A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Utóörökösödés és annak következményei

A J A nagy hatással fogadott beszéd végén ismételten köszönet mond megválasztatásáért, kéri a közoktatásügyi minister további jóindulatát és annak az óhajnak ad kifejezést, hogy az ifjúság ne csupán felső hatósá­got, hanem egyszersmint jóakatatú barátokat lásson az ujjonan választott felső hatóságban. Ezután ponori T h e \v r e w k Emil, a bölcsészeti kar dékánja mon­dotta el megnyitó beszédét, a melyben az egyetemi élet fontosságát ki­emelve, atyai tanácsokat ad a fiatalságnak és lelkükre köti, hogy igye­kezzenek általános magyar szakemberekké lenni, nem foglalkozzanak politikával még az egyetemi évek alatt, ne vigyék az utcára a hazafiságot, mert a túlzott és éretlen politizálás csak éretlen és a kultúra alacsony fokán álló népek sajátja. Hivatkozik az ős Rómára, a művelt Nyugat mostani ifjúságára, a mely hazáját szereti ugyan, de nem megy bele megfontolatlanul olyan mozgalmakba, a melyeknek gyakran rossz vége van, de eredménye ritkán. Teljesítsük, végzi lendületes beszédét, úgy a kötelességeket, hogy az Alma Mater a Gracchusok anyjának büszkesé­geivel mutathasson önökre: íme az én kincseim. A nagyváradi jogakadémia megnyitása. A nagyváradi jog­akadémián, mint levelezőnk irja, f. hó 15-én volt a tanév ünne­pies megnyitása, a melyen Schlauch bíboros, N o g á 11 püs­pök, Gyöngy össy Lajos törvényszéki biró és a tanári kar tagjai vettek részt. B o z ó k y Alajos igazgató megnyitója után dr. S i p o s Árpád jogtanár olvasta fel értekezését a törvény­telen gyermekek öröklési jogáról, melyet a hallgató­ság élénk figyelemmel hallgatott meg. Schlauch bíboros elis­merését fejezte ki a felolvasónak. Ausztria és külföld Külföldi judicatura. (Az ausztriai legfelsőbb Ítélőszék döntvényei.) Közös telken még a gazdaságilag hasznos beruházáshoz is a társtulajdonos önkéntes hozzájárulása szükséges. (1894 márc. 20. 2,722. sz.) * A gyári részvénytársaság szavatol ama káros következmé­nyekért, melyek a gyárt igazgató közegek által türt, a munkások testi biztonságát veszélyeztető eljárás folytán keletkeztek. (1894 márc. 20. 2,990. sz.) Csupán a kellőleg kiállított, az összes tanuk által sajátkezü­leg aláirt végrendelet hirdetendő ki azonnal; ellenesetben a tanuk hallgatandók ki. (1894 márc. 20. 3,216. sz.) In bianco elfogadott váltó nem veszti el érvényét azáltal, hogy az a váltóbirtokos által csak az elfogadó halála után lett kitöltve és keltezve. (1894 márc. 28.) * A vétkesség bizonyítására külföldi bíróságok ítéletei is alkal­mazhatók. 1893 október 11. 10,251. sz.) * A mostoha anya munkaképtelen férje gyermekeinek tartá­sára köteles, az utóbbiak elleni visszatérítési igény nélkül. (1893 okt. 11. 11,017. sz.) A vevőnek szavatossági igénye a megvett tárgy átadásának időpontjától hat hónap alatt elévül, ha csak a vevő ezen időn belül tudomást szerezhetett a hiányról. (1893 okt. 11. 11,412. sz.) * Birtokközösség által nem érintetik a nő azon joga, hogy férjétől megvonhassa az ő vagyonának kezelését. (1893 okt. 12. 10,228. sz.j * Kiskorúnak adott kölcsönök gyámhatósági jóváhagyás nél­kül is érvényesek, ha a kiskorú ama szükségleteinek fedezésére szolgáltak, melyeknek kielégítésére az ő jövedelmeinek kellett volna szolgálniok. (1893 okt. 12. 10,114. sz.j • * Meg nem engedhető az exceptio non rite adimpleti con­tractus és a vételár visszatartása, ha a vevő az árut megtartotta és használta. (1893 okt. 17, 8,343. sz.) * Valamely jog azelőtt tényleg korlátlan birtokának egyoldalú korlátozása birtokháboritást képez. (1893 okt. 17. 12,218. sz.) Sérelem. Adalék a törvényszéki Írnokok bajaihoz. Az 1893. évi IV. t.-cikk az állami tisztviselőket XI. rang-, illetve fizetési osztályba sorozta s igy a bírósági írnok a XI. fize­tési osztályba jutva az 1874 január 24-én kelt 3,341. I. M. rendelet szerint 3 forint napidíjban kellene részesülnie kiküldetések alkal­mával és ugyanezen rendelet 5. pontja második bekezdésében azt is kimondja, hogy az írnoknak a mérsékelt napidíj nem jár, hanem csak teljes napidij. Nagyon furcsa, hogy hazánk egyik bírósága az írnokoknak 2 frt a többiek pedig 3 frt napidijt engednek, holott világos, hogy a XI. dij-, illetve fizetési osztályban mindenkinek a napidija 3 frt, e mellett szól az igazságügyministernek utóbb ki­OG 271 adott rendelete is, mely a joggyakornokok napidiját 3 frtban álla­pítja meg, s miután ezek az Írnokokkal az 1893. évi IV. t.-cikk életbelépte előtt napidij tekintetben egyenlően dijaztattak, mostan is az lehet az emiitett rendelet célja. Tisztelettel kérem, miután emlitém hány ház annyi a szokás, ezen ügyre vonatkozólag nagybecsű lapjukban ezen kérdést felvetni és arra a tek. törvényszéki birák nagybecsű figyelmét kikérni kegyeskedjenek. A tisztelt véleményező biró urakat kérem arra is kiterjedni, hogy mily úton és módon volna ama szegény irnok érdeke érvényesítendő, kin a ministeri rendelet ellenére a sérelem elkövettetett legyen. Egy törvényszéki irnok. Irodalom. A magyar büntetőtörvények zsebkönyve. Irta:Edvi Illés Károly dr. Budapest 1895. Révai testvérek kiadása. E cim alatt egy hézagpótló munkát végzett be Illés Károly, az összes magyar büntetőtörvényeket átfoglaló 4 kötetes commentár szerzője. E commentárban mindaz egyesítve van, a mi érvényben levő bün­tetőtörvényeink megértéséhez, ideszámítva a legcsekélyebb kihá­gást is, elméleti és gyakorlati szempontból szükséges. A törvény szószerinti szövege is benn van e 4 kötetben és igy az élő magyar büntetőjog teljes képét birjuk abban; egy nagyon lényeges gya­korlati célra azonban nem alkalmas ez a nagy munka. Nem alkal­mas arra, hogy azt az ügyvéd, biró, csendőr, közigazgatási tiszt­viselő és rendőr állandó és gyors használat végett íróasztalán tartsa, avagy zsebében magával vigye, hogy a tárgyaláson és a bű'nvizsgálatnál vagy nyomozásnál minden pillanatban kéznél legyen. Ily, mindent átfoglaló zsebkönyv hiányát szerző maga is érezvén, kommentárának megírása után, annak mintegy kiegészí­téséül, rövid néhány hónap alatt elkészité a cimben megjelölt zsebkodexet is. Miként a címből kitűnik: a kis mű magában fog­lalja az érvényben levő magyar büntetőjog teljes anyagát azzal a különbséggel, hogy itt a bő magyarázatot rövidre vont sarkalatos tételek, s a különböző törvényekre és forrásokra való utalások helyettesitik. E felvilágosító és utaló jegyzetek mellett a zsebko­dex főtartalma természetesen a törvény szószerinti szövege, a mely könyebb áttekinhetés végett alkalmas címekre van felosztva. A kis könyv 4 részre oszlik. Az első a büntetőkodexet, s a bűntet­teket és vétségeket megállapító egyéb törvényeket, a második a kihágásikodexet, a harmadik a kihágásokat meghatározó különböző törvényeket a legújabb időkig, tehát a mezőrendőri és anyakönyvi kihágásokra is kiterjedve, a negyedik a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetésére vonatkozó 1880. évi XXXVII. tc.-et foglalja ma­gában. A leglényegesebb tudnivalók mellett mindegyik büntetendő cselekménynél ki van tüntetve különösen az, hogy mely bíróság vagy közigazgatási hatóság fóruma elé tartozik, s hogy csak a sér­tett fél indítványára vagy hivatalból üldözendő-e. A mű anyaga, mint ezekből kitetszik, a legtakarékosabb beosztás mellett is igen nagy; hogy maga a könyv mégis lehető kicsiny és könnyen kezel­hető legyen: nyomdai kiállítására különös gondot fordított a kiadó. A legjobb minőségű, nálunk még eddig ismeretlen finom­ságú papírhoz a legszebb szabású, s bár apró, de mégis köny­nyen olvasható colonell betűket választotta. Ez lehetővé tette, hogy a kis 16-od alakban kinyomatott mű, mely közönséges papir és közönséges betűk használata mellett legalább 60 ív terjedelmű, s legalább két ujjnyi vastagságú lenne: a választott papir és betűk alkalmazásával körülbelül Vs vastagságú. Gyakorlati céljait szem előtt tartva, kétféle kiadásban bocsátják a kiadók közre a «Bün­tetőtörvények Zsebkönyvét* és pedig finom velin-papiron vászon­kötésben 2 frt 40 kr. legfinomabb indiai lenpapiron vászondisz­kötésben 2 frt 80 kr. A valódi szükségletnek megfelelő jeles művecskét az érdeklődő szakközönség szives figyelmébe ajánljuk. Vegyesek. Az életbenlevés igazolása. A belügyminister az életbenlevés igazolása dolgában rendeletet bocsátott ki. E szerint az állami vagy egyéb közpénztárakból állandó vagy ideiglenes ellátásban (nyugdíjban, kegydijban, nevelési járulékban) részesülő felek élet­benlétének, ilyen ellátásban részesülő özvegyi minőségének és árvák ellátatlan állapotának az illető ellátásban részesülők nyug­tatványain való igazolása 1895. évi október 1-től kezdve kizárólag a községi elöljáróság kötelessége; mely esetben tekintendők az árvák ellátottaknak, erre nézve az állami tisztviselők, altisztek és szolgák hátrahagyott árváinál az 1885. évi XI. törvénycikkely 50. $-ának 3. pontjában, a katonák árváinál pedig az 1887. évi XX. törvénycikkely 13. §-ában foglalt határozmányok tartandók szem előtt. Abban az esetben pedig, ha az árva nem nevelési járulé­kot, hanem kegydijat élvez, ellátatlannak akkor tekintendő, ha az utóbb idézett törvényszakaszban felsorolt esetek egyike sem forog fenn. Lasitz Pál pénzügyministeri titkár, lapunk kitűnő munka­társa ez időszerint «A bélyeg é s i 11 e t e k e k i r á n t i t ö r­vények és szabályok magyarázata* cimű kézikönyvé­nek a folyó év végéig hozott törvények, rendeletek és határoza­tokat felölelő harmadik kiadásán dolgozik. A kézikönyv, melyre különösen a törvénykezési bélyegek és illetékekre vonatkozó törvény és az újabb illetékügyi szabály­rendeletek által teremtett helyzetnél fogva valóban szükség van, értesülésünk szerint a jövő év elején fogja elhagyni a sajtót.

Next

/
Thumbnails
Contents