A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 40. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga

282 A JOG maradt 35 fegyelmi ügy, 1892. évben 54 és 1894-ben már 78. Ellenben az úrbéri ügyek mindinkább fogynak. 1890-ben még 222 felebbeztetett a Curiára, 1890-ben már 150, 1893-ban 143. 1894. évben kissé az utolsó évek bejövetelével szemben szaporodott : 168. Hátralékul ezen ügyekben kevés maradt, 1890-ben 29 és 1894-ben 18. A képviselőválasztási felszólalások száma a politikai helyzetnek megfelelőleg változott. Mig 1890 ben csak 39 jelent meg a Curián, 1891 ben azok száma már felrúgott 308-ra, azután ismét megfogyott 1892-ben 141-re, 1893-ban 132-re és 1894. évben 107 re. Az alapitványi ügyek száma volt a bejövetelnél 62. 1893-ban 75 és 1894. évben 79. Az úgynevezett elnöki ügyek is szép számot képviselnek. 1891-ben 1,213 elnöki ügy jött elő és lett elintézve, 1893-ban 1,457 és 1894-ben 1,656. Érdekesek a curiai Ítélkezés minőségére vonatkozó adatok is. Legnagyobb számot képviselnek a helybenhagyó Ítéletek. 1891-ben volt ilyen 6,081, 1893. évben 6,960 és 1894-ben 7,823 a polgári ügyekben, mig a megváltoztató ugyanazon években 1,811, 1,979 és 2,179 volt. Feloldó és megsemmisítő 189 l -ben 311, 1893-ban 360 és 1894-ben 384 hozatott. Bűnvádi ügyekben 1891. évben volt helybenhagyó 4,791, 1893-ban 4,697 és 1894. évben 5,099 ; megváltoztató 2,233, 2,171 és a lefolyt évben 1,907; feloldó és megsemmisítő pedig 191, 163 és 137. Váltó-kereskedelmi ügyekben 1891-ben helybenhagyatott 963, megváltoztatott 180, feloldatott, megsemmisíttetett 41 ; 1893. évben helybenhagyatott 1,118, megváltoztatott 237, feloldatott, megsemmisíttetett 43; 1894. évben helybenhagyatott 1,262, megváltoztatott 255, feloldatott, megsemmisíttetett 64. Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Irta: VRCHOVINA GYŐZŐ, rózsahegyi kir. törv. biró. Az örökösödési eljárásról szóló lb94: XVI. t.-c/127. §-a értelmében az igazságügyminiszter és a vallás- és közoktatási minister felhatalmaztatott, hogy a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű katholikus papok hagyatékában való részesedés tárgyában érvényben lévő jogszabályokat érintetlenül fentartva, az ilyen hagyatékok felosztásánál követendő eljárást rendelettel szabályozhassák. Az igazságügyi bizottság jelentése szerint ezen anyagi jogszabályok számos régi kormányrendeletben vannak szétszórva, melyek jobbára a mult századból és a jelen század első feléből származnak s leginkább anyagi intézkedést tartalmaznak, de az eljárást is érintik. Mindezen anyagi jogszabályokat érintetlenül hagyná az a rendelet, mely a törvény idéz. §-a értelmében nyert felhatalmazás alapján kibocsátandó lenne s az anyagi intézkedése szempontjából csak arra szorítkozzék, hogy áttekinthető alakban összefoglalná a jogforrások pontos idézése mellett a szóban forgó régi rendeletekben szétszórt anyagi rendelkezéseket. Dr. Márkus Dezső «A polg. törvényk. rendt. kézikönyve* III. köt. I. fele — örökösödési eljárás* — és ugyanáltala kiadott «Felsöbiróságaink elvi határozatainak gyüjtem.» IV. köt. 263. lapján az egyházi személyek utáni öröklés szabályozására jogforrásokul a H. K. I. R. II. c. 1558 helyesebben 1557: X. t.-c. 5 §. — 1625 dec. 11-iki kir. rend. — az 1703 jul. 15-iki Kollonics egyezményt,— 1715: XVI. t.-c. az 1779-iki rescriptum declaratoricum illyricum, — 1781 novb. 6. és 1795 máj. 30-án kiad. udv. rendeletet, — 1862. évi január 4-én kiadott Decret. congreg. regulát, — 1871 nov. 9-én és 1883. évi apr. 10. 13,249. sz. a. kiadott valláss közoktat, és igazságügyi minist, rendeleteket emliti, a jogforrások nagyobb és fontosabb részét azonban fel nem sorolván, a magyarországi szerzetrendek tagjainak személyjogi állapotát, cselekvő képességét s vagyonjogi viszonyait pedig egyházjogi s magánjogi müveink hiányosan, vagy egyáltalában nem is tárgyalván: az általános egyházjog és particularis hazai jogunk rendelkezéseinek s a törvény szerint érvényükben fentartandó jogforrások ismertetése mellett időszerű annak kimutatása, miszerint az idéz. t.-c. 127. §-a alapján kibocsátandó rendelet, a pénzügyi jogszabályokra való tekintetből is, a szerzetesek hagyatékai körüli eljárásnak szabályozására is kiterjesztendő lenne. A kánonjogból ismeretes, miszerint a szerzetrendek még Pachomius (f 378) idejében keletkeztek, de azoknak, valamint az egyes szerzeteseknek viszonyait csak a tridenti zsinat 1545 dec. havától —1563. évi dec. haváig összesen 25, köztök a XXV. ülésben «De regularibus et monialibus* c. a. hozott decretumaival igyekezett szabályozni, melyek közül a Sess. XXV. c. 2. a szerzetesek vagyonjogi viszonyait illetőleg általában azt határozta ugyan: <nemini igitur regularium tam virorum, quam mulierum liceat bona immobilia vei mobilia, cuiuscunque qualitatis fuerint etiam quamvis modo ab eis acquisita, tamquam propria, aut etiam nomine conventus possidere vei tenere, sed statim ea superiori tradantur, conventuique incorporentur>; s ámbár az ellene vétkezőket szavazatuknak 2 évre való felfüggesztésével si ezenkívül reguláik és ronstitutióik szerinti büntetéssel büntetendőknek határoita, mindazonáltal nagy tévedés lenne, ezen decretumokat az egész világra kiterjedő absolut egyházjogi érvényüeknek képzelni, mert a tridenti zsinat határozatainak kihirdetése s végrehajtása nagy nehézséggel járván ennek eloszlatása céljából IV. Pms papa 1584. évben «Concilii tridenti interpretum*, — V. Sixtus papa pedig ezenkívül még «super negotiis episcoporum et regularium > congregatiókat szervezett, ezeket azon joggal ruházván fel, miszerint kétség esetében a decretumokat magyarázhassák, sót döntvényeket hozhassanak melyek alapján a pápák gyakran a tridenti zsinat határozatait'megváltoztató, vagy közelebbről meghatározó constitutiókat kibocsátottak, melyeknek száma 1850-ik évig 110 kötetre rúgott (Bozóky: Egyházjog 1871. 22,59 §.); azóta pedig a bullák, constitutiók és decisiók folytán, melyeknek utolsói arra is kiterjedtek, szabad-e a szerzeteseknek cigarettázni, velocipedezni, vagy a kolostorokba telephonokat bevezetni, még inkább emelkedett. A i c h n e r Simon, brixeni püspök, mint az egyházjog illetékes magyarázója szerint, a fenti decretum a legtágabb körű magyarázat tárgyát képezvén (Compendium iurís ecclesiastici ad usum cleri. Brixen. 1887. 482 lapj, miután még oly országokban is, a hol a tridenti zsinat határozatai kihirdetve s végrehajtva lettek, ezekről eltérő jogszokás keletkezett (i. m. 52 lapj, a tridenti zsinatnak a kánonjogba átvett és a vagyonjogi viszonyokra vonatkozó rendelkezései túlszigoruságuk miatt általánosságban nem alkalmaztattak, az egyház pedig azok végrehajtását a különböző országokban nemcsak nem foganatosíthatta, hanem ezen országok particularis jogintézményei elől sem térhetvén ki, az apostoli szék, annak dacára, hogy a tridenti zsinat C. 6. X. «de statu monachorum et canonicorum regularium* decretumában azt határozta: «abdicatio proprietatis et custodia castitatis adeo est annexa reguláé monachali, ut contra eam nec Sum. Pontifex possit licentiam indulgere*, — 1820. évi dec. 1. kelt rescriptumával a katholikus Belgiumban még az ünnepélyes fogadalmat tett s nem kolduló férfi s nő-szerzeteseknek vagyonszerzési, birtokolhatási és azzal való rendelkezési képességét elismerte s ezt XIII. Leo pápa 1878. évi július 31-én a franciaországiakra is kiterjesztette (i. rt. 457. 1. 8. jegyz.) Olaszországra nézve pedig 1867. évi apr. 18-án kivételes intézkedést constituált (i. m. 462 1.). Németországban a szerzetrendek 1871. évben proscribáltatván s azon országokban, melyekben szerzetrendek nem léteznek, vagy a tridenti zsinat határozatai kihirdetve nem lettek, ezek érvénye is a szerzetesek személyjogi statusa s vagyonjogi viszonyai egyáltalában, a kánonjognak érvénye pedig csak annyiban jöhet figyelembe, a mennyi-' ben a beltörvényhozás máskép nem intézkedik. [Kőnek: Egyházjog 1889. 31. §. Bozóky i. m. 26 §.) Hazánkban a zsinati határozatok kihirdetve s végrehajtva s országos törvényeink által elfogadva nem lévén, sőt a szerzetesek személyjogi s vagyonjogi viszonyait és polgári, politikai állását a tridenti zsinat, a congregatiók és pápai constitutióktól függetlenül és tételes hazai jogunkban kifejezésre jutott elvek alapján.) Z linszky A magyar magánjog. 1894. évi 10—17. lap) szabályozván, mindezen viszonyok tekintetében a tridenti zsinat illetve kánonjognak határozatai érvénynyel soha sem birtak s nem is bírhattak; a nemzeti külön egyházjogunk forrásait képező nemzeti zsinatok s hazai törvényeink pedig az általános egyházjognak a iustiniani jogból átvett azon intézkedését, miszerint a szerzetes a maga részére vagyont nem szerezhet, még az u. n. «kolduló* szerzeteseknél sem fogadták el és úgyszólván a magyar katholikus egyház keletkeztének idejétől fogva csak azon egyházi törvényt követték mely az egyházi vagyontól —- bona ecclesiastica — lelkiismeretesen megkülönböztetni rendeli a tanítás, tudományos és művészeti foglalkozás útján szerzett u. n. bona industrialia vagyont, a mely mindenkor szabad rendelkezés tárgyát képezte. Hazai törvényeink a birtokszerzésre képes szerzetrendek befogadásáról nem, hanem csak a birtokképesség nélküli u. n. kolduló szerzetesek befogadásáról intézkedtek (1715: CII c. 1723: XCVI. c., 1729: L. c, 1741: LXV. c., 1765: XLII. és XLIII. c), azonban utóbbiak már a magyar katholikus egyház első éveiben is, melyekben az ország az idegen országbeli szerzeteseknek bevándorlását szívesen fogadta (Szent László I. könyv. 17. 18. c.) hazánkban tartózkodtak, mert Szt. Lászlónak 1093 évben kiadott I. könyv. 39 c. róluk azt határozta: «hogy apátokkal és más szerzetesekkel össze ne üljenek, hanem az apát a társak gyűjtéseit a klastromban logadja el es szabály szerint ossza fel*. (Abbates et monachi inter tratres Kalendarum non sedeant stb. Fratres Kalendarum í. e. sodahtiorum seu confraternitatum.) i-i i ?, fv^kb,en elegendő világi pap nem lévén, a tanításon k vul a lelkeszked.est is azon idegen szerzetesek látták el, kik a hittérítés munkájában maguknak érdemet szereztek s ekként semmi S ?cm 1(:net .az ^ánt, hogy első királyaink törvényeiben Swí i ;fclenc"- *viri ecclesiastici*, .persona ecclesiastica* r.nTw a szerzetesek is értettek, a kik Szt. László idéz. érSníirnVi""1 vagy°nközösségben, sőt valószínűleg reguláik feiez sTr SZenn,t SCm éltek' mert Lász]ó királynak I. K. 21. Sráívník T K "o?ato^k a PüsPökök iránti viszonyát s ugyanezen s királv fr-Ln; í'',36/ fej6Z- az aPátok- s szerzeteseknek a püspök s király fogadtatását es köszöntését szabályozván, Mátyás királynak Dök által L-if^ f r°SSZ és engedetlen szerzetes a vizsgáló püsrendiélet ff 8 uSVanezen királynak 6. r. 11. cikkével rendes elet folytatására: .Quodque ipsi abbates et praepositi