A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Befejező cikk

A JOG 299 A cikkező curiai biró úr azt állítja, hogy a per az elsőbirósági ítélettel válik bevégzetté; bevégzett, ha elsőbirósági ítélettel el van látva; ebben e téves tételben van az alapja mindazon következtetéseinek, melyek az általam itt előadott ellentétekre vezetnek. A pert nem az ítélet általában, hanem a jogerős itélet fejezi be; az az itélet, mely a peres felek között a vitás jogkérdést végérvényesen megoldja ; mig ez be nem következik, a felek peres felek, a vitás kérdés függőben, vagyis a per folyamatban van ; ha az itélet jogerőssé vált, nincsenek többé peres felek, nincs többé vitás kérdés, a per be van fejezve. Mondhatnók azt is, hogy a per a többé nem felebbezhető Ítélettel végeztetik be és a biró álláspontjáról ez áll is ; ámde a felekre nézve nem, mert ezek közt a vitás jogkérdés az ítélettel el van ugyan döntve, azonban hatálya csak a törvényben pontosan meghatározott napon érvényesülhet, midőn az érvényesülés időpontja beáll, akkor be van fejezve a per. * Addig a per bizonyos stádiumban van ; lehet tárgyalás alatt, folyamatban lehet a bizonyítási eljárás, állhat a per első, másod- vagy harmadbirói eldöntés előtt, de befejezve nincs. A házassági jogban, illetőleg a házassági perekben az alsófokú bíróságok kötelesek ítéleteiket felülvizsgálat végett hivatalból felterjeszteni a felettes bírósághoz; tehát ezen perek mindaddig folyamatban vannak, mig felettük s legfőbb ítélőszék ítéletet nem hozott. Hasonlítsuk csak össze eme pereket más, szintén hivatalból felülvizsgálat alá terjesztendő ügyekkel és állitásunk megtámadhatlan igazságnak fog bebizonyulni. Mikor nyer befejezést a bűnvádi per, melyben — mint szoktuk mondani — főbenjáró ügy forog kérdésben, melyekben a hivatalos felterjesztés kötelező ? nem a legfőbb büntető bíróság ítéletével? hisz ha a per hamarább (az elsőbirósági ítélettel) nyerne befejezést, akkor a halálra ítéltet már az elsőbíróság ítélete alapján kellene felakasztani. Vagy hogy a polgári eljárás köréből vegyünk példát: mikor áll be a holttá nyilvánítási határozat hatálya, vagyis mikor van a holttá nyilvánítási eljárás befejezve, melyben az alattas bíróság szintén köteles határozatát felülvizsgálat végett a felettes bírósághoz hivatalból beterjeszteni ? Még kétségbe sem lehet vonni, hogy ezen eljárás is a legfőbb ítélőszék határozatával nyer befejezést. így van ez a házassági perekben is; mindaddig, mig felettük a legfőbb ítélőszék nem döntött, azok folyamatban vannak, álljanak bármily stádiumban. Ha tehát az elsőbiróság, tekintettel az új házassági jogra, utasíthatja a feleket, hogy keresetüket az új törvény rendelkezésével összhangba hozzák : nincs semmiféle törvényes ok, mely a felsőbíróságokat akadályozhatná abban, hogy az alsóbirósági Ítéleteket feloldva, az elsőfokú bíróságot az új törvény alapján való eljárásra utasítsák ; sőt a törvény alapján mást nem is tehetnek. Mert ha igaz is az, hogy a felső biró nincs hivatva más jogalapon ítélni, mint a mely jogalapot a felek megjelöltek és nem rendelheti el, hogy más jogalapot jelöljenek meg: ez épen úgy áll az alsófokú biróra is, mint a felsőre és különben is feltétlenül minden perben nem áll. Nem áll különösen a hivatalból felülvizsgálandó házassági perekben, melyekben az anyagi jog körébe tartozó ama kérdés döntendő el, felbontandó-e és mily bontó ok alapján a házassági kötelék? Ez tehát — mint a curiai biró úr is helyesen mondja — az anyagi jog körébe eső kérdés; és kérjenek a felek bármit, nem az a kérdés : joguk volt e azt a kérelem előterjesztése, illetőleg ügyük elsőbirósági eldöntése alkalmával kérni ? hanem a kérdés az: teljesithető-e kérelmük — az anyagi jog alapján eldöntendő kérelmük - akkor, midőn ügyükben akár az alsó, akár a felsőbíróság ítél ? S aztán a házassági perek nem magánjogi perek; itt köztekintetek, az állami érdek és erkölcsi szempontok esnek a mérlegbe, midőn a bontó okok megállapításáról van szó és épen azért, hogy ezek kellő alapossággal mérlegeltessenek, kötelező a hivatalból való felterjesztés és a per egyes fázisai hivatalból azért vizsgáltatnak felül, hogy a magánérdek a közérdek ellenében ne érvényesülhessen : itt tehát a perjog általános elvei alkalmazást nem is nyerhetnek; mert ha a fél akarata ellenére is felterjesztendő a per felülvizsgálatra, akkor a felülvizsgáló biró köztekintetből, a fél akaratától, kérelmétől, az általa kijelölt jogalaptól nemcsak hogy eltérhet, hanem midőn a törvény világos parancsa ezt rendeli, eltérni is köte* A törvény azon rendelkezései, melyek nem jogerős ítéletet is érvényesíthetőnek, hatályosnak, vagyis végrehajthatónak statuálnak, csupán kivételesek, de a szabályt nem alterálják. les. A felsőbiró tehát házassági ügyekben nemcsak hogy hivatva nincs más jogalapból itélni, mint a mely jogalapot a felek megjelöltek, hanem köteles is más jogalapból ítélni akkor, midőn a fél által megjelölt jogalap az ügy eldöntése alkalmával érvényes jogalap lenni már megszűnt s ha alaki, vagyis perjogi tekintetekből érdemi ítéletet nem hozhat, rendelkezésére áll mint expediens az alsófokú bíróság ítéletének feloldása. Készségesen elismerem, hogy az engesztelhetlen gyűlölség a protestánsoknál, a kölcsönös beleegyezés az izraelitáknál, alkalmas lepel volt a feldúlt házasélet sebeinek elfödésére ; de kétségbe vonom, hogy az új törvény megfosztana bárkit is ama kedvezménytől, hogy egymástól simán — mondjuk erkölcsi integritásuk teljes tisztaságában — el ne válhatnának ; ennek bővebb fejtegetése azonban ide nem tartozik; de felhoztam ezt azért, hogy kimutassam, miszerint méltányossági ok sem szól a törvénynek egész terjedelmében való hatályba lépése ellen. Kétségkívül nagy feladat vár a kir. Curiára az új házassági jog életbeléptetésénél és az érvényes alaki jognak a házassági perekre való alkalmazásánál; meg vagyok azonban győződve, hogy a házasságjogi eljárási törvény hiánya nem fogja a gyakorlatot oda fejleszteni, hogy az eljárási törvény hiánya miatt az anyagi jog keretébe tartozó kérdések a codifikált anyagi jog rendelkezéseivel homlokegyenest ellenkező elvek alapján nyerjenek megoldást. A curiai biró úrnak az «Ügyvédek Lapjá»-ban fejtegetett nézetei pedig — érvényesülésük esetében — erre vezetnének. /Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Irta: VRCHOVINA GYŐZŐ, rózsahegyi kir. törv. biró. V(Befejező cikk.) * Az 1715: LXXI. c. a jószágbirható szerzet tagjait szüleik szerzeményéből kizárta, s miután a holtkézi törvények akkor máj érvénynyel birtak, az ősiből osztályrészök 10-edrészét kapják, azonban azt is pénzben és sohasem többet 5,000 frtnál, mely igényök jelenleg is fennáll. (Kőnek i. m. 166. §. jegyz., Suhajda A magy. magánjog 1871. 390. §. f. jegyz.) Az 1774. évi jul. 14-én kelt kir. rendelet szerint, szerzetesnek 200 frton felüli életjáradékot alapítani nem lehet s ennek tőkéjét sem lehet a szerzet saját kezelése alá adni, hanem valamely közintézetbe adandó, hogy halála után rokonainak maradjon. (Dr. Daempf Sándor: A holtkézi törvény Magyarországon. Pécs 18bl. 115. lap.) Az 1795 május 30-án kelt udv. rend. a szerzeteseket, kik szegénységi fogadalmat tettek s vagyonnal nem bírhatnak, a végrendelkezési képességtől elütötte. (Suhajda i. m. 350. §. d. j.) Az 1812. évi okt. 6-ki kir. rendelet szerint: «Quoad tertiae classis seu religiosorum aboliti ordinis individua, ut horum quidem relicta substantia, si ab intestato decedant et vei Beneficium aliquod ecclesiasticum, vei pensionem, aut stipendium ex fundo publico habuerunt iuxta praevigentes Normales Resolutiones pertractetur». (Kollányi i. m. 306. lap.) Az osztrák polgári törvénykönyvet hazánkban életbeléptető és 1852. évi november 29-én kelt cs. kir. nyiltparancs VII. cikkének 3. pontja a szerzetrendek főpapjainak korlátlan végrendelkezési képességét elismervén, ugyanaz szerint: «egyéb egyházi személyek az ősiség iránt létezett előbbi törvények szerint rájuk szállott vagyon tekintetében hasonló végrendelkezési képességgel birnak, mint minden egyéb álladalmi polgárok*. Az osztr. polg. törvénykönyv életbelépte után kötött concordatum XXI. c, mely az érsekeknek, püspököknek és minden egyházi férfiúnak a kánonok szerinti végrendelkezési jogát biztosította, hazai jogunk szempontjából érvénytelen ugyan, azonban a cs. kir. hadsereg közössége miatt hazánkban is érvényesnek kell tartanunk a Dienstreglement für die k. k. Infanterie azon rendelkezését, mely szerint a katonai segédlelkészek — capellani militares — még ha kolduló szerzetesek is, ezen minőségben szerzett vagyonuk felett szabad végrendelkezési joggal birnak. (Aichner i. m. 812. lap, 18. jegyz.) Az általános kánonjog és particuláris nemzeti jogunk ezen rendelkezéseinek egybevetésével jutunk annak felismerésére, hogy a végrendelkezési képesség isteni eredettel (Kollányi i. m. 40. 1.) és dogmatikus jelleggel nem bir, hanem a polgári törvényhozásnak mindezen jogviszonyokra való hatását az egyház is elismervén, a tridenti zsinatnak, valamint a szerzetesrendek regulái s constitutióinak a vagyonjogi viszonyokra vonatkozó határozatai általában véve, hazánkban pedig érvénynyel nem bírhatnak, mert szerzetrendeink tagjai jogcselekvési és vagyonszerzési képességgel biroknak ismertetvén el, mint ilyenek, sőt még a hierarchiai szer* Előző cikk a -10 számban.