A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt korlátolt végrehajtás esetében a tlkvi hatóság által mily bejegyzés rendelendő el? (1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a.) - Igényper engedmény alapján 2. [r.] Befejezés

A JOG 267 A követeléshez kötött kercsetjog, vagy a mint közönségesen kifejeztetni szokott: a követelésnek behajtás végett való engedményezése, miként már fent kifejtettem, ezt az eredményt nem hozza létre. Különösen vidéki pénzintézetek részéről szokásos alakja az engedménynek, hogy a pénzintézetnek adós engedményező' mig egyrészt egyenes adósi viszonyát és fizetési kötelezettségét elismeri, addig másrészt, hogy a hitelező pénzintézet teljesen biztosítva legyen a felől, hogy követelését megkapja, illetőleg, hogy azt a lejáratkor pontosan megkapja, adós a pénzintézetnek engedményezi és átadja egy harmadik személytől járó követelését és megengedi, hogy ezen követelési összeget a lejáratkor felvehesse, miről az engedményezett adós értesíttetik is. Vitás kérdés lehet, vájjon ily esetben a felek jogügyleti akarata mire irányült. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság egy általam ismert hasonló esetben a követelés * tulajdonsának átruházására irányuló jogügyleti szándékot látott, legalább az ily engedmény alapján az igényt megállapította. Az engedményt feltételesnek minősítette, szerinte a kölcsönvevő a kölcsönvett összeg ellenértékéül engedményezte az őt illető követelést azon feltétel mellett, ha a kölcsönvett összeget az engedményezett követelés lejárta előtt ki nem fizetné. Minthogy pedig a követelés iránti igényt feltétlenül megállapította, bár ezt indokolásában kifejezetten nem fejtette ki, az engedményt bontó feltétel mellett létrejöttnek tekintette, mert ha a fenti feltételt felfüggesztőnek minősítjük, akkkor az engedményezési jogügylet hatálya csak akkor kezdődik, ha engedményező adós a lejáratig vagy lejáratkor egyébként nem fizet engedményes igénylő felperesnek, joga lévén ekkor ennek a kölcsönvevő helyett az engedményezettet tekinteni adósának. Ezen felfogás mellett pedig az engedményes által indított igénypernek nem feltétlenül és minden esetre adható hely, hanem csak akkor, ha az engedményezett követelés végrehajtási lefoglalása a lejárat után, tehát az engedmény hatályba lépése után történt. Minthogy pedig a szóban forgó esetben az engedményező egyenes adósi minősége csak a lejárattal szűnik meg, a mennyiben abban valóságos engedményt látni lehet, az szerintem csakis felfüggesztő feltétel mellett létrejöttnek tekinthető, a mely a lejáratkor és csak akkor lép hatályba, hakölcsönvevő engedményező addig vagy akkor fizetési kötelezettségének eleget nem tesz. Nézetem szerint azonban ha szem előtt tartjuk azt az általános elvet, mely szerint a szerződések értelmezésénél nem egyedül a szavak betűszerinti értelme, hanem első sorban a felek jogügyleti akarata irányadó, nyilvánvaló, miszerint tekintettel arra, hogy az u. n. engedményező egyenes adós lenni meg nem szűnt és a követelés «engedményezése* a fizetés, illetőleg a fizetési határidő betartásának biztosítására történt, felek akarata oda irányult, hogy a hitelező kettős biztosítékot nyerjen, egyik az adós személye, másik a követelés által nyújtott biztosíték s igy ez az ügylet nem engedmény, mely tulajdonképeni értelmében a követelés tettleges átruházását jelenti, hanem elzálogosítást céloz; egyébként nem biztositáskép, hanem kielégítésül adatik át a követelés, a minek megtörténtével az átruházó egyenes adósi minősége megszűnt volna, csakis subsidiaris felelőssége maradhatott volna fenn az engedményezett követelés valódiságáért és behajthatóságáért, mig ellenben biztositáskénti lekötés mellett a követelést zálogul lekötő félnek jogában áll hitelezőjét nem a biztositékkép lekötött követelésből kifizetni, a mely esetben a követelés a biztositáskénti lekötés alul felszabadul és csakis a mennyiben ezen fizetési kötelezettségének eleget nem tett, illetőleg késedelmes, lép hatályba hitelezőjének azon joga, hogy követelését a zálogúl szolgáló követelésből kielégítse, vagyis, hogy e célból adósának adósa ellen forduljon. Ezen felfogásnak két következménye van. Minthogy ugyanis a zálogjogilag biztosított követelések érvényesítésének helye és ideje több zálogjognak concurrentiája esetén a vgrh. tv. 118. és 119. íj-aiban szabályozott elsőbbségi tárgyalás, tulajdoni igénykereset a fenti esetben helyt sem foghat. Az ellenkező felfogás, különösen az, mely a felfüggesztő és bontó feltétel mellett létrejött engedmény között az igényper szempontjából különbséget nem tesz, megfosztja a végrehajtási zálogjogot szerzett hitelezőket korábban szerzett zálogjogaik elsőbbségének érvényesítésétől. További következménye ezen felfogásnak az, hogy a követelés elzálogosításához pl. a könyvkövetelés elzálogositánál megkívánt nagyobb alakszerűségek elmulasztása esetén, az engedmény alakjába öltöztetett zálogba adás érvényesithetése a végrehajtatóval szemben a törvény megkövetelte alak hiján ki van zárva. A kereskedelmi törvény 304. íj-a a kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél, a zálogjog megszerzését szabatosan megjelölt alakhoz köti. S habár közel fekszik azon felfogás, hogy ha a kevesebbhez, az elzálogosítás érvényéhez az ott előirt alak megkívántatik, úgy ez a többhöz, a követelés átruházásához is szükséges s így a ker. tv. 304. §-a a könyvkövetelés engedményezésére kiterjesztendő, a mely felfogást a törvény 25. §-a is támogatni látszik, mely szerint a kereskedő könyveiben ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetni köteles, ügy, hogy a 304. §-a a 25. §-ban kifejezett elvből folyik: mégis a 304. §. ezen kiterjesztő magyarázata nem helyes, mert a megkötöttséget létesítő kiterjesztő magyarázat ellenkezik a kereskedelmi forgalom szabad irányzatával s mert a 25. §. a kereskedelmi ügyletek és ügyek érvényét azoknak a könyvekben való fel vagy fel nem tüntetéséhez kötni nem akarja. A 25. §. sanctióját a kereskedelmi könyvek többé vagy kevésbbé nagyobb bizonyító ereje és a kereskedőnek az 1873. V. t.-c.-ben meghatározott büntető felelőssége képezi. A jogügylet egyébkénti érvénytelenségének sanctiója tehát csak ott és annyiban foghat helyet, a hol és a mennyiben a törvény ezt a bevezetés elmulasztásához kifejezetten hozzáfűzi. Irányadó tehát a ker. tv. 1. §-a. Minthogy pedig szokás útján a 304 §-ban megállapított szabályhoz analóg követelmény a könyvkövetelés engedményezésének érvényéhez nem létesült, e tekintetben a magánjog szabályai mérvadók. Ugyanígy a C. 374/1885. sz. határozata. De lege ferenda vita tárgyát képezheti, vájjon hasonló szabálynak felállítása a könyvkövetelések engedményezésének érvényéhez kívánatos és célszerű-e, vagy sem, azonban de lege lata ez a helyes törvénymagyarázattal ellenkezik. A' váltótörvény 16. £-a nem zárja ki a váltókövetelés közönséges engedményezésének lehetőségét, hanem csak ez engedménynek egy különös, váltójogi hatálylyal felruházott faját állapítja meg, miként ez az 1881: LX. t.-c. 13. §-ából is kitűnik. (L. C. 1892. febr. 19. 798/1891. Jog 1892. 106."és Plósz: A magy. váltójog kézikönyve III. kiadás 60. §.) Ugy a váltótörvény 16. §-ában szabályozott váltójogi, mint a köztörvényi engedmény útján átruházott váltókövetelésnek a végrehajtást szenvedő engedményező ellen vezetett foglalás alkalmával a végrehajtási törvény 80. §-ának utolsó bekezdése értelmében eszközölt lefoglalása esetén, valamint akkor is, ha akár váltójogi, akár köztörvényi engedmény esetén a váltó valamely okból az engedményező ellen vezetett foglalás alkalmával ennek birtokában feltaláltatván, a váltókövetelés a végrehajtási törvény 80. §-ának 1. és 2. bekezdése szerint vétetik foglalás alá, mindezen esetekben az engedményes váltóbirtokos, illetőleg a váltójogilag vagy köztörvényileg igazolt, de nem váltóbirtokos engedményes igénykeresetének, tekintettel arra, hogy a váltótörvény 16. §-a szerinti engedmény váltójogilag legitimál, illetőleg a menynyiben ezen váltójogi legitimatiót a köztörvényi engedmény pótolja — kivévén a jog megszerzésénél előfordult rosszhiszeműség esetét — mindig hely adandó. Ha azonban a váltókövetelés köztörvényi engedményezése esetén az engedményező az engedményesnek utólag átadni kötelezett váltót rosszhiszeműleg tovább forgatja és ez a forgatmányosnál foglalás alá vétetik: a korábbi jóhiszemű engedményes igénykeresetével, tekintettel a váltótörvény 36. §-ára, csak akkor hatolhat keresztül, ha a forgatmányost a megszerzésnél rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság terheli. Hogy a rosszhiszeműség, illetőleg a vétkes gondatlanság bizonyithatását a váltójog nem zárja ki, ezt a váltótörvény 80., 82., 93. és 94. §-ai igazolják, i A kereskedelmi utalványokon, valamint más hátirattal átruházható, úgy szintén a bemutatóra szóló értékpapirokon alapuló követelések engedményezése alapján indított igényperre is, a dolog természete szerint a váltókövetelés engedményezése tekintetében ez irányban kifejtettek megfelelőleg állanak. Nemcsak az engedményezett követelés, hanem maga az engedmény is lehet feltételes, kikötéssel terhelt és időhatározással megjelölt. Az engedmény ezen alaki körülményeiből függ annak hatálybalépésének időpontja. Különbséget kell ugyanis tenni az engedménynél, miként minden jogügyletnél a létrejövetel és a hatálybalépés időpontja között, az előbbi a jogügyletet létesítő akaratok megegyezésének, utóbbi a szándékolt eredmény beállásának, bekövetkezésének időpontja. Ez a két időpont rendszerint egybeesik, a midőn t. i. az engedmény azonnali hatálybalépését valamely mellékhatározmány nem akadályozza. Ebben az esetben a hatálybalépés időpontja az igényper elbírálását nem nehezíti. Ha azonban, miként a felfüggesztő feltételhez kötött, vagy kezdő időpont által megjelölt engedménynél annak létrejövetele és hatálybalépése különböző időpontra esik, akkor az, vájjon az engedményezett követelés végrehajtási lefoglalása mely időpontban történt, az igényper sorsára döntő befolyású. A létrejövetel időpontjában a követelési jog az engedmény hatálybalépésétől feltételezetten válik csak az engedményes vagyonának alkatrészévé és csak ezen feltétel mellett nyeri meg ez az a feletti rendelkezési jogot is, mig a követelési jog tettleges megszerzése és az a feletti feltétlen rendelkezési jog elnyerése a hatálybalépés időpontjához fűződik. Helytelen tehát a Curia 1885. évi 1. sz. határozata (Ü. L. 84.), mely szerint ezen hatály az engedmény létrejöttével azonnal beáll. Mindebből következik, hogy a felfüggesztő feltétel vagy a kezdő, időpont beállta előtt eszközölt foglalás esetén az ekként még hatályba nem lépett engedmény alapján indított igényper elutasítandó, mert a követelés a foglaláskor igénylő engedményes vagyonához még nem tartozott ténylegesen, ilyenkor tehát a végrehajtási foglalás a tényleges megszerzés lehetőségét kizáró okként hat. Nem úgy a bontó feltételhez, időhatárhoz kötött vagy kikötéssel terhelt engedmény esetén, mert az engedmény ezen alkatrészei a hatálybalépés időpontját nem tolják ki, a bontó feltétel és áz időhatár a hatály tartamát korlátolja, a kikötés az átruházott vagyoni értékét csökkenti csak. Megjegyzendő, hogy bontó feltételekhez és időhatárhoz kötötten a dolog természete szerint csak valamely időről-időre visszatérő részletekben fizetendő követelésnek a bontó feltétel beálltáig, illetőleg az időhatárig lejáró részletei, avagy valamely követelésnek hasznai, kamatai engedményezhetők s hogy ez esetben az illető követelési jogosultság a bontó feltétel beállta esetére, illetőleg a határidőn túli időre eredménynyel vehető foglalás alá; ellenben a kikötéssel terhelten