A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Utóörökösödés és annak következményei

A JOG 15 J a kir. törvényszék a leiperes az 1893. évi áprü hóra járó 14 frt l6ij kr. iránt igényével elutasította, azért kellett helybenhagyni mert a kereset, kove elesnek ez a része a per folyama alatt az JSbWi ítélet hozatalán sem vált esedékessé, miért az alperes részéről az idoelottiség okán emelt k.togás e vonatkozásban alapul stb. r A m. kir. Curia ^1895 tebr. 13. 1,002. sz. a)- Akir itéló'táhl Ítéletének az a része, mely által a kereset tárgyává tett követelés"1 bol 85 frt tökeösszeg valódinak Ítéltetett és a csődhitelezői követések 2. osztályába soroztatott, helybenhagyatik; egyéb része azonban megváltoztattató és e tekintetben az elsőfokú bíróság nak, felperest keresetével 141 frt 66'.'. krra nézve feltétlenül elutasító ítelete hagyatik helyben stb. Indokok: Helyesen állapította meg a II. fokú bíróság az általa vonatkozólag telhozott indokoknál fogva, hogy a keresethez A) alatt csatolt bérleti szerződés, felperes mint bérbeadó és W Hermán közadós mint bérlő közt létesült és hogy ezt a szerződést W. Hermán a maga nevében és részére, nem pedig S Helén képviseletében kötötte meg és helyesen ítélte az 1892. évi január 1-én és ápril 1-én lejárt összesen 85 frt bérösszeget valódinak A mi azonban az 1892. évi július 1-én, október 1-én és 1893. évi január 1-én lejárt negyedévi, továbbá az 1893. évi ápril hóra követelt összesen 141 frt 66*'3 kr. bérösszeget illeti, e tekintetben a II. bíróság ítéletének megváltoztatásával az I. fo'ku bíróságnak Ítélete hagyatott helyben; mert habár kétségtelen, hogv a csődtörvény 22. §-a értelmében a fenforgó bérleti szerződésnél a csődnyitás napjától (1892 ápril 12) kezdve a csődtömeg lépett a közadós helyébe és így a közadósnak 1892 ápril 14-én, tehát a csődnyitás joghatályának kezdete után kelt K) alatti levelében foglalt és felpereshez intézett azon kijelentése, hogy csődbe jutván, a bérlet tárgyát felperesnek rendelkezésére bocsátja, a mi a bérleti szerződés felmondásával azonos jelentőségű, egymagában véve joghatályhal bírónak nem is tekinthető; mégis ezen, felperes által kétségbe nem vontán rendes időben történt felmondást felperessel szemben joghatályosnak kellett elfogadni, miután felperes maga sem állítja, hogy a közadósnak ezt a felmondását el nem fogadta és hogy erről akár a közadóst, akár ennek tömeggondnokát értesítette volna; másfelől pedig az is kétségtelen tény, hogy a bérlemény már 1892 május 1-én felperesnek szabad rendelkezésére állott, s azt sem a közadós, sem helyettese, a közadós vagy csődtömege rendelkezése folytán más azon időn túl nem használta stb. Bűnügyekben. Vádlott azon cselekménye, mely szerint a tulajdonjog fentartása mellett vásárolt tárgyat a nélkül, hogy a vételárból bármit fizetett volna, eladta s ekként a tárgygyal mint sajátjával rendelkezett, söt az ezért kapott pénzt is megtartotta, a btkv. 355- ss 35Ö- í-aiban meghatározott sikkasztás bűntettét képezi. A budapesti kir. törvényszék: B. J., B. I. és S. S. ellen csalás büntette miatt folyamatba tett eljárás megszüntettetik. Indokok: A vizsgálat anyaga szerint B. J. 1893 aug. 16-án megjelent a «Fairbanks> társaság budapesti üzleti helyiségében s ott vagyoni viszonyait egy községi bizonyitványnyal igazolván, 435 frt vételárért egy <szekérhidmérleget» vásárolt. A vételárból 35 frtot lefizetett, 400 írtról pedig a feljelentéshez csatolt kötelezvényt adta, melyben a tartozást elismeri s kijelenti, hogy a hídmérleg a vételár teljes kifizetéséig a Fairbanks társaság tulajdona marad. B. J. az ekként megvett s át is vett mérleget S. S.-nak s B. I.-nak, a kik a kincstár szénaszállitói voltak, átadta, illetőleg ezekkel társasviszonyba lépett s készpénz helyett betétként a szekérmérleget adta át. A kir. ügyészség sikkasztással vádolja ezen cselekményből folyólag B. J-et, mert ez a szerződés szerint a tulajdonjogot csak a vételár teljes lefizetése után szerezte volna meg, miután azonban tény, hogy panaszos és panaszlott közt adásvételi szerződés létesült, miután ingó dolgok eladásánál a dolgok átadásával egyidejűleg a korlátlan tulajdonjog is átruháztatik; miután jelen esetben az eladás s a mérleg tényleges átadása is megtörtént: kétségtelen, hogy a hídmérlegnek B. J. tulajdonosává lett s így arra vonatkozólag sem sikkasztást, sem semmi más vagyon elleni cselekményt nem követett el. Miután ekként B. J. büntető úton felelősségre nem vonható, annál kevésbé tartoznak büntetőjogi felelősséggel S. S. és B. I., a kik a hídmérleget B. J.-től jóhiszeműleg s jogszerííleg átvették. A budapesti kir. ítélőtábla: Minthogy magánjogilag a tulajdonjog fentartásával történt eladás érvényesen köthető s így a •pactum reservati dominii* elvénél fogva az akként eladott dologra nézve nem a vevő, hanem az eladó tekintetik tulajdonosnak, a kir. tábla az elsőfokú bíróság végzését, mellőzve az annak indokolásában felhozott ama határozott kijelentéseket, a melyek szerint a fenforgó esetben a kérdéses hídmérlegnek B. J. tulajdonosává lett, helybenhagyja egyébként indokolásánál fogva és főleg azért is, mert a fenforgó körülmények közt B. J. a mérleg tulajdonosának jóhiszeműen tarthatta magát, tulajdoni jogkérdés vitássága esetében pedig, büntudatosságot megállapítani nem lehet, a mennyiben a <pactum reservati dominii* büntetőjogi hatálylyal nem bír. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság végzése részben megváltoztattatik. B. J. a btkv. 355. és 356. §-aiban meghatározott sikkasztás büntette miatt vád alá helyeztetik s a kir. tvszék további szabályszerű eljárásra utasittatik; egyebekben pedig a kir. tábla végzése helybenhagyatik. Indokok: A feljelentéshez NB. a csatolt kötlevél szerint B. J. azon feltétel kikötése mellett rendelt meg 1893 augusztus ltí-án a panaszos Fairbainks társaságtól 400 frtért egy hídmérleget, hogy míg a vételár, melynek fizetési határideje 1893 dec. 31. volt kitűzve, kifizetve nem lesz, a mérleg az eladó társaság tulajdonát képezi. Miután a magánjog szerint a megrendelés ily feltétel mellett érvényesen köthető s miután a megrendelő levél az eladó által elfogadtatván, szerződéssé vált s miután a feleknek a szerződés törvényt szab s e szerint B. J. kétségtelenül tudta azt, hogy a mérleg csak a vételár kifizetése után válik tulajdonává s ezt mégis a nélkül, hogy a vételárból bármit fizetett volna, S. S-nak 200 frért eladta s ekként a mérleggel mint sajátjával rendelkezett, sőt az ezért kapott pénzt is megtartotta, ezeknél fogva B. J.-t a btkv. 355. és 356. §-aiban meghatározott sikkasztás bűntettének jogos gyanúja terhelvén, a miatt vád alá helyezendő volt. Ellenben miután a vizsgálati iratokhoz 21. sz. a. csatolt jelentésből kitűnik, hogy B. F. Tápió-Szecsőn tényleg ingatlannal bir s e szerint a községi elöljáróság által részére kiállított községi bizonyítvány felmutatásával, a mérleg vétele iránti egyezkedésnél a F. társasággal szemben ravasz fondorlatot nem használt; s miután S. S. és B. I. tagadják, hogy tudomással birtak volna arról, hogy B. J. a mérleget mily feltételek mellett vásárolta, sőt utóbbi is azt vallja, hogy ezek előtt a hitelbe vásárlást elhallgatta s azt állította, hogy a mérleg árát kifizette; s miután nincs megcáfolva terheltnek azon előadása, hogy S. S. és B. I. a kincstár részére szénaszállitásra vállalkozván, B. L-t ezen vállalathoz társul fogadták, azonban az üzlet veszteséggel járván, a kilépni kívánó B. J-t oly kiegyezéssel mentették fel, hogy az a mérleget 200 frtért S. S-nak eladta, az ezen felüli ertek pedig a veszteségnek reá eső része fejében tudatott be ; tekintve, miszerint a terheltek tagadásával szemben arra nézve sem merült fel terhelő adat, hogy ezek mindhárman összejátszva azon célból, hogy maguknak vagyoni hasznot szerezzenek és a panaszos társaságot megkárosítsák, a fizetésképtelen B. J-vel vásároltatták volna meg hitelre a vállalatukhoz szükséges mérleget; ennélfogva sem a feljelentésben panasz tárgyává tett csalásra, sem pedig arra nézve, hogy S. S. és B. I. a sikkasztásban tudatosan közreműködött volna, jogos gyanuokok fenn nem forogván, a kir. tábla végzésének azon része, mely szerint utóbb nevezett terheltek ellen az eljárás megszüntettetett, a fentebbi indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (1895. jul. 2. 2,944/95. B.) A ki jogosítva lévén egy bizonyos összeg felvételére, tudva, hogy már előleget vett, közreműködik arra, hogy neki az egész összeg kifizettessék és azt fel is veszi: a B. T. K. 367. §-a szerint büntetendő. A debreceni kir járásbíróság : Vádlott B. Márton az ellene jogtalan elsajátítás vétsége miatt emelt vád alól felmentetik. Indokok: Az «István» gőzmalom társulat igazgatósága panaszolja, hogy folyó évi szeptember hó 4-én B. Márton az általa beszállított termény 629 frt 31 kr. vételárát, melyet a pénztárnok tévedésből a már előzőleg kifizetett 300 frt előleg levonása, leszámítása nélkül részére egészen kifizetett, egészben felvette s így a társulatot 300 frt előleg erejéig megkárosította. Ezen panasza támogatására becsatolja ama jegyzéket, a melyen a B.-nek kifizetendő illetmény felszámittatott s a mely jegyzék jobb sarkán a 300 forint előleg irónnal feljegyezve, kitüntetve van/a mely feljegyzés a pénztárnok figyelmét kikerülte azon okból, mert a jegyzék előbb még leszámítolandó s csak a leszámítolási jegyzék alapján lett volna kifizetés végett a pénztárnoknak bemutatandó, vádlott pedig a csak megtekintés végett kapott jegyzéket leszámítolás alá visszaadás helyett közvetlenül nyújtván be a pénztárba, mi csak azon esetben volt üzleti szokásban, ha előleg nincs, a pénztárnokot tévedésbe ejtette s igy az összegnek az előleg levonása nélkül részére történt teljes értékbeni kifizetését saját rosszakaratú mulasztása által tette lehetővé. Vádlott tagadja, hogy a jegyzéket csupán megtekintés végett kapta s hogy csak tudott volna is azon gondolatról, mely szerint a jegyzéket még leszámítolás alá bocsátania kellett volna, tagadja különösen, hogy a jegyzékben kitüntetett 629 frt 31 kr. összeg mint járandósága a 300 frt előleg levonása nélkül fizettetett volna ki részére a pénztárnok által s e részben őt csupán a pénztárnok vallomása terheli, ki az okozott kárért állásánál fogva felelős lévén, vallomása teljes bizonyítékul sem vétethetett. Másfelől vádlott által a kárként feltüntetett összeg időközben megtéríttetvén, az elsajátítás ténye, ekként a panaszlott cselekmény tényálladéka sem volt megállapítható. (1894 december 19-én, 5,361. sz.) A debreceni kir. ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával B. Márton vádlott a B. T. K. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek nyilvánittatik s ezért a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, az 1892. évi XXVII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján öt napi fogházra átváltoztatandó összesen 50 forint pénzbüntetésre Ítéltetik.