A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 40. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga

A JOG 283 simul cura omnibus eorum fratribus regularem vitám iuxta ordinis sui statuta servare teneantur», — söt még az 1498: LVIII. c. 1500: XXXII. c, 1501: XXVII. c, 1507: IX. cikkek szerint «több szerzetbeli apátságok és prépostságokat biró szerzetesek, kik polgári vagy világi öltözetben az ily egyházi javakat kimerítik s ekként meggazdagodván, a szerzet gyalázatára vagy megházasodnak, vagy világi papokká tétetnek, egyházi öltönyök viselésére* köteleztettek. A szerzetrendek közül a canonici regulares — Aichner szerint: clericales (i. m. -''59. lap), — kik a kánonok szerint is sokkal enyhébb szervezettel és díszesebb állással bírnak (Pachmann Tivadar: Lehrbuch des Kirchenrechtes. Wien. 1863. I. köt. 155. §. h. jegyiét), és a monachales szerzetrendek tagjainak polgári és politikai állásának meghatározása tekintetében a H. K. II. R. 2. c. szolgál irányadóul, mely szerint: «perbehivásoknak, birtokba és birtokjogokba iktatásoknak, megintéseknek és egyéb bármely birói végrehajtásoknak a királyi vagy nádori ember által azon megyebeli káptalan, vagy convent bizonyságával — cum testimonio illius capituli vei conventus — kell történie». A conventek szervezetére vonatkozó első hazai törvényeink Zsigmond királynak 1435: VIII. cikke, mely szerint: »a perbeli cselekmények végzésére barátok, papok (monachi conventuales, sacerdotes) ne együgyűek (homines simpliees) küldessenek, melyet Mátyás királynak 6. r. 10. c.ésUlászlónak 1492:XLIII. c. megújított, a XLIV.c. pedig a conventbeli papok számát is meghatározta: cSint adstricti decem, vei octo personas religiosas, sacerdotes illius ordinis, vei ad minus septem». A törvény ellenére némely conventben alig egy pap találtatván (vix unum sacerdotem\ az országlakók panasza folytán az 1551 : LXffl; c, 1551: XLI. c, 1559: XLIX c, 1647: Cl. c, 1723: XXXIX. c, 1741: XXV. c, 176'/,: XI. c, elrendeltek hogy legalább öten inisi ad minus quinque personas ecclesiasticas monachos, saltem presbyteros, sacerdotes pro executionibus, sacerdotes conventuales, ad conventum idoneae personae, personae conventuales) s illően fizetett jegyzők (condigne salarisati notarii) legyenek. Még ezen század elején az 1802: XVI. c. a jázói, leleszi és csornai conventek hitelességét visszaállítván s a hiteles helyek a nemrégi korig fennállván, miután a conventbeli levelek után dijak, kiküldötteik' | conventus, simul cum eorum notario et seriptore, personae autem testimoniales conventuum) pedig az 1435: IX. c., 149 : III. c., 1546: XXXVI. c, 1 í 09: LXXIV. c. 1764/5 XI. c. értelmében napidijak szedésére voltak jogosítva, a melyek az akkori perjog szerint évenkint több ezer dénárra rúghattak. A jászói premontrei rend ezenkívül 12, — a pannonhalmi benedekrend 15, — a zirci cistercita rend pedig 20 rendeikbe bekebelezett plébániát u. n. perpetuus vicariusokkal tölt be (lásd Tokod y Ödön: A magyarországi római s gör. kath. papság egyetemes névtára, Temesvár 1880. évi 971—998 lap), — más szerzetrendeknél pedig, még ha koldulók is, ámbár incorporált plébániák nincsenek, a házfőnök — guardian — kivételesen a rendház székhelyén lévő plébánia plébánosa is, s a tagok mint segédlelkészek, helyettesek — cooperatores, capellani, administratores — alkalmaztatnak (Tokody i. m. 951—971. és 998—1,054. lap\ de az ilykép ellátott plébániák joglénye s joghatósága a többi világi plébániákétól semmiben sem különbözvén (Kőnek i. m. 150—4. §., Bozóky i. m. 65. §., Aichner i. m. 126—9. §., Pachmann i. m. 145—151. §.) ezek nemzeti külön egyházjogunk szempontjából a világi plébánosokkal és segédlelkészek, vagy helyettesekkel egy jogi tekintet alá esnek. A szerzetrendek többi tagjai az illető szerzetrend által íentartott középiskolákban mint igazgatók és tanárok s ezen, valamint a többi még kolduló szerzetrendek tagjai közül is többen állami közép, sőt felsőbb iskolák s egyetemeken mint igazgatók, illetve rendes tanárok s a kolduló szerzetrendek tagjai rendszerint elemi iskolákban mint tanítók működvén (Tokody i. m. 951—971. 1. és 998—1,054 1.), — előbbiek a középiskolákról szóló 1883. évi XXX.t.-c. 33. §-a értelmében évi fizetéssel láttatnak el, a 44. §. szerint pedig a szerzetrendek tagjai közül netalán kinevezett főigazgató is rendes évi fizetéssel ellátott s nyugdíjra jogosított, — az állami közép s felsőbb iskolákban működő s bármi néven nevezendő szerzetes tanárok pedig az 1885. évi XI. t.-c. 2. §-a értelmében hason igényre jogosított államtisztviselőknek tekintetnek. Annak felemlítése után, hogy az 1885: VII. t.-c. 4. §-a szerint a premontrei rend prépostja, a benedekrendü pannonhalmi főapát, a miként ezt már az 1715: LXXIII illetve 1608 kor. ut. I. t.-c. határozata, a főrendiház tagja az 1874: XXXIII. 7—9. §-ai értelmében a tanitó szerzetrendek tagjai országos képviselők választására jogositattak, sőt az 1>-7.": I. t.-c. 3. §-a szerint a benedekrendü, premontrei, cistercita és a kegyes tanitórend tagjai orsz. képviselőkké választhatók, könnyű belátni, hogy a szerzetesek polgári és politikai állásának meghatározását, - tekintet nélkül kánonjogi elnevezésökre és a kánonjog szerinti állásukra, — továbbá a vagyonszerzés s jogérvényesítések feltételeinek megszabását, az egyesek és testületek magánjogi kötelmeinek megállapítását, — az állam és egyház közti viszonyra vonatkozó tanelméletnek megfelelően — a polgári államhatalom mindig szorosan vett államügynek tekintette és tekinti (Kőnek i. m. 49. §., Bozóky i. m. 46 §.); könnyű belátni, miszerint a szerzetesek jogi cselekvési, vagyonszerzési, birtokolhatási s ezzel való rendelkezésképessége hazánkban, minden pápai indulgentia nélkül, mindig fennállott és fennáll s vagyonjogi viszonyaik tekintetében a tridenti zsinatnak régen elavult s hazánkban már a múltban sem alkalmazott, az ujabbkori jogviszonyokra pedig még kevésbé alkalmazható 2 §-a annál kevésbé alkalmazható, mert a polgári államhatalom polgári jogéletének fejlesztését, a kánonjogtól független jogintézményeinek s jogviszonyoknak megállapítását s megvalósítását a római curia, a congregatiók decretumainak kibocsátásától, a kor követelményeinek s legújabb polgári jogintézményeinknek megfelelő reconstruálásának tetszésétől függővé soha sem tette, sőt ellenkezően az egyház saját egyházjogi forrásainak gyakorlati alkalmazásánál azon jogelveket fogadta el irányadónak: «hogy a hol merőben vallási és egyházi viszonyokról van szó, ott kizárólag az egyházjog szabványai alkalmazandók, ellenben a magánjogi viszonyoknál a polgári törvény nyer alkalmazást; továbbá, hogy ha valamely egyházi törvénynek a világi hatalom részéről megígért támogatása forog szőnyegen, akkor az államhatalom ama törvény alkalmazásánál mindenek előtt a közjót és a megváltozott viszonyokat fogja szem előtt tartani; nemkülönben, hogy az egymással ellenkező törvények összeütközésénél az ujabb törvény lerontja a régibbet, a részszerü az általánost; végül, hogy az egyház és államhatalom intézkedéseinek összeütközésénél a polgári törvényt illeti az elsőbbség*, «mely bármennyire is kiván kedvezni az egyház szabadságának, nem kívánhatja az államhatalomnak bárki általi aláásását, nem magának az állameszmének bármiféle intézmény általi kockáztatását* (Bozóky i. m. 28. §., Kőnek i. m. 49. §., a szerzetrendek közül pedig egyik sem talála sérelmesnek, hogy törvényhozásunknak régibb és ujabbi korban hozott intézkedései által a tridenti zsinat decretumaival ellenkezően megváltoztatott személyjogi és vagyonjogi viszonyaik miatt szervezetök, vagy pláne reguláikkal kapcsolatos «abdicatio proprietatis» lehetetlensége miatt létezésük veszélyeztetve volna. A többi országokéról különböző egyházi különjogunk emez intézkedése kifejezést nyert a legfőbb ítélőszék által J. Andrásné szül. H. Mária felperesnek. N. Róbert kecskeméti szt. ferenezrendü házfőnök ellen G. Sebestyén szerzeti tag hagyatékában talált 4 drb takarékpénztári könyvecske kiadatása iránt indított r. perben 1885. évi május 18-án 6,869/84. sz. a. hozott és a gyakorlati jogi életbe oly értelmezéssel átvett határozatban: «miszerint szerzetes pap végrendeletet nem tehet, de szerzett vagyonáról életében szabadon rendelkezhetik*. (Márkus: Felsőbb bir. határ, gyüjtem. II. köt. 195. lap, egész terjedelemben Dárdai: Döntvtár uj f. XII. köt. 13.) Vájjon ezen határozat a gyakorlati jogi életbe helyes értelmezéssel vétetett-e át s vájjon külön nemzeti jogunk szellemének mennyiben felel meg, az öröklési jog forrásainál fog kitűnni. Kol lányi Ferenc esztergomi kanonoknak köszönhető, hogy az eddigi homályból, a levéltárakból kiemelvén a clerus végrendelkezési jogát és az utána való törvényes öröklést szabályozó kir. rendeleteket, az érdekeltek számára hozzáférhetőkké tette (A magyar kath. alpapság végrendelkezési képessége, ennek története, jelenlegi állapota. Esztergom 1890. c. müve), ezek közt azonban az 1839. évi március hó 12-én 3,554. sz. a. kiadott helytartótanácsi rendelet az 1836. évi január 4-én 113. sz. a. kiadott helytartótanácsi rendeletet, addig, mig hazai törvényeink szellemének — in sensu legum Patriarum — megfelelő intézkedés nem tétetik, részben visszavonván, törvényhozásunk pedig nyomban a következő évben, 1840. évi XXVI. t.-c. által, hazai törvényeink szellemének megfelelően intézkedvén, de az öröklési jog történeti fejlődésének zárkövét képező ezen törvénycikk megalkotásáról K o 11 á n y i is megfeledkezvén, hazai törvényeink szellemének megértése végett mulhatlanul szükséges azoknak, valamint az általános és külön nemzeti egyházjogunk forrásainak, nemkülönben a szerzetesi fogadalom s a szerzetrendek regulái és constitutióinak ismertetése, mert csak ez utóbbiaknak és a vallásnak mysticismusa idézheti elő azt a téves véleményt, mintha a szerzetes végrendeletet nem tehetne s az utána fenmaradt hagyaték a szerzetrendre szállana. Aichner szerint a reguláktól megkülönböztetendó'k a constitutiók; előbbiek alatt az alapitótól kiadott régibb szabályok, utóbbiak alatt pedig az illető szerzetrendek által alkotott szabályrendeletek értendők fi. m. 458. 1. 10. jegyz.). A szerzetrendek osztályozásából folytatólag (Aichner i. m. 458—9. lap. Pachmann i. m. 155. §., Ko nék i. m. 158. §., B o z ó k y i. m. 178. §.) azt kellene hinnünk, hogy minden egyes osztály egy és ugyanazon regula szerint él, holott a clericalis szerzetrendek által elfogadott Sz. Ágoston regulákat oly szerzetrendek is követik, a melyek sem vitézrendek — militares —, sem «canonici regulares>, sőt polgári jogokat nem is gyakorolható kolduló szerzetrendeknek tekintetnek, mint a Szerviták, Domokosrendüek; viszont a teljes polgárjogokat gyakorló monachus bencések és cisterciták Sz. Benedek reguláit a polgári jog szerint szintén kolduló szerzetesek számába jövő kamalduliak, karthausiak is elfogadták, a kolduló szerzetesek nagyobb része Sz. Ferenc, a gör. kath. egyház szerzetesei pedig Sz. Bazil reguláit követik, melyek quatuor magnae regulae-nek neveztetnek, közülök azonban Sz. Ágoston regulái apokryphek, mert az emiitett osztrák egyházjogi irók szerint be van bizonyítva, miszerint Sz. Ágoston semminemű regulákat nem irt s hogy háromféle augusztinus regulát is tulajdonítanak neki, egyet 9, egyet 5 s egyet 45 fejezetből állót, melyek közül az első kettő nem valódi, a harmadik pedig csak egy asceticus élet céljából keletkezett apáca-kolostor részére Sz. Ágoston 109 leveléből vétetett át, de nem tudni ki által, mert Benedek anianei apát (a benedictinusok reformátora) tévesen tar-