A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához. Felelet 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 45. számához. Köztörvényi ügyekben. A szegedi kir. ítélőtábla 8. polgári határozata. Felülvizsgálat, ka a viszonkereset tárgya 200 frt erteket meghalad, de a kereset ezt az értéket meg nem haladja. A szegedi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság G. Marina felperes részéről M. Nimfadóra alperes ellen 50 frt iránt folytatott és az alólirt napon felülvizsgált sommás pernek, eldöntése alkalmával felmerült ama jogkérdés felett, hogy: «abban az esetben, ha a kereset tárgya az 50 frt értéket meg nem haladja, alperes viszonkeresettel élt és a viszonkereset tárgya a 200 frt értéket meghaladja, van-e helye az 1893. évi XVIII. t.-e. ISO. §-ának a) pontja értelmében felülvizsgálatnak?* kimondotta és határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: Ha a viszonkereset tárgya a 200 frt értéket meghaladja, a felebbezési biróság ítélete ellen az 1893. évi XVIII. t.-c- 180. ig ának a) pontja értelmében mind a két peres fél részéről felülvizsgálati kérelemnek van helye akkor is, ha a kereset tárgyának értéke a 200 frtot meg nem haladja. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 23. g-a szerint az 1881. évi LIX. t.-cnek hatályába tartott 8. §-a értelmében alperes az ellene folyamatba tett perben viszonkeresettel élhet. A viszonkeresettel érvényesített követelés, ha a felperes követelésével együtt egy ítéletben döntetik el, nem pusztán beszámítás tárgyául szolgál, miként az 1893. évi XVIII. t.-c. 106. §-ában emiitett s beszámítási kifogásként érvényesített ellenkövetelés, hanem az épen ugy végeldöntést nyer az ítéletben, mint felperes kereseti követelése. Abból, hogy sommás eljárás utján viszonkeresetileg az 1893. XYIII. t.-c. 23. £-ának 1. pontja értelmében az ott megjelölt korlátok között, az egyébként rendes eljárás alá tartozó követelés is érvényesíthető és hogy a sommás uton visszonkeresetileg érvényesített követelés a keresetileg érvényesített követeléssel együtt végeldöntést nyer, valamint abból, hogy az 1893: XVIII. t.-c.-ben a jogorvoslati rendszer a per tárgyának értéke szerint van szabályozva, az következik, hogy a viszonkeresetileg érvényesített követelésnél is ugyanazt a jogorvoslatot kell megengedni, a melylyel alperes akkor élhetne, ha követelését nem viszonkeresetileg, hanem kereset utján érvényesítette volna. Azért tehát, hogy a kereseti követelés a 200 írt értéken alól van, nem zárható el alperes attól, hogy azt az ítéletet, a mely viszonkeresetileg érvényesített s az idézett törvény 181. i}-ának első bekezdésében megjelölt értékhatárt meghaladó követelését eldönti, felülvizsgálati kérelemmel megtámadhassa. A jogorvoslati rendszernek ugyanabban a perben egységes természetéből következik továbbá az, hogy ilyen esetben a törvény által megállapított különböző értékhatároknak megfelelő követeléseket eldöntő ítélet mind a két peres fél által csak egynemű jogorvoslattal támadható meg. Minthogy pedig a fentebb kifejtettek szerint alperesnek az idézett törvény 180. g-ának ai pontja szerint a viszonkeresetét el= döntő itélet ellen a kérdéses esetben felülvizsgálati kérelemhez van joga, felperes is ugyanazzal a jogorvoslattal élhet a reá nézve sérelmesnek tartott itélet ellen. Kelt Szegeden 1895. évi september hó 24. napján. Hitelesíttetett 1895. évi október hó 1. napján. A nem magyar állampolgár vagyonos volta és bejegyzett kereskedői minősége alperest meg nem foszthatja az 1893 évi XVIII. törvénycikk g. §-ában gyökerező jogától, hogy felperes mint külföldi a perköltség és az ítéleti illeték fedezéséül biztosítékot tartozik adni. (A bpesti kir. tábla 1895 aug. 12-én 6,341. sz.) Biztosítási végrehajtás esetében is van helye a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása vagy felfüggesztése iránti keresetnek. (A m. kir. Curia 1895 május 14. 690. sz. a.) Törvénykezési joggyakorlatunk szerint a hagyományos a hagyományhoz való jogát az örökhagyó halála után azonnal megszerzi és ha feltétel nem áll ellene, követelési jogával az örökösök ellen azonnal felléphet. (A m. kir. Curia 1895 május 10. 3,372 94.) Budapest, 1895 november hó l()-én. Az a körülmény, hogy az ajánlattevő a bánatpénzt nem teljes összegben helyezte birói letétbe, az utóajánlat visszautasítására indokul nem szolgálhat, hanem az ajánlattevő a hiányzó összeg utólagos befizetésére záros határidő alatt utasítandó. 1A kassai kir. Ítélőtábla 1895 június 11. 2,992.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A biztosítás ingó dolgoknál csakis a kijelölt helyre nézve birván foganattal, ha a haszonbérlet területén termett széna a bérlet területéről történt elszállítás után ég el, a biztosító a kár megtérítésére nem kötelezhető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1892. évi december 30. 394. sz. a.) ~dr. Kern Tivadar ügyvéd által képviselt L. Sándor felperesnek Berezeli György ügyvéd által képviselt első magyar általános biztosító társaság alperes ellen 920 frt és jár. iránti rendes perében a következő ítéletet hozta: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 781 frt tőkét stb. fizessen, felperes 781 frtot meghaladó többi követelésével elutasittatik. Indokok: A kereset tényelőadása szerint a biztosított széna nem az ó-sziváczi haszonbérlet területén, a hol a széna termett, hanem felperesnek az említett bérlettel határos cservenkai földbirtokán, a hova utóbb elszállíttatott, és kazalba rakatott, — égett el. Alperes a kereset alapjául szolgáló, részéről azonban valódinak el nem ismert tények bebizonyítása esetében is felperest saját kereseti tényállítása alapján kérte keresetével elutasítani, mert a ker. törv. 488. §. értelmében a biztosítás — ingó dolgoknál — csakis a kijelölt helyre nézve bir foganattal, holott felperes maga állította, hogy az ó-sziváci bérleten termett szénáját más, a bérlet területén kívül eső helyre szállította el. Alperesnek a ker. törv. 488. §-ára alapított védekezését azonban figyelembe venni nem lehetett. Mert a szerződő felek kölcsönös jogaira és kötelességeire irányadó biztosítási kötvény különös feltétele szerint a biztosítás kiterjed a földbirtokosnak egész területére, tehát a kötvény hivatkozott rendelkezésének helyes értelmezése szerint nemcsak a haszonbérlet területére, hanem felperesnek saját tulajdonát képező földbirtokára is; és mert alperes azt, hogy a kérdéses bérlettel szomszédos cservenkai földbirtok nem a felperes tulajdona, a felperes tulajdonosi minőségét támogató K. alatt csatolt községi bizonyítvány ellenében bizonyítani meg sem kísérelte. A fennebbi értelmezésnek helyessége ugyanis okszerüleg folyik abból a tényből, hogy a biztosítás helye gyanánt nem a termő földbirtok területe, a mi felperes tulajdonát beismerten nem képezte, hanem a földbirtokosnak, tehát felperesnek birtoka jelöltetett meg, holott ha a szerződő felek a biztosítás foganatát magára a termőföldre vagyis a bérlemény területére mint önmagától is értetődő helyre kívánták volna szorítani, az esetre semmi jelentőséggel sem birna, sőt értelmetlen lenne a törvénynek a fennebb idézett az a különös feltétele, hogy a biztosítás kiterjed a földbirtokos (Grundbesitzers) területére is; végre mert alperes bizonyítani különben sem kísérletté meg azt, hogy a «Grundbesitzers» kifejezés helyett a bérlemény területére vonatkozó «Gundbesitzes» kifejezést kívánták használni, a minek s mint a fentebb kifejtettek szerint különben is önmagától értetődő dolognak jelentősége nem is lehetne. A dolog ilyen állásában tehát elbírálandó kérdés csak az, hogy a felperes cservenkai birtokán kazalba rakott széna az A. alatti kötvénynyel biztosított ó-sziváci termékből való-e? továbbá, hogy a kérdéses szénakazal elégett-e, végre, hogy a szénakazal a tüzeset helyén és idejében milyen értékkel birt és hogy az érték bizonyítása kit terhel. Az előbbi két ténykörülmény, vagyis a szénakazal elégést és annak a biztosított terméssel való azonossága R. Jakab, H. Károly, G. Károly, K. Jakab, H. Fülöp, P. Mihály, H. Jakab, H. Dániel tanuk egybehangzó vallomásával bebizonyítva lévén, az a további vitás kérdés oldandó meg, hogy a kár mennyiségének bizonyítása kit terhel és miből áll a kár összege. A kár mennyiségének bizonyítása a k. törv. 479. §. értelmében felperest terhelte. Mert a biztosított tárgyak értéke az A. alatti kötvényben megállapítva nincsen, a mennyiben a kötvényben kitüntetett biztosítási összeg, mely csak a biztosítási dij megállapítására szolgáló adatot képez, a tárgyak megállapított értékét nem jelzi. Mert felperesnek az az állítása, hogy a biztosítási szerződést | közvetítő W. Gyula ügynök a biztosított széna értékét megállapi-