A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A bírói kar szaporítása

Tizennegyedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1895 november íő. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart B. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LAP ü IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE A MAGYAR CGY7ÉDI, HÍRŰI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve : Negyed évre ._ 1 frt őO kr. Fél « _ 3 « — « Egész • 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A birói kar szaporítása. — A tényleges birtokos tulaj­donjogának bejegyzése. Irta: Yannai Gusztáv, lippai kir. köz­jegyző. — Az ügyvédi járandóságok. Irta . Arany Sándor, buda­pesti kir. albiró. — Belföld (A kir. közjegyzői törvény reformja. — A magyarországi közjegyzői helyettesek congressusa). — Nyilt kér­dések és feleletek (A felbujtás fogalom meghatározásához [Félelet]. [. Irta : Csipkés Árpád, csíkszeredai kir. tvszéki bíró. — II. Dr. Berzsenyi Jenő. kir. aljárásbiró Siklóson). — Sérelem (Az igaz­ságügyministernek adott felhatalmazás. Irta: J u r i s t a). — Iroda­lom (A királyi méltóság és hatalom Magyarországon. Irta : dr. F e r­d i n a n d y Geyza, Budapest, ismerteti: dr. Horváth János. — A házassági jogról, a gvermekek vallásáról és az állami anyakönyvek­ről szóló törvények és ministeri rendeletek. Irta: dr. Gallia Béla, Budapest). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvé­nyek. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) VA birói kar szaporitása Az 1896. évi igazságügyi budget nagy meglepetést oko­zott, nem lévén abban egyetlenegy birói állás rendszeresítése sem felvéve. Jóllehet hogy az «Igazságügyi Közlöny» legutóbbi száma ezt okadatolni igyekszik azzal, hogy a mult évben ter­vezett szaporítások egy része még most fog megvalósít­tatni, s hogy a sommás eljárás életbeléptetése után csak azt figyelik meg, hogy hol és mennyi a hiány a birói karban s arról mielőbb gondoskodva lesz, ezen kérdés felett még sem lehet oly könnyen elsurranni. A jó igazságszolgáltatás első és elengedhetlen kelléke, hogy gyors és egyszersmind alapos legyen. Már pedig ez csak úgy érhető e!, ha a birói kar minden tagjában megvan az arra való képzettség és ügybuzgóság, másrészt ha a birói lét­szám kellő arányban van az ügyek mennyiségéhez. A mi a birói qualificatiót illeti, arról kellőképen gondoskodva van, mert a birói és ügyvédi vizsga letétele s az ezutáni hosszas gyakorlat rendszerint kellőképen kiképzi az illetőt, mig a birói fokot eléri; ellenben a birói létszám szaporitása legtávolabbról sincs arányban az ügyforgalom emelkedésével. Különösen a fővárosban, de a vidéken is az ipar és kereskedelem rohamos fejlődésével óriási mértékben szaporodnak a complikált ügy­letek, s mert jogász-nemzet vagyunk, nálunk nagyon szeret­nek az emberek perlekedni, a folyton szaporodó perek pedig a bíróságok ügykörét tetemesen gyarapítják, s ha összehason­lítjuk a legutóbbi évek ügyforgalmát, azt tapasztaljuk, hogy csaknem minden bíróságnál 20—25 százalékkal szaporodott az ügyek száma. Ha már most még hozzáveszszük azt is, hogy az új törvények életbeléptetése mindig nehézséggel jár s eleinte nem gyorsítja az eljárást, elképzelhetjük, hogy a birói kar szaporí­tás nélkül miért nem képes feladatának megfelelni s hogy gyors igazságszolgáltatáshoz miért nem jutunk. Nézetünk szerint reformok alkotásánál nem szabad kraj­cároskodni, sem habozni a felett, vájjon lesz e szükség szapo­rításra, a körültekintő s a viszonyokat jól ismerő államférfiúnak ezt előre kell látni s megfelelő személyzetről előre gondoskodni. íme Ausztrában az új perrendtartást addig nem is lép­tetik életbe, mig újabb bíróságok felállítása s a már meglevők szaporításáról nincs gondoskodva; mert számolnak azzal, hogy e nélkül sikert vagy megfelelő eredményt nem remélhetnek. Nálunk a sommás eljárás életbeléptetése alkalmából ter­veztetett ugyan összesen mintegy 100 birói állás, de tényleg még nem történt meg ezen szaporítás, noha ezekre égető szükség volna; az ok persze az ország financiális helyzetében rejlik. Különös, hogy az igazságügyi tárca iránt a pénzügy­minister mindig nagyon mostoha. A birói létszám emelésén kivül még két teendője van reformok életbeléptetése útján az igazságügyi kormánynak és pedig először az, hogy a munkában megőszült s nyugdíjra méltán rászolgáló idősebb bírákat activ szolgálatukból elbo­csássa s kellő tapintattal pensióba küldje, hadd engedjenek teret a fiatalabb s gyorsabb, fogékonyabb ifjú nemzedéknek: másodszor gondoskodni kell kellő számú gyakornokokról, kik­nek sorából az alkalmas erőket majdan kiszemelhesse. Nálunk a bírósági joggyakornoki állás - noha most 500 frt fizetéssel jár — nem valami kedvező perspectivát nyújt, mert hogy valaki jogvégzett volta dacára 3—4 évig szolgáljon ilyen fizetéssel, meglehetős kemény munka mellett, azt bizony nem kívánhatja senki, s igy nem csoda, hogy gyakran nem akad pályázó a joggyakornoki állásra, egyedül a gyorsabb előléptetésre való kilátás az, mi a fiatal embereket e pályára vonzaná Az igazságügyminister a minap a pénzügyi bizottságban azon kijelentést tette, hogy a bírósági kinevezéseknél gyakran nem talál teljesen alkalmas erőket. Csodálatos, hogy mig egy­részről az egyetemen a jogi facultás túlzsúfoltságáról panasz­kodnak, honnan gombamódra kerülnek ki a juris doktorok, s midőn mindenféle állásra oly temérdek sok a pályázó, hogy épen az igazságszolgáltatás, mint a közszolgálat legszebb és legmagasztosabb pályáján, nem lehet arra való elemeket találni. Ez mindenesetre szomorú jelenség, melyben csak az a vigasz­taló, hogy ez csak átmeneti jelenség, ugyanis mihelyt a bíró­sági hivatalnokok a fizetést rendező törvény által megállapított fizetési fokozatot elérik s mihelyt a további előlépteésre nem kell majd éveken keresztül várni, hanem a magasabb fizetési fokozatba hivatalból lesznek az előléptetések s a jogvégzett atal embereknek nem kell évekig várni, mig az aljegyzői vagy albirói rangot elérik, akkor bizo nyára nem lesz hiány az alkal­mas erőkben. Hogy az igazságszolgáltatás feltűnő lassúságát illustrál­juk, erre vonatkozólag a sok közül legyen szabad két concrét esetet felemlítenünk. A budapesti kir. törvényszéknél a jövő hónapban lesz a végtárgyalás egy olyan bűnügyben meg­tartva, mely ügyben a vizsgálat ezelőtt 13 évvel vette kezde­tét ; bármily complicált is egy bűnügy; nem szabad a vizsgá­latoknak egy évtizedet meghaladó ideig tartani ; tessék elképzelni, mily nehéz ily hosszú idő multán a feleket meg­találni, hányan meghaltak azóta s hogy elmosódott azoknak tudomása, kik ez ügyben vallomást tettek; az elvitázhatlan, hogy egészen más eredményre vezet egy ilyen ügy tárgyalása, ha az a vizsgálat megindításától számított 1 — 2 évre megtar­tatik, mint most, midőn 13 év lefolyása után keiül tárgyalás alá. (Még jó, hogy vádlottak nem voltak vizsgálati fogságban.) A másik eset a civilis bíróságnál folyik. Egy budapesti kereskedő egy losonci háztulajdonosnak 4,000 frtot adott köl­csön olyképen, hogy ezen összeget az adós házára bekebelez­tette, a fizetés határideje ezelőtt három évvel lejárt, s mint­hogy 'az adós nem fizetett, nyomban beadta ügyvédje útján hitelező a keresetet s az eredmény az, hogy még mai napig elsőbirósági Ítélet nem hozatott ez ügyben. Hát ne legyen elkeseredve a hitelező, a peres fél az ilyen igazságszolgálta­tás miatt; mikor napnál tisztább s bizonyításra nem szoruló ügyében ily nehezen s ily hosszú idő múlva sem juthat pén­zéhez. Valóban ilyen s ehhez hasonló esetek megingathatják a polgárokban a bizalmat az igazságszolgáltatás közegei iránt. Igen üdvös és megbecsülhetetlen szolgálatot tenne az igazságügyi kormány, ha az igazságszolgáltatás terén az eljárás gyorsaságát — persze nem az alaposság rovására — előmoz­dítaná. Ez pedig a személyzet szaporitása és az eljárás egy­szerűsítése által igen könnyen elérhető lenne. A habozás és kísérletezésnek e téren káros és keserű következményei van­nak. Bis dat, qui cito dat. Lapunk mai száma 12 oldalra téried.

Next

/
Thumbnails
Contents