A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - A bíróságok és az új házassági törvény - Sub auspiciis regis

298 A JOG A bíróságok és az új házassági törvény Irta: TÓTH GÁSPÁR, budapesti ügyvéd. E cim alatt az «Ü g y v é d e k L a p j a» f. évi 41. szá mában egy curiai bíró a folyamatban lévő házassági perekről értekezvén, a protestánsoknak és izraelitáknak eddig is polgári biróság előtt folyamatban volt válópereire nézve azon követ­keztetésre jut, hogy a mennyiben azok az elsőbiróság előtt Ítélettel be nem fejeztettek, a felek kötelesek azokban az új törvénynek megfelelő kérelmet előterjeszteni s azt a jogalapot, melyet a kereset beadásakor helyesen vettek keresetük alap­jául, szabadságukban áll más jogalappal felcserélni; mert az, hogy minő oknál fogva bontható fel a házassági kötelék, az anyagi jog köréhez tartozik ; kétségtelen tehát, hogy az első­biróság október elseje után csak az új törvényben kijelölt bontó ok alapján Ítélhet. A mennyiben azonban e perek az elsőbiróság előtt íté­lettel befejezést nyertek, az új törvény anyagi jog szabályai visszahatólag nem alkalmazhatók, mert a felső biró nincs hivatva más jogalapon Ítéletet hozni, mint a mely jogalapot a felek maguk kijelöltek; de a felső birn azt sem mondhatja ki, hogy a felek a régi jogszabályok hatálya alatt az akkor jogérvényes jogcímet jogosan nem alkalmazhatták s a felső biró hivatalból nem rendelheti el, hogy a felek más jogalapot jelöljenek ki. (A felállított tételt és okait szóról szóra idéztem.) Az ellentét a két következtetés között szembeszökő. Ezek szerint az első biró jogosítva van az új törvény alapján a feleket más jogalap, más jogcím és más petitum előterjesztésére utasítani, a felső biró ellenben ezt a jogot nem gyakorolhatja; továbbá az elsőfokú biróság október elseje óta csak az új törvényben kijelölt bontó ok alapján ítélhet; mert az, hogy minő oknál fogva bontható fel a házasság, az anyagi jog köréhez tartozik: ellenben a felső biró nem itél az új törvényben kijelölt bontó ok alapján annak dacára, hogy a felbontás kérdése az anyagi jog körébe tartozik. Ezekből következik, hogy az elsőfokú biróság a bontó okokra vonatkozó törvényt mint anyagi törvényt köteles alkal­a felsőbíróság előtt azonban az már nem tartozik az anyagi, hanem az alaki jog körébe ; mert hisz a jogalapra és jogcímre vonatkozó fentidézett érvelés az alaki jog korébői van előhozva és következik ezekből az is, hogy október else­jétől kezdve a protestánsoknak és izraelitáknak curiai ítélettel végleg el nem döntött régi háza>sági pereiben kétféle törvény fogna alkalmaztatni, t. i. az elsőbiróság előtt az új törvény, a felső bíróságok előtt a régi törvény; holott az 1894. évi XXXI. t.-c. 148. §-a világosan kimondja, hogy «a törvény hatályba lépte napján a házassági és eljegyzési ügyekre vonat­| kozó fennálló jogszabályok hatályukat vesztik és helyükbe ' a jelen törvény határozatai lépnek.» Erre vonatkozólag a curiai biró úrnak jeleztem érteke­j zése azt mondja, hogy «azért, mert még néhány per, mely a ' felsőbíróság felülvizsgálatán nem ment keresztül, utólag a régibb jogszabályok alapján fog felülvizsgáltatni, csakugyan túlság lenne azt állítani, hogy a törvény nem lépett hatályban. Tehát ha a felsőbíróság a törvény ketségbevonhatlanúl világos rendelkezése dacára «n é h á n y p e r b e n» nem alkal­j mázza a törvény félreérthetetlen rendelkezését, azért az a tör­vány mégis hatályos. Az esetek száma nagyon mellékes; lehet egy, száz vagy ezer, az elvileg tökéletesen közönyös. A kérdés az: mit rendel a törvény ? a másik kérdés pedig az : a biró­ság alkalmazza e a törvényt? Ha a törvény valamit rendel és j a törvényt alkalmazó jbiró a törvény rendelkezése ellen ítél: akkor nem lehet azt állítani, hogy a törvény rendelkezése életbe lépett, akkor az holt betű marad annyiszor a mennyi­I szer: egy, száz, esetleg ezer esetben. Hatályos más esetekben. de azokban az esetekben, melyekben nem alkalmaztatott, nem í vált élő joggá, nem lépett életbe; már pedig az idézett 148. §. kivételt nem állapit meg ; az a törvényt az összes perekre | lépteti hatályba és nem veszi ki azt a néhány pert se, mely I a felülvizsgálaton még nem ment keresztül. Az a «néhány per» ugyanis, mely a felülvizsgálaton még nem ment keresztül, még nem befejezett per; ha befe­jezett lenne, akkor már nem kellene felülvizsgálat se. Mert mikor befejezett a per ? TÁRCA. Y Sub auspiciis regis. A. «Jog» tárcája. Az akadémia nagytermében f. hó 12-én előkelő közönség gyűlt egybe, hogy jelen legyen a^tudomány-egyetem ünnepélyén, a «promotio sub auspiciis regis* szertartásán. Politikai életünk több kitűnősége, az egyetem tanári kara és ifjúsága jelent meg a szépen feldíszített teremben. Wlassics Gyula vallás- és közok­tatásügyi minister a királyt képviselte az ünnepélyen. A három felavatandó: Szladits Károly, Hegedűs Lóránt és Papp Fe­renc kardosán, diszmagyarban jelentek meg. Dr. Kovács Gyula jogkari dékán elmondta a jogi fakultásból felavatandó doktorok rövid életrajzát. Beszéde végén felszólította a felavatandókat, hogy adják elő felavatási beszédeiket. Szladits Károly erre «A va­gyoni magánjog felosztásának birálata» cimü értekezésének alap­eszméit fejtegette, Hegedűs Lóránt «Az egyenes adóról szóló tan> cimű értekezést olvasta fel. A közönség zajosan megéljenezte a felolvasókat. Ezután Ponori Thewrewk Emil bölcsészetkari dékán előadta Papp Ferenc felavatandó bölcsészdoktor életraj­zát. A dékán szavai után Papp Ferenc Tacitus és Madách cimü doktori értekezése alapján elmondta beszédét. Most a ren­des felavatási formák következtek, mire Wlassics minister nagy­hatású beszédet intézett a felavatandókhoz. Szavait igy végezte: A drágakő, melyet urunk, királyunk legkegyelmesebb meg­bízásából most fogok átnyújtani, legyen legszentebb ereklyéük. E drágakő kizárólag saját erejük, kizárólag saját érdemük kivívott győzelmének királyi trofeuma. E szent ereklye legyen egész életük pályáján ragyogó, világító útmutatójuk, mely önöket szünet nél­kül figyelmeztesse a király, a haza, a tudomány iránt tartozó köte­lességük teljesítésére. A minister erre a három doktor ujjára felhúzta a király gyűrűit, miközben a közönség háromszor kiáltotta: — Éljen a király! Papp Ferenc ezután a kitüntetettek nevében megköszönte a kitüntetést, mire a rektor bezárta a szertartást. A közönség a király éltetése közben oszlott szét. Dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi minister a tanügyi körök egyik régi óhaját teljesítette, a mikor az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározást kieszközölvén a «sub auspiciis regis* ava­tást újra életre keltette. A budapesti Tudományegyetem tanácsa már évekkel ezelőtt felterjesztést intézett a közoktatási ministerhez az iránt, hogy ele­venítse fel a királyi védnökség alatt történő doktorrá avatás intéz­ményét, a mely az egyetemen már több mint félszázad óta szüne­telt. Ausztriában már régóta osztogatták a doktori gyűrűt «ő fel­sége a császár* nevében. Ideje volt már, hogy Magyarországon legalább az első főiskola doktori kollégiumának diszét a magyar királyi felség fénye és pártfogása emelje. A doktori gyűrű átadása ősrégi hagyomány a doktorrá ava­tás szertartásai közt. Már a középkori egyetemeken szokás volt, hogy a rektor magnifikus doktori kalapot tett a felavatandó fejére s gyűrűt illesztett az ujjára annak jeléül, hogy a doktorok kollé­giumába ezennel befogadja. A doktorijcalap s a tiszteletet gerjesztő hosszú, bő redők­ben leomló tóga, a régi doktori viselet, ma már idejét multa. Csak a gyűrű-átadás maradt fenn különös diszül. ... \ Ausztriában a császár gyűrűjét az illető helytartó szokta át­nyújtani, a kinek tartományában a felavatás színhelyéül szolgáló egyetem van. A magyar király drágaköves ajándék-gyűrűjét ő fel­sége különös megbízásából és az ő képviseletében Wlassics közoktatásügyi minister fogja átnyújtani. A mi jó öreg Horvát Istvánunk érdekesen irta le napló­jában, a melyet most a Nemzeti Múzeum őriz, a budapesti egye­temen 1805 szeptember 8-án végbement sub auspiciis avatás rö­vid históriáját. Akkoriban, éppen kilencven évvel ezelőtt, báró Eötvös Ignácot avatták fel gróf Széchenyi Ferenc királyi biztos jelen­létében. A felavatásnak a hazai irodalomtörténetben is maradt nyoma, a mennyiben a felavatandó fiatal főúr kitüntetése alkal­mából nyomatta ki Pray Györgynek egy hátramaradt kézirati müvet (De Slgilhs) és azt kiosztatta. Az akkori ceremónia röviden ez volt: A király legmagasabb személyének képviselőjét az egész tanari kar, a felavatandó, valamint atyja is <muzsikai csöngések kozott* az egyetem kapujában fogadták. A királyi biztos azután a teremben díszes emelvényen kelyet foglalván, beszédet mondott, a melyben o felsége kegyét, s a felavatandó buzgóságát méltatta. Most következett a .vitatkozás*, a mi abban állott.vhogy a jelölt gróf Cziraky Antalnak a -magyar törvényekből* és Somogyi kir. táblai prelatusnak «a papi törvényekből* tett kérdéseire válaszolt, ellenvetéseikre felelt. Ekkor aztán megkapta a fejedelmi gyűrűt. Nagyobb pompával folyt le az 1838-iki sub auspiciis felava­tás; ez évben, július 21-én gróf Cz irá ky Jánost avatták. A ki­rályt baro Eotvos tárnokmester képviseli. Jelen van az ország sok egyházi es világi méltósága, mindannyian cselédségüktől kör­nyezve. A diszorseget tekintetes Pest vármegye vitézei adják. Bibormenyezet alatt a király képe látható, előtte bársonynyal lete­rített asztalon a koronázási jelvények másai A szertartást ezúttal a jelölt beszéde nyitja meg, köszönetét fejezi fa a legmagasabb kegy nyilvánításáért. Azután vitatkozik, meg pedig egy püspökkel, egy kancelláriai igazgatóval és egy egyetem, tanárral. Az illusztris közönség vivat-ot kiált s a királyi biztos átadja a gyűrűt.

Next

/
Thumbnails
Contents