A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 3. szám - Néhány szó az uj sommás eljárás 71-ik és 160-ik szakaszához
A J A szakasz bátran kihagyható ; egyedül az osztrák törvény tartalmaz egy ilyenforma §-t, ellenben a francia, porosz törvényekben és az 1870 iki bizottsági javaslatban ennek mását hiába keressük. Hiszen, hogy a bányatörvényen kivül a jogrendszer többi részei subsidiarius jogok a bányaügyekre, az annyira kétségtelen, hogy talán kijelenteni is felesleges; de ha nagyobb világosság kedvéért ez mégis szükségesnek látszik, akkor ez kimerítően és szabatosan szövegezendő. A javaslat azonban c s a k az általános magánjogot emliti segédjog gyanánt, igaz, hogy ennek forrásait oly részletességgel sorolja fel. a mire semmi szükség nincs, mert elég volna e jogot egyszerűen megnevezni, úgy sem a bányatörvény feladata annak meghatározása: hol, mik az átalános magánjog forrásai? De a magánjog megjelölésével a segédjogok nincsenek is kimentve, mert a bányatörvény nem tisztán speciális magánjog; túlnyomó abban a közigazgatási jogi elem (1. a VI., VIII., IX., XIV., XVI. stb. fejezeteket) és ezen a réven a közigazgatási jog által is kiegészítést nyer, a minthogy a javaslat is hivatkozik a cselédtörvényre (162. §.) az ipartörvényre (136. §.) stb. A részvénytársulatok s egyéb (a kereskedelmi jog értelmében feltételes, alanyi ügyleteknek iparszerű íizése folytán) kereskedelmi jogi jelleggel biró bányavállalatok nem egy kérdé sében a kereskedelmi törvény rendelkezései irányadók.* A rendEkkép nő meg a segédjogok száma. Talán azért nincsenek mindezen jogok megnevezve, mert úgy is utalás történik mindenütt azon törvényekre, melyek a bányatörvény rendelkezéseit kiegészítik? Ez a feltevés nem állhat meg. A javaslat nem hivatkozhat minden egyes szakasznál a felmerülhető kérdések segédjogára; nem is teszi, csak kivételesen, sőt ott is hallgat, a hol nyilatkoznia kellene.' Nem szól pl. a részvénytársaságok, tehát már alakjuknál fogva kereskedelmi társulatok bányavállalatairól, sem a bányaiparvállalatokról, melyeknek (föltéve, hogy a kisipar körét meghaladják) ügyleteit az 1875 : XXXVII. t.-c. kereskedelmi (sub jectiv) ügyletekké minősiti; e két jog érintkezése nem egy kérdés megvilágítását teszi szükségessé.6 Egy másik eset : a javaslat a kutatás alól kivett helyek között nem emliti a gyógyforrásokat (bár a afontosabb közérdeket" a megtagadás indokául felhozza, 7. §. 2. p.), pedig a vízjogi törvény értelmében, a bányakapitányság javaslata alapján megállapított védterület határain belül földalatti hajtásokra vagy (kutatás céljából) fúrásokra engedély nem adható.7 íme ez utalás még ott is hiányzik, a hol helyén volna és ezen csak az összes segédjogok megnevezése segítene. Az általános magánjognak — mint egyedüli subsidiarius jognak — felemlítése folytán: a többi nem említett jog kizártnak tekinthető. Avagy azért van csupán az átalános magánjog egyedül t segédjog gyanánt megnevezve, mert a javaslat «A jelen törvény által szabályozott v iszonyokat» jelöli meg a bányatörvény tárgyául? (1. §.3. 4. sor.) A törvény által szabályozott viszonyok: körülírva = jogviszonyok. De a bányavállalkozás nemcsak átalános magánjogi viszonyokat, hanem speciális kereskedelmi jogviszonyokat is hoz felszínre ; azonfelül nem mind az : jogviszony és jogügylet, a mi a bányatörvény és segédjogai körébe tartozik. A bányabérlet: jogügylet és jogviszonyt alapit, a bányaszolgalom, a telektulajdonos és bányavállalkozó közötti viszony jogviszony; de már a munkásjegyzék, a térkép készítése, a munkakönyvek kiállításának kötelessége stb. nem jogügylet vagy jogviszony. A kereskedelmi jog a ((kereskedelmi ügyek» (Handelssachen) átalános kifejezést használja; a bányajogban ennek megfelel a »bányaügyek« (Bergwerksangelegenheiten) fogalma, mely a jogügyletek, viszonyok, rendészeti, közigazgatási és 4 1854-ki bt. 131. §. í)lH75. XXXVII. t.-c. 10. c. V. ö. 259. §.6. p. büntetés a büntető törvények alkalmazását nem zárja ki.6 5 Jav. 233. §. ' A kisipar körét meghaladó bányaipar ügyletei kereskedelmi ügyletek k. t. 259. 6. p. Mi a bányaipar? terjedelme, határa ? azt a bányatörvény határozza meg, egyenkint megnevezvén a feldolgozó müveket (131. §. b) p.), mit a «Vo!lzugsvorschrift» azzal egészít ki: hogy az adomány folytán szerzett bányaművelési jogosítvány tisztán nyers anyagok előállítására (»Darstellung der Rohstoffe») jogosít és igy a vasércek olvasztója nem fajulhat vasöntővé (Gusswerk), mert az már a gyáripari törvények és hatóságok alá tartozik, külterületekre kisajátítást nem ad, stb. (V. 80. §.). Eddig terjed a bányaipar. A javaslat átalánosságban a (-kohászati feldolgozást)) emliti (77. §. 3. p.), határát szigorúan nem jelöli meg (valószínűen az ipartörvényre bízza) és így megeshetik, hogy c s a k a gyári jellegű olvasztók (a kik pedig saját terményeiket át- vagy feldolgozzák) vagy ezeknek az ügyletei i s kereskedelmi ügyletekké minősíttetnek. E cimen odajuthat az, a mi már nem bányaipar, de viszont kimaradhat, a mi sajátkép bányaipar. » 1885. XXIII. t.-c. 16. 157. §§-ai. Az 1870-ki bizottsági javaslatban tol volt véve. 8. §. OG 21 rendtartási kérdések megjelölésére egyaránt alkalmas. E kifejezést használja az 54-iki osztrák bányarendtartás, felsorolván egyúttal kimerítően a segédjogokat; ezt a formulát fogadta el a szaktanácskozmány, tisztában levén azzal, hogy a bányajog kiegészítésére nemcsak az átalános magánjogi viszonyok szabályozására hivatott magánjog, hanem a bányaügyek természetének megfelelő : kereskedelmi, büntető- és közigazgatási jogok is szükségesek. De nem vitázom tovább önmagammal ; a rendelkezés indokait nem is próbálom kihüvelyezni, a minek hosszadalmasságába a dispositió hézagos volta és az indokolás teljes hiánya vitt be; a szakasz vagy a kifejtés értelmében szövegezendő vagy mint felesleges és hibás kihagyandó. A 2. és 3. t;§-ok a földtulajdonos rendelkezése alá nem eső ásványokat jelölik meg és a földbirtokos rendelkezési jogának megváltását szabályozzák. A 2. és ennek kiegészítését képező 4-ik §tj ok ellen alig lehet kifogás; hogy a sójövedék a finánciális törvények értelmében ítélendő meg, egyebekben pedig a bányatörvény rendelkezései alá tartozik, helyes és természetes. A szénbányászat jogi szabályozására vonatkozó nézeteméit kifejtettem8 és nem levén okom azon változtatni : egy rövid recapitulatióra szorítkozom. A közgazdaság, a bányászat speciális érdeke és az egyöntetű szabályozásnak, a jogegységnek összhangja egyaránt azt kívánják, hogy a kőszén minden faja a földtulajdonos rendelkezése alá nem eső ásványok közé soroztassék és egészen azonos szabályozásban részesüljön. De ez csak a földbirtok áldozatkész hozzájárulásával történhetnék meg, a mire kevés vagy éppen semmi kilátás, mert a földbirtok annyira beleélte magát u. n. százados jogcímébe (a mihez voltakép az osztrák bányarendtartás révén s az országbírói értekezlet határozatainak jóvoltából jutott), annyira a földtulajdonhoz kötött jognak tekinti a szénjáradékot, hogy még a 3. ij-nak jóval csekélyebb igényű szövege is alig táplálhat reményt a sikerre. A széntelepek felett ma a földbirtok rendelkezik, tőle függ. hogy megengedje-e a vállalkozást ? az engedékenység s ezzel a kőszén árát pedig ő szabja meg. Ezzel szemben mit ér az, hogy rendelkezési joga a széntelepek felett a törvényben elismertetik ugyan, de az bármely vállalkozó vagy felfedező által megváltható még pedig úgy, hogy a váltsági összeg maximuma is előre meghatároztatik: a hektáronkint (és cvenkint) fizetendő 40 frtnyi térdijban, meg a métermázsánként szolgáltatandó fél illetve egy fillérnyi terménydijban! (Folytatása következik.) Néhány szó az uj sommás eljárás 71-ik és 160-ik szakaszához. Irta: TATICS PÉTER, budapesti kir. táblai tanácsjegyző. Semmiképen sem vagyunk hivei és pártolói ama szellemi gymnasztikának, mely az újonnan kibocsátott törvények intézkedéseinek parányokra való szétboncolásával s igen sokszor semmit mondó vitatásával foglalkozik. Mindazonáltal az uj sommás eljárási törvénynél még a legaprólékosabb részletek megvitatását is helyén valónak, jogosultnak tartjuk. Tény azonban az is, hogy egyhamar még annyi vitás kérdés nem merült fel, nem tűnt fel oly sok homályos hely, mint épp ez uj törvény kibocsátása óta. Eme törvény létrejöttével egészen uj aera keletkezett judicatúránkban, méltányos tehát, ha a teoreticus és practicus jogászok közül számosak szokatlan intenzivitással láttak hozzá az ellentmondó, homályos és kétes intézkedések megvitatásához. Nem egy kérdés tisztázását vonta ez maga után ; hogy pedig a szakirodalom terén vitatott nézetek hatással lesznek praxisunkra is, — azt hiszszük — ez kétségtelen. Egyik sem végzett hiába való munkát azok közül, kik eme törvény vitás kérdéseinek megvilágítása körül bármily csekély mérvben is fáradoztak. Legyen ez elég igazolásul alább következő néhány megjegyzésünkre. Nem célunk ezúttal élére állított és mindenképen vitás természetű kérdésekkel foglalkozni, tisztán csak néhány megjegyzést óhajtunk tenni a törvény két speciális paragrafusára, mintegy hiányzó kiegészítésül, mely nélkül azok rendelkezései némi kételyre adhatnak okot. A 71. § a következőket mondja: A felek a bizonyítás felvételénél az esetben is jelen lehetnek, ha az nem a perbíróság előtt történik. Evégből a megkereset t^biróság a feleket a kitűzött határnapról « »A szénbányászat joga és a földbirtoka cimü bányajogtanulmányom a ((Közgazdasági és Közigazgatási Szemle* 1893. évfolyamából különlenyomat.