A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 41. szám - Az aradi közjegyzői kamara jubileuma

A JOG 163 a.1 Mindkét alsóbb bíróságnak ítélete fellebhe7pn ^A^AK változtattak, felperes keresetével 374 frt8?£^ töke az^ez utfn SkSbat ' SZei" k"ltSég kÜVetdése tekintSbeí elutasS Indokok: A keresk. törvény 472 §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira es kötelességeire nézve, a mennyiben azok az érintett szakasz artalmazó fejezetben megállapítva nincsenek a biztosítás, szerződés feltetelei szolgálnak irányadóul. A kár mikénti telve telének es megállapításának módjára nézve az érintett fejezetben foglalt 481 §. pedig azt tartalmazza, hogy első vonalban a biztosi ónak azután ped.g ha ez ezen jogával nem él, a biztosítottnak a 1 jogában a tortént kárt egyéb megállapodás hiányában szakértői szemle utján megallapittatni. Ebből következve kétségtelen, hogy a felek közt létrejött jegkarbiztositasi ügyletre vonatkozó azon határozatok melyek szerint a biztosító kiküldöttei által eszközölt kárbecslésnek a biztosított részéről el nem fogadása esetében a feltételek (25 28 86) szerint magánúton alakítandó szakbizottság jár el, mint kölcsönös megállapodást tartalmazók mind a két télre egyaránt kötelező érvényűek, azok alól tehát magát egyoldalulag egyik fél sem vonhatja ki. Minthogy pedig felperes az alperes kiküldöttjének kárbecslését el nem togadta, annak dacára, hogy alperes által közjegyzői útján felhivatott, az emiitett szakbizottság alakításánál résztvételét megtagadta és így az ez okból meg sem alakulhatott, minthogy továbbá a felperes által egyoldalulag alperes tiltakozása ellenére foganatosíttatott bírói szakértői szemle az előadottaknál fogva mint bizonyíték figyelembe nem jöhet, felperes keresetével elutasítandó volt stb. Bűnügyekben Védjegy bitorlás miatt büntetendő, a ki másnak utánzott védjegyevei ellátott arut arul, habár magán a védjegyen ki van tüntetve, hogy az aru utánzott. A soproni kir. törvényszék: B. Móric, B. Albert, B. Samu vádlottakat, az ellenök emelt, az 1890. évi II. t.-c. 23. §-ába ütköző és ezen szakasz szerint büntetendő védjegy-bitorlás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A «Societé anonyme de la Destillerie de la liqueur Benedictine de l'Abbaye de Fécamp-> részvénytársasága soproni Brüder B. cég társtagjai ellen azon vádat emelte, hogy ez a nevezett panaszos cég által készített liqueur törvényes megvédése végett 1890. évi május hó 17-én bejegyzett védjegy utánzatával ellátott hamis liqueur-gyártmányt hoz forgalomba. A vizsgálat és végtárgyalás adatai nyomán megállapított tényállás a következő: H. Gyula, mint a Guttmannsthal szt.-pölteni cég soproni képviselője 1887. évben megjelent a B. testvérek üzletében azon célból, hogy nála a kirakat számára különféle liqueurt rendeljenek meg. A B. testvérek H. Gyula rábeszélésére hajolva, egy általános megrendelést tettek nála, mely megrendelésre a Guttmannsthal szt.-pölteni cég, a vizsgálati iratoknál 6. naplószám alatt csatolt «Facturá>-ban felsorolt különféle árukat szállította a B. testvérek részére. A mint a *Facturá>-ból is kitűnik, a szállított, összesen 188 frt 56 kr. értékű különféle árukkal 6 darab egy literes és 6 darab félliteres «Benedictiner Liqueur>-rel telt palack is érkezett a B. testvérek részére, mely palackokból egyet nevezett cég 1892. évben forgalomba hozott, egyet pedig állítólag elajándékozott. A bizonyítási eljárás adatai szerint vádlott B. testvérek határozott megbízást H. Gyulának nem adtak arra nézve, hogy ez részükre a «Benedictiner Liqueurt» szállíttassa, nem bízták meg azzal sem, hogy minő védjegygyei ellátott s palackolt szeszt küldjön. Jóllehet az eredeti és a hamisított gyártmányt tartalmazó palackok külső alakja és jelzése a felületes megtekintésre kétségtelen hasonlóságot mutat, a törvényszék ennek dacára nem találta megállapíthatónak a vádlottak bűnösségét a következő okokból: az 1890. évi II. t.-cikk 23. §-a értelmében a védjegyhamisitás vétségének egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy a hamis yédÍegygyel ellátott áru elárusítója, a másnak kizárólagos használati jogát képező védjegy felől és arról, hogy a forgalomba tett áru azzal a védjegygyei jogtalanul lőn ellátva, tudomással birjon. Jelen esetben ennek a tudatnak a fenforgását bíróilag megállapítani nem lehetett és pedig azért nem, mert a végtárgyalás adatai szerint a vádlottak egy közönséges falusi szatócsnak a fiai; szakiskolát egyik sem végzett, különös kereskedelmi szakképzettség megszerzésére egyiköknek sem volt alkalma, nem is foglalkoztak iparszerüleg liqueur-áruk elárusitásával, hanem csak egy ízben az illető cég ügynökének tolakodó ajánlgatására szerezték be a bűnjelül lefoglalt Benedictiner-készletet. A bizonyítási eljárás során az, hogy vádlottak több ízben is rendeltek volna ilyen árukat és azzal iparszerüleg kereskedtek, beigazolást nem nyert. Tekintetbe véve vádlottaknak a végtárgyalás alkalmával közvetlenül észlelt kezdetleges műveltségét, a liqueurgyártmányok neme, forrása es elárusitása körül való járatlanságát, elégséges alap nem találtatott annak megállapítására, hogy vádlottak az eredeti Benedictiner Liqueur gyártmányt és ennek védjegyét egyáltalán ismerték és hogy a raktárukba jutott hamisítványokat a védjegy jogtalan használatának a tudatában szerezték be, illetőleg árusították el. Ez okokból, és mert az 1890. évi II. t.-c. 25. $-ában construalt az az alkotó elem, a mely a közönséges vevő félrevezetésének a lehetőségére van alapítva, ezúttal szintén nem volt megállapítható azért, mert a Benediktiner Liqueur közönséges vevőjére nézve a hamisítvány, a palackján olvasható «Imité> jelzés nem eléggé észrevehető módon használt változtatásnak nem tekinthető: mindezeknél fogva a kir. törvényszék vádlottak bűnösségét megállapíthatónak nem találta, őket az ellenök emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. (1884. ápril 19-én, 922. sz.) A győri kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla elfogadta a kir. törvényszék ítéleti indokolásának a tényállást feltüntető részét, s e tényállás alapján vádlottaknak az ellenök emelt vád és következményeinek terhe alól való felmentését a következő okokból hagyta helyben. A vizsgálat adataiból nyilvánvaló ugyan, hogy a "Brüder B.* cég által az N. 1. alatti tanúsága szerint 1892. évi szeptember hó folyamában eladott egy palack szesz és az a 9 palack szesz, a mely a sértett kérelmére 1892. október 31-én vádlottak kirakatában lefogi lakatott, a «fécampi benedictini liqueurt gyártó részvénytársaság* törvény szerint lajstromozott áruvédjegyéhez oly annyira hasonló utánzatával volt ellátva, illetve az utánzatban a sértett lajstromozott áruvédjegyének változtatása oly csekély, hogy e mellett a közönséges vevő a különbséget csak különös figyelem reáforditásával ismerhette fel, s igy kétségtelen, hogy az 1890: II. t.-c. 23. illetve 25. §-a által meghatározott védjegyhamisitás vétségének tárgyi ismérve, maga a jogsértő tény fenforog. Ámde e tárgyi ismérvek mellett is a büntetendő cselekmény teljes tényálladéka összes alkatelemeivel csak akkor áll elő, ha a cselekmény a tettes akaratából és pedig bűnös akaratából indul ki s az akarat folytán lép be zavarólag a jogrend világába. A fenforgó ügy elbírálásánál tehát döntő mozzanatul az szolgál, vájjon a cselekmény a vádlottak bűnös akaratára visszavezethető-e, mert a vádbeli vétségnek alanyi ismérvét csakis a szándékosság képezi, a gondatlanság pedig nem. Ennek igazolására szolgáljanak a következők: Az 1890. évi II. t.-c. rendelkezése szerint ugyanis a védjegyhamisitás vétségét az követi el, «a ki másnak kizárólagos használati jogát képező védjegygyei jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz, vagy árul; továbbá az, a ki valamely védjegyet ily célból utánoz*; ugyanazon törvény 25. §-a pedig akként rendelkezik, «hogy nem zárja ki a cselekmény büntethetőségét, ha a védjegy stb .... csekély változtatással használtatik*, ugy «hogy a közönséges vevő az áruk közti különbséget csak különös figyelem reáforditásával ismerheti fel». Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a vádbeli vétség lényeges alkatelemét képezi a tettes bűnös akarata is, mert a törvény megkívánja, hogy a tettes tudja, hogy az általa forgalomba hozott vagy árult cikk a védjegygyei jogtalanul van ellátva. £,s ha ezt tudja, a bűnös akarat fenforog nyilvánvalólag, mept ez esetben tudnia kell egyfelől, hogy az áru ily védjegygyei való forgalomba hozatala által annak a jogait és üzleti érdekeit sérti a kinek védjegye jogtalanul használtatott vagy utánoztatott, s tudnia kell másfelől, hogy a közönséges vevőt az áru származása iránt tévedésbe ejti. A törvény idézett rendelkezése mellett kizártnak tekintendő, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmény miatt a tettes bűnvádi felelősségre vonattathassék és pedig annál kevésbé, mert azok a büntetendő cselekmények is, melyeket nem a büntető törvénykönyv, hanem egyéb törvények határoznak meg, a B. T K. rendszere alapján birálandók el s ebből kifolyólag a B. T. K. 75. §-a értelmében valamely gondatlanságból okozott jogellenes cselekmény (mint vétség) miatt a tettes csak az esetre vonható a bűnvádi felelősségre, ha erről a vonatkozó törvény kifejezetten intézkedik, ily intézkedést azonban az 1890. évi II. t.-c. nem tartalmaz. Ezen elvi alapokból kiindulva: tekintettel arra, hogy vádlottak azzal védekeznek, hogy a panaszos védjegyét nem ismerték s annak létezéséről tudomással nem bírtak, s tekintettel arra, hogy a vádlottak azzal is védekeznek, hogy nem birtak tudomással arról, miszerint a panaszos cég védjegyének utánzatával jogtalanul ellátott szeszt árulnak és a vádlottaknak ez a védekezése megcáfolva nem lett; a minek megcáfolása pedig annál is inkább szükséges leendett, mert a vádbeli vétség megállapításához — ellentétben a cégbitorlással — az objectiv jogellenesség nem elégséges s a praesumptio itt helyet nem foglalhat; s tekintettel arra, hogy vádlottak a bizonyítási eljárás során beigazolták, hogy a vád tárgyává tett szeszárut specialiter meg nem rendelték, hanem H. Gyula ügynök az N. 6. alatti faktúrában feltüntetett egyéb szeszárukkal együtt küldötte azokat el az ő üzletük számára, a nélkül, hogy azok minemüsége és származásáról tudomással birtak volna s ily körülmények között nincs ok, a mely miatt vádlottaknak az a védekezése valónak el ne fogadtassák, hogy ők a szeszáruk megérkezésekor a palackok vignettáira nem is figyeltek s végre tekintettel arra, hogy a kérdéses szeszáru csak egy alkalommal jutott üzletükbe s akkor is csak hat nagy és hat kicsi palackkal, tehát kisebb mennyiségben, a mi szintén a mellett szól, hogy annak forgalomba hozatalánál bűnös szándék nálunk fenn nem forgott: mindezeknél fogva a kir. itélő tábla a vád tárgyává tett szeszárumegrendelésnek körülményeiből, az általuk készletben tartott s elárusított szesz mennyiségéből vádlottak meg nem cáfolt védekezése mellett azt, hogy vádlottak tudták volna, miszerint a kérdéses szesz a panaszos cég védjegyével, illetve annak utánzatával jogtalanul van ellátva, beigazoltnak nem találván, figyelemmel arra, hogy a jogsértő cselekmény gondatlanságból való elkövetése bűn-