A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Utóörökösödés és annak következményei

270 A JOG bírhatott fel folyamodások következtében a kitűzött árverés megtartását felfüggesztette ? 14. helyesen cselekedett-e a tkvi hatóság akkor, a midőn ujabbi árverés elrendelése ellen M. Mária által beadott előterjesztéssel összekötött és kellőleg igazolt felfolyamodását nem előterjesztésnek hanem felfolyamodásnak vévén, tárgyalás tűzésének mellőzésével, árverés megtartásának felfüggesztése nélkül terjesztette fel a királyi Ítélőtáblára? pedig első esetben igazolatlan tényeken alapult felfolyamodásra az árverést felfüggesztette: hol rejlik itt az akarati összefüggés ? 15. helyesen cselekedett-e a királyi ítélőtábla akkor, a midőn árverés felfüggesztése mellett a tkkvi hatóságot a szabályszerű tárgyalás kitűzésére és abban a kifejlendőkhöz képest való határozat hozatalára utasította? Ifi. A királyi Ítélőtáblának azon kifejezését, a mely ekként szól: X. királyi Ítélőtábla a felfolyamodásnak árverés felfüggesztése mellett helyt adott stb. minek kell értelmezni ? annak-e, hogy a kitűzött és elsőbiróilag fel nem függesztett árverés meg nem tartható, ha meg is tartatnék, semmis-e? Lehet-e a királyi ítélőtáblának ily kétes értelmű határozatát megsemmisítő határozatnak tekinteni vagy nem? 17. minthogy a megtartott árverés ellen sem előterjesztés, sem felfolyamodás, sem pedig utóajánlat be nem adatott, tekinthető-e az a királyi Ítélőtáblának fent idézett határozatával szemben jogerőre emelkedettnek vagy nem ? 18. jogosítva volt-e az árverési vevő ez esetben birtokba vezetést kérelmezni vagy nem? 19. helyesen cselekedett-e a telekkönyvi hatóság akkor, a midőn a birtokba vezetést ez ügyben kitűzött tárgyalás után hozandó határozat jogerőre emelkedésétől tette függővé? 20. helyesen járt-e el a telekkönyyi hatóság ez ügyben akkor, a midőn az árverelő vevő birtokbavezetés iránti kérelemre hozott elutasító végzés ellen, ennek beadott felfolyamodását az ez ügyben folyamatban levő tárgyalás folytán hozandó végzés utánra határozta a királyi ítélőtáblára felterjeszteni ? 21. helyesen járt-e itt el a tkkvi hatóság akkor, a midőn a megtartott és máskülönben jogerejüvé vált árverést mind akkoráig jogerősnek ki nem mondta ? 22. mit kell itt tenni és hogyan kell ez ügyben a telekkönyvi hatóságnak intézkedni, hogy ezen összebonyolított ügy a törvényes intézkedéseknek legmegfelelőbben nyerjen elintézést ? 23. kik követtek el ez ügyben mulasztást és kit terhel itt a netáni károkért az anyagi és erkölcsi felelősség? 24. ha az ingatlanokra megtartott árverés netán jogerősnek lesz tekintendő, - kié legyen annak vételára? 25. kinek adassék ki a haszonélvezetek után befolyt vételár ? 26. ha az ingatlanokra megtartott árverés jogerősnek nem fogna kimondatni, tartozik-e az árverési vevő az ingatlanoknak birtokába vételétől vett hasznokat megtéríteni ? és ha a haszonvételek értékét meg nem térítené, illetőleg azok megtérítését teljesíteni nem lenne köteles: kinek adandók ki azon esetben az ingatlanok után befolyt vételár utáni letéti kamatok? avagy azok is a vevőnek lesznek kiadandók ? s ez mi jogcímen kettős haszonnak jusson birtokába? Tisztelettel kéretnek a jogász urak a famozos ügyhöz tárgyilagos hozzászólásra, hogy a sötétség világossággá váljék. Az eset mindenesetre nem mindennapi, sőt a nagyon is ritka esetek közé tartozik. Belföld. Az egyetemi tanév megnyitása Budapesten. Az egyetemi tanévet f. hó 15-én megnyitották. Mint minden esztendőben, most is ünnepies istentisztelettel az egyetemi templomban, a lelépő és székfoglaló rektori beszédekkel s a dékán megnyitójával. A nemzeti tudomány nagy jelentőségét hangsúlyozták ezek a beszédek. A megnyitás ünnepéről tudósításunk a következő : Ünnepies istentiszteletre gyűlt össze 15-én délelőtt 10 órakor az egyetemi templomba az egyetemi tanárikar és az ifjúság. A szokásos ünnepies Veni Sancte-t Klinger Mihály papnöveldéi direktor, K r i z s á n Mihály és a papnövelde igazgatóinak segédkezése mellett tartotta. Az egyházi zenekar N a r g i 11 e r zenésmiséjét adta elő, a szólókat pedig Schmiedt Gusztáv mérnök és Szemere Matild kisasszony énekelték. Az ünnepies istentisztelet után hosszú kocsisorban vonult fel az egyetem diszmagyarba öltözött tanári kara az uj városháza dísztermébe, a megnyitó diszülésre. A nagyterem ezalatt zsúfolásig megtelt egyetemi hallgatókkal."Egymás mellett szorongva hallgatták meg a belépő Fodor rektor szavait, a mely után W Í a s s i c s miniszter üdvözlő levelét olvasták fel A miniszter meleg szavakban üdvözli az uj rektort és dékáni kart s egyéb elfoglaltságával menti ki távollétét. A díszülésen ott voltak: Fodor József lelépő rektor. Rapaics Raimund hittudományi, dr. Antal Gyula jogi, dr. Hő gyes Endre orvosi és dr. Beöthy Zsolt bölcsészeti dékánok. Az uj rektort dr. Lengyelt, Boglár István hittudományi, dr. Kovács jogi és Ponori Thewrewk Emil bölcsészeti uj dékánok, báró Eötvös Lóránt az akadémia elnöke, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából L e ö v e y Sándor miniszteri tanácsos, S z i 1 y Kálmán akadémiai főtitkár, dr. 11 o s v a y műegyetemi rektor és a Tudományegvetem tanári kara követték. Az üdvözlő beszéd után Fodor volt rektor megtartotta lelépő beszédét, a melyből a következőket közöljük : A természet tavaszkor lombosodik, őszkor pedig beszámol gyümölcseivel ; az egyetem ellenben őszkor lombosodik, kel uj életre s tavaszkor érleli évi munkája gyümölcsét. - Így kezdte beszédét a rektor. Eme őszi lombosodáskor vajmi szerény szerepe marad a lelépő rektornak: elszámolás az egyetem eseményei felől. Egy év - mily roy.d idő oly intézmény életében, minő az Egyetem. Alig elég arra, hogy valami fontos eszmét, reformot fogamzani, de születni is lásson. Lefolyt évünknek a legnevezetesebb eseménye az volt hogy a közoktatásügyi tárca vezetője báró Eötvös Lóránt (Éljenzés.} visszalépett s helyét dr. W I a s s i c s Gyula egyetemi tanár (Éljenzés.) foglalta el. S habár az egyetem, nevezetesen annak természettudományi szakférfiai, sajnálattal látták távozni a természettudóst a közoktatásügy éléről, mégis megnyugvást találtak abban, hogy egyetemünk kivalo tagja foglalta el országunk egyik legfontosabb kormánypolcat; sot oromre is ébredtek, a mikor hallották a miniszter ajkairól kormányzásának mar legelső napjaiban, az egyetemet nagyrabecsülő, a volt kartársakat szeretettel felkaroló tanár szavait. Az év eseményeiről alább számol be. Itt csak figyelmeztet a jogászság szertelen szaporodására, ellenben arra is, hogy a leendő oryosi és közegészségügyi rend száma aggodalomterjesztő módon fogy. Gondos kormánynak és gondolkodó társadalomnak komoly intelem ez! Ezután rektori minőségre tér át, a mely adminisztrácionáhs feladatokon kívül felölelte a rektorság szimbolikus szerepét is, hogy a rektor tudása és tapasztalása javát is nyilvánítsa s ezzel irányt adjon az illetékes tényezőknek. így kiemeli, hogy rámutatott tanitásügyünk túlzó és fonák irányára, a mely nem csak nálunk, de az egész müveit világ tanításában tapasztalható, a gyermeksereg és az ifjúság, az emberiség testi és szellemi épségének rovására. Örömmel jelzi itt, hogy azóta akadt egy élesszemü kertész, a ki a szarkalábos, szegletes gót betűk tanítását a főváros népiskoláiban fölösleges, sőt ártalmas túlterheltségnek ismerte fel. Egy másik beszédében az egyetemnek s nevezetesen saját fakultásának viszonyával foglalkozott az élettel, a közjóléttel és közegészség ügygyei szemben. A fakultásokat önállóbbakká kell tenni, hogy szabadabban fejlődhessenek. A beszédeimben elvetett mag vájjon megered-e ? — kérdi a távozó rektor. Tudom, hogy sok közülök kopár helyre hullott, sokat mások, a kik nem értettek meg, eltiportak. Lehet, hogy az egész vetés steril marad! Se baj ! Újra hozzá fogok majd a vetéshez ! Az élénk éljenzéssel fogadott beszéd után az Egyetem mult évi statisztikája került sorra. A lelkes éljenzés után dr. Lengyel Béla a Tudományegyetem uj rektora tartotta meg székfoglaló beszédét, melyből a következőket közöljük : Az uj rektor az egyetemi tanár legnagyobb kitüntetését kollégái bizalmában találja. Legnagyobb kitüntetésnek véli a beléje helyezett bizalmat, a mely e magas állásra méltónak találta. Nagynevű tanárai és elődei oltották beléje a tanulmányok iránti szeretetet és az ő magasztos példájuk nyomán akar magas állásában haladni. A mikor a megtisztelő állást elfoglalta, tudta, hogy az nemcsak kitüntetés, hanem oly állás is, a mely kötelességekkel van egybekötve. így fogták fel elődei is állásukat, s az ő példájuk nyomán akar haladni. Nagymérvű aggodalom fogja el ma a reá váró felelősséggel és munkával arányba helyezi erőit, de reméli is, hogy tantársai segedelmével meg fog felelni a beléje helyezett bizalomnak. Ugy érzi. hogy a magas kitüntetéssel részesített nagybecsű bizalmat leginkább azzal hálálja meg. ha a tanári hivatásról táplált meggyőződését magával viszi a rektori székbe is. Ezután rátér az öt fejezetre osztott diszszertaciójára a melynek első fejezetében az egyes tanárok hivatásáról és az egyetem feladatáról beszélt. Az egyetemet a tanárok és az ifjúság egyesülésének tartja a célból, hogy a tudományt műveljék és ápolják és szakembert képezzenek. Lehetnek sokan, a kik a tudomány fejlesztését kritizálják s a meglevő eredmény értékesítését óhajtják, mint a hogy épp úgy sokan vannak, a kik a szakemberek kérdésével foglalkoznak, a kiket azonban arra kér. hogy nézeteit hallgassák meg. Hivatkozik Kautz Gyula 1873-ban ugvanezen helyen elmondott beszédére, a melyben a nagynevű tudós szerint az Egyetemet egyszerű kenyérkereseti idomító iskola színvonalára való sülyedéstől kell megóvni Szerinte a hivatásos szaktudósok képzése nálunk még nagy nehézségekbe ütközik. A szaktudomány első feltétele, a megélhetés gondjai nincsenek biztositva. Szaktudósaink legnagyobb része a kevésbé vagyonos osztály közül kerül ki s hosszú elkeseredett harcot vivnak a létfentartásért. Csak nagyon kis töredéke a tanuló ifjúságnak érheti el vágyait a tovább képzésben. A többi elbukik az anyagi küzdelmekben. Nem egy példa van ugyan, a mely azt bizonyítja, hogy a tudományszeretet nagyobb volt a sanyarúságoknál, de ezt csak heroikus küzdelem árán sikerült elérni. A kik e viszonyokat ismerik, azok hálával fogadják Semsey Andor nagyszerű alapitványait. Hálát mond a nemes emberbarátnak, hogv nagy adományával lehetővé teszi a szaktudományokban való kiképzést. Ezután reá tért a közélet számára való szakképzés kérdésére. T h a n Károly rektori beszédéből vett paszszussal kezdi, mely nemcsak a szaktudósoknak, hanem a szakembereknek is a tudomány szellemében való önálló és jól fegyelmezett gondolkozást teszi a leglényegesebb kelléknek. Ezt az önálló tudományos gondolkozást a hallgató tanítványok csak szorgalommal érhetik el. Ne riadjanak vissza a kezdet nehézségeitől, mert a féltudákosok csak a tudomány proletárjai. A tudományokban való önálló búvárlat nemzeti szempontból is szükséges, mert az a nemzet, a mely egész kultúráját idegen néptől veszi, lassankint elveszti ősi jellegét s még nyelve is kivetkőzik az ősi természetből. A lelkesedéssel fogadott fejtegetés után rátért az egyetem és a szakiskola közötti különbség kimutatására, majd az egyetem fennálló állapotokra, a melyekről elismeri, hogy javításra szorultak, de nem ismeri el azt a tanügy terén is alkalmazott módszert, hogy a régi intézményeket, ha a kor kívánalmaihoz képest avultak, gyökerestől kell kiirtani s újjal pótolni. Szerinte nem szabad széttépni a meglevő szervezetet, hanem orvosolni, a hol szükség mutatkozik. A mi az önkormányzati jogot illeti, az tökéletes. Az egyetem tanulmányi és fegyelmi ügyeiben legkompetensebb csak az egyetem lehet. Beszéde' végén kiterjeszkedik az egyetem budgetjének összeállítására, a melynél autonómiánk szellemében az egyetemnek is közre kell működni. Ürömmel ragadja meg az alkalmat, hogy megemlékezzék Wlassics minister leiratáról, a melynek bevezető részében a minister azt mondja, hogv a tanács által tervezett belügyi igazgatási ügyben nem kíván felügyeleti jogából kifolvólag beavatkozni, hanem azt egyszerűen tudomásul veszi. Az egyetem legerősebb vára, autonómiája, s meg kell gátolni minden oly intézkedést, a mely azt észrevétlenül kiszolgáltatja és illuzóriussá teszi. Ennek épségben tartását a tanárok és tanulók közötti belső és külső harmóniában véli