A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 3. szám - Néhány szó az uj sommás eljárás 71-ik és 160-ik szakaszához

22 értesíteni tartozik. A bizonyítás felvétele a kellően értesített felek távollétében is a lehetőség szerint foganatosítandó. Eddig minden világos, már most következik a 3-ik bekezdés, mely szerint a törvény a bizonyítás felvételénél jelen nem volt félnek, ha hibáján kivüli elmaradását valószínűvé teszi, a bizonyítás utólagos felvételét vagy kiegészítését megengedi. Ezen bekezdés így szól: »A bíróság a bizonyítás felvételénél jelen nem volt fél kérelmére és költségére a bizonyítás utólagos felvételét vagy kiegészítését e'rendelni tartozik, ha a fél valószínűvé teszi, hogy a bizonyítás felvételénél hibáján kivül nem lehetett jelen, és hogy a bizonyitás felvétele hiányos.« Nézetünk szerint az eme bekezdés elején levő bíróság helyett a perbíróság kifejezésnek kellene állania, mert helyesen itt csakis a per bírósága értendő. Röviden ennyit e szakaszról. A törvény 160. §-ánál már kissé hosszasabban kell időznünk. A 160. § szerint, mely a felebbezési tárgyaláson vezetett jegyzőkönyvről intézkedik: A jegyzőkönyvben a tényállásra vonatkozó szóbeli előadások és nyilatkozatok (48. § 3.) nem veendők fel. Ez a kiindulási pont, már most a törvény tovább folytatja : »Bármely félnek jogában áll azonban oly tényállításokat és ténybeli nyilatkozatokat, melyek a felebbezésben és az előkészítő iratban nincsenek meg. vagy ezeknek tartalmától eltérnek, a jegyzőkönyvhöz melléklendő irattal m e g á 11 a p i t a n i.« Tehát szóval, ha valamelyik fél mégis a jegyzőkönyvbe óhajtaná vétetni nyilatkozatát, mi sem gátolja ebben, kivévén, s most következik ama passus, melyre rá akarunk mutatni: a midőn az iratban foglaltak a szóval előadottaknak meg nem felelnek. A törvény ugyanis azt mondja : »A bíróság az irat helyességét ellenőrzi és a meg nem felelő irat csatolását megtagadj a«, már most a fél, a kivel szemben a felebbezési bíróság az irat csatolását megtagadta, élhet e vájjon jogorvoslattal s ha igen, hát milyennel ? Ez ama kérdés, mely itt első pillanatra felmerül. Nézetünk szerint ezen esetben jogorvoslatnak helye nincs. Világosan kitűnik ugyanis ez a következőkből: A felebbezési fórumnál az uj tényállást három biró constatálja az ítéletben. A tényállásnak tehát jegyzőkönyvbe vételét, mely a 48. S 3. pontja szerint az első bíróságnál szükséges, a felebbezési bíróságnál a hosszadalmasság kikerülése végett a törvény nem akarja. A törvény ugyanis egyrészt elegendőnek találja a tényállás megállapításához a felebbezésben és az előkészítő iratban foglalt nyilatkozatokat. Másrészt pedig az oly tényállások és ténybeli nyilatkozatok, melyek vagy nincsenek benn a felebbezésben és az előkészítő iratban, vagy ezek tartalmától eltérnek, tehát, melyek mint egészen uj nyilatkozatok a felebbezési bíróság előtt tétetnek, ezeknek az ítéletben való constatálására elég garantiát lát a három bíróban, nem követeli meg tehát, hogy még külön a jegyzőkönyvbe is bevétessenek. Ha már most a fél ennek dacára az újonnan felhozott ténybeli nyilatkozatot vagy ténybeli állítást jegyzőkönyvbe kívánná vétetni, a törvény megengedi, hogy ezen ténybeli állítás vagy ténybeli nyilatkozat a jegyzőkönyvhöz melléklendő irattal megállapitassék. A bíróság ellenőrzi az irat helyességét s a meg nem felelő irat csatolását, tehát oly iratot, melyben egészen más foglaltatik, mint a mit a fél az imént a bíróság előtt mondott, ugyanez a bíróság meg is tagadhatja. Ha pl. a fél szóbeli előadásában a felebbezési bíróság előtt azt állította, hogy a 200 frtot kölcsönkép kapta, a melléklendő iratban pedig azt állítja, hogy vételárként kapta ez összeget, a felebbezési bíróság, nagyon természetes, hogy az ily meg nem felelő irat csatolását meg fogja tagadni. Jogorvoslattal ezért nem élhet a fél, nem pedig azért, mert ama három biró előtt tétetvén a ténybeli nyilatkozat, a három biró van hivatva megállapítani azt, vájjon a mellekelt iratban foglalt nyilatkozat megfelel-e annak, mely előttük szóbelileg tétetett. Hogy eme tisztán ténykérdésben csakis ama három biró, tehát a felebbezési bíróság dönthet, a mely előtt a nyilatkozatok tétettek és semmiképen sem a harmadik fórum, az nagyon világos. Az emiitettekbői kifolyólag tehát határozottan a mellett vagyunk, hogy a felhozott esetben semminemű jogorvoslatnak helye nincsen. Belföld. Dr. Wlassics Gyula, egyet, tanárt 0 Felsége közoktatásügyi ministerré nevezte ki. Ezen kinevezés mindenütt a legnagyobb megelégedéssel fogadtatott, mert benne a közoktatásügy és igy a jogi szakoktatás ügye is nagy tehetségű és nagyre nényíí reformemberét fogja találni. Fogadja a minister úr lapunk részéről, mely szerencsés volt tudós tollából számos nagyértékü cikket közölhetni, a legőszintébb szerencsekivánatainkatí A Szilágyi Dezső igazságügyiminister hivataloskodásának idejében alkotott törvények és törvényjavaslatok jegyzékét a következőkben adjuk. I. Törvények: 1889: XXXVIII. t.-c. Az 1886: XXIX. t.-c. módosítása és pótlása tárgyában. 1889: XLV. t.-c. A bíróságok tagjainak az igazságügyministeriumban való ideiglenes alkalmazhatásáról. 1890: XI. t.-c. Az igazságügyi orvosi tanácsról. 1890: XVIII. t.-c. A volt naszódvidéki községek birtokviszonyainak rendezése tárgyában. 1890: XIX. t.-c. A volt naszódvidéki községi erdők kezelése tárgyában. 1890. XXV. t.-c. A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről. 1890 : XXIX. t.-c. A kir. törvényszékek és kir járásbíróságok székhelyeinek és területeinek meghatározásáról. 1890: XLIII. t.-c. A kir. bíróságok előtt felmerült bűnügyi költségek behajtásáról és elszámolásáról. 1891: XVI. t.-c. Az 1886: XXIX. és 1889. XXXVIII. tcikkek módosításáról és pótlásáról. 1891 : XVII. t.-c. A bírói és ügyészi szervezet módosításáról. 1891: XXXI. t.-c. A consuli bíráskodás szabályozásáról. 1891 : XLI. t.-c. A határ- és földmérési jelek büntetőjógi védelméről. 1892: XXII. t.-c. A törvénykezési szünidő ujabb szabályozásáról szóló 1887 : XXX. t.-c. kiegészítéséről. 1892 : XXIV. t.-c. Az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Középszolnok-, Zarándmegyék és a volt Kővárvidék területén a birtokrendezési, arányositási és tagositási ügyekben követendő eljárásról szóló 1880: XLV. t.-c. némely határozatainak módosításáról és kiegészítéséről. 1892. XXVII. t.-c. A fogház- és elzárás-büntetés végrehajtása és a pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása tárgyában. 1892 : XXIX. t.-c. A tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. 1892: XXX. t.-c. Az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885: XI. t.-c. módosításáról. 1893: XIII. t.-c. Az igazságügyi palotáról és költségeinek fedezéséről. 1893: XVIII. t.-c. A sommás eljárásról. 1893 : XIX. t.-c. A fizetési meghagyásokról. 1893: XXXII. t.-c. A kir. Curia és kir. ítélőtáblák itélőbiráinak szaporításáról és az 1877: V. t.-c. módosításáról. 1894: XVI. t.-c Az örökösödési eljárásról. 1891: XXXI. t.-c. A házassági jogról. 1891: XXXVII. t.-c Az 1889: XLV. t.-c. kiegészítéséről és hatályának meghosszabitásáról. II. A képviselőház elé terjesztett javaslatok: 1. A büntető törvények módosításáról. 2. A kir. Curiának bíráskodása képv. választási ügyekben. III. Közzétett előadói tervezetek: 1. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. 2. Magyar polgári perrendtartás. 3. Családjog. Házassági vagyonjog. 4. Gyámsági törvény. 5. Szülők és gyermekek. 6. Tengeri magánjog. 7. Szövetkezetek. 8. Magánbiztositási vállalatok. 9. A csödönkivüli megtámadás. 10. A fizetés beszüntetéséről és csődön kivüli egyezségről. 11. A csődtörvény módositásáról. 12. A végrehajtási törvény módositásáról. 13. A zsellértelkekről. 14. Eljárás házassági ügyekben. (Benyújtásra készen.) IV. Benyújtásra kész törvényjavaslatok: 1. Bűnvádi eljárás. 2. A birói felelősségről (fegyelmi tör.ény) 3. A budapesti büntető törvényszékről. V. Közzé nem tett, deelkészültjavaslatokésrendelettervezetek: 1. Bánya telekkönyvi rendtartás. 2. Eljárás a jövedéki kihágások tárgyában. 3. A jász-kún birtokviszonyok rendezéséről. 4. Az ügyvédi rendtartás életbeléptetése Fiúméban. 5. A sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények életbeléptetése Fiúméban. 8. Ügyvite' az örökösödési eljárásban. 7. Vásári bíráskodás. 8. Eljárás sommás visszahelyezési ügyekben. 9. Törvényjavaslat az esküdtszékek alakításáról. 10. Életbeléptetési törvényjavaslat a büntető eljáráshoz. Dr. László Zsigmond. Habár az igazságügyi tárca korszakot alkotott vezetőjének a politikai élet más terére való távozása és az általános politikai helyzet izgalmai mindenkinek s így a jogász-szakközönségnek figyelmét is teljesen lekötötték : mégis sokan, s különösen a büntető igazságszolgáltatás és a börtönügyi administratió terén működő vagy ez irányban érdeklődő szakkörök bizonyára sajnálattal vették tudomásul a hivatalos közlést arról, hogy az igazságügyministerium egy főhivatalnoka : dr. László Zsigmond ministeri tanácsos végleges nyugalomba vonult. László Zsigmond e ministeriumnak 1867 óta hivitalnoka és közel két évtizeden át a büntető osztály vezetője, egyike volt azoknak az osztály főnököknek, a kik a reájuk váró igen széles és nehéz feladatkört nagyon kiválóan töltötték be. Fényes tehetségei, európai magas színvonalon álló s rendkívül sok oldalú műveltsége, éles és gyors iuditiuma, igen nagy munka ereje, — hozzávéve ezekhez egyéb személyes tulajdonait: különösen széles körű nyelvismereteit, gazdasági, építkezési s más hasonló administratiónális ügyekben való nagyon szerencsés érzékét, kitűnően minősítették őt a büntető osztály élére. Vezetésének idejére esnek: a magyar büntetőtörvénykönyv büntetési rendszere hatályba léptetésének nehéz munkája, a javítóintézeti ügy megteremtése hazánkbana feltételes szabadságra bocsátás intézményének kifejlesztése, a különösen