelt ó-sziváci birtokról van említés téve, arról azonban, hogy felperesnek Cservenkán saját tulajdonát képező birtoka van és hogy a biztosítás annak területére is terjedjen ki: sem az ajánlatban, sem az annak alapján kiállított kötvényben említés téve nincsen. Tekintve továbbá, hogy a kötvényben tulajdonosként kizárólag a kir. kincstár van megnevezve, a biztosítás helyéül pedig ugyanott kizárólag O-Szivác község van kijelölve, felperes mint tulajdonos és Cservenka mint biztosított tárgyak elhelyezésének helye, ellenben a kötvényben egyáltalában nincs megemlítve: Ennélfogva kétségtelen, hogy a kötvényben előforduló eme kitétel alatt: «a földbirtokosnak egész területére* egyedül a kötvényben tulajdonosként (földbirtokosként) megnevezett kir. kincstár ó-sziváci birtokának területe érthető, hogy tehát a felperes tulajdonát képező cservenkai birtok területére a biztosítás ki nem terjed és annak erre kiterjesztését a szerződő felek az ajánlat és a kötvény szerint nem is célozták. Az az érvelés, hogy oly értelmezés mellett a kötvény idézett kitételének semmi jelentősége nem volna,teljesen alaptalan, mert annak jelentősége és célja abban áll, hol szabatosan meghatározzák az, hogy a biztosítás a szóban forgó kincstári . birtoknak nem csak valamely részére és nem csak arra a helyre, hol a biztosított tárgyak a szerződés megkötésekor esetleg voltak, hanem a birtok egész területére terjed ki. Minthogy pedig felperes maga adja elő azt, hogy a szénaboglya, a melyért keresetében kártérítést követel, nem az említett kincstári birtok területén, hanem Cservenkán az ő saját tulajdonát képező földön, tehát oly területen égett el, melyre a fentebbiek szerint a biztosítás hatálya ki nem terjedt és igy alperes biztosító nem köteles az abban tüz által okozott kárt megtéríteni: ennélfogva az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét megváltoztatni, felperest keresetével egészben elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. évi május 21,394. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete a per főtárgyára nézve a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Ha alperes előző (forgató) az utóforgatmányos felperes által ellene kieszközölt sommás végzés ellen azt a kifogást emeli, hogy felperes a váltó összeget az utóforgatónak az elfogadó és kibocsátó helyett az ezektől megvett ingatlan visszatartott vételárából, tehát ezek helyett és nevében fizette ki, ezt a kifogását felperes tagadásával szemben néki kell bizonyitania. A szolnoki kir. törvényszék mint váltóbiróság (T893. ápril 25. 5,290. sz. a.) Czukor Ferenc ügyvéd által képviselt G. János felperesnek dr. Vigh Gyula ügyvéd által képviselt S. Sándor alperes ellen 122 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék a kifogásoknak helyt ád, a 3,756. sz. a. sommás végzést kifogásoló alperessel szemben hatályon kivül helyezi és felperest keresetével alperes ellenében elutasítja stb. Indokok: Alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltó az elfogadó helyett teljesített fizetés folytán célját érte, a váltótörvény 92. §-a alapján felperes irányában sikerrel hozható fel arra az esetre, ha alperes a kifogásokban felhozott körülményeket be is bizonyítja. Minthogy pedig felperes maga is beismeri, hogy a kereseti váltót azért volt kénytelen beváltani, mert az ezen alapuló követelés a G. Mihály és neje, mint a kereseti váltó kibocsájtója illetve elfogadója ingatlanait jelzálogilag terhelte, a mely ingatlanokat pedig felperes tehermentesíteni kivánt s miután a váltót felperesre forgató külsőszolnokmegyei takarékpénztár III. alatti nyilatkozatával igazolva van, miként az abban érintett 732 frt összegű fizetéssel a kereseti váltó értéke is kifizetve lett és mert ezen 732 frt erejéig történt fizetés tekintetében felperes beismeri, hogy az az elfogadó és kibocsátó kötelezettsége alapján eszközöltetett, mely körülménynyel szemben felperesnek, mint a kereseti váltó alapján visszkereseti kötelezettség alatt nem állott előzőnek kellett azt bszonyitani, hogy nem az elfogadóért fizetett, mely körülmény azonban felperes által nem igazoltatván, alperes kifogásainak helyt adni s a sommás végzés irányábani hatályon kivül helyezésével keresetével elutasítani kellett stb. A budapasti kir. itélő tábla (1894. márc. 2.2,873. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a 3,756. sz. a. hozott végzést hatályában fenntartja és alperest, mint az 1892. évi november 14-én 122 írtról kiállított kereseti váltó forgatóját kötelezi, hogy 122 frt tőkét stb. felperesnek fizessen stb. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy ő a váltót csak szívességből irta alá, azért nem lehetett figyelembe venni, mert nem is állítja, hogy ezt a forgatmányos külső szolnokmegyei takarékpénztár iránti szívességből tette, a kinek jogaiba felperes forgatmány által lépett, az elfogadó vagy kibocsátó iránti szívességből eszközölt aláírást pedig a váltótörvény 92 §-a értelmében kifogásként felperes ellen nem érvényesítheti, mert nem is állítja, hogy felperes erről a váltó megszerzésekor tudomással bírt volna. De nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását sem, hogy felperes a váltóösszeget a nevezett takarékpénztárnak az elfogadó és kibocsátó helyett az ezektől megvett ingatlan visszatartott vételárából, tehát ezek helyett és nevében fizette ki, mert ezt a kifogását alperes felperesnek tagadásával és a pts. 163 §. szerint teljes tartalma szerint elfogadandó korlátolt beismerésével szemben sem a III. alatt csatolt takarékpénztári nyilatkozattal, melynek tartalmát felperes tagadta, s mely felperes ellenében bizonyító erővel nem bir, sem egyébként nem bizonyította; sőt a forgatmány keltje azt mutatja, hogy a kereseti váltó nem 1893. évi március 27-én, hanem később 1893. évi február 8-án fizettetett ki felperes által. Ezért az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, alperest mint a kereseti váltó forgatóját a sommás végzés hatályában tartásával a váltótörvény 92. §. alapján a váltóösszeg és járulékainak fizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1895. szept. 18. 743. sz. a.) a kir. Ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Az a körülmény, hogy felperes a per során a csődbejelentéshez mellékelt egyszerű könyvkivonat helyett hitelesített könyvkivonatot nem csatolt, felperest a föesküvel való bizonyítás igénybevételétől meg nem fosztja. A szolnoki kir. törvényszék mint csődbíróság (1893 okt. 24. 14,752. sz. a.) Dr. Wollner Henrik által képviselt K. Piruschka cég felperesnek, Kerekes Géza ügyvéd, mint S. Péter csődtömege gondnoka alperes ellen a felszámolásnál kifogásolt 453 frt 28 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes tömeggondnok a felperes által 7,110. sz. a. bejelentésével S. Péter csődtömege ellen érvényesíteni szándékolt 453 frt 28 kr. iránti követelését a csődtörvény 127. S-a alapján hiteles könyvkivonat hiányából, s igy alaki tekintetben kifogásolván, felperesnek első sorban ezen hiányt pótolni állott érdekében, minthogy követelését nem a közadós és felperes közötti adásvételi jogügyletre, hanem egyenesen a bejelentés és a keresethez is csatolt könyvkivonati számlára alapította. Minthogy pedig felperes követelése valódiságának igazolására az 1875. évi XXXVII. t.-c. 31. §-a értelmében félbizonyitó erővel bíró könyvkivonatot a per során nem csatolt, a követelt vételár ellenében kiszolgáltatni állított árukról részleges számlát sem adott, az áruk megrendelését, szállítását és átvételét az ezen