A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 39. szám - Özvegyi jog az összehasonlitó jogtudomány és codificatio alapján 2. [r.]

A JOG 277 •a házasságot domináló, egyedül helyes, mert kizárólag jogos és erkölcsies elv jönne érvényesülésbe, a mi jövó' codificatiónkat is vezérelné. Mert az eltagadhatlan ugyan, hogy csak azért, mivel valamely nö eltávozott férje házából s attól külön él, magában jogilag nem indokolhatja az özvegyi beneficium megvonatását. rtll jogilag az is, hogy ha a férj válópert folytatván, ebben a nö hibássága folytán a végelválasztás kimondatott: erre az elégséges alapnak tekintendő, mert ily esetben oly vétkességnek kellett fenforogni, a mi a nőt érdemetlenné tette az özvegyi jog élvezetére. Az sem vonható kétségbe, hogy azon oknak, azon ténynek, a mi miatt az özvegyi jog megtagadtatik, bebizonyitottnak kell lenni. És eszerint igaza van Franknak és Herczegh Mihálynak, midőn állítják, hogy abból, miszerint a nő férjét I elhagyta, még nem következik, hogy vétkes, tehát ekkor még nincsen is jogalapja az özvegyi haszonélvezet megvonásának, a mi csak akkor állhat elő, ha a nő bíróilag vétkesnek kimondatik. Azonban az, hogy ezen bizonyításnak s elmarasztalásnak, illetve elutasításnak csakis a válóperben lenne helye s egyedül ott kellessék megtörténnie: ez szabályul el nem fogadható, mivel az itt fenforgó jogérdekek és igények teljesen kielégíttetnek, ha mind ama jogi müveletek azon perben teljesíttetnek is, a mely az özvegyi jogra vonatkozólag tétetett folyamatba. Ezzel összhangzásban, nézetünk szerint, a nő özvegyi jogra való érdemetlenségének, különösen a férj hűtlen elhagyásában, a házasságtörésben, a törvények terén önállóbb, határozottabb kifejezésre kellenék jutni. Csakhogy e tekintetben a külföldi codificatiót sem találjuk teljesen kielégítőnek. így a napóleoni code azon irányszabálya folytán: Lorsque le défunt ne laisse ni parents au degré successible ni enfants naturels, les biens de sa succession appartiennent au conjoint non divorcé qui lui survit (art. 767.), az özvegyi örökösödés kizárását szükségkép a válópertől s ebben érvényesített elválasztástól tette függővé. Ez az ágy-asztaltóli elválasztásra ki nem terjesztetett ugyan, de a teljes végelválásra oly mérvben, hogy ha a nő nem lenne is vétkes, az elválasztásnak mégis a francia jog szerint az a következménye, hogy a nő elveszti özvegyi öröködési jogát, mely a törvényen alapszik. Tehát a panaszos is, a ki az elválásra pert indított, vesztes az öröklési jogára nézve.6 Ily irányt követ a szász törvénykönyv is, rendelvén: <Gedachte Erbfolge — des überlebenden Ehegatten — tritt nicht ein, wenn die Ehe vor des Erblassers Ableben aus irgend einem Grundé rechtskráftig für ungiltig erklárt oder gánzlich geschieden worden ist>, — a mi ügy, mint a francia jogban, ki nem terjed az ágy-asztaltóli elválasztásra Es igy azon vétkességi tények, a melyek a szász törvény szerint a házastársnak, az özvegynőnek öröködési jogát kizárják, u. m.: «\venn der andere Ehegatte sich eines Ehebruchs, oder schwerer auf Ausführung desselben abzweckender, oder auch widernatürlicher Unzüchtigkeiten schuldig macht»; továbbá: uvenn ein Ehegatte den anderen böslicher Weise verlásst, oder die eheliche Beiwohnung ungebührlich verweigert, oder der Ehemann die Ehefrau aus dem Hause verstösst» stb. stb. azon okok közt soroltatnak elő, a melyek a házassági kötelék felbontását megállapítják; a melyek által a törvény szavaiként: »der Antrag des verletzten Ehegatten auf Scheidung vom Bande ist begründet». A szász codex forrásául szolgált osztrák törvény is ily kapcsolatba hozta az özvegyi örökség elvesztését a házasság felbontásával, a melynek okai közt kiváló helyet foglal el a házasságtörés (109. §.i, rendelvén: «Doch hat ein aus seinem Verschulden geschiedener Ehegatte weder auf die Erbschaft, noch auf einen Erbtheil des Gatten Anspruch*. (759. §.J Csak a végrendeleti örökösödésre nézve tett kivételt, a mennyiben az 543. § szerint attól megfosztatnak azok: «welche des Ehebruches oder der Blutschande gerichtlich gestándig oder übervviesen sind». Belföld. A bűnvádi eljárás életbeléptetési törvényének tervezetét a napokban az igazságügyminiszteriumban egy szűkebb tanácskozmány tárgyalta. Néhány nap múlva a javaslatot kinyomatják és közzéteszik. Az esküdtszéki hatáskört ezen tervezet már magában foglalja. A hatáskör megállapításánál a vezéreszme természetesen az volt, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények tartozzanak az esküdtszékhez. Az elválasztó vonalt körülbelül az öt esztendő képezi a nélkül, hogy ez teljesen be volna tartva. Egészben vége az esküdtszék hatáskörét valamivel szűkebbre tervezik, mint a külföldön van. Az igazságügyminiszteriumban a Btk. novellájával is behatóan foglalkoznak. A képviselőház előtt levő javaslat előreláthatólag vissza fog vonatni átdolgozás céljából. Leginkább a feltételes Ítéletekről szóló rész igényel átdolgozást, de a többi rész is revizio alá kerül s az egész munkálat kibővittetik. * Chabot: Commentaire sur la loi relatíve aux successions ad art. 767. - Durant: Plan de code civile et uniformé pour toute la république francaise. Ausztria és külföld Külföldi judicatura. (Az ausztriai legfelsőbb ítélőszék döntvényei.) Az általános kereskedelmi meghatalmazásnak korlátozása befelé, harmadik személyek irányában hatálytalan. (1893 okt. 18. 9,830. sz.) Ha harmadik személy fizetett az adós helyett, csakis a fizető jogosult a nyugta kiállítását követelni. (1893. okt. 19. 11,052. sz.) Az üzletközvetitőnek díjkövetelésére nézve nem az egyes eljárások pontos kimutatása, hanem a kikötött eredmény a döntő. (1893 okt. 19. 11,357. sz.) A fiú házasságkötés után is követelhet kiházasitást, ha az neki a nősülés előtt megígérve lett. (1893 okt. 19. 12,319. sz.) * A kezes maga a kezesség alapján nem, hanem csak a szavatolt fizetés eszközlése folytán nyer visszkereseti jogot a főadós ellen. Pusztán fedezeti váltónak kiállítása a kezes részéről a szavatolt fizetés eszközléséül nem tekinthető. (1893 okt. 24. 11,489 sz.) Idegen telek használatának szükségessége még nem cim a szolgalom megszerzésére. (1893 okt. 24. 12,028. sz.) * A házasságon kívüli apaság beismerése házasságban születetett oly gyermek tekintetében, kinek törvényessége a férj által vitatva nem lett, hatálytalan. (1893 okt. 25. 12,290. sz.) Indokolt a kereset a házastárstól a házasság tartama alatt született gyermek tekintetében a törvényes leszármazás el nem ismerése iránt, ha felperes a nemzés lehetetlenségét bizonyítja; a közösülés lehetetlenségének bizonyítására felperes nem köteles. (1893 okt. 31. 12,042. sz.) Német birodalmi magánjogi codificatió 1894 okt.—decemberben. (Örökösödési jog.) A codex-terv második vizsgálatára hivatott bizottság a jun. végén kezdődött nagy nyári szünet után okt. 8-án ismét megkezdette működését — folytatólag az utóörökösökről (1,804—1,841. §§.) legnagyobb részben a terv elveinek helyeslésével. Tüzetesebb fejtegetésre nyújtott alkalmat azon kérdés: vájjon az előörökös örökségkiadási kötelezettsége azon vagyontárgyakra szorittassék-e, a melyek az utóöröklés megnyíltának idejében még birtokában voltak, vagy kiterjesztessék-e az általa felhasználtaknak a vagyonában meglevő értékére is? utóbbi levén a tervezet szabálya. A többség ettől eltérőleg a kiterjesztés (1,840) ellen szavazott; elégségesnek találtatván az 1,825. §. a surrogatióról, mely szerint az örökséghez tartozik az is, a mit az előörökös pótlásul az elhasználható tárgyakért szerzett. Azzal pedig kiegészíttetett a tervezet, hogy ha az előörökös kárositási szándékkal az örökséget megrövidítette, az utóörökösnek kárpótlással tartozzék. A fr. Code utánzásául tett azon indítvány azonban, hogy a gyámhatóság köteles a még nem született, vagy apai hatalom, vagy gyámság alatt létező utóörökösnek már az utóöröklés megnyílta előtti jogosultságai gyakorlatánál való képviseltetésére gyámot rendelni, ha az örökhagyó azt kívánta, el nem fogadtatott, mert ez iránt már vannak intézkedések (1,738., 1,741., 1,74?., 1,745.) különösen a végrendeleti végrehajtásoknál. Ezután következett a hagyományozás (1,842—1.8&&) kevés változtatással. Az előhagyományozásról rendelkező 1,815. §. lényegileg a terv szellemében köv. szabály által helyettcsittetett: Ha az örökhagyó az örökösnek hagyományozott valamit (Vorausvermáchtniss), ez akkor is érvényes, ha maga az örökös terheltetik azzal. Az 1,847. §., mint magától érthető, feleslegesnek találtatott, a mely szerint t. i. semmis az oly hagyományozás, melynek tárgya az örökhagyó által határozottan ki nem jelöltetett, sem egyéb intézkedéseiből ki nem vehető. Az 1,848. §. 1. kik. helyébe, mely azt rendelte, «hogy oly tárgy hagyományozása, melyről örökhagyó mini őt illetőről rendelkezett, csak úgy érvényes, ha az örökség nyiltakor az örökhagyóé volt, vagy ez a hagyományozáskor tudta, hogy azon tárgy nem az övé» — a többség következő szabályt állított fel: «Bizonyos- tárgy hagyományozása érvénytelen, a mennyiben azon tárgy az örökség nyiltakor nem tartozott az örökséghez, ha csak az örökhagyó akarata szerint a hagyományosnak ahhoz hozzá kell jutnia, tekintet nélkül arra, hogy az örökséghez tartozik-e vagy sem». — Az 1,848. §. kiegészíttetett következőleg: «Meghatározott tárgy hagyományozása, kételyeknél, az érték megtérítésére vonatkozó örökségi igényekre is kiterjed, a tárgy elpusztítása, megrongálása esetében.» Az 1,849. mely azon esetről intézkedik, midőn a hagyományozott tárgy nem tartozott az örökhagyó vagyonához, vagy azon tudatban, hogy az nem az övé, tette a hagyományozást, következő új szerkezetet nyerte: «Ha a hagyományosnak a tárgyat meg kell kapnia, tekintet nélkül arra, hogy az tartozik-e a hagyatékhoz, akkor az illető köteles azt megszerezni. Ha erre