A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Utóörökösödés és annak következményei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a uJog« 38. számához. Köztörvényi ügyekben. Csak oly követelések foglalhatok le, melyek már léteznek es melyeknek keletkezése már nem lehet kétes, ennélfogva a reménybeli jövedelemjutalek le nem tiltható. A fogyasztási adoberleti társasagok nem kereskedelmi társasagok, nem is alkalmi egyesületek, hanem egyszerűen haszonbérlői tarsas viszonyt képeznek. A b-füredi kir. jarasbirósag: Végrehajtást szenvedett a 113, 94. sz. érk. előterjesztésében foglalt az iránti kérelmével hooy a 94 94. sz. végzés folytán teljesített biztosítási végrehajtásnak az a része, melylyel a B.-Füred és vidéke regale-bérleti üzletből előállandó jövedelemnek végrehajtást szenvedettet illető felerésze lefoglaltatott, megsemmisíttessék, elutasittatik, a lefoglalt jövedelem továbbra is végrehajtási zár alatt hagyatik. Indokok: A tárgyalás során bemutatott A. alatti .egyezség' cimü okiratból az derül ki, hogy Cs. M. mint a b.-füredi italés fogyasztási adó bérlet tulajdonosa, végrehajtást szenvedettet társul vette maga mellé oly feltétel alatt, hogy az teljesitendett szolgálati fejében az üzletből eredő évi jövedelem 50° 0-át kapja, viszont az esetleges évi veszteség ö00,'0-át viselni köteles. Tekintve, hogy a társasági szerződés szövegezéséből nyilvánvaló, hogy az üzlettulajdonos és végrehajtást szenvedett a regale-üzlet folytatása céljából közös haszon és veszteségre szóló s a K. T. 62. §-ban körülírt alkalmi egyesülést tárgyazó szerződést kötöttek, mely jogviszonyra a keresk. törvénynek a keresk. társaságokról szóló határozmányai nem alkalmazhatók ; tekintve, hogy ezen üzlet jövedelmei az üzlet könyveiből teljes biztossággal meghatározhatók s ebből viszont megállapítható a végrehajtást szenvedett üzlettársat illető fele részbeli jutalék is, mely a biztosítási végrehajtás során elfoglaltatott: tekintve, hogy a jutalék a fizetés vagy díjazás fogalma alá egyáltalán nem vonható, mert az A. alatti szerződés világos szövegezése szerint a végrehajtást szenvedett nem alkalmazottja, hanem üzlettársa Cs. M.-nek, erre mutat különösen a szerződés 4. pontjában foglalt ama kötelezettsége is, hogy az esetleges üzleti veszteség felét tartoznék viselni ; tekintve, hogy végrehajtást szenvedett azon érvelése, hogy a regale-üzletbőli jövedelem meg nem határozható, meg nem becsülhető, s mint ilyen toglalás tárgyát nem is képezhetné: a K. T. 95. §-ból vont analógia nyomán figyelembe nem vehető, mert e §. szerint még közkereseti társaságoknál is az egyes tagok magán hitelezői biztosítási vagy kielégítési végrehajtás útján lefoglalhatják az egyes tagoknak a társaság irányábani évi kamatot, munkadíj, vagy jutalékbeli követelését ; tekintve, hogy ezek szerint a lefoglalt jövedelemre az 1881: LX. t.-c. 61. §-ában foglalt korlátozás nem alkalmazható: ezeknél fogva végrehajtást szenvedett előterjesztésbeli kérelmével elutasítandó volt. A győri kir. ítélőtábla: A kir. tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a 94. számú végzés folytán B.-Füreden 1894. évi jan. 2U-án foganatosított végrehajtási foglalást, a mennyiben a végr. jkv. 89. t. a. a végrehajtató a végrehajtást szenvedőnek a Cs. M.-al közös fogyasztási adóbérleti üzletből 1894. és 1895. évre kijáró jövedelmi jutalékot is lefoglaltatta, megsemmisíti. Indokok: Mert az U81. évi LX. t.-c. 43. §-a értelmében lefoglalható ugyan a végrehajtást szenvedőnek ingó és ingatlan vagyona s a 79. és a következő §-ok értelmében lefoglalhatok a végrehajtást szenvedőnek követelései is, azonban az 1881. évi LX. t.-c. 79. és a következő szakaszainak rendelkezéséből kitünőleg csakis oly követelései, melyek már létezők s melyeknek keletkezése már nem lehet kétes; mert továbbá, valamely vállalatból a vállalkozó társakat esetleg illető, de még elő nem állott, meg sem határozható reménybeli jövedelemjutalék sem az ingó vagyon fogalma alá nem vonható, sem pedig a vállalkozó társ követelésének nem minősíthető, s követeléssé csak akkor válik, ha a nyeremény már tényleg előállott, s ha annak, mint létező nyereménynek kiadására az igényt a társak már megszerezték: mert a K. T.-nek a keresked. társaságokra vonatkozó, az elsőbiróság részéről felhívott 95. §-a és az ezzel kapcsolatos 101. §-a a fogyasztási adóbérleti társaságok viszonyaira, mely utóbbiak nem kereskedelmi társaságok, nem is alkalmi egyesületek, hanem egyszerűen haszonbérlői társas viszonyt képeznek, még analógia útján sem alkalmazható, a mennyiben a K. T. csak keresk. viszonyok szabályozására terjed ki, s természeténél fogva a közpolgári jog alatt álló viszonyokra ki nem terjeszthető; végül mert ezeknél fogva a reménybeli jövedelemjutalék lefoglalása meg nem állhat, s e miatt a foglalásra az 1881. évi LX. t.-c. 34. §-a alkalmazandó. A m. kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Mert a másodbiróság neheztelt végzése nem tartozik az 1881. évi LX. t.-cikkben megjelölt azok közé az esetek közé, meBudapest, 1895 szeptember hó 22-én. lyekben a másodbiróságnak a végrehajtás folyamán hozott végzései ellen további felfolyamodásnak van helye. Ennélfogva a felfolyamodás hivatalból visszautasítandó volt. (1894 szept. 13. 7,973. sz. a.) Ha az adós kötelezvényének visszakérése nélkül fizeti ki tartozását, mulasztást követ el, miből folyólag nincs jogosítva követelni a hitelezőtől vagy ennek örököseitől, hogy a kötvényt saját költségükön megsemmisíttessék s addig a kötvénybeli öszszeget letétbe helyezzék. Az a kérdés, hogy az adós tartozását az örökhagyónak kifizette, valamennyi örököstárs perbevonása nélkül nem dönthető el. (A kir. Curia 1895 május 17. 2,880. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Üzletvezetőnek és e minőségben számadásra kötelezettnek csak az tekinthető, ki az üzlet önálló vezetésével, s az üzleti vagyonnak és jövedelemnek önálló kezelésével, — a vagyonnak a szolgálati viszony kezdetén tényleges átadása mellett, — meglett bizva. A fiumei kir. törvényszék (1893. évi február 18. 9,344. sz. a.) dr. Pallua Szilveszter ügyvéd által képviselt M. Mathild felperesnek, dr. Vio Ferenc ügyvéd által képviselt A. József alperes ellen, számadás előterjesztése iránti perében következő Ítéletet hozott: Elutasittatik a kereset, melyben felperesnő itéletileg kimondatni kérte, hogy alperes, mint a Deák-úti Bacarcsics-féle házban (Hótel de la Ville) levő és felperesnő tulajdonát képező gyógyszerkereskedés (droguista üzlet) vezetője és gondnoka köteles felperesnőnek 1887. június 1-től, 1890. augusztus végéig terjedő időre, gondnoki tevékenységéről pontos és szabályszerű számadást adni stb. Indokok: A jelen számadás iránti per jogcime az iparhatóság illetékessége- alá nem tartozik, mert az lh84: XVII. t.-c. 176. §-ában felsorolt kérdések egyikéről sincs itt szó és ennélfogva, miután a kereset nem idó'előtti, alperesnek a pts. 2. §-ának b) pontja alapján tett kifogásának elvetése mellett annak érdemére nézve ítélni, kellett. A per érdemére nézve pedig, tekintve, hogy a számadás kötelessége a megbízáson alapszik és hogy felperesnő alperes tagadásával szemben be nem bizonyította, hogy alperes megbízottja lett volna, el kellett fogadni alperesnek azon állítását, hogy ő felperesnő üzletében munkabéri viszonynyal alkalmazott egyszerű kereskedősegéd volt, tehát számadásra nem kötelezett és ennélfogva a keresetet elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893. évi nov. 23. 1,302. sz. a.) a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy nem való, hogy alperes azon alkalommal, midőn a 2. sz. a. levélben foglalt felhívás folytán nála (felperesnél) megjelent, az 1887. június 1-től 1890. augusztus végéig terjedő időre nézve ügykezeléséről részletes számadást terjesztett elő, alperest, mint a Fiúméban a Deák-úti Bacarcsicsféle házban (Hótel de la Ville) levő és felperes tulajdonát képező droguista-üzletnek volt üzletvezetőjét arra kötelezi, hogy az 1877. június 1-től 1890. augusztus végéig terjedő időre az ezen üzletre vonatkozó ügykezelésről pontos és szabályszerű számadását felperesnek terjeszsze elő stb.; ha a felperesné a főesküt le nem tenné, keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy felperesnek első sorban az iparhatóság előtt kellene kereseti igényét érvényesítenie, az elsőbiróság által erre nézve felhozott okokból alaptalan. A mi az ügy érdemét illeti, alperesnek az a védekezése, hogy felperes üzletében csupán kereskedősegédi minőségben volt alkalmazva, s mint ilyen számadástételre nem kötelezhető, elfogadható nem volt, mert alperes a per folyamán önmaga azt adta elő, hogy a keresetben előadott idő alatt felperes üzletében provisor minőségben akként működött, hogy az eladásokat ő eszközölte éi a befolyó pénzeket ő vette fel, felperes férje pedig csak időnkins jelent meg az üzletben pénzek átvétele végett. Tekintve tehátt hogy alperes nem felperesnek vagy férjének folytonos ellenőrzése alatt és azok utasítása szerint, hanem egyedül és önállóaT működött az üzletben, őt nem kereskedősegédnek, hanem a K. ről 43. §. szerinti üzletvezetőnek kell tekinteni, ki ügykezelésé ufőnökének számadással tartozik. Megerősíti ezt különben alperesnek az a saját előadása, hogy a 2. sz. a. levél folytán felperesnél megjelenvén, neki már el is számolt. Minthogy e szerint ügydöntő csak az, hogy alperes csakugyan előterjesztette-e már számadását felperesnek, erre nézve pedig alperes a felperesnek kínált és ez által elfogadott főeskün kívül egyéb bizonyítékot fel nem hozott: