A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 39. szám - Özvegyi jog az összehasonlitó jogtudomány és codificatio alapján 2. [r.]

27 8 A JOG nem képes, értékét készpénzben kell kiadnia; úgy akkor is, ha a tárgy megszerzése aránytalanul nagy költségébe kerülne.» Az 1,851. §. a rendelkezés idejében a hagyományost illető tárgy hagyományozásáról, és az 1852. §. a hagyományozott tárgyhoz valamely jognak a hagyományozás általi megállapításáról — a bizottság által töröltetett. Az 1,855. §. azon esetről, ha a hagyomány tárgyát az örökhagyó követelése képezi, a mely örökség nyiltakor már teljesítve volt, azzal egészíttetett ki, hogy ily esetben, ha a követelés a hagyományozáskor pénzbeli volt, kétség esetében a követelésnek megfelelő pénzösszeg tekintendő hagyományozottnak, akár létezik az, akár nem a hagyatékban. — Az 1,856. §. az adóst illető követelés felszámolásáról, s az 1,857— 1,858. §§. egy harmadik személy örökségének hagyományozásáról töröltettek. Az 1,859. §. 1. kik. szerint a hagyományozott tárgy az örökség megnyíltakor volt állapotában tartozékaival együtt adandó ki. Ez helyettesittetett azzal: hogy a hagyomány kétség esetében az örökség megnyíltakor létezett járulékaira is kiterjed. Többi része, mint magától érthető, töröltetett, úgy az 1,860. §. külön intézkedései is a bérleti hagyományokról, minthogy ezek feleslegesek azon irányelv megállapítása után, hogy «Kauf bricht nicht Miethe und Pacht». Helyeseltetett az 1861. §. rendelkezése, hogy a hagyomány zálogjoggal vagy más joggal terhelve lévén, a hagyományos nem követelheti az attóli felmentetését, de ha erre az örökhagyónak igénye volt, ez reá is kiterjed. Másrészről azon kérdés vettetett fel, hogy valamely földbirtok hagyománya, mely az öröködéskor az örökhagyót illeté, kétség esetén azon jelzálogra, járadéktartozásra is kiterjedjen-e, mely magát az örökhagyót illette azon földbirtokon. A többség ily esetek sokfélesége folytán mellőzendőnek találta az azokra vonatkozó törvénymagyarázatot. Ellenben szükségesnek találták a köv. kiegészítéseket: «Ha a hagyományozott birtok az örökhagyó adósságáért vagy oly tartozásért van jelzáloggal terhelve, melynek kielégítésére az örökhagyó van kötelezve, ily esetekben kételyeknél az örökössel szemben a hagyományos köteleztetik a hitelezőt kellő időben kielégíteni, a menynyiben a tartozás a tulajdonnak a hagyományosra való átszállásakor a birtok értéke által fedeztetik. Ha más hagyatéki földbirtokok is terhelve lennének azon jelzáloggal, akkor a hagyományos abbeli kötelezettsége csak azon részadósságra szorítandó, a mely megfelel azon aránynak, mely a hagyományozott birtok értéke és az összes terhelt birtokok értéke közt fenforog. Ezen érték ama terhek levonásával számíttatik ki, a melyek a jelzálogot megelőzik. Ha az örökhagyónak, egy harmadik ellenében, igénye lenne a tartozás kiegyenlítésére, akkor a hagyományos az örökös irányában csak annyiban van kötelezve, a mennyiben az örökös a harmadiktól kiegyenlítést nem nyerhet». Azon indítvány, hogy ezen szabályok alól az összes biztosítéki jelzálogok kivétessenek, mellőztetett. De kiterjesztették azon esetekre, melyekben a hagyományozott földbirtokra és valamely más birtokra összjáradéki vagy telekadósság nehezedik. (Folyt, köv.) Sérelem. A lugosi kir. Törvényszék telekkönyvi osztálya és a lugosi kir. bir. végrehajtó. Megverte a jó Isten azt, a ki bármi tekintetben is a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságára szorul. Folyó évi április hó 15-én 2,952/895 tlkvi szám alá egy ujabb árverési kérvényt adtam be a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságához, miután az elsőt minden indokolás nélkül visszautasította. Eme árverési kérvényem elintézést nyert folyó évi április hó 23-án, de az árverés határnapjául csak 1895. évi szeptember hó 9-ik napja tüzetett ki s erről én csak 1895. évi augusztus hó 11-ik napján lettem értesítve, miután megelőzőleg a törvényszéki elnöknél és a telekkönyvi hatóságnál árverési kérvényem elintézését többször megsürgettem. Az árverési végzés kézhez vétele után 3—4 rendbeli felszólító levelet írtam a kiküldött kir. bir. végrehajtónak, hogy dijait velem közölje s az árverést esetleg közbenjövetelem nélkül is tartsa meg, de leveleimre semmit sem válaszolt mindaddig, mig fegyelmi feljelentéssel nem fenyegettem. Időközben adósom is irt hozzám többrendbeli felszólítást és kérést, hogy nyugtámat és számlámat követelésemre nézve posta utján neki küldjem el, mert ő az árverés előtt fizetni akar, mire én neki számlámat és a nyugtát el is küldtem posta utján ajánlva. A többszöri szorgalmazás és a többrendbeli ajánlott levél folytán mintegy 10 frt 40 krnyi költségeim és készkiadásaim merültek fel, melyeket okmányilag képes vagyok igazolni. Ily körülmények után adósomtól azon értesítést vettem, hogy ő követelésemet a bíróságnál lefizette, mire én a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságához 6,666/895 tlkvi szám alá egy kérvényt adtam be, felszámítva abba követelésemet adósom ellen s kérdést intézve a telekkönyvi hatósághoz az iránt: igaz-e, hogy adósom követelésemet ott lefizette? Erre 1895 szeptember hó 9-én az árverés napján kaptam a következő végzést: > Végzés. Értesiti a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság folyamodót, hogy összes követelése 75 frt 15 krban 6,573/95 tlkvi szám alatt Schiszler Vilmos bir. végrehajtó által birói letétbe helyeztetett és hogy ezen összeg kiutalása iránt az előbb érintett szám alatt 1895. évi szeptember hó 9-ikére tűzött árverés egyidejűleg felfüggesztése mellett már intézkedés tétetett*. — Nagyméltóságú Miniszter Ur, Kegyelmes Uram! Azt hiszem, e végzést magyaráznom nem szükséges, kitűnik abból a legnagyobb mérvű jogsérelem, kitűnik abból, hogy a kir. bir. végrehajtó, kivel én hetekig állottam folytonos levelezésben, követelésemet jogtalanul átvette adósomtól, azt előttem elhallgatta, s csak akkor tette birói letétbe, midőn fegyelmi feljelentéssel fenyegettem, — és éppen eme fenyegetés miatti boszuból helyezi birói letétbe pénzemet, hogy ez által nekem jogtalan költségeket okozzon. Es mit csinál a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatósága? A letétel elfogadásáról és megtörténtéről, valamint az árverés felfüggesztéséről csak saját kérvényem folytán értesít 6,666/895 tlkvi szám alatt, melylyel egyidejűleg megküldi az 5,932 és illetve a 6,573/895 tlkvi számú végzést is 1895. évi szeptember 6-ról keltezve, melyben az állíttatik, hogy az 1895. évi birói letéti napló 91. tétele alatt bevételezett követelésem általa tétetik letétbe holott az már 1895. évi szeptember hó í-én be lett adva a lugosi kir. adóhivatalhoz. Tehát a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatósága az 1881. évi 60. t.ckk. 41 és 73. íjij-ai ellenére egy törvénytelen eljárást helyesel!! Ettől eltekintve' a magát ügyvédi helyettesemül jogtalanul feltolt kir. bir. végrehajtó által önkényüleg felszámított és adósomtól elfogadott összeg követelésemet nem fedezi, mert abba sem a megítélt kamat, sem a 3 frt 10 kr. hirdetményi dij, sem a fentebb érintett 10 frt 40 kr. felszámítva nincs. Mit érdemel egy ily tolakodó kir. bir. végrehajtó, ki ellen fegyelmi panaszomat megtettem? És hogyan kívánhat maga iránt bizalmat és tiszteletet egy olyan kir. bíróság vagy hatóság, mely megengedi, hogy alantas közegei mások magánvagyonával önkényüleg rendelkezzenek ? De kérdem: volt-e joga a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságának a már 1895 április hó 23-án kiadott 2,952/895 tlkvi számú árverési végzést nekem csak 1895. évi augusztus hó 11-én kézbesíteni? Törvényesen járt-e el a kir. bir. végrehajtó, midőn követelésemet adósomtól felvette és a helyett, hogy nekem kiszolgáltatta volna, birói letétbe helyezte? Jogosítva volt-e ő adósommal összeszámolni? Törvényesen járt-e el a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatósága valamint a kir. bir. végrehajtó is akkor, midőn követelésem lefizetéséről és az árverés felfüggesztéséről az árverés napja előtt nem értesítettek ? És jogosítva volt-e és van-e a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatósága a telekkönyvi bekebelezés által is biztosított követelésem iránti zálogjogomat követelésem kifizetése előtt hivatalból törültetni ? — Nagyméltóságú Miniszter Ur, Kegyelmes Uram ! a lugosi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságának szénája nincs rendben! Szükséges lenne ott egy kis erélyes vizsgálatot tartani!! Ocsvay Árpád ügyvéd Szászkabányán Irodalom. Feladatunk a polgári házássággal szemben. Irta: B a g o s s y Bertalan, székesegyházi hitszónok, képezdei tanár. Reizer János kiadása, Szatmár. Ára 2 frt. Szerző célja: megfelelni e kérdésre: Miképen felelhet meg különösen a kath. lelkész hivatásának ugy, hogy egyházának buzgó apostola lehessen s a mellett a haza hü polgára maradjon ? A szükséges előfogalmak megadása után közli az 1894. XXXI. és XXXII. törvénycikkeket, azután a Rauscher-féle hires Instructiót, továbbá a magyar polgári házassághoz adott Utasításokból a szükségeseket. Végül pápai encyelicák, római decisiók és külföldi szaktekintélyek alapján gyakorlati útmutatást ad a teendőkre nézve. Eszméjének sajátossága, kidolgozásának alapossága miatt kiváló érdekeltséget keltett a mü megjelenése után azonnal. Álláspontjának megjelölése és kifejtése miatt az állandó becsű, számottevő munkák közzé sorakozik e munka. A kath. elveket a legszigorúbban kívánja ugyan fentartani, azonban az állam törvényei iránt is tisztelést hirdet mindaddig, ameddig azok a törvény jellegével birnak. Főképen kath. szellemű a munka és pedig a kath. fölfogásnak saját oldaláról hatalmas nyilatkozványa. Érintetlenül hagyja a nm. püspöki kar utasításait, de azok mellett vezérfonalul szolgál az uj helyzet bővebb tanulmányozására és a gyakorlati téren való eligazodásra. Akár elméleti fejtegetéseit, akár gyakorlati következtetéseit tekintjük a szerzőnek, felhozott érvei miatt kiváló figyelem illeti meg e müvet egyéb tekintetben is. Első sorban a kath. lelkészeknek szól, de sok tekintetben érdekel másokat is. Érdekli az ügyvédeket valamint azon tisztviselőket, a kik a házasságkötés és a hozzátartozó dolgok valamelyikével foglalkoznak. Érdekli mindazokat, a kik elméleti tanulmányozás vagy tényleges szereplés folytán arra vannak hivatva, hogy az uj korszakban a legnagyobb tényezőnek uj helyzetét figyelemmel kisérjék. Vegyesek. Bogisich Lajos, a budapesti kir. törvényszék nagyérdemű elnöke, már visszaérkezett szabadságáról és átvette a törvényszék vezetését. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság elnökei. Az igazságügyminiszter az 1895. év tartamára a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság elnökévé Veszprémy János kir. curiai birót, a bizottságnak eddigi helyettes elnökét; helyettes elnökévé pedig Keresztszeghy Lajos kir. curiai birót nevezte ki.