A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt korlátolt végrehajtás esetében a tlkvi hatóság által mily bejegyzés rendelendő el? (1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a.) - Igényper engedmény alapján 2. [r.] Befejezés

266 A JOG De talán ez még sem lehet a prts 34. §-a rendelkezésének ratiója. Nem helyes a táblai határozat azon laconicus indokolása sem; hogy semmi olyan körülmény nem forog fenn, melynél fogvaalperes a hazai b i r ó s á g o k e 1 ő 11 perbe vonható nem lenne. Ha az idegenek az országban rendszerint megperelhetők lennének, állana ezen indokolás. Minthogy azonban azok csak kivételesen és bizonyos feltételek mellett perelhetők — bizonyára nem az általános szabályt — hanem magát a kivételes körülményt kell bizonyítani. A törvények e részben világos szövegéből is kitűnik különben, hogy itt nem az a döntő momentum, van-e akadálya a perbevonhatásnak, hanem ellenkezőleg, azt kell bizonyítani, vájjon megvannak-e a perelhetőség előfeltételei. És ezen körülményt nem az alperes, hanem a felperes, mint pert inditó fél tartozik bizonyítani. Arról tehát, hogy idegenek a hazai bíróságok előtt rendes szállásuk vagy pedig birtokuknak illetősége alá vonandók-e, a most emiitett s döntő befolyással biró kérdésnek előzetes és igenlőleg lett megoldása után lehet csak szó. Azonban eltekintve attól is, kit és mire nézve terhel a bizonyítás kötelezettsége, magának a pernek adatai a mellett bizonyítanak, hogy a vita tárgyát képező esetben igenis forognak fenn oly körülmények, a melyek alperessel szemben a magyar bíróságok jurisdictióját kizárják. A polgári prts sem taxatíve, sem pedig más módon nem sorolván fel az idegenek megperelhetőségének előfeltételeit, kétségtelen, hogy a bíróságok az általános perjogi elveknek helyes és megfelelő alkalmazásával esetről-esetre vannak hivatva a külföldi egyének kivételes és különös illetőségét s ezzel azt, hogy azok az országban mennyiben perelhetők meg, megállapítani. Az általános perjogi elvek szerint pedig a külföldi egyének csak azon esetekben perelhetők magyar bíróságok előtt, a menynyiben az országban területenkívüliséget nem élveznek: 1. ha az országban községi illetőséggel birnak, vagy valamely állandó állást betöltenek, ipart, kereskedelmet űznek, 2. ha az illetőséget a per tárgya megállapítja (fórum rei sitae), 3. ha a kötelezettség teljesítésének helye ki van kötve (fórum solutionis), 4. a szerződésből eredő pereknél, a mennyiben a szerződés Magyarországon jött létre (fórum ex contractis), 5. örökségből kifolyó perekben (fórum haereditatis), 6. vagyonkezelés esetén (fórum rei gestae), 7. ha a szerződésben (bár külföldön jött létre) a hazai bíróság illetősége kiköttetett (fórum conventionale), 8. tiltott cselekmények elkövetése folytán, ha abból magánjogi kötelmek származnak ; 9. ha alperes önkényt vagy hallgatólag magát aláveti. Már pedig a bírói döntés tárgyát képező illetékességi ügyre ezen esetek egyike se volt alkalmazható. Tehát nagyon is forogtak fen olyan körülmények, melyeknél fogva alperes a hazai bíróság előtt perbe vonható nem volt. Különben még az is vitás, vájjon azon hely, a hol az idegen egyén csak ideiglenesen, nyaralás céljából tartózkodik, rendes lakhely vagy állandó szállásnak tekinthető-e. Mert a magyar állampolgárok rendes lakhelye vagy állandó szállásának megállapításánál is szükséges, hogy az illető egyénnek azon helyen való tartózkodási viszonya nem az ideiglenesség, hanem az állandó helyhez kötöttség jellegével birjon, vagyis hogy az az illető egyén élete, tevékenysége és foglalkozásának, vagyoni személyiségének mintegy állandó központját képezze. Tehát a magyar állampolgár általános illetőségének megállapításához sem elégséges azon tény, hogy nyaralás szempontjából valamely vidéken habár huzamosb ideig is tartózkodik és így annál kevésbé állapithatja meg az idegen állampolgár illetőségét és a magyar bíróság előtti perelhetőségét egyedül azon körülmény, hogy az országban huzamosb ideig lakik és tartózkodik. A Fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt korlátolt végrehajtás esetében a tlkvi hatóság által mily bejegyzés rendelendő el? ,\ (1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a.) Irta: PONGRÁCZ DEZSŐ kir. aljárásbiró Zólyom. Ezen szakközlöny hasábjain a felvetett kérdés tárgyában már több értekezés látott napvilágot, különböző véleményeket demonstrálva. Kellő szabad idő hiányában a közlött véleményeket behatóbban nem tanulmányozhattam, miért is azokra ezűttal nem reflektálok. El nem mulaszthatom azonban e tárgyban az én véleményemnek is kifejezést adni, megjegyezvén azt, hogy a mennyiben az én véleményem a gyakorlatban érvényesülne és az általam előadandók már a közlött értekezések valamelyikében kifejezve volnának, a kezdeményezés jogát magamnak nem vindikálom. Mindenekelőtt előrebocsátom azt, hogy a tudomásom szerint egynémely tlkvi hatóságnál divó azon gyakorlatot, hogy fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt korlátolt végrehajtás esetében csupán zálogjog-előjegyzést rendelnek el esetleg perfüggőség feljegyzésével, egyáltalában helyesnek és a torvény szellemével egyezőnek nem tartom. Nem tarthatom helyesnek pedig a következő okokból. Ha a tlkvi hatóság «korlátolt végrehajtást* rendelő végzés alapján csak úgy, mint biztosítási végrehajtás esetében zálogjog előjegyzést engedélyez csupán, mi szükség van erre, ha a fizetési meghagyás útján behajtatni szándékolt követelés erejéig a zálogjog már előjegyezve, vagy pláne bekebelezve van. Továbbá a perfüggőség feljegyzésének miként tulajdonitható azon jogi hatály, melyet a végrehajtási törvény 137. §-a a perfeljegyzésnek tulajdonit; holott erre nézve sem előbbi törvény, sem az 1893. évi XIX. t.-c. nem intézkedik. Már pedig ha a törvényhozó a perfüggőség feljegyzésének hasonló jogi hatályt akart volna tulajdonítani, akkor ezt az 1893. évi XDC t.-cikkben ép úgy kifejezte volna, miként a perfeljegyzésre nézve külön kifejezte a végrehajtási törvény 137. §-ában. Végre nem helyeselhető azon legfőbb indokból sem, mert az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-ához előterjesztett ministeri indokolásnak ezen részéből: «kétségtelen azonban, hogy az a körülmény, melynél fogva a hitelező teljes kielégítése a fentebb jelzett módon korlátozva van, nem szünteti meg a 10. §. alapján elrendelt kielégítési végrehajtásnak ebbeli minőségét s nem változtatja át a végrehajtást biztosítási végrehajtássá*, valamint az 1893. évi XIX. t.-c. 1. §-ából — a hol határozottan ^végrehajtási zálogjogtörlésről* van szó — nyilván kitűnik, hogy az 1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a szerint, ingatlanokra elrendelt végrehajtás esetében nem a végrehajtási törvénynek a biztosítási végrehajtásra, hanem a kielégítési végrehajtásra vonatkozó szabályai szerint kell a tlkvi hatóságnak intézkedni. Az én véleményem kiindulási pontja a most előadott utolsó indok és az, hogy mivel a végrehajtási törvény meghozatalához a «kielégitési végrehajtásnak* korlátolt és korlátlan volta nálunk törvényileg meghatározva nem volt s igy a tlkvi hatóság intézkedésére vonatkozó határozatok is e szerint praecizirozhatók nem voltak, miként volnának összhangba hozhatók az 1893. évi XIX. t.-c. határozatai a végrehajtási törvény 135. s folytatólagos szakaszaiban foglalt határozatokkal. Én a felvetett kérdésből kifolyó esetekben következőn intézkednék: 1. Azon esetben, ha a zálogjog már elő volna jegyezve, a korlátolt végrehajtást rendelő végzés alapján elrendelném a következőket: «A kir, járásbíróságnak . .. számú végzése alapján a C) sorsz, a. tőke s jár. erejéig N. N. javára előjegyzett zálogjogra nézve . . . . tőke s jár. erejéig N. N. javára az 1893. évi XIX. t.-c. 1. §. szerinti «korlátolt végrehajtási jog* feljegyeztetni rendeltetik; majd később azon végzés vétele után, mely szerint a végrehajtásnak korlátlanul való folytatása elrendeltetik, a tlkvbe ezt jegyeztetném be: «a kir. jbiróságnak . . . sz. végzése alapján a C) 1. sorsz. a. tőke s jár. erejéig előjegyzett zálogjog, mint igazolt bekebeleztetni rendeltetik és az ezen zálogjogra vonatkozón C) 2. sorsz. a. feljegyzett végrehajtási jog korlátolásának megszűnte feljegyeztetik. 2. azon esetben, ha előzőleg a zálogjog már bekebelezve volna, a fenti példa szerint az 1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a szerinti korlátolt végrehajtási jog feljegyzését és a korlátolás megszűntét jegyeztetném fel. 3. végre azon esetben, ha a zálogjog sem bekebelezve, sem előjegyezve előzőleg nincs, a tlkvbe az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-a szerinti korlátolt végrehajtási zálogjog bekebelezését, majd a korlátolás megszűntének feljegyzését jegyeztetném be. Ezen eljárás mellett a végrehajtási törvény 135. s következő szakaszaiban foglalt s az 1893. évi XIX. t.-c. által megpótolt rendelkezések a tlkvi végzésekben kifejezést nyernek s a hitelező javára nyilván fenn lesz tartva azon joghatály, melyet a végrehajtási törvény 142. §-a, a végrehajtási jog feljegyzésnek tulajdonit. X Igényper engedmény alapján * Irta : dr. WEISZ ALADÁR, kir. járásbirósági aljegyző N.-Ujvárott. K n. (Befejezés.) Valódi az engedmény, ha érvényes jogcímen alapszik, a mi az engedményezési jogügylet szinleltségét kizárja, mert a feltüntetett jogcim az érvényes jogcímnek csak látszatával bir. Ebben a tekintetben az engedmény alapján indított igényperre ugyanazon szempont az irányadó, mint az igényper többi eseteire. A kérdés ezen oldalával tehát bővebben foglalkoznom nem szükséges. Áttérek az alak és ezzel összefüggőleg a hatályba lépés időpontjának befolyására. Köztörvényeink az engedményhez semmiféle alakszerűséget nem kívánnak meg. Az igénypernek a bevezetésben jellemzett természetéből folyólag szabályként állitható fel, hogy az igényper alapját csak oly engedmény képezheti, a melynél a felek jogügyleti akarata arra irányul, hogy ennek folytán az engedmény tárgyát képező követelés az engedményes vagyonába ténylegesen átmenjen, annak alkatrészévé váljék. * Előző cikk a 37. számban.