A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Befejező cikk

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42. számához. Budapest, 1895 október hó 20-án. Köztörvényi ügyekben. A férj. kinek a nö apja a házasság tartamára évi járadékot igért. a nö halála után az ennek életében lejárt, de akkor ki nem fizetett járadéki részleteket joggal követelheti, mert helytelen az alsobiroságok azon nézete, hogy ezen járadékok hozomány természetével birnak. Az ilyen járadék nem bir a hozomány természetével de követelhetné azt a férj akkor is, ha az a hozomány jövedelmének volna tekintendő, mert ez a jövedelem, az osztr. polg. tv. 1,227. ij-a. szerint a férjet illeti. A járadék azon részletei, melyek a kereset beadása előtt több mint három évvel jártak le, többé nem követelhetök, mert azok a jelen esetben alkalmazandó osztr. polg. tv. 1,480. ^-a szerint elévültek. (O. p. t. k. 1,218., 1,227., 1,480. §§.) A kolozsvári kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy a leányával kötött házassága előtt alperes neki a kötendő házasság tartamára évenkint 1200 frt évi járadékot megfizetni igért. Az á!t. p. t. k. l„"-M8. §-a szerint hozomány alatt azon vagyon értetik, mely a feleség, vagy annak részére egy harmadik által, a házassági társasággal járó költekezés könnyebbitése végett a férjnek átadatik vagy igértetik. Ebből kitetszik tehát, hogy az alperes által a házasság tartamára felperesnek zigért 1,200 frt évi járadék a hozományra fennálló jogszabályok s érint birála ndó el. Ennélfogva tehát felperes keresetével feltétlenül elutasítandó volt, mert igaz ugyan, hogy az ált. p. t. k. 1,227. §-a értelmében a készpénzből álló hozomány a férjnek tulajdonává válik, de csak addig, mig a házassági társaság folytattatik, a házasság felbontása után azonban a visszafizetési kötelezettség, a mennyiben a készpénzbeli hozománya meg van, azonnal beáll; miután pedig felperes maga beismerte, hogy neje, a kinek részére a hozomány rendelve lett, elhalt, többé öt ezen készpénzbeli és a házasság tartama alatt el nem fogyasztott hozomány sem illeti meg, hanem az az elhalt nő hagyatékához tartozik; a felperesnek a hagyatékból sem volt megítélhető a netán őt megillető örökség, miután egy felül felperes nem is állította, hogy elhalt nejének örököse lenne, másfelül pedig nem ily jogcímen indítván keresetét, a hagyatéki állag megállapítása és az örökösödési jog kérdésének elbírálásába ezen bíróság nem is bocsátkozhatott. 11894. május 1-én, 1893. évi 10,265. sz.) A kolozsvári kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokolásában felhozott azt az előadást, hogy felperesnek a per tárgyává tett összeget elhalt neje hagyatékából sem Ítélhette meg, a kir. itélő tábla mellőzte s az első biróság Ítéletét annak többi indokaiból és azért hagyta helyben, mert hozományt járadék alakjában is lehet igérni, de azért az ily módon igért járadék hozomány természetét nem veszti el s a mennyiben azt a felperes neje életében az alperestől peruton nem követelte, minthogy a hozomány tulajdonjoga ily meg nem adott készpénzjáradék esetében is a nőt illeti, a felperes az 1891. évi október hó 26-án elhalt nejének halálát megelőző három évre, ha különben az ígéret megtétele bizonyítva is lenne, a maga részére s a maga nevében nem is követelheti. (1894. szeptember 4-én, 3,019. sz.; A kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, anynyiban, a mennyiben felperes 1,050 frt erejéig keresetével elutasittatik. A kereset tárgyát képező másik 1,050 frtot illetőleg azonban mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és felperes csak az esetre utasittatik el erre irányzott keresetével, ha alperes leteszi a főesküt arra: «hogy nem kötelezte magát felperesnek, a Luiza leányával kötendő házasság tartamára évenkint 1,200 frt járadékot fizetni*; ha alperes a főesküt le nem teszi, köteles felperesnek 1,050 frtot stb. megfizetni. Indokok: A kereset tartalma szerint a felperes és alperes leánya között kötött házasság előtt alperes a házasság tartamára évenként 1,200 frt évi járadékot igért felperesnek fizetni. Az ily alakban tett igéret alapján kötelezett összeget, mely hozománynak nem tekinthető, hanem a házassággal járó terhek könnyítésére szolgáló járadékot képez, a felperes jogosan követelheti, mert a háztartás költségeinek viselése a férjet terhelvén ez az igért segélyt előlegezte, de követelheti akkor is, ha ez a járadek a hozomány jövedelmét képezné, mert az osztr. polg. tvk. 1,227. §-a értelmében ez a férjet illeti. . , A mennyiben tehát a kötelezés megtörténtének bizonyítására felperesileg kínált és alperes által elfogadott és egyéb bizonyíték hiányában megítélt főeskü le nem tétele által az állított ígéret megtörténte bebizonyittatik, a keresetnek 1890. március 25-től, 1891. október 26-ig vagyis 1\'2 évre helyt adni kellett, mert alperes az ez időre járt járadék kifizetését nem is állította. Ellenben az 1890. március 25-ike előtti l'/2 évre követelt járadék nem volt megítélhető, mert ez az osztrák polg. törvk. 1,480. §-a értelmében a kereset indításakor már elévült Í1895. június 12-én, 1894. évi 11,018. sz.) A telekkönyvi tulajdonosok közti tulajdoni arány megállapítása a végrehajtási eljárás folyamán is a rendes eljárás szabályai szerint történvén, a végreh. törv. 143. §-a szerinti tárgyalásnál az érdekelt felekre nézve az ügyvédi képviselet kötelező. A pécsi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság 1895. évi július hó 1-én 15,126. szám alatt H. és K. kereskedő cégnek B. J. elleni végrehajtási ügyében a tulajdoni arány megállapításának kérdésében következő végzést hozott: Az 1895. évi június hó 26-án felvett jegyzőkönyv alapján a ny.-szt.-erzsébeti 143. sz. tjkben a birtokarány következőképen tüntettetik ki: 1. fele részben B. J. és neje K. E. 2. másik fele részben V. I.-né szül. B. E. stb. A pécsi kir. ítélőtábla. (1895. évi szeptember hó 17-én 3516IP. szám alatt) következő végzést hozott: Tekintve, miként a tulajdoni arány megállapítása feletti tárgyalás a végreh. törvény 143. §-a értelmében a rendes eljárás szabályai szerint megtartandó, a melyben az 1881. évi LIX. törvénycikk 12. §-a értelmében az ügyvédi képviselet kötelező; az eljáró telekkönyvi hatóság azonban a tárgyalást a személyesen megjelent B. J. és V. I.-né érdekelt felekkel tartotta meg, a helyett hogy a feleket a prts. 87. §-a értelmében ügyvédvallásra utasítva, uj tárgyalási határnapot tűzött s az ügyet szabályszerűen letárgyalta volna; e miatt pedig a tulajdoni arány megállapításának kérdése érdemileg el nem bírálható: a kir. ítélőtábla az első biróság végzését, helyesebben ítéletét a prts. 108. §-a alapján feloldja, s az eljáró telekkönyvi hatóságot utasítja, hogy a tulajdoni arány megállapításának kérdését szabályszerűen tárgyalván, hozzon erre vonatkozólag — tekintettel arra, hogy a ny.-szt.-erzsébeti 143. sz. tjkben felvett ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetésére intézett kereset a felterjesztett iratok szerint be nem adatott, — szabályszerű uj határozatot, s kézbesítse azt az összes érdekelt feleknek. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha az adós, a hitelező utasítása folytán, ennek postai chequeszámlájára eszközli a befizetést, a tartozás már ezen befizetés időpontjában megszűnt. Ha tehát a hitelező, ki a befizetésről csak később értesült, időközben pert indított, keresete elutasítandó. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A sommás végzést hatályon kívül helyezi. Indokok: Felperes keresetét a tárgyalás során felmerült költségre szállitván le, jelen perben elbírálás tárgyát csak a perköltség képezi. A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek az 1889: XXXIV. t.-c. alapján 1889. október 17-én 3,136. szám alatt kiadott rendeletéből kitűnik, hogy olyan befizetési lapok, mint a milyenek a 27. alatt csatolt elismervény kiegészítő részét képezi, a chequeszámla tulajdonos részére adatnak ki, hogy az ily befizetési lap által teljesített fizetések a cheque-számla-tulajdonos javára iratnak. Miből következik, hogy midőn a cheque-számla-tulajdonos a részére kiszolgáltatott befizetési lapot adósának kezéhez juttatja és ezzel azt arra jogosítja fel, hogy tartozását a közvetítő postahivatalnál az ő számlájára teljesítse: a közvetítő postahivatal a cheque-számlatulajdonos követelésének felvételére ennek megbízottjaként szerepel. Minélfogva a befizetési lap utján a postahivatalnál teljesített fizetés épen oly tekintet alá esik, mintha a fizetés a cheque-számlatulajdonosnak saját kezéhez történt volna. Minthogy pedig alperes a 2'/. alatt csatolt elismervény szerint a szécsényi postahivatalnál a kereseti követelést felperes cheque-számlájára 1893. április 20-án kifizette és minthogy ez a fizetés a fent kifejtettek szerint oly tekintet alá esik, mintha felperesnek kezéhez teljesíttetett volna: a sommás végzést hatályon kívül helyezni és a két nappal későbben, 1893. április 22-én, tehát a fizetés után indított kereset által okozott költség fizetésére a prts. 251. §-a alapján felperest kellett kötelezni. (1893. június 26-án, 40,563. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét (a perköltség összegére vonatkozó változtatással ) az abban felhozott indokokból helybenhagyja. (1894. január 25-én, 1893. évi 3,572. sz.) A kir. Curia: A kir. Ítélőtábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1895. június 25-én, 1894. évi 558. váltósz.)