A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Befejező cikk

A JOG A keresk. törvény 468. §-ában foglalt azon rendelkezés, mely szerint a biztosítási szerződés azonnal létrejön, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította, absolut szabály és igy a felek ezzel ellenkező azon megállapodása, hogy a biztosítási szerződés csak az első díjrészlet lefizetése által váljék érvényessé, — hatálytalan. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1894. január 22. 2,701. sz. a.) dr. Salgó József ügyvéd által képviselt newyorki «Germania> biztosító társaság magyarországi vezérképviselősége felperesnek dr. Szilágyi Arthur ügyvéd által képviselt K. Jónás alperes ellen 58 frt 71 kr. töke és jár. iránti perében következőleg itélt: A bíróság felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok- Alperes azt a kifogást tette, hogy a kérdéses biztosítási szerződés véglegesen nem jött létre, mert a B. alatti biztosítási ajánlat szövegében alperes azt jelentette ki, hogy a biztosítási szerződés csak az első dij lefizetése által válik érvényessé, minthogy pedig alperes e dijat le nem fizette, a szerződés érvényessé nem vált, ekkép pedig felperes sem viselt kockázatot és alperes sem tartozik a biztosítási dijat megfizetni. Felperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a biztosítási ajánlatot könyvébe bevezette, s igy a szerződés érvényesen létre jött, továbbá felperes kijelentette, hogy a szerződési kockázatot két hónapig viselte. Ehhez képest ámbár a biztosítási szerződés létrejöttnek tekintendő, a keresk. törv. 468. §. szerint akkor, ha az ajánlatot a biztosító a könyveibe bevezette, de a felek közös megegyezése első sorban veendő figyelembe, már pedig felperes a biztosítási ajánlatot akkép tartozott könyveibe bevezetni, a mint azt alperes megtette, mivel különben felperes abból jogokat nem származtathat, az ajánlat szövege szerint pedig felperes a kockázatot a dij befizetése előtt viselni nem tartozott, de nem is viselte, mert a biztosítási kötvényt felperes saját előadása szerint, alperesnek a díjfizetés hiányában nem is volt hajlandó kiadni és igy még két hónapig sem viselte a kockázatot, a biztosítási dij pedig a kockázat ellenértékét képezvén, annak hiányában a dij nem követelhető. Ezért a kereset elutasítandó volt stb. (1894. január 22. 2,701. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla. (1894. szept. 4. 582. sz. a.) az első bíróság Ítéletet megváltoztatja, alperest 58 frt 71 kr. tőkének stb. megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy miután az általa tett B. alatti ajánlatban az a feltétel foglaltatik, miszerint a biztosítási szerződés csak az első díjrészlet lefizetése által válik érvényessé, ő pedig az első díjrészletet nem fizette le, a biztosítási szerződés létre nem jött, a nélkül tehát a kereseti összeget megfizetni nem tartozik, figyelembe vehető nem volt, mert a ker. törv. 507. §. értelmében az életbiztosítási szerződésnek határozatai csak annyiban szolgálnak irányadóul a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire, a mennyiben azok a ker. törv. II. része VII. címének 3. fejezetében megállapítva nincsenek, már pedig a ker. törvénynek az 500. §. szerint az életbiztosításnál is alkalmazandó 768. §-a szerint a biztosítási szerződés azonnal létre jön, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította s igy a feleknek ezzel ellenkező megállapodása hatálytalan. Minthogy pedig alperes nem is állítja, hogy ajánlatát felperes annak vétele után 48 óra alatt visszautasította volna, a biztosítási szerződés tehát a felek között a törvény erejénél fogva és ellenkező kikötés dacára azonnal létre jött s felperes ehhez képest a kockázatot azonnal viselte, ennélfogva alperes a kockázat ellenértéke fejében az első évi díjrészletet megfizetni tartozik; miért is őt a mennyiségileg nem kifogásolt kereseti tőkében stb. marasztalni kellett stb. A m. kir. Curia. (1895. szeptember 19. 1,591. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. Ha a lopás tárgyát a mezőről már letakarított és a káros szérűskertjében elhelyezett gazdasági termények képezik, azoknak ellopása nem vonható a mezőrendőri kihágás fogalma alá, hanem ez a btk. 333. §-ába ütköző lopás alkatelemeit foglalja magában. A szegszárdi kir. törvényszék (1895 március 12. 980. sz. a.) A kir. ügyészség indítványának mellőzésével, a F. István és társai terhére feljelentett takarmányelidegenitések elbírálására nézve a kir. törvényszék illetékességét leszállítja és a vádlottak terhére a vizsgálat adatai szerint fenforogni látszó, az 1894. évi XII. t.-cikk 93. §-ának aj pontja szerint minősülő mezőrendőrségi kihágások elbírálása végett az összes iratokat a dombóvári járás főszolgabírójához átteszi stb. Indokok: P. Mihály gazdatiszt, mint B. Mór káros megbízottja panaszolja, hogy az 1894. év tavaszán a gyánti pusztán M. József és Sz. András csőszök vádlottakat szénalopáson érték, kik közül a csőszök F. Istvánt elfogták, s mivel nemcsak a mult évben, hanem az 1893. év folyamán több izben mintegy 20 mm. széna, 6 mm. zabbükköny, 12 öl hosszú polyvakazal 80 mmázsa tartalommal, 5 mm. takarmányrépa és 7 mm. tavaszi bükkönypolyva, összesen 138 frt 80 krnyi értékben lopatott el több izben az uradalomtól, s mivel a vádlottak nemcsak a csendőrség, hanem előtte is minden kényszerítés nélkül beismerték azt, hogy tetten éretésüket előzőleg két izben, és pedig 1894. évi február 7-én és 25-én éjjel szintén vittek el takarmányt az uradalomtól, a fentebb elősorolt nagymennyiségű takarmány elvitelével a káros képviselője szintén a vádlottakat terheli; végül megjegyzi, hogy 1890. évben F. István A. János nevü társával kétizben éretett takarmánylopáson, de azért a nevezettek ellen feljelentés nem tétetett, hanem 8—8 frt bírság megfizetésére szoríttattak az uradalom által, mely összegeket be is fizették; minthogy azonban F. István és két társa az 1893. évben elvittnek panaszolt szénalopásban való részvételüket még a csendőrség előtt is tagadták; az pedig, hogy ők ezen takarmány elvitelében részesek lennének, mivel sincs igazolva; minthogy vádlottaknak az a kijelentése sem volt megcáfolható, hogy ők 1894 febr. 7-én és 25-én csak gyalog mentek I takarmányért; sőt az a körülmény, hogy tetten éretésük alkalmával egy, 3 darab zsákból összevarrt lepedőt hagytak vissza és hogy gyalog voltak, szintén az emiitett kijelentést igazolja; az pedig bizonyítást nem igénylő tény, hogy 3 ember két izben lepedőkkel és háton annyi takarmánymennyiséget képes legyen elvinni, melynek elvitelét a káros képviselője panaszolja; minthogy a most előadottak szerint az a takarmánymennyiség, melyet bizonyítás esetén a panaszlottak 1894. évi február 7-én és 25-én a csendőrség előtt tett, de a vizsgálóbíró előtt már visszavont beismerésük alapján elvihettek, 60 korona értéket együttvéve sem haladhat meg, következésképen a panaszlottakat terhelni látszó cselekmény, tekintettel arra, hogy mezőről, tehát nyílt helyről vitetett el a takarmány, nem lopást, hanem a már körülirt mezőrendőri kihágást képez; minthogy a panaszlottakat terhelni látszó eme kihágások elbírálása — a jelen esetet véve — a dombóvári járási szolgabiróság illetékességéhez tartozik: mindezeknél fogva a fentebbi határozat meghozandó volt. A pécsi kir. ítélőtábla (1895 május 6. 1,480. sz. a.) azzal az értelmezéssel, illetve kiegészítéssel, hogy a btk. 333. és 335. §§. szerint minősülő lopás büntette miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntetettnek tekinti, az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az elsőbirósági végzés indokolásában helyesen előadott tényállás szerint a vizsgálat adatai nem szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy a terheltek által egyes alkalmakkor elkövetett, illetve megkisérlett lopások tárgyai 60 koronánál nagyobb értékűek voltak, sem pedig arra nézve, hogy terheltek ellen bizonyítható lopások tárgyainak értéke együttvéve az 50 frtot meghaladta; minthogy ezek szerint a lopás bűntettének tényálladéka bizonyíthatónak nem mutatkozik, az emiitett bűntett miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntetendő volt; mig a fenforogni látszó mezőrendőrségi kihágásokra vonatkozóan az elsőbirósági végzés ama rendelkezését, mely az iratokat az illetékes közigazgatási hatósághoz áttétetni határozta, helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia (1895 szept. 18. 7,867. sz. a.) Mindkét alsóbirósági végzés megváltoztatásával, F. István, M. Pál, és a B. Mór kárára a mult év folyamán elkövetett s a btk. 333. §-ába ütköző és a btk. 335. §-a szerint minősülő lopás bűntetteért vád alá helyeztetnek, stb. Indokok: Minthogy a lopás tárgyát jelen esetben a mezőről már betakaritott és a káros szérüs kertjében elhelyezett gazdasági termények képezték, azoknak ellopása nem vonható a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának 1. pontja alá, hanem a btk. 333. §-ába ütköző lopás alkatelemeit foglalja magában; minthogy továbbá vádlottak beismerték azt, hogy az emiitett szérűskertből nemcsak a mult évi márc. 6-án történt tettenéretésük alkalmával, hanem ezt megelőzőleg ugyancsak a mult évi febr. 7. és 8. közti éjjel és febr. 25-én éjjel is loptak szénát és polyvát, s miután az onnan időnként ellopott gazdasági termények értéke a káros részéről 138 frt 80 krra becsültetett; annak megállapítása pedig, hogy a káros megbízottja által részletezett gazdasági termények közül mennyi volt az, a mit a vádlottak elloptak, a további eljárás, illetve a végtárgyalás feladatát képezi, ez okokból a nevezett terheltek vád alá helyezése indokoltnak találtatott. Ha a mutatkozó, bár 20 napon túl gyógyuló testi sértések kizárólag a nemi közösülés következményei s másnemű és szándékos bántalmazásokra vissza nem vezethetők, egyedül a megfertőzés bűntette állapítandó meg, ellenben a súlyos testi sértés még eszmei halmazatban sem állapitható meg. A fehértemplomi kir. törvényszék (1895 ápril 9. 8,649. sz. a.) B. Jovicát a 'B. Ivana sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ába ütköző és minősülő súlyos testi sértés bűntettével eszmei halmazatban, a btk. 95. alapján álló, a btk. 236. §-ába ütköző és ugyanezen §. szerint minősülő megfertőztetés bűntettében bűnösnek mondja ki és ezen cselekményért őt a btk. 236. §-a alapján, a btk. 91. íj. alkalmazásával 2 évi fegyházra és 3 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Terhelt a vizsgálat során beismerte, de a végtárgyalás során is némileg beismerte azt, hogy ő B. Joanával, a ki a beszerzett anyakönyvi kivonat alapján 14. életévét a bűncselekmény elkövetése alkalmával még el nem érte, nemileg közösült; csupán azzal védekezik, hogy ő a közösülést nem erőszakkal hajtotta végre, hanem B. Joana beleegyezésével, sőt egyenes ráhivására. Az időre nézve B. Jovica terhelt, de erre vonatkozólag